| Találatok száma: 202 üzenet |
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
268.  Elküldve:
2013-04-01 07:27:17 |
[51.] |
Herjeczki Géza: NAGYSZOMBAT
egész nap nem volt egy szavad se hozzánk
emberekhez
... oktató szádból elszökött az értelem
a lüktető élet nyelvét elfeledted
nagyszombati ember vagyok én is
ma egész nap
- s hogy mióta? s meddig? -
álmosság
letargia
értelmetlen semmit-tevés a gyárban
itthon céltalan mindenbe-kapás
összeszaggatott szonett
kedvetlen lassú pulzus
nem merek szürke szemeimbe nézni
mert ott a Te szótlan szádra
egész nap lebegő élettelenségedre látnék
Uram
Te holnap kilépsz a hallgatásból
hadd lángoljanak hát föl holnap
az én nagyszombati szemeim is
(1968)[i]
|
| |
|
Haladó  |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 267. Elküldve:
2013-01-18 15:27:50 |
[56.] |
LÓT ANGYALAI
Kísérthet e világ száz alakban,
angyal hív, Sodomát hátrahagyjam.
Húzza kezemet: "Pakolni nem kell,
hátra ne fordulj, fussunk, felejtsd el!"...
Megvirrad. Nagy csönd. Koldus vagyok?
Itt hagytak barátaim, az angyalok.
Emlékük átjár, mint csoda-álom;
Országuk útját tán megtalálom.
(Á.E.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 266. Elküldve:
2012-10-31 15:07:56 |
[57.] |
Conrad Ferdinand Meyer:
HUSZ BÖRTÖNE
Utam végére jár.
Ügyem és ítéletem
Isten trónjánál van már,
nem emberi kezekben.
S már fénylő fellegen
az Emberfia jő elém
népétől övezetten.
Eljött az ünnep napja.
Nagy nyugalom vár engem.
Látom az örök tavaszba
sietőket boldog seregben.
Biztos cél felé mennek.
Utat, ösvényt ismernek.
Mitől félnél hát, lelkem?
(Túrmezei Erzsébet fordítása)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 265. Elküldve:
2012-10-14 19:17:17 |
[58.] |
Tóth Árpád:
CSILLAG, ÓH MESSZI SZERELEM!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a bús lemondás szürke
Kámzsáját s homlokom megadva tűrte
A gondok ráncrepesztő ostorát.
Istenem! lesz-e sorsom mostohább?
Szívem mélyén, mint odvából az ürge,
Könnyem vizétől milyen új és fürge
Bánat riad fel? hogy lesz most tovább?
Bús az élet, de balga, aki gyászol:
Bozótok közt, csendes és árva pásztor,
Vágyaim csengős nyáját vigyázva terelem.
Olyan jó hinni, hinni: túl sötét tereken
Üdvöm rejti egy óra, mint Megváltót a jászol;
Mutasd az utat, csillag! óh messzi Szerelem!
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 263. Elküldve:
2011-04-23 21:39:47 |
[59.] |
NAGYPÉNTEK UTÁN
Senki nyugodtan nem aludt.
Őrök a sírnál.
Gyilkos jár kint, szabadon...
Bár még halott a megvetett Király;
retteg a holnapi naptól,
reszket az ajtaja már:
vesztésre áll a pokol,
s a halál !
(Á. E.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 260. Elküldve:
2010-09-21 16:21:04 |
[60.] |
LÁZÁR, JÖJJ KI !
(olv.: János evang. 11. r.)
... S jön ki a sírból Lázár.
Hagyja, hogy reszkető kézzel
balzsamos leplét vegyék el,
s bámulják, ahogy járkál.
Van, aki sír örömében.
EGY nyugodt szempárt lát ott:
Ő szólította, az áldott;
boldog, hisz nem látta régen.
Kérdik most: hogy van? mit kér?
Kőre leültetik, nézze,
mennyire ámulnak: ím' él!
Fáradtság lepi meg. Nénje
már fut kenyérér', vízér',
folyvást az Eget dicsérve...
(Á .E.)
|
| |
|
[válaszok erre: #261]
|
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 254. Elküldve:
2010-08-06 20:11:07 |
[61.] |
Leleszi Balázs Károly: ÉLŐ VIZEK FORRÁSA
Valahol lenni kell egy forrásnak,
melyben felüdülhetnek azok is,
akiket most a lefelé tartó zuhanás
köpölyöz és a nyirkos, fénytelen
zsákutcák vonzásában élnek:
kitaszított, kimerült sebesültek,
kiknek cserepes ajkait a szomj ékesíti
s akiket már az irgalmatlan
világunkban előholtnak tartanak,
de még nem hantolták
közös temetőszéli árokba őket.
"Ó, jöjjetek mind énhozzám - mondja Jézus.
Mire vártok még szomjazó lelkek.
Én vagyok az élő vizek zubogó forrása,
én vagyok az örök élet!"
(internetről - GothArt)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 249. Elküldve:
2010-07-15 18:55:10 |
[62.] |
Heinrich Heine: BELZACÁR
(Vas István fordítása)
Az éjfél száll sasszárnyakon,
pihen és hallgat Babilon.
De hangos a királyi vár,
lakomát ad most a király.
Száz fáklya, zaj, zenebona,
mulat a király udvara.
Ül körben a ragyogó szolgahad,
csillognak a bortól a poharak.
Ujjongnak a szolgák, cseng a pohár,
mert szereti hallani ezt a király.
A király arca kipirul,
a bortól hetyke lángra gyúl.
S a láng vakon lobog bele,
az eget gyalázza bűnös dühe.
Hetvenkedik és dühe magasra csap,
vele üvölt a szolgahad.
A király büszkén rivall - siet
a szolga, hozza a kincseket.
S szikrázik arannyal a lakoma:
kifosztva Jehova temploma.
A király szentségtörő keze
szent kelyhet emel színig tele.
Fenékig üríti a poharát,
s habot vet a szája, míg így kiált:
Csak nevetek rajtad, Jehova -
én Belzacár, Babilon ura!
Az iszonyú szó alig hangzik el,
rá titkos döbbenet felel.
Csak elhal a hahota hirtelen,
halotti csöndes a terem.
De nézd csak, nézd, ó borzalom!
Emberi kéz a fehér falon.
És ír a fehér falon, ír a kéz,
ír lángbetűt, aztán semmibe vész.
A király belebámul a semmibe,
megroggyan a térde, fehér a színe.
Nem elég ide mágikus hatalom,
megfejteni lángírást a falon.
De Belzacárt udvari cselédhada
megölte még az éjszaka.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 233. Elküldve:
2010-05-30 16:19:57 |
[63.] |
Leleszi Balázs Károly: MONDOD...
Mondod, isteni források csendjében fogod
oltani szomjad, hogy sivatag után hegyek,
a szerelem után meg, haladni, menni kell a rád
irányzott fényben. S íme, eljön az idő, az idő,
mikor kitárja, mikor beteljesedik, amikor.
Nehézkedés, oxigénhiány, holdciklusok közt
barangolsz, látod, lecsillapodik a láthatár. Tűzre
vetett szavak, fellobbannak, itt is, ott is, aztán
kihamvadnak, se visszaesés, se suttogás, csak
egy kert, fáival, madaraival, állandóság, legősibb
emlékeink, visszatérés a kezdetek kezdetéhez,
mert megértetted az Elveszett paradicsom
lángpallosú angyalának döbbent némaságát.
_____________________________
(internetről - GothArt)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 227. Elküldve:
2010-04-18 18:44:40 |
[64.] |
Túrmezei Erzsébet: HÁTHA MÉG UTOLÉR!
Ahogy az afrikai teherhordók
hajszolt menet után
egyszer csak leültek,
se parancsra, se fenyegetésre
nem indultak tovább,
mert be akarták várni,
amíg "a lelkük utoléri őket":
huszadik századvégi rohanók,
nem kellene egy kicsit megállnunk?
Mért ez a tempó, hova a rohanás?
Jaj, ha lemarad ebben a rohanásban a lélek!
Jó volna megállni és várni!
Hátha még utolér![b]
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 226. Elküldve:
2010-04-03 07:48:46 |
[65.] |
Lukátsi Vilma: ECCE HOMO
Nemcsak azt mutatja, milyen volt Ő
embertest gúzsába kötözötten,
hanem visszaveri a Rá tekintő
ábrázatát is;
- a hasonlóság ellentétét
hogy lehet kibírni?
Térden,
de talán inkább egészen
arcra borulva.
______________________________
(forrás: Egy csipet só - Bp.1990.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 221. Elküldve:
2010-03-27 15:34:08 |
[66.] |
Lukátsi Vilma: VIRÁGVASÁRNAP
Valami szikra pattanhatott széjjel,
annak fényében izzik a messzeség,
égig ér a föld?
Földig ér az ég!
Mintha meg lehetne fogni kézben...
"Áldott, Aki jő az Úr nevében!"
A kertekből édes illat árad,
a virágokból kicsordult a méz,
a szamárcsikó köntösökre lép,
útra hullnak vagdalt pálmaágak...
"Hosianna a Dávid Fiának!"
_________________________________
(forrás: Egy csipet só - Bp.1990)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 218. Elküldve:
2010-03-13 17:55:40 |
[67.] |
Albert Zsuzsa: FELTÁMADÁS ELŐTT
Emlékeztek majd erre a kertre
és erre az éjre, mikor
a holdat felhő takarta
s ő elment hogy eláruljon engem.
Majd engem láttok mindig az utcán,
énrám ismertek minden idegenben,
olyan nehéz lesz elviselni,
hogy nélkülem éltek.
De most
arcomról szakad a verejték
alattam sötét a város
házak és tetők
fekete s még feketébb.
A kerten túl lopakodnak erre
takarja őket fa, bokor, kerítés
sötét a sötétet, pissz se
hallik, csak áruló surranás
a levegő zaja.
S ti alusztok.
____________________________________
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 214. Elküldve:
2010-01-09 19:29:52 |
[68.] |
Leleszi Balázs Károly: ÚTJELZŐ
Mikor már az észőrjítő kérdésekre
sehonnan sem érkezik válasz,
és a mélysötétben csak sodródnak tova
a megtört szívek -
egyetlen fény maradt, amely útjelzővé válhat,
egyetlenegy fénysugár,
amely még mindig ragyog -: az Ige.
______________________________
(internetről - GothArt)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 208. Elküldve:
2009-11-30 20:59:09 |
[69.] |
Leleszi Balázs Károly: LÁBAINÁL, A HEGYEN
(olv.: Máté ev. 5-7. rész)
Kitárulkozott a Logosz. Ugyanekkor
megnyitották házaik belsejét az egek is:
a Mindenség közel jött, le egészen a bűnös
emberig. Ültünk a napáradásban, mezők juhai.
Ültünk lábainál, s testvérek lettünk
mindnyájan, egyek a kegyelemben, a mi Atyánkban;
elmerülve az életet hozó szempárban.
Ültünk lábainál, fenn a hegyen, hazatalálva,
közel a megnyílt egekhez. Testvérei lettünk
egy szent családnak; mélységeiket ismertetik
az Igék: terhek hullnak, sebek gyógyulnak,
karok ölelésre vágynak; s valami forr,
változik, bent, mélyen a szív rejtekében.
Kitárulkozott a Logosz. Ugyanekkor
megnyitották házaik belsejét az egek is:
a Mindenség közel jött, le egészen a bűnös
emberig. Ültünk a napáradásban, mezők juhai.
Életet táró tanítás: szolgálni névtelen,
lenni só, fénylő szövétnek; haladni növekvő
alázatban, figyelve vezérlő pásztorbotjára.
Testvérei lettünk egy szent családnak.
______________________________
(internetről - GothArt)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 202. Elküldve:
2009-11-01 22:26:08 |
[70.] |
Eugen Roth:
NEM LÁTUNK MINDENT
Tudod, hogy az erdők mögött
hegyek magaslanak,
de ma minden köddel födött
és a föld szinte vak.
Tudod, hogy csillagok ragyognak
a fekete felhő felett,
de nyoma sincs ma csillagoknak,
egyet se láthat most szemed.
Akkor azt mért nem hiszed hittel,
hogy felhőnyi földi világod
csak pillanatig fedheti el
az örökkévalóságot?!
(Túrmezei Erzsébet fordítása)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 200. Elküldve:
2009-10-21 20:17:01 |
[71.] |
TÉKOZLÓ FIÚ...
1.
Egyre szegényebben,
egyre árvábban...
Hazafelé vezet egy
szó: "Megbántam!"
2.
Kint az ajtó előtt köhintget párszor,
bekopog, toporog, rázza le a port...
...És amit útközben fölmondott százszor:
azt, hogy munkát keres, béresnek valót,
- nem tudja kinyögni már a zokogástól...
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 198. Elküldve:
2009-09-01 16:57:08 |
[72.] |
Nagy B. Zsuzsanna:
CSODÁLATOS SZAVAK
Ó, csodálatos szavak
csonttá fehérült Igék
világ végéig terjedő
halhatatlanság;
égi madár-röptű
Föld széléről hangzó
buzgó Ige-folyam;
benne ítélet s fölmentés
ölés, elevenítés...
búzát s pelyvát
szétválasztó eleven kard
Isten szájából lövellő
lángoló nyílvessző
indulatot s gondolatot
megítélő testté lett
Ige, mely kezdetben
vala, Isten vala maga:
az Ő hittel mondott szava
mely által lettek
mindenek a világon;
az újjászülő Szent Szó
mely rombol s épít
életet lehel virágba
fába, tele hinti
életed erővel;
bearanyozza napjaid
legyőzi a rút halált
örök élet ékkövét
metszi homlokodra
királyi fejdísszé tesz
Istened kezében;
fáklyaként tündökölsz
a halálos sötétben
...Ki az Igében hisz
egy sem vész el;
halhatatlanság kövein
lépked az égre,
az ég magasába -
egyre feljebb, s feljebb
Jákob arany létráján
-...fel a királyi létbe.
(internetről)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 188. Elküldve:
2009-06-22 20:23:36 |
[74.] |
Túrmezei Erzsébet:
"IMÁDKOZZUNK, TESTVÉREK!"
Afrikából Európa felé
útban a gép.
Luanda fölött viharba kerül.
Villámok cikáznak szüntelenül,
és egyre mennydörög.
Új és új leszállási kísérlet.
Egyik sem sikerül.
S a gép többször nagyot zuhan.
"Nyugalom! Nincsen ok az aggodalomra!"
- hullnak a rémült szívekre
bizonytalan, erőtlen biztatások.
Bekapcsolják a harsány beat-zenét,
felszolgálják a legerősebb
italokat. És a légikisasszony
szétosztja a tenger felett
a mentőöveket.
Percről-percre nő a félelem.
Lelkészházaspár ül a gépen,
s az asszony odasúgja hirtelen:
"Most már nincsen több mondanivalójuk.
Nekünk sincs?"
A férfi feláll csendesen:
"Imádkozzunk, testvérek!"
"Köszönöm!" - nyújtja kezét a pilóta,
amikor Las Palmasban földet érnek.
+ + +
Sokszor úgy éreztem,
rajta vagyunk mi mind,
minden világrész minden embere,
ezen a veszedelembe,
viharba került gépen.
Egész világunk rajta van.
Kiszállni nem lehet,
s talán leszállni sem.
"Nyugalom! Nyugalom!"
Kábító italok és zsongító zene...
De a szíveken félelem-bilincs.
És valamit mondani kellene...
Bent egy titkos hang kérdez csendesen:
"Most már nincsen több mondanivalójuk.
Nekünk sincs?
Nekünk sincs?
Nekünk sincs?!"
Most, amikor
a pillanatok öröklétet érnek,
van-e aki feláll,
és elkiáltja
a viharokkal küzdő világ-gépen:
"Imádkozzunk, Testvérek!"?
(1971.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
|
| Haladó |
|
|
