Az érettség pszichológiai megközelítése (üzenet: 1, Tudomány) |
|
|
|
Ritter Teodor
|
1.  Elküldve: 2005-02-20 16:51:26, Az érettség pszichológiai megközelítése
|
[1.] |
Az állati érettség és az emberi érettség
Az ember éretté válásában az érettségnek két változatát különböztetem meg. Az érettség egyik változata az állati érettség, amelyet azért nevezek állati érettségnek, mert az állatoknál épúgy megfigyelhető, mint az embereknél. Erre az érettségre két példát hoznék fel.
Egy kutyakölyök rátámadt egy öreg macskára, ösztönösen feltételezve, hogy a macskának meg kell futamodnia előle. Azonban már a kutya futásán látni lehetett azt a gyermeki lelkesedést és szertelenséget, amit a kevés időt élt embereken is meg lehet figyelni. És a macskában sem kelthette a vérszomjas farkas benyomását, mert a macska bemérte, bevárta, majd amikor közel kerültek egymáshoz arcon karmolta úgy, hogy a kutyakölyök vinnyogva menekült. Egy öreg kutyával valószínűleg nem tudta volna megtenni ezt, még akkor sem, ha az a kutya nem lett volna nagyobb termetű a kölyökkutyánál.
Kecskéket etettem. A fiatal kecskék bátortalanul vették el tőlem a csipkebogyót és tetszett nekik, amikor simogattam őket. Majd odajött az anyjuk, félrezavarta őket, gyors és határozott mozdulatokkal enni kezdett, s nem törődött simogatási szándékommal. A felnőttkor magabiztosságát és haszonelvűségét láttam meg benne.
A bemutatott két élethelyzetet némileg más körülmények között, de embereknél is meg lehet figyelni. Sőt az állati érettségre az emberek világán kívül nemcsak az állatvilág fejlettebb fajainál találhatunk példát, hanem mondjuk a skorpiók között is, ahol a fiatal skorpiók lágy és fehér páncélzattal születnek, s csak késöbb kapják meg kemény és sötét burkolatukat. Ami ugyan nem jellemváltozás, mint azt a kecskéknél vagy a kutyáknál és a macskáknál láthattuk, de van egy olyan sejtésem, hogy a skorpió páncélzatának megváltozása ugyanolyan jellegű biológiai folyamat, mint ami a kecskék vagy a kutyák jellemváltozását előidézi. Ennek az érettségnek a megszerzése tulajdonképen nem más, mint az evolúció által igényelt önfenntartási képesség megjelenése, ami együttjár a biológiai és a pszichológiai ellenállóképesség növekedésével, s az embereknél nem is feltétlenül tesz alkalmassá az önfenntartásra, mint azt majd késöbb látni fogjuk.
Van az érettségnek egy másik változata is, amit azért nevezek emberi érettségnek, mert ez az érettség nem figyelhető meg állatoknál, vagy csak nagyon korlátozott mértékben. Ezt az érettséget úgy határozhatjuk meg, mint az érzelmek tisztaságát és a gondolatok képességét a világ, azon belül pedig különösen az emberi személyiség megértésére. Az ókorban egy idő után ezzel az érettséggel hozták kapcsolatba a delphoi jósda feliratát, amely így hangzott: "Ismerd meg önmagad!". Korábban az "Ismerd meg önmagad!" kijelentés alatt az "Ismerd meg társadalmi helyzeted!" kijelentést értették.
Az állati érettség túl korai megszerzése az emberi érettséghez vezető fejlődés leállásához vezet. Erre adnak példát azok a törzsi négerek, akik nagyon hamar az 'erdő bölcsévé' válnak, de azután leáll a fejlődésük, és soha nem lesz belőlük a művészet vagy a tudomány magas képviselője.
Ugyanakkor az állati érettség megszerzése nélkül az emberi érettség sem lehet teljes. Az állati érettség nélkül akármilyen kiváló adottságokkal is rendelkezzen valaki, igen könnyen holdkóros álmodozóvá válhat, és bármilyen hihetetlenül is hangzik, de az állati érettség késői megjelenésével jelennek meg az emberben azok a gondolkodási képességek, amelyek az emberi érettség alapját adják. Az más kérdés, hogy az állati érettség révén megjelenő emberi érettség nem mindig segíti elő a társadalomba való beilleszkedést, s így a fennmaradást. Vagyis előállhat az a helyzet, hogy valakiben az állati érettség megjelenése, amely az állatoknál még egyértelműen az önfenntartást szolgálta, az embernél éppen az önfenntartás akadályozójává válik. Ahogyan azt az éhező zseniknél láthatjuk.
Minél fejlettebb egy élőlény elméje, annál késöbb következik be nála az állati érettség megjelenése. Egy patkány hamarabb válik önfenntartóvá mint egy kutya, egy kutya hamarabb mint egy majom, egy majom pedig hamarabb mint egy ember. Sőt ezt a különbséget az emberi fajon belül is megfigyelhetjük, ahol egy törzsi néger hamarabb szerzi meg az állati érettséget mint egy fehér munkás, egy fehér munkás pedig hamarabb mint egy fehér értelmiségi. Ismétlem ugyanakkor, hogy a fehér értelmiségi állati érettsége nem feltétlenül jelenti azt, hogy gazdaságilag önfenntartóvá válik, mint a kutya egy meghatározott mennyiségű év leélése után, hanem az állati érettség a munkáján belüli eredményességhez szükséges képességként jelenik meg.
Az, hogy a fehér munkás hamarabb szerzi meg az állati érettséget mint a fehér értelmiségi talán arra utal, hogy az állati érettség megjelenése nem csak biológiai tényezők függvénye, hanem szerepet kapnak bennük a pszichológiai tényezők is. A kényelmes élet késleltetheti az állati érettség megjelenését, hiszen nem készteti a személyiséget az önfenntartási ösztönök alkalmazására, legfeljebb a vegetatív funkciók szintjén. (Ahol nincs kényelem, abban az értelemben, hogy a szomjúsághoz hasonló igényeink mindig jelentkeznek, s nekünk mindig ki kell elégítenünk azokat. Még akkor is, ha egy sok pénzzel rendelkező ember könnyebben szerezheti be a kielégítésükhez szükséges dolgokat, mint egy kevés pénzzel rendelkező.) Ismert a naiv milliomos alakja, aki soha vagy nagyon régóta nem volt kitéve a többi emberrel folytatott küzdelmeknek. A gyáva előkelők alakja is ismert, akik hasonló okokból veszítették el bátorságukat. Az állatok között ennek a kényeztetésben elgyávult vagy az idegenekben felnőtt koruk ellenére is bízó kutyák felelnek meg.
Azt hiszem, az állati érettség megjelenése megy végbe azokban, akik megtapasztalják önmaguk megtalálását. Ezen ment keresztül Matton herceg "Az idő urai" című filmben, amikor halála elött megismerte az önfeláldozást és a bátorságot, de ezen ment keresztül az egyik Shakespeare dráma (ha minden igaz, a VIII. Henrik) egyik szereplője is (ha minden igaz, Woolsey bíboros), akiről ugyanennek a drámának egy másik szereplője azt mondta, hogy halála elött, de elöbb nem, megtalálta önmagát. A "Dűne" című filmben az apa szerint azért kell a fiának harcba mennie, hogy felszinrekerüljön benne valami, ami egyébként nem mutatkozna meg, vagy csak nagyon ritkán. Ahogy a fiának mondta: "az alvónak fel kell ébrednie". Elég valószínűen az állati érettség megszerzésére és önmaga megtalálására (felébredésére) utalt itt, amit a kényelemből kimozdító harc elősegíthet.
Önmagunkká válni nem feltétlenül jelent egyet az emberi érettség megszerzésével. Önmagunkká válni annyit jelent, mint földi lénnyé válni, vagyis a bennünket körülvevő világot otthonunkként elfogadni még akkor is, ha esetleg az nem felel meg elvárásainknak, s ennyiben nem vagyunk hajlandóak otthonunknak tekinteni. De mindenesetre az, aki önmagává vált képes odafigyelni környezetére, nem veszve el képzelődései között.
Gyakran hallani, hogy az intelligencia nem azonos az érettséggel. Ilyenkor (anélkül, hogy az állati és az emberi érettséget tudatosan megkülönböztetnék) az állati érettségről beszélnek, s nem veszik észre, hogy az emberi érettség az intelligencián alapul. Ide tartozik az is, hogy a népi emberek pszichotikus módon büszkék állati érettségükre, és lenézik a náluk fiatalabbakat még akkor is, ha azok emberi érettsége az állati érettségük hiánya mellett sem kisebb az övéknél.
Az állati érettséget testi érettségnek is nevezhetjük, habár a jellem változásaiban is megnyilvánul. Az emberi érettséget pedig lelki- szellemi érettségnek, amely megnyilvánulhat akár a mérnöki tudományokban való jártasságként is.
2004.09.05.
|
| | |
(TÉMANYITÓ) |
|
|
|
|
Az érettség pszichológiai megközelítése (üzenet: 1, Tudomány) |
|
|
|
|
