Regisztrál :: Profil :: Beállítás :: Tagok :: Keres :: Szavazógép :: Csoportok :: Segítség Vissza :: Főoldal 

 Ön is hirdessen itt! Részletekért klikk: ide! Összes banner! :: Saját banner! 
 Hozzászólások: 9108923/60 Témák: 17188 Tagok: 107399 Legújabb tag: kokoistvan Online: (96/1
 Név: Jelszó:  Eltárol  Elfelejtette jelszavát?
    / 1 
Lista: 
Kép:
Smile:
  
 A magyar betegség I. (üzenet: 2, Tudomány)
 
 2. vizslatacsi  |   Válasz erre2007-12-29 05:03:37 [1.] 
Ti tettétek. Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek. Te voltatok.
[előzmény: (1) Ritter Teodor, 2005-06-09 12:28:32]
 1. Ritter Teodor  |   Válasz erre2005-06-09 12:28:32 [2.] 
A magyar betegség

Magyarországon az elnyomás kultusza uralkodik. Ez a magyar kultúra betegségének lényege, s ehez képest minden más felismerhető válság csak következmény. Az elnyomás kultusza származhat abból a történelmi okból, hogy Magyarország hosszú időn keresztül állt más népek megszállása alatt. De amit a múltból rekonstruálni tudunk az valószínűvé teszi, hogy ha segítették is a megszállások az elnyomás kultusza rögzülését, az elnyomás kultusza már jóval a függetlenségük elvesztése elött jellemző volt a magyarokra. Ebben a tanulmányban felsorolom az elnyomás kultusza következményeit, amelyeknek mint tüneteknek a megértése feltárja a betegség rombolási tartományát, sőt segítséget ad a betegség felszámolásához. Ha egy depressziós ember nem mosakodik, akkor a koszossága méginkább depresszióssá teszi. Az elnyomás kultusza tünetei ehez hasonlóan képesek fokozni kiváltó okukat, s ezért a tünetek megszüntetése ebben az esetben is többet jelent pusztán "tüneti kezelésnél". A tünetek megszüntetésével áttételesen a betegség lényegére mérhetünk csapást, már amennyire a betegség lényege egyáltalán lehetővé teszi a tünetek megszüntetését.
Annak, hogy az elnyomás kultusza a magyarokat megkülönbözteti más népektől ellene lehet vetni, hogy az elnyomás kultusza más országokban is megtalálható. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell tudni. Az egyik, hogy az elnyomás kultusza bizonyos társadalmi csoportokban minden országban megtalálható, ám a magyarokban társadalmi csoporttól függetlenül van valami ebből a betegségből. Szemben például Svédországgal, ahol még az ezen betegség által meghatározott társadalmi csoportokban is van valami ennek a betegségnek az ellentétéből. A magyar betegség Magyarországon mint népi jellemvonás a magyar emberek egyénileg változó jellemének alapvető árnyalatát adja meg. (Ahogy egy az USA-ból hazatért ismerősöm mondta: "Az Amerikai Egyesült ¬llamokban is vannak depressziós emberek, de ott más a depresszió árnyalata.") A másik pedig, hogy mégha az elnyomás kultusza alapvető árnyalatát adja is az adott országban élő emberek jellemvonásainak, a jellemvonások csoportjában még akkor is különböző tartományokat érinthet. Kolumbiában a lakosság nagyobbik fele a puszta létfenntartásért küzd, a gazdagok pedig attól rettegnek, hogy mikor rabolják el a gyerekeiket a váltságdíjat követelő terroristák. Mégis a mindennapi életben az emberek derűsek és segítőkészek. Mindez nem jelenti azt, hogy sehol a világon nem létezhet az elnyomás kultuszának olyan változata, mint amit Magyarországon tapasztalhatunk, de hogy nem sok helyen létezik ilyen az bizonyos.
Fel lehet esetleg még hozni azt is, hogy néhány jelenség, amelyet az elnyomás kultuszának tüneteként írtam le nem az elnyomás kultuszából ered. De a tünetként leírt jelenségek többsége mögött semmi mást nem találhatunk mint az elnyomás kultuszát, és ahol más okok is jelen vannak, a tünetként leírt jelenségeket ott is kapcsolatba lehet hozni az elnyomás kultuszával. Amelynek létezését a csak a tüneteként leírható jelenségek is igazolják. Így például hiába mondjuk, hogy a tárgykultúra mesterkéltsége ilyen meg olyan kultúrtörténeti hatások következtében alakult ki Magyarországon, amikor három tényező is utal az elnyomásból eredésére. Először az, hogy a kizsákmányolás összefonódása a díszítések sokasodásával a világ minden térségéből és korszakából vett példákkal bizonyítható. Másodszor az, hogy számos tünet bizonyítja ennél a tünetnél nyilvánvalóbban az elnyomás Magyarország számára meghatározó jellegét. Harmadszor pedig az, hogy ha megnézzük milyen körülmények között nyilvánul meg Magyarországon a díszítések sokasodása (többek között a rendszerváltás utáni évek szociális válsága során), akkor azt találjuk, hogy az Magyarországon is a kizsákmányolás kísérője.
A tanulmány megértéséhez ésszerű elolvasni az "Az elnyomás jellegzetességei" című tanulmányomat. Amikor ebben a tanulmányomban az elnyomókról beszélek, akkor azalatt azt értem, amit abban a tanulmányomban természetes elnyomóknak neveztem.

1. A kizsákmányolás

A kizsákmányolás az elnyomás gazdasági területen megvalósuló változata. Kizsákmányolás az, ha bizonyos emberek a valós képességeik és szükségleteik által indokoltnál több erőforrást használnak fel, miközben mások ennek következtében a valós képességeik és szükségleteik által indokoltnál kevesebb erőforráshoz jutnak. A kizsákmányolás megvalósul például akkor, amikor a kocsmárosnak full kategóriás Mercedes-e van, az egyetemista pedig éhbérért osztja a szórólapot az aluljáróban.
A magyarok között az aktuális gazdaságpolitikai rendszertől függetlenül mindig a kizsákmányolás volt a meghatározó. Magyarországon a hajcsárokat fizetik magasan, nevezzék bár azokat intézőnek, párttitkárnak vagy személyzetisnek. A többieket mint alattvalókat koronként változó, de a lehetségestől mindig messze elmaradó mértékben fizetik. Mondhatjuk erre azt, hogy a kizsákmányolás a világ számos táján jelen van, így például az Amerikai Egyesült ¬llamokban is. És ez igaz is. De a kizsákmányolást más népek esetében más pszichológiai mintázat kíséri. Az Amerikai Egyesült ¬llamokban a kizsákmányolás egyrészt nem olyan válogatás nélküli mint Magyarországon, hiszen aki a gépezet számára hasznos, azt megfizetik, s csak azzal nem törődnek, akire már nincs szükségük. Másrészt nem is az a kriptofeudális szemlélet húzódik meg mögötte, ami a magyarok kizsákmányolása mögött, hanem inkább egy pszichopata beállítottságú szemlélet, ami a szeretetképtelensége mellett sem azonos azzal a pszichózissal (kényszerességgel és görcsösséggel), ami a magyarokat jellemzi.

2. Az irígység, a káröröm és a bosszúvágy

Az irígység az, amikor a másik adott valamijének az elvételére törekszünk. Az irígység során nem annyira az a fontos számunkra, hogy a másik ember elveszítse azt, amit mi elvennénk tőle, hanem az, hogy mi megszerezzük a másik adott valamijét. A káröröm az, amikor az tesz felhangolttá, hogy a másik elveszíti az adott valamijét, függetlenül attól, hogy azt az adott valamit mi megszerezzük-e. A bosszúvágy pedig az, amikor arra törekszünk, hogy a másik elveszítse az adott valamijét (ez lehet akár az egészsége vagy a méltósága is), függetlenül attól, hogy azt az adott valamit mi megszerezzük-e.
Az elnyomásból következik az elnyomottak irígysége, káröröme és bosszúvágya. Ezek az érzelmek azonban sokszor nem az elnyomók ellen irányulnak, hanem azok ellen, akiket (akár öntudatlanul is) azért tekintenek elnyomóknak, mert nem mernek az elnyomóik ellen fordulni. Mondjuk nem a kizsákmányoló milliárdosra irígyek, hanem a szomszédjukra, akinek az övékénél egy kevéssel több a fizetése, de még mindig sokkal kevesebb, mint ami a képességei és szükségletei szerint megilletné. Vagy nem mernek nyíltan örülni annak, ha a hatalmaskodó rendőr kutyaürülékbe lép, hanem a hajléktalanon röhögnek.
A bosszúvágy gyakran mint felelőskeresés jelenik meg. Az RTL televízióadónak külön műsora van Magyarországon, amiben a népharagnak vetnek oda bűnözőnek bélyegzett embereket. Az egyik ilyen műsorban egy tüzijátékgyáros letartóztatásáról beszéltek, akinek a raktára véletlenül felrobbant. A bemondó olyan hanghordozásban és fogalmazási stílusban számolt be az eseményről, mintha a tüzijátékgyáros szándékosan robbantotta volna rá a raktárát a környező lakosságra. Nyilván tetszett ez a műsor azoknak a munkásoknak, akiknek a munkahelyükön gürcölniük és szolgálniuk kell, s aztán otthon a nyomor várja őket. A főnökük helyett volt kire haragudniuk.

3. A tehetetlenség

Az elnyomás görcsös szorongást kelt a magyarokban, akik így gátoltakká válnak a cselekvéseikben. A tekintélyektől való félelem megbénítja kezdeményezőkészségüket, s ezért tehetetlenségbe süllyednek. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a tiltások és az azok megszegését megtorló büntetések bizonyos tiltott cselekvéseket akadályoznak meg számukra, hanem arról, hogy általánosságban félnek az önálló cselekvéstől. Túlságosan veszélyesnek tekintik azt, hiszen gyermekkoruktól kezdve sokszor büntették meg őket a tiltások akár öntudatlan megszegéséért. Ha valamilyen megoldandó problémával kerülnek szembe, aminek megoldására nincsen külön utasításuk, akkor annak megoldását a tekintélyektől (főként az állami hivataloktól) várják, ha pedig parancsot kapnak egy feladat elvégzésére, akkor azt a feladat elvégzésének megalázó jellege illetve a saját kezdeményezés hiánya folytán kényszeredetten fogják végezni. De ha egy feladat elvégzését nem parancsolják meg nekik, hanem az fel nem ismerhetetlenül következik egy adott élethelyzetből, sokszor akkor sem végzik a feladatot elszántan. Részint azért nem, mert az ilyen feladatok mint feladatok összemosódnak tudatukban a parancsolt feladatokkal. Részint pedig azért nem, mert az ilyen feladatok elvégzését szükségessé tevő élethelyzetek összemosódnak tudatukban a parancsoló hatalmakkal.
A tiltások sokasága a bizonytalan szorongás előidézése mellett a tilalmak által megnevezett cselekvések tiltásával is korlátozhatja a cselekvőképességet. Az elnyomás kizsákmányolásként megjelenő változata szintén korlátozhatja a cselekvéseket, hiszen számos embertől veszi el az önálló cselekvéshez szükséges erőforrásokat. Sőt az önálló cselekvéshez szükséges erőforrások elvétele olyan módon is korlátozza a cselekvőkészséget, hogy az emberek azért nem próbálnak meg cselekedni, mert félnek attól, hogy nem áll rendelkezésre a cselekvéseikhez elegendő erőforrás. Ez a félelem öntudatlanul akkor is megjelenhet, ha valójában elegendő erőforrás állna rendelkezésre az önálló cselekvéshez. (Hasonlóan ahoz, ahogy a tilalmak által megnevezett cselekvések tiltása is ki tudja váltani a büntetéssel szembeni bizonytalan szorongást. Csak itt az erőforrás hiányával szembeni bizonytalan szorongásról van szó.)

4. A kasztosítás

A skandináv országokban a gyerekeket szeretik és ezért elismerik méltóságukat. Magyarországon a gyerekeknek mint birtoktárgyaknak pszichotikus (kényszeres és görcsös) tekintélye van, miközben a felnőttek szolgájaként kezelik és megvetik őket. Az Amerikai Egyesült ¬llamokban a farmereket nem nézik le. Magyarországon a "paraszt" kifejezés stigma. A magyar társadalom kasztokra tagolódik, amiben az alsóbbrendűnek tekintett kasztokat pszichotikus módon megvetik és a felsőbbrendűnek tekintett kasztokat pszichotikus módon tisztelik. Ez a berendezkedés az elnyomás kultuszának kifejeződése, hiszen benne a felsőbbrendűnek tekintett kasztok elnyomják az alsóbbrendűnek tekintett kasztokat.

5. A visszahúzódás

Egy olyan társadalomban, ahol az elnyomás és az elnyomásra válaszoló (rendszerint nem az elnyomók ellen irányuló) harag és önzés a meghatározó, az emberek félnek egymástól. Gyermekkoruktól kezdve sok sérülés éri őket a többi embertől és a visszahúzódást mint védekezési módszert is kezdettől fogva ott látják maguk elött. Elég csak megnézni milyen arckifejezéssel ülnek az utasok a budapesti tömegközlekedési eszközökön! A visszahúzódás ezeken a járműveken keserű zárkózottságként van jelen, ami a munkásokra általában véve jellemző. A polgárok között inkább egyfajta udvarias modorosság figyelhető meg, aminek funkciója azonban ugyanaz a védekező visszahúzódás. Jellemző ezzel kapcsolatban az is, ahogyan a magyarok a nyugatiakhoz viszonyítva fokozottan kerülik a testi érintkezést.

6. A despotikus komolyság

A magyarok számára nem rendelkezik tekintéllyel az, aki természetes módon viselkedik. A magyarok számára a tekintély a nyílt vagy sugallt kegyosztáson / megtorláson alapul, s ebből adódóan a tekintély tisztelete nekik egyet jelent a jutalmazásra / büntetésre képes hatalom tiszteletével. Annak van tekintélye elöttük, aki megjelenésével erőt mutat, tehát azt sugallja, hogy inkább az elnyomók, de semmiképen sem az elnyomottak közé tartozik. Igaz ez a patriarchális munkavezetők tekintélyére, de a kimért professzorok tekintélyére is, akikhez képest egy amerikai professzor a maga lelkesedésével sok magyar számára bohócként hatna. A despotikus komolyság kultusza mint a dominancia kultusza következménye az elnyomás kultuszának, s a férfiasságon túl még másvalamivel is erőt mutat. A despotikus komolyságot ugyanis nagy mértékben segíti a társadalmi normák elfogadása. Nehezen nem lesz neurotikus egy számkivetett ember, ha viszont valaki a társadalmi normákat képviseli, az maga mögött tudhatja annak a jutalmazó / büntető hatalomnak az erejét, ami a normákat fenntartja. Így a despotikus komolyság ha a társadalmi normák követéséből származik akkor mindenképen, sőt talán még egyébként is képes ezen a módon erőt mutatni.

7. A veszekedés

A magyarok hírhedtek a széthúzásukról. Arról, hogy hajlamosak egymással veszekedni illetve egymással ellenséges viszonyban lévő klikkeket képezni. A személyek és klikkek közötti háború számukra a függetlenség kinyilvánításának módszere, amire egy az elnyomás által meghatározott társadalomban szükségük is van. Az így megszerzett függetlenség persze csak illúzió, hiszen nagyobb mértékben félnek az elnyomóiktól (a büntetés megadásától és a jutalom megvonásától), semhogy ellenük fordulnának. Talán erre utal a mondás: "Rossz szomszédság török átok.". A török megszállás alatt a jobbágyok aligha merték az oszmán katonákat megsérteni, a társaik felé viszont bátrabbnak mutatkozhattak. Épenígy a főnökeik által megalázott alkalmazottak is célpontot találhatnak a munkatársaikban és a lakótársaikban.

8. A kezdeményezőkészség megvetése

A tehetetlenné tett embereket irritálja a kezdeményezőkészség. Irritálja őket a megőrzött életképesség, amire irígyek. De irritálja őket az is, hogy aki nem retteg az öntudatlanul és mindenfelé feltételezett tilalmaktól, az az elnyomás elleni lázadás képzetét kelti bennük. (Az elnyomás elleni lázadás az önmaguk által is megvetett gyengeségükre emlékezteti őket. Arra, hogy fellázadnának, de nem mernek.) Emiatt tragikus annyira a zsenik sorsa Magyarországon. Az érdeklődésük és a problémamegoldó képességük a gyermekkor őszinteségét sugallja, amit az elnyomás által megbénított emberek nem viselnek el. (Továbbá ha ezek a zsenik nem rendelkeznek hivatalos ranggal, ami a zsenialitásukat igazolhatná, akkor a kasztosítás is ellenük dolgozik.) A rabszolgák hada tönkreteszi vagy elüldözi a szabadon játszó zseniket, s ugyanez igaz a legtöbb "nagy egyéniségre" is, tehát azokra akik valamilyen kiemelkedő tettet hajtottak végre. Magyarországon humorizálnak azzal, hogy a bankjegyekre sorozatosan tragikus sorsú emberek képei kerülnek. Ennek azonban nem az az oka, hogy a siránkozásnak valamiféle rejtett változata mutatkozik meg a képek kiválasztásában, hanem az, hogy Magyarországon nehéz lenne olyan nagy embert találni, akinek a sorsa nem tragikus. A kezdeményezőkészség megvetése azután fokozza a tehetetlenséget, hiszen a megvetéstől való félelmet az önálló cselekvések akadályává teszi.

9. A siránkozás

Nagyon jellemző a magyarokra a folytonos siránkozás is. A siránkozás először is védekezés a sikerek mögötti és a sikerek által lehetővé tett kezdeményezőkészség megvetésével szemben. Másodszor védekezés a magukra a sikerekre irányuló irígységgel szemben, amikre a többi ember azért irígy, mert az a saját alacsony és az elnyomók magasabb hatalma közötti ellentétre emlékezteti (az "Az elnyomás jellegzetességei" című munkám 7. pontjában leírt módon). Harmadszor pedig a siránkozás az elnyomás és a belőle következő tünetek miatt érzett keserűség kifejezése. Mivel az elnyomás és a belőle következő tünetek megnevezése az elnyomás elleni lázadásként hathat, amitől az elnyomottak félnek, ezért a siránkozás során gyakran ürügyet keresnek a keserűség kifejezésére, olyan dolgok miatt siránkozva, melyek önmagukban nem adnának rá okot. Már Orseolo Péter azt vetette oda a magyar uraknak, hogy a magyar (ungarn) szó a nyomor (angara) szóból származik (ezt a szót nemcsak gazdasági értelemben használhatta), de a siránkozás és a tehetetlenség kettőséről beszélt Comenius is, aki azt mondta: "Nyomorult vagy magyar! Folyton a sanyarú sorsod miatt panaszkodsz, de semmit nem teszel ellene!".
[válaszok erre: #2] (TÉMANYITÓ)
 A magyar betegség I. (üzenet: 2, Tudomány)
 
    / 1 
Lista: 
Kép:
Smile:
  

Új hozzászólás írása
  Név :   Jelszó :
  Mail :
  Üzenet:

 Betűszín:  Háttérszín:
 Árnyék:      Parázslás:
BBcode On/Off.    Betűméret:
Url/Kép autokonverzió On/Off.
Aláírás beszúrása
  Kép feltöltés: [Feltöltési max. file méret (byte): 20000]
    Írja be ide a képen látható biztonsági kódot:
Smiley kódok teljes listája
Az oldal 0.024288892745972 másodperc alatt generálódott.

  Cégadatok  |   Felhasználási feltételek  |   Adatvédelem  |   Általános Fórum Szabályzat  |   Médiaajánlat  |   Segítség Partner oldalak
  Netboard Bt. © 2001-2013. E-mail