Regisztrál :: Profil :: Beállítás :: Tagok :: Keres :: Szavazógép :: Csoportok :: Segítség Vissza :: Főoldal 

 Ön is hirdessen itt! Részletekért klikk: ide! Összes banner! :: Saját banner! 
 Hozzászólások: 9253486/122 Témák: 17538 Tagok: 108883 Legújabb tag: pungorandras Online: (61/1
 Név: Jelszó:  Eltárol  Elfelejtette jelszavát?
    / 1 
Lista: 
Kép:
Smile:
  
 A magyar betegség III. (üzenet: 1, Tudomány)
 
 1. Ritter Teodor  |   Válasz erre2005-06-09 12:34:59 [1.] 
19. A szétesettség és a megmerevedettség

Az elnyomók arra törekszenek, hogy a parancsaikat kényszeres gondolatokként rögzítsék az elnyomottakban. Ezeknek a gondolatoknak a tekintélyét és ezeken a gondolatokon keresztül az elnyomók és az elnyomók parancsainak a tekintélyét a büntetéstől való félelem (amely lehet a jutalom megvonásától való félelem is) és a jutalom önző sóvárgása alapozza meg. Ami viszont szükségessé teszi, hogy az ilyen gondolatok mellé társuljanak az engedelmességért kapott jutalmak és az engedetlenségért kapott büntetések emlékei is. Az elnyomóktól érkező jutalmakat / büntetéseket és a parancsokat reprezentáló gondolatok összességét elnyomó gondolatcsoportnak nevezem.
Az elnyomó gondolatcsoportot a hordozója láthatja és követheti is. A látása azt jelenti, hogy a hordozója tudatában van az általa tartalmazott gondolatoknak. A követése azt, hogy a hordozója hajlandó az általa tartalmazott gondolatok szerint cselekedni. (Ilyen cselekvés akár az is, ha valaki egy meghatározott módon vélekedik magáról és elnyomóiról.) Az elnyomó gondolatcsoportokkal szembeni behódolás annál zökkenőmentesebb, minél kifinomultabb módszerekkel formálja ki a környezet ezt a gondolatcsoportot. Egy ügyvéd vagy egy orvos személyiségében általában úgy építik ki a polgári lét elnyomó gondolatcsoportját, hogy az nem vezet látványos zavarokhoz. A többséget azonban nem kifinomult módszerekkel nyomják el, hanem nyers brutalitással alázzák meg már a szülei és az iskolatársai / tanárai is. Ebből viszont az következik, hogy egy elnyomáson alapuló társadalomban sok emberben jelenik meg két zavar: a szétesettség és a megmerevedettség.
A szétesettség akkor jön létre, amikor valaki akár anélkül, hogy ennek tudatában lenne megretten az elnyomó gondolatcsoportjától, s ez az ijedtség ideges kapkodásra készteti. Van ennek egy olyan változata is, aminek során az ijedtség nehezen ismerhető fel, mert az, amihez az adott ember az elnyomó gondolatcsoportja elől menekül ha nem is boldoggá, de önző módon vidámmá teszi. Mondjuk egy a női neme miatt rendszeresen megalázott ember kapkodva (zavart figyelemmel) beszél új ismerőseiről, s ennek során egy görcsös felhangoltság élményt él át, amibe a megaláztatásainak emléke elől menekül. (Az új ismeretségét sikernek tekinti, amelyhez a megaláztatástól való félelmében közelít az önzéssel.) A megmerevedettség ezzel szemben akkor jön létre, amikor valaki (akár anélkül, hogy ennek tudatában lenne) haragszik az elnyomó gondolatcsoportjára, s ebben a haragban megdermed. Ha az elöbbi nő férje egy nyomasztó hallgatásba burkolódzó vasmunkás, akkor ebben az emberben egy olyan megmerevedettséget ismerhetünk fel, amit az őt születésétől fogva végigkísérő megaláztatások idéznek elő. Az ilyen megmerevedettség éppen a benne rejlő harag miatt sokszor hőbörgésbe fordul át.
A szétesettség és a megmerevedettség akkor jelenik meg, amikor valaki anélkül akár, hogy ennek tudatában lenne nem hajlandó követni az elnyomó gondolatcsoportját. Ami a polgárokat (nem is annyira a polgári státuszban lévőket, mint inkább a polgári viselkedéssel rendelkezőket) illeti, náluk a jutalmazások / büntetések sokkal rejtettebbek voltak, semhogy olyan nagy szükségét éreznék fellázadni az elnyomó gondolatcsoportjuk ellen, mint azok, akiket nyílt brutalitással aláztak meg. A szétesettség felhangoltsággal együttjáró változatát nevezhetjük "huhuhu - huhuhu stílusnak" is, az alapján, ahogyan az ilyen hangulatban lévők hangsúlyozzák szavaikat. Hasonló módon a megmerevedettséggel együttjáró hőbörgést nevezhetjük "höböbö - höböbö stílusnak" is. Az, hogy a magyarok viselkedésében mindezek a zavarok nagyon elterjedtek, s hiányzik belőlük az a könnyedség, ami egyes nyugati országokban megfigyelhető, szintén az elnyomás kultuszára utal.

20. A korrupció és a protekció

Az elnyomottak számára kézenfekvő érvényesülési stratégia a protekció és a korrupció. A protekcióval és a korrupcióval az elnyomásnak tekintett hatások ellen próbálnak védekezni oly módon, hogy a baráti viszonyra vagy a pénzre hivatkozva az adott területen hatalommal rendelkező ember segítségét kérik. Abban, hogy a társadalom igazságos és hogy ők maguk érvényt szerezhetnének az igazságuknak nem hisznek, sőt sokszor még az igazságra sem törekszenek, hanem csak az általuk alkalmazott elnyomásra a mások elnyomásával szemben. Amit legfeljebb mint egy igazságtalanságnak tekintett dolgot tekintenek igazságosnak az igazságtalannak tekintett világgal szemben.

21. Az önmegvetés és a görcsös büszkeség

Az elnyomás kultusza tönkreteszi Magyarországot, s amikor a magyarok a nyugati nemzetekkel összehasonlítják magukat, akkor a kasztosítási törekvésük elviselhetetlenül megalázónak mutatja helyzetüket. "Ilyen a magyar ember!" -mondják, ha valaki az elmaradott kulturális viszonyoknak megfelelően cselekszik és például szétszórja a szemetet. Ennek az önmegvetésnek az elviselhetetlensége váltja ki aztán azt a görcsös büszkeséget, ami a magyarságra mint rangra tekint. A büszkeség görcsössége itt egyet jelent a rang birtoklásaként megnyilvánuló önzés görcsösségével, ami a megvetéstől való félelemből származik.

22. Az értelmiségi kaszt despotizmusa

Magyarországon az értelmiség nem csak mint egy a társadalom szervezését ellátó csoport működik. A magyar értelmiség a régi nemesi réteg felváltója és egy a régi nemesi réteg szerepéhez hasonló szerepben van. Tehát nem annyira a valódi teljesítmények fontosak a számára, hanem az, hogy az ebbe a kasztba felvételt kívánók kövessék a kaszt normáit. Cserébe egy a munkásokénál kényelmesebb és előkelőbb életformát biztosít tagjainak, amelyből kirekeszti azokat, akik nem hajlandóak a valódi teljesítményekkel gyakran ellentétes normái követésére.
A munkások kényszeresen hisznek ennek a kasztnak a tekintélyében, még sokkal inkább mint a kaszt nem egy tagja. Ez a kényszeresség részint onnan ered, hogy egy elnyomáson alapuló társadalomban a jutalmak felé irányuló sóvárgást és a büntetésektől való félelmet minden társadalmilag konstruált tekintély kiválthatja. Részint pedig onnan, hogy az értelmiséggel kapcsolatos valóság megismerését a tekintélyen túl is számos félrevezető látszat akadályozza, ami kiváltja a zavarosságtól való félelmet és a rendezett világképet adó tekintélyek elfogadásának igényét. A munkásokat a jutalmazások / büntetések illetve egyéb általuk hátrányosnak ítélt hatások (például a pénz hiánya) inkább kényszerítik az énjükbe vont dolgok feladására mint az értelmiséget. Ráadásul a munkások sem belülről nem látják az értelmiséget (nem vesznek részt az értelmiségi tevékenységekben), sem nem rendelkeznek megfelelő intelligenciával az értelmiségi képmutatás leleplezéséhez. Ezért van az, hogy ők még elvakultabban tisztelik az értelmiséget, mint sokan azok közül, akik felvételt nyertek az értelmiségi kasztba.
Annak vizsgálata, hogy az értelmiségiek a valódi teljesítmények helyett milyen módszerekkel keltik az intelligencia látszatát túlmutat ennek a tanulmánynak a keretein. Két dolgot viszont mindenképen figyelembe kell venni. Az egyik, hogy a magyar értelmiségi kasztban egymás mellett élnek a valódi teljesítményeiket elit - tudattal helyettesítők, a valódi teljesítményeik mellett is despotikus szemlélettel rendelkezők és az elnyomó beállítottságtól mentesek. A másik, hogy még a kevésbé értelmes értelmiségieknek is lehet haszna, ha más nem, a mechanikusan végezhető feladatok ellátása. Tehát nem mondhatjuk, hogy mert az értelmiségi kasztnak még Magyarországon is van hasznos szerepe, azért az mentes lenne az országra általánosan jellemző elnyomástól. Ha ez így lenne, akkor nem üldöznének el Magyarországról annyi kreatív embert, akiknek vagy az a problémája, hogy a tudásukat nem tudják a megfelelő rangokkal igazolni, s ezért azt mások nem is fogadják el, vagy pedig az, hogy az önálló gondolkodást nem támogató egyetemeken nem szerezhetik meg a képességeiknek megfelelő képzést.

23. A kutyatartás népszerűsége

A kutyatartás sok országban népszerű, de a magyarok között külön népszerűvé teszi az elnyomás kultusza. A kutyatartás mögött Magyarországon a következő okok a leggyakoribbak. Az első, hogy a visszahúzódás által magányossá tett emberek így találnak társaságot részint a kutyájukban, részint a többi kutya gazdájában. A második, hogy a megalázott emberek a kutyájukban látják meg azt, akit a leginkább engedelmességre kényszeríthetnek, és aki a legtöbb sérelmet tűri el tőlük. A harmadik, hogy a veszekedésre és türelmetlenségre hajlamos emberek között egy nagyobb erővel rendelkező kutya biztonság tudatot adhat. A negyedik pedig, hogy a szétesett emberek a kutyára mint a neurózisuk felvevőfelületére is tekinthetnek. Ha van egy kutya, akkor van kivel veszekedést játszani, méghozzá annak veszélye nélkül, hogy a megjátszott veszekedés nagyobb ellenségességbe torzul. Az önző pátyolgatás, ami számos kutyatulajdonost jellemez ebben a felosztásban a magány előli menekülésre és az engedelmességre kényszerítésre vezethető vissza. A magány előli menekülés mint félelem kiválthatja az kutyával szembeni önzést, ami a pátyolgatásban megjelenve is mindig rejtett engedelmességre kényszerítés. A kutyának ilyenkor engedelmesen kell játszania a plüssállat szerepét, ami benne nem is vált ki akkora zavarokat mint egy gyerekben a játékbaba szerepe. Talán mondani sem kell, hogy az ilyen okokból folytatott kutyatartás egyben példa a magyarok kisstílűségére is.

24. A kivándorlás, az alkoholizmus és az öngyilkosság

Nemzetközi összehasonlításban messze kiemelkedik Magyarországon a kivándorlók, az alkoholisták és az öngyilkosok aránya. Az eddigiek után talán nem is meglepő módon. Nehéz józanul életben maradni egy olyan társadalomban, ami az elnyomás kultuszával és a belőle következő egyéb hatásokkal tönkreteszi tagjait. Az alacsony átlagéletkor is az elnyomás kultuszával áll összefüggésben. Részint úgy, hogy az elnyomás pszichológiai következményei biológiailag is leépítik az embereket. Részint pedig úgy, hogy az elnyomáson alapuló társadalomban emberek sokasága követ el az önpusztító életmódjával lassú öngyilkosságot.

25. A tárgykultúra nehézkessége

A magyarok tehetetlenségét metaforikusan nehézkességnek is nevezhetjük. A metaforikus értelemben vett nehézkesség megjelenik a magyarok tárgykultúrájában is, ami éppen azért nehézkes, mert a nehézkességével szimbolikus módon a tehetetlenséget fejezi ki. A mai magyarok rengeteg importált árut vagy importált licensz alapján készült árut használnak, s ez elfedi a nehézkesség iránti vonzalmukat. Érdemes tehát inkább a magyarok egykori népművészetét összehasonlítani a nyugati népek egykori népművészeteivel. Mondjuk a magyar vályogházakat a skandináv faházakkal, vagy a kővel lemerített magyar halászhálókat az üveggolyókkal lemerített holland halászhálókkal. A holland halászhálókban az üveggolyónak műszaki okokból adódóan nehéznek kellett lennie. Mégis a látvány alapján mennyivel kevésbé tűnik annak a kőnél! És azt se képzeljük, hogy a házak kizárólag valamilyen műszaki ok (a faanyag mennyisége vagy az éghajlat) miatt épültek olyanná Magyarországon és a Skandináv - félszigeten, amilyenné. Hiszen a mindkét helyen fából készült lakberendezési tárgyak között is ugyanazt a különbséget figyelhetjük meg amit a házaknál, s például Franciaországban vályogból és kőből is sokkal könnyedebb megjelenésű házakat építettek mint Magyarországon.

26. A tárgykultúra mesterkéltsége

A túldíszítettség jellemző azokra a korokra és helyekre, amikor és ahol a kizsákmányolás fokozott. Victor Hugo "Nyomorultak"-jában Bienvenu püspök így beszél: "Terhes lehet ez a nagy fényűzés! Ą, én nem szeretném, hogy ez a sok fölösleges pompa szüntelenül a fülembe harsogja: Vannak, akik éheznek! Vannak, akik fáznak! Vannak szegények! Vannak szegények!". ... pedig az "A szomorú trópusok" című könyvében azt írja: "...". Nem meglepő tehát, ha a magyarok hajlamosak a cirádás épületek, bútorok és háztartási eszközök használatára.
A túldíszítettség több módon kapcsolódik a kizsákmányoláshoz. Az első, hogy a kizsákmányolók a díszekkel jelzik vagyonukat. A díszek létrehozása a múltban nagy szakértelmet és sok időt igényelt, ami drágává tette a díszes termékeket. Ma már lehetőség van a díszes termékek tömeges előállítására is, de ennek ellenére a díszesség még ma is a vagyont sugallja. A második, hogy a kizsákmányolók a díszek természetellenességében a természetellenességre késztető egoizmusukat kultiválják. Egészségtelen (természetellenes) az, ha valaki a képességei és szükségletei által elvárhatónál több pénzt szerez magának, s épilyen egészségtelen az is, amikor a tárgyakon elburjánzanak a díszítések. Végül a harmadik, hogy a kizsákmányolók megpróbálnak a díszek közé bújni a kizsákmányoltak félelme és haragja elől. Egy mesterséges világot hoznak létre maguknak, melyben otthonra találnak a belőle kirekesztett kizsákmányoltakkal szemben.

27. A magyarság szimbólumai

Anglia szimbóluma az oroszlán, Németországé a sas, a Magyarországhoz illő szimbólum pedig az ökör lehetne. Legalábbis az ökör kifejezi a nyomort, a gürcölést, a szolgaságot, a lepusztultságot, a tehetetlenséget, a despotikus komolyságot és a nehézkességet. És valóban, a magyar szürkemarha a magyarság ismert szimbólumává vált, a puszta mellett, ami szintén kifejezi a nyomort, a gürcölést és a lepusztultságot. A turulmadár szimbólum is létezik még, de ezt a külföldiek jellemző módon kevésbé ismerik mint a pusztát és a szürkemarhát. ¬ltalában azok használják, akik a magyarság görcsös büszkeségének keresnek szép díszletet. A turulmadár szimbólum használata tehát sokszor maga is a magyar betegség egyik tünete, akárcsak a puszta és a szürkemarha szimbólumok használata, amelyeket a magyarok vagy hevesen elutasítanak, vagy a görcsös büszkeségükkel kívánják azokat. A heves elutasítás azoknál figyelhető meg, akik felismerik, hogy szenvednek a magyar betegségtől és meg kívánnak szabadulni tőle. A görcsös büszkeség pedig azoknál, akik kívánják ezt a betegséget, esetleg azért, hogy a betegség jellegét és az amiatt kialakult önmegvetésüket tagadják, de akár azért is, mert félnek a szabadság távlataival szembesülni.

Ritter Teodor, 2005.06.03.
(TÉMANYITÓ)
 A magyar betegség III. (üzenet: 1, Tudomány)
 
    / 1 
Lista: 
Kép:
Smile:
  

Új hozzászólás írása
  Név :   Jelszó :
  Mail :
  Üzenet:

 Betűszín:  Háttérszín:
 Árnyék:      Parázslás:
BBcode On/Off.    Betűméret:
Url/Kép autokonverzió On/Off.
Aláírás beszúrása
  Kép feltöltés: [Feltöltési max. file méret (byte): 20000]
    Írja be ide a képen látható biztonsági kódot:
Smiley kódok teljes listája
Az oldal 0.0040791034698486 másodperc alatt generálódott.

  Cégadatok  |   Felhasználási feltételek  |   Adatvédelem  |   Általános Fórum Szabályzat  |   Médiaajánlat  |   Segítség Partner oldalak
  Netboard Bt. © 2001-2013. E-mail