Regisztrál :: Profil :: Beállítás :: Tagok :: Keres :: Szavazógép :: Csoportok :: Segítség Vissza :: Főoldal 

 Ön is hirdessen itt! Részletekért klikk: ide! Összes banner! :: Saját banner! 
 Hozzászólások: 9265947/0 Témák: 17583 Tagok: 109012 Legújabb tag: Bazz Online: (59/1
 Név: Jelszó:  Eltárol  Elfelejtette jelszavát?
    / 1 
Lista: 
Kép:
Smile:
  
 Három felvetés a kognitív pszichológia számára (üzenet: 1, Tudomány)
 
 1. Ritter Teodor  |   Válasz erre2005-10-24 15:33:45 [1.] 


Három felvetés a kognitív pszichológia számára

1. Az akceleráció eredete

Az akcelerációt (azt a folyamatot, melynek során az egymást követő nemzedékek egyre gyorsabb biológiai növekedése egyre nagyobb testmagassághoz vezet) ma a táplálkozással hozzák kapcsolatba. Ezt az összefüggést látszik igazolni például az, hogy a fejlődő országokban az alacsonyabb társadalmi helyzetű és ezért alultáplált emberek testmagassága alacsonyabb az ottani középosztály tagjaiénál. Szerintem viszont, ha létezik is ez az összefüggés, valami más is meghúzódhat a folyamat mögött. A következők miatt gondolom ezt:

a. Nem rendelkezem a megfelelő statisztikai adatokkal, de személyes tapasztalataim alapján feltételezem, hogy az akceleráció nem állt meg annál a nemzedéknél, amelyik a 60-as, 70-es években született és a 80-as, 90-es években érte el a 20 éves kort. Hanem az egyre újabb nemzedékek testmagassága még mindig emelkedik, holott a táplálkozásuk minősége (a magyarországi viszonyokat figyelembevéve) a mesterséges adalékanyagok növekedése miatt még csökkenhetett is. Annak ebből a szempontból nincs jelentősége, hogy az élelmiszeripari termékek választéka az eltelt időszak során növekedett, hiszen a testi fejlődéshez szükséges tápanyagokat az alapvető élelmiszerek kisebb csoportja is képes biztosítani, az emberek többsége által rendszeresen fogyasztott ételeket pedig ma is csak kevés számú alapvető élelmiszerből állítják elő.

b. Szintén nem rendelkezem a megfelelő statisztikai adatokkal, de a múzeumi látogatásaim során az a benyomás alakult ki bennem, hogy a középkori nemesek testmagassága nem érte el a mai fiatalokét, illetve nem volt látványosan nagyobb a parasztokénál. Erre az ajtók, a páncélok és a sírkövek (emlékezetből felidézett) méreteiből következtetek, s ha ez ténylegesen is így volt, akkor felvetődik a kérdés, hogy a nemességet, amelyik helyzeténél fogva több táplálékhoz jutott, sőt még a feladata (a fegyverforgatás) is megkívánta a testi fejlettséget, miért nem tette annyival magasabbá a táplálkozása, mint amennyire az újabb nemzedékek magasabbak a régebbieknél.

c. Az akcelerált fiatalok nemcsak a testi fejlődésükben változnak meg, de megváltozik a jellemük is. Gondolkodásuk kevésbé hajlamos a kényszerességre, ugyanakkor a figyelmük lecsökken és szétszórtakká válnak. Ez lehet véletlen egybeesés, lehet a testi fejlődés megváltozásának következménye, de lehet az is, hogy a testi fejlődés megváltozása és a jellem megváltozása mögött ugyanazok a hatások állnak. Akár úgy, hogy ezek a hatások a párhuzamosan változtatják meg a jellemet és a testi fejlődést, akár úgy, hogy a jellem megváltoztatásán keresztül változtatják meg a testi fejlődést.

A feltevésem az, hogy az akceleráció legalábbis részben a cselekvési lehetőségek kitágulásának a következménye.
A technika fejlődésével a környezet alakítására és észlelésére irányuló képességeink soha nem látott méretűvé tágultak. Elég talán, ha csak a televízióra, a számítógépekre vagy a mobiltelefonokra, illetve a bárki számára elérhető közlekedési eszközökre gondolunk. Az új technikák közül a számítógépeket külön ki kell emelnünk, hiszen a számítógépek egy virtuális világba vezetnek bennünket, amiben a cselekvési lehetőségeink a valóságos világban lehetségeseknél is tágabbak lehetnek, s amiben a tájékozódás ugyanolyan intenzíven hathat vissza jellemünk és azzal kölcsönhatásban az egész szervezetünk fejlődésére, mint a valóságos világban. A technika fejlődésén kívül, de a technika fejlődésével összefüggésben hathat még a nevelési módszerek megváltozása is, az ahogyan a szigorú jutalmazásoktól/büntetésektől az egyre kötetlenebb szülő - gyermek viszony felé mentek el. Ez a változás következménye lehetett annak, hogy a szülők a technikai fejlődés következtében megtapasztalták a cselekvési lehetőségeik növekedését, s ezért a kényszerességük csökkenésével már maguk sem tekintették annyira szükségesnek gyermekeik kényszerítését. Ugyanakkor ez a változás maga is növelte a cselekvési lehetőségeket, méghozzá éppen a fejlődés szempontjából kritikus gyermekkorban.
Talán kódolva van egy ösztön az emberi idegrendszerben, amelyik a testi fejlődést a cselekvési lehetőségek mértéke szerint szabályozza. Talán a növekedési hormonok mennyisége, vagy valami más, ami a növekedést szabályozza valamiféle összefüggésben van a cselekvési lehetőségek tudatával. Az emberi faj fejlődése során annál több értelme volt a növekedésre késztetettségnek, minél több tápanyag állt rendelkezésre, sőt a tápanyagok hiányában megjelenő késztetettség talán még kárt is okozhatott mondjuk azzal, hogy növelte az éhségérzetet és az ezzel járó stresszt. Az viszont, hogy mennyi tápanyag állt rendelkezésre, arányos volt a cselekvési lehetőségek mértékével. Egy sivatagos vidéken az emberek cselekvési lehetőségei kisebbek, mint ott, ahol elegendő mennyiségű ipari és mezőgazdasági nyersanyagot találhatnak, s ebből adódóan ott a valóban hiányos élelmezés mellett ez az ösztön is kisebb méretet idézhet elő. Ha ez így van, akkor a mai fiatalok már-már egészségtelen testmagassága összefüggésbe hozható a soha nem látott cselekvési lehetőségekkel, amelyek az élelmezéssel ellentétben pontosan az akcelerációval egy ritmusban növekedtek meg. A modern tömegkommunikációs és tömegközlekedési technikák talán olyasféle szupernormális ingerekként működnek a növekedésünket szabályozó ösztöneink számára, mint a rajzolt szexcsalik a nemi ösztöneink számára. Ha a szigetekre betelepült állatok mérete hamarabb lecsökken, minthogy azt pusztán genetikai szelekcióval magyarázni lehetne, akkor az legalábbis nem mond ellent ennek a feltételezésnek.
Ami pedig a jellem megváltozását illeti, ott szintén találhatunk olyan mechanizmusokat, amelyek a kényszeresség és a figyelem csökkenésével a cselekvési lehetőségek növekedésére válaszolnak.
Egy olyan világban, ahol a cselekvési lehetőségek tágak, fennáll annak a veszélye, hogy ez szabadosságba és állandó követelődzésbe fajul. A római császárok közül sokan az ellenállás hiányába őrültek bele, s ehez hasonlít számos fiatal helyzete is, akiknek utasításait a gépek automatikusan hajtják végre. Ebben az élethelyzetben a figyelem sokszor lecsökken, hiszen az ellenállás hiányában nincs meg sem az ellenállás előli menekülés érzelmeinek (a félelemnek és a fájdalomnak) a figyelme, sem az ellenállással szembeni támadás érzelmeinek (a haragnak és az undornak) a figyelme, sem pedig a célok eléréséért kifejtett konstruktív tevékenység (a szeretet és a konstruktív akarat) figyelme. Ez természetszerűleg következik az evolúció körülményeiből, amelyek között a veszélynek és a nehezebben kihasználható kedvező alkalomnak kellett felkeltenie a figyelmünket, a biztonságnak és a könnyen teljesíthető tevékenységeknek viszont kevésbé. (Megjegyzem, hogy a cselekvési lehetőségek kitágulása nem vezet feltétlenül a figyelem csökkenéséhez. Egy sajt formájú WC ülőkének talán romboló hatása van a gyermek fejlődésére, hiszen erről inkább elmondható, hogy a szabadosságra késztet, a Larousse diákenciklopédia viszont, amelyik több képet és információt tartalmaz bármelyik középkori kódexnél, már inkább a szabadságra. Mindez azonban nem csak a termékektől függ, hanem attól is, hogy a termékek használatában a szülők képesek-e gyermekeiket az ésszerűség fegyelmére nevelni. Amiben persze megint csak helyet kap az ésszerűtlen cselekvések rosszallása, mint a cselekvési lehetőségek korlátozása.)
Akiket gyermekkorukban semmibevesznek, azok felnőttkorukban hajlamosak a csökönyösségre. Hasonlóképen hajlamosak lehetnek a csökönyösségre azok, akik keveset keresnek és alárendelt beosztásban dolgoznak. Ennek oka, hogy az ilyen emberek sokszor kényszerültek szelfjük feladására, s ezért ha változtatni kellene a gondolataikon, akkor azokat nem képesek kivetni szelfjükből, hanem megalázó visszavonulásként értékelnék ki megváltoztatásukat. Ami azzal az evolúciós körülménnyel hozható összefüggésbe, hogy az, ami egyszer veszélyes volt, mint a tűz vagy az oroszlán, az általában máskor is veszélyesnek bizonyult. A korábban veszélyesnek tapasztalt dolgok a környezetünk megfigyelése során késöbb is hajlamosak a figyelmünkbe robbanni, és minthogy az ilyen embereket sokszor és nagy mértékben kényszerítették az elképzeléseik feladására, a gondolataik megváltoztatását reflexszerűen ezzel azonosítják. Még akkor is, ha ezeket a gondolatokat korábban mások kényszerítették rájuk, s azért is ragaszkodnak hozzájuk, mert öntudatlanul félnek a büntetéstől és a jutalom elmaradásától. A cselekvési lehetőségek tágulása megszabadít ettől a kényszerességtől, noha előidézheti a kényszerességnek egy másik fajtáját, ami akkor jelenik meg, ha valaki egy nem várt ellenállásba ütközik. Ha ugyanis valaki nem képes teljesítményeket kifejteni egy akadály semlegesítéséért, de megszokta, hogy a kívánatai teljesülnek, akkor az akadályokkal szembesülve könnyen a tehetetlen tombolásba csúszhat.
A jellem és a testalkat összefüggésére utalhat a leptoszom - piknikus - atletikus tipológia. Illetve a mi szempontunkból különösen érdekes az, hogy a kolerikus vérmérséklet feltünő gyakorisággal jár együtt az összenyomott, alacsony testalkattal. Az ilyen emberek világnézetét a görcsös önzés és a banda szabályainak kényszeres követése, a figyelem összpontosítása határozza meg, tehát pontosan az, aminek ellentétét a magas testalkattal kapcsolatba hoztuk.

2. A barátság ösztöne

Az evolúciós pszichológia szerint a barátság ösztöne a vadászó - gyűjtögető társadalmak életformája mellett alakult ki. Eszerint az elmélet szerint a vadászat sikeressége nagy mértékben a véletlentől függött, ugyanakkor a siker esetén olyan tömegű hús állt elő, amit a zsákmány elejtője nem tudott megenni vagy raktározni. Viszont átadhatta egy részét egy társának, aki ezért, ha ő járt szerencsével, szintén átadta neki a saját zsákmányának egy részét. Itt nem a megszokott cserekereskedelemről volt szó, hiszen nem tudhatták, ki mikor és mennyi vadat ejt el, hanem inkább a biztosítékok cseréjéről, aminek során az egyik vadász biztosítékot adott a másiknak arra, hogy ha az bajba kerül, segít rajta, és a másik ezt ugyanilyen biztosítékkal viszonozta. Az evolúciós pszichológia szerint ide vezethető vissza a baráti viszony kettőssége, miszerint is a barátságra utaló metaforák megegyeznek az üzleti élet metaforáival (például: barátságot kötni - üzletet kötni, elrontja a barátságot - elrontja az üzletet, stb...), ugyanakkor nincs kínosabb a barátok számára, mint a pontos elszámolással járó üzleteket egymás között lebonyolítani.
Szerintem a barátság ösztönének kifejlődésében szerepet játszott ezen kívül mégvalami. A törzsi társadalmak közötti viszonynak két fontos jellemzője volt. Az egyik az elkerülő illetve versengő magatartás. A másik a kulturális különbözőség. Sőt a nagyobb törzseken belül, ha nem is ilyen mértékben, de hasonló viszony alakulhatott ki a törzsön belüli csoportok, például a sámánok és a vadászok csoportja között is, ahol részint az egyes csoportok igyekeztek a törzs erőforrásaiból minél nagyobb mennyiséget megszerezni maguknak, részint pedig ezek a csoportok bizonyos kulturális különbségeket is mutattak az eltérő életformájuk következtében. A törzsi társadalmak között és a törzsi társadalmakon belül tehát a kulturális ellentétek a gazdasági - politikai ellentétekkel álltak átfedésben, s emiatt kialakulhatott az emberekben az az ösztön, ami az azonos kultúrájú emberekhez való közeledésre, és az eltérő kultúrájú emberektől való távolodásra késztette őket. Innen nézve pedig a barátságnak nemcsak a biztosítékok kicserélése a lényege, hanem a közös kultúra is. A barátokat megnyugtatja az, hogy ugyanazt a kultúrát találják meg egymásban, otthonra találva a másik ember nyelvhasználatában és világnézetében.
A barátság során létre kell jönnie valamilyen egyensúlyi állapotnak, amit számos esetben nem érthetünk meg, ha a biztosítékok mellett nem vesszük figyelembe a kultúrát is. Art Spiegelman "Maus" című regényében a francia fogoly átadta a csomagját a lengyel zsidónak, mert az beszélt angolul. Amikor a csomagját átadta neki, nem tudhatta, a lengyel zsidónak módjában áll-e hasonlóképen viszonozni ezt a segítséget, ami az adott körülmények között nagy áldozatot kívánt tőle. Miért segített mégis? "Dieu merci! Én is beszélek kicsi angol. Már kezdtem megbolondulni!... Itt nincs másik francia, és én nem beszélni német. Nem volt senki, akivel beszélni." A tapasztalat azt mutatja, hogy ha valakinek fontos a másik ember kultúrája, akkor képes fenntartani a barátságot még akkor is, ha az a másik ember látványosan kevesebbet segít neki, mint amennyit ő a másik embernek.

3. Az állandó - változás - összefüggés felosztás

Az elme minden reprezentációja vagy egy állandónak tekintett valamit képvisel, vagy egy változásnak tekintett valamit, vagy egy összefüggésnek tekintett valamit, vagy pedig az állandók, változások és összefüggések valamiféle összeállítását. Amikor azt mondjuk, hogy az autó mozgásban van, akkor az autót egy olyan állandónak tekintjük, ami a mozgáson mint változáson belül található. Amikor azt mondjuk, hogy a kapcsoló lenyomása az izzó kigyulladásához vezet, akkor a kapcsolót és az izzót olyan állandóknak tekintjük, amelyek a lenyomás és a kigyulladás között kauzális összefüggésben találhatóak. A példákból kitünik, hogy az állandó - változás - összefüggés kategóriákat az egész - rész kategóriák segítségével szervezzük modellekbe, és megfigyelhetjük azt is, hogy az állandó - változás - összefüggés kategóriákat rugalmasan használjuk. Az autó például nem abban az értelemben állandó, hogy a végtelenségig és minden szempontból változatlan marad, hanem abban az értelemben az, hogy a mozgása során mindvégig rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek alapján egy a többi autótól megkülönböztethető, az adott mozgásban (változásban) résztvevő autónak tekintjük. De mondhatnánk azt is, hogy az autó nem állandó, hiszen a mozgása révén a helyzete mint tulajdonsága megváltozik, s ezzel már maga mint a tulajdonságok összessége sem marad ugyanaz. A matematikai változókat nem külön kategóriaként fogjuk fel, hanem általában olyan tárolóként, amiben mint állandóban egy olyan változás megy végbe, amiben az átalakuló érték található. Az is megtörténhet azonban, hogy a matematikai változókat olyan tárolóként fogjuk fel, amelyek a bennük tárolt érték megváltozásával maguk is megváltoznak. Ilyenkor a tárolóban lévő érték megváltozását a tároló tulajdonságának és ezzel magának a tárolónak (változónak) a megváltozásaként fogjuk fel, s így a változót mint más szempontból állandót (mindvégig ugyanazon a néven fennmaradót) a változásban látjuk.

Ritter Teodor, 2005.10.23.
[válaszok erre: #2] (TÉMANYITÓ)
 Három felvetés a kognitív pszichológia számára (üzenet: 1, Tudomány)
 
    / 1 
Lista: 
Kép:
Smile:
  

Új hozzászólás írása
  Név :   Jelszó :
  Mail :
  Üzenet:

 Betűszín:  Háttérszín:
 Árnyék:      Parázslás:
BBcode On/Off.    Betűméret:
Url/Kép autokonverzió On/Off.
Aláírás beszúrása
  Kép feltöltés: [Feltöltési max. file méret (byte): 20000]
    Írja be ide a képen látható biztonsági kódot:
Smiley kódok teljes listája
Az oldal 0.0039429664611816 másodperc alatt generálódott.

  Cégadatok  |   Felhasználási feltételek  |   Adatvédelem  |   Általános Fórum Szabályzat  |   Médiaajánlat  |   Segítség Partner oldalak
  Netboard Bt. © 2001-2013. E-mail