Regisztrál :: Profil :: Beállítás :: Tagok :: Keres :: Szavazógép :: Csoportok :: Segítség Vissza :: Főoldal 

 Ön is hirdessen itt! Részletekért klikk: ide! Összes banner! :: Saját banner! 
 Hozzászólások: 9253234/35 Témák: 17538 Tagok: 108883 Legújabb tag: pungorandras Online: (64/1
 Név: Jelszó:  Eltárol  Elfelejtette jelszavát?
    / 1 
Lista: 
Kép:
Smile:
  
 A megbocsátás, az elnézés és a megértés (üzenet: 2, Tudomány)
 
 2. monte.kresto  |   Válasz erre2005-12-24 15:58:40 [1.] 
Mindenkinek Nagyon Békés és Szeretetteljes Ünnepeket Kivánok !

monte.k
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2005-12-24 15:58:54]
[válaszok erre: #3]
 1. Ritter Teodor  |   Válasz erre2005-12-12 14:31:02 [2.] 

Ez a tanulmány az "A megbocsátás, az elnézés, a bosszú és a megértés" című tanulmányom hetedik része. Az önálló tanulmányokba darabolt részek listája:

1. Személyiségpszichológiai tanulmányok
2. A boldogság
3. A cselekvésbeni korlátozottság és a cselekvésbeni kibővítettség
4. Az ember jellemzői
5. A jutalmazás és a büntetés
6. A támadási érzelmek irányítása
7. A megbocsátás, az elnézés és a megértés

A megbocsátás, az elnézés és a megértés

1. A megbocsátás és az elnézés

A "megbocsátás" és az "elnézés" kifejezés időnként arra utal, hogy a másik ember hátrányosnak tekintett cselekedeteit vagy jellemzőit szándékosan kivonjuk a figyelmünkből, s az azok miatt a másik ember iránt érzett támadási érzelmeinket ilyen módon megszüntetjük. A "megbocsátás" és az "elnézés" kifejezés máskor arra utal, hogy a másik ember hátrányosnak tekintett cselekedeteit vagy jellemzőit nem vonjuk ugyan ki a figyelmünkből, de úgy határozunk, hogy azok miatt nem kell a másik ember iránt ellenséges érzelmeket éreznünk. A "megbocsátás" és az "elnézés" kifejezést egyidejűleg mindkét értelemben is használhatjuk.
A "megbocsátás" kifejezést többnyire a második értelemben használjuk, s ha egyidejűleg mindkét értelemben használjuk, akkor többnyire a második értelem a hangsúlyos. Az "elnézés" kifejezést többnyire az első értelemben használjuk, s ha egyidejűleg mindkét értelemben használjuk, akkor többnyire az első értelem a hangsúlyos.

2. A megbocsátás/elnézés viszonya az optimális stratégiához

Az optimális stratégia megakadályozhatja a támadási érzelmek létrejöttét vagy leállíthatja azokat a megbocsátás/elnézés nélkül is, ha a helyzet (a jellemzők és a cselekedetek) ésszerű áttekintése miatt nem tekintjük károsnak azokat a jellemzőket/cselekedeteket, amelyeket egyébként annak tekintenénk, vagy károsnak tekintjük azokat, de mégsem tekintjük szükségesnek a támadási érzelemmel reagálni a velük rendelkezőre. Az utóbbi eset akkor fordulhat elő, ha a károsnak tekintett jellemzőt vagy a károsnak tekintett cselekedet mögötti jellemzőt a vele rendelkezőre irányuló támadási érzelem nélkül is megváltoztathatónak tekintjük, vagy a jellemzők sajátosságként való létezését értelmezzük úgy, hogy amiatt nem kell támadási érzelmet éreznünk a jellemzővel/cselekedettel rendelkező felé.
Az optimális stratégia emellett leállíthatja a támadási érzelmet azzal a megbocsátással/elnézéssel is, aminek eredete a megbocsátás/elnézés hatásának ésszerű belátás általi felmérése. Ilyenkor a megbocsátással/elnézéssel közvetlen vagy közvetett befolyás alá kívánjuk vonni a károsnak tekintett jellemzőt vagy a károsnak tekintett cselekedet mögötti jellemzőt. Ezt a fajta megbocsátást/elnézést megkülönbözteti a megbocsátás/elnézés megjátszásától az, hogy a megjátszás esetén a támadási érzelem továbbra is fennáll vagy a létrejöttének megakadályozását illetve a leállítását nem a megbocsátás/elnézés végzi el.
Végül az optimális stratégiában jelen lehet a d. pontban leírt általános szabályok követése folytán (tehát nem a megértés folytán) alkalmazott megbocsátás/elnézés is. Amit a helyzet áttekintésére és a helyzethez igazodó, de rutinos válaszra való képtelenségünkből, szükségmegoldásként alkalmazhatunk.

3. A "megbocsátás" és az "elnézés" kifejezések mint metaforák

A "megbocsátás" kifejezés mint metafora valaminek az elbocsátását (útjára engedését) használja fel a két értelem szimbolizálására. Az "el" kifejezés "meg" kifejezéssel végzett felváltása ebben az esetben az útra engedés szándékosságára utal. Az útra engedésnél pedig oda kell figyelni arra, hogy útra engedni csak azt lehet, ami maga is mozog. Mivel mozgónak inkább a támadási érzelmeinket tekintjük mint azokat a hátrányosnak tekintett cselekedeteket és jellemzőket, amelyekre ezek az érzelmeink irányulnak, ezért szükségszerű, hogy a "megbocsátás" kifejezés inkább a második értelemre utaljon.
Az "elnézés" kifejezés mint metafora a tekintet szándékos elfordítását használja fel a két értelem szimbolizálására. Mivel elnézni inkább a hátrányosnak tekintett cselekedetek és jellemzők felett lehet, mint az azok miatt érzett támadási érzelmek felett, amelyek mint érzelmek éppenhogy irányítják a figyelmünket, ezért szükségszerű, hogy az "elnézés" kifejezés inkább az első értelemre utaljon.

4. A megbocsátás és az elnézés viszonya a bosszúhoz

A bosszú ösztöne a hátrányosnak tekintett cselekedetek és jellemvonások megtorlására törekszik, s mert el tudta rettenteni a nekünk kárt csinálókat, ezért kifejlődése a fennmaradásunk segítéséhez szükségszerű volt. Ugyanakkor a bosszú ösztöne folytonos háborúskodásra is késztetett, ami már akadályozta a fennmaradásunkat. Ki kellett ezért fejlődnie egy másik ösztönnek is, ami a bosszú ösztöne ellen hatva kiegyensúlyozó tényezőként működhetett. A megbocsátás és az elnézés ösztönének éppen ez a feladata.
A bosszú úgy képződik le a tudatunkban, mint egy kártérítési igény, ami annak a hátránynak az ellentételezését követeli, amelyet a másik ember a hátrányosnak tekintett cselekedeteivel és az ezen cselekedetei mögött álló jellemvonásaival okozott. A bosszú kártérítési igénye abban különbözik a közönséges kártérítési igényektől, hogy az okozott hátrányt nem egy tetszőleges előnnyel kívánja ellentételezni, hanem azzal az előnnyel, aminek a bosszú a másik embernek okozott hátrányt mutatja. Persze felmerülhet a kérdés, hogy miként fejlődhetett ki egy olyan ösztön, ami ahelyett, hogy a károk helyreállíttatására törekedne, azt mutatja hasznosnak, ha ezekre a károkra újabb károkkal válaszolunk? Ennek eredete az evolúcióban talán az, hogy a legtöbb esetben nem lehetett a kár okozóját a kár kijavítására késztetni, legfeljebb akkor, ha a neki okozott károkkal már az újabb károk okozásától is elrettentettük.
A megbocsátás és az elnézés úgy képződik le a tudatunkban, mint a támadási érzelmek nagyvonalú törlése azért, hogy ezáltal egy kölcsönösen barátságos viszonyt kezdeményezzünk. Ahogyan a Biblia mondja: "Ne ítélkezzünk, hogy ne ítéltessünk!", "Kard által vész mind, ki kardot ragad!" és "Az vesse rá az első követ, aki ártatlan!". A megbocsátás és az elnézés még akkor is a túlélési esélyeink fokozására törekszik, ha annak, akinek megbocsátunk, módja sem lenne a nekünk okozott kárért neki okozott kárt újabb nekünk okozott kárral viszonozni. Az ilyen esetekben vagy az erőviszonyok hibás megállapításáról van szó, vagy arról, hogy minden eshetőségre be kívánjuk biztosítani magunkat, vagy pedig arról, hogy a megbocsátás és az elnézés ösztönét eredeti feladatától eltérően, például azért használjuk, hogy általa erényesnek tekintsük magunkat.

5. A megbocsátás és az elnézés a nyugati kultúrkörben

Az őskeresztényeknél a megbocsátás hirdetése azért találhatott sok követőre, mert az őskeresztények főként az elnyomott osztályokból kerültek ki, s nem volt sok lehetőségük arra, hogy bosszút álljanak elnyomóikon. Ehelyett készséggel elfogadták azt a vallást, ami a megbocsátást erénynek tüntette fel a bűnösnek bélyegzett bosszúval szemben, lehetővé téve számukra azt, hogy magukat az erény, elnyomóikat pedig a bűn képviselőinek lássák. Az erénynek tekintett megbocsátás filozófiája azután átment a középkori kereszténység világnézetébe is, ahol azonban jellemző módon a hatalmasok már meglehetősen szabadon értelmezték azt. Késöbb a felvilágosodás idején az ipari termelés és benne a közösen végzett munka mintaképe szintén nem a bosszúállás kultuszát teremtette meg, hanem a megbocsátásét és az elnézését. Akkor, amikor Voltaire a tolerancia apostolaként lépett fel, még nagyon is élénkek voltak a vallási fanatizmus által tüzelt háborúskodások, amelyek nem kedveztek az új korszak gazdasági kibontakozásának. Ezek miatt a hatások miatt a megbocsátás és az elnézés kultusza szervesen beépült a nyugati kultúrkörbe.

6. A bosszú vaksága

A bosszú annyiban tekinthető hasznosnak, amennyiben a büntetésre és a támadási érzelmekre vonatkozó optimális stratégiát követi. Ugyanakkor a bosszú érzelme annyira ősi (erős és reflexszerű), hogy az iterdillel ellentétben lehetetlenné teszi a mérlegelést és a felmérési, kiválasztási és kivitelezési képezetek körültekintő létrehozását. Ebből adódóan a bosszú sok esetben eltér az optimális stratégiától.

7. A megbocsátás és az elnézés vaksága

A megbocsátás és az elnézés, akárcsak a bosszú megfelelt a kőkorszak emberének. Nem igényelt fokozott intelligenciát, viszont aránylag hatékony stratégiát adott a túlélésre. De mint ahogy sokszor a bosszú sem képes az optimális stratégia alkalmazására, aként a megbocsátás és az elnézés sem. A megbocsátás és az elnézés ösztöne épolyan vak, amilyen vak a bosszú ösztöne is. A megbocsátással és az elnézéssel kapcsolatban két probléma merül fel:

a. Tegyük fel, hogy valaki támadási érzelemmel válaszolna egy károsnak tekintett jellemzőre vagy egy olyan, károsnak tekintett cselekedetre, ami mögött egy adott jellemző áll! Tegyük fel továbbá, hogy ezt a megbocsátásból vagy az elnézésből adódóan nem teszi, holott a jellemző a megbocsátás vagy az elnézés időpontjában továbbra is jelen van! Ekkor hacsak a megbocsátás és az elnézés nem befolyásolja kedvező módon, a fennmaradt jellemző kellemetlen meglepetéseket okozhat a megbocsátónak/elnézőnek. A megbocsátás/elnézés műveletét általában egy heurisztikus feltételezésből kiindulva alkalmazzuk, mely szerint a megbocsátás/elnézés közvetlenül vagy közvetve kedvező irányban befolyásolja a jellemzőt. Ez azonban sokszor nem történik meg, s még ha a feltételezés az adott helyzet ésszerű áttekintésének az eredménye is, a jellemző és az arra utaló cselekedet tagadása akkor sem több öncsaló hazugságnál. Amennyiben a jellemző és az arra utaló cselekedet tagadása helyett csak eljátsszuk a tagadást (a megbocsátás/elnézés ezen változatát), úgy persze öncsaló hazugság e tekintetben nem áll fenn. Ha a feltételezés az adott helyzet ésszerű áttekintésének az eredménye, és nem tagadjuk le magunk elött a jellemzőt és az arra utaló cselekedetet, akkor a megbocsátás/elnézés (a támadási érzelem megszüntetése a tagadás nélkül) az ésszerű belátásként megnyilvánuló optimális stratégiához tartozik. Az ilyen megbocsátás/elnézés azonban nagyon ritka, mint ahogyan ritka az a megbocsátás/elnézés is, ami az optimális stratégia d. pontjában meghatározott módon tartozik az optimális stratégiához.

b. Tegyük fel, hogy valaki támadási érzelemmel válaszolna egy károsnak tekintett jellemzőre vagy egy olyan, károsnak tekintett cselekedetre, ami mögött egy adott jellemző áll! Tegyük fel továbbá, hogy ezt egy nem az optimális stratégiához tartozó megbocsátásból/elnézésből adódóan nem teszi, holott az optimális stratégia maga is a támadási érzelem megszünéséhez vezetne! Ekkor a megbocsátó/elnéző feleslegesen bonyolódik bele a megbocsátásban/elnézésben jelenlévő tagadásba, mint egy öncsaló hazugságba.

8. A megértés

A megbocsátás és az elnézés viszonylagos sikeressége arra épül, hogy sok esetben olyan módon befolyásolja annak az embernek a jellemzőit, akire irányul, hogy azok nem eredményezik többé a megbocsátó/elnéző által károsnak tekintett cselekedeteket. Mint láttuk azonban a megbocsátás/elnézés a legtöbb esetben nem az optimális stratégia szerint működik. Erre utalhatunk akkor, amikor azt mondjuk, hogy nem a megbocsátásnak és az elnézésnek kell a haragunkat és az undorunkat (a támadási érzelmeinket) megszüntetnie, hanem a megértésnek. Ami alatt azt a nem megbocsátásként/elnézésként működő ésszerű belátást (a helyzet intelligens áttekintését) érthetjük, ami az optimális stratégia része. Ugyanakkor mint láttuk az optimális stratégia nemcsak a megértést tartalmazza, hanem a megértésből származó megbocsátást/elnézést és a szükségmegoldásként alkalmazott megbocsátást/elnézést is. Tehát pontosabban fogalmazunk ha azt mondjuk, hogy a megbocsátásra/elnézésre csak ott van szükség, ahol azt a támadási érzelmek megakadályozásának/leállításának optimális stratégiája is alkalmazza.

Ritter Teodor, 2005.11.09.
(TÉMANYITÓ)
 A megbocsátás, az elnézés és a megértés (üzenet: 2, Tudomány)
 
    / 1 
Lista: 
Kép:
Smile:
  

Új hozzászólás írása
  Név :   Jelszó :
  Mail :
  Üzenet:

 Betűszín:  Háttérszín:
 Árnyék:      Parázslás:
BBcode On/Off.    Betűméret:
Url/Kép autokonverzió On/Off.
Aláírás beszúrása
  Kép feltöltés: [Feltöltési max. file méret (byte): 20000]
    Írja be ide a képen látható biztonsági kódot:
Smiley kódok teljes listája
Az oldal 0.0041830539703369 másodperc alatt generálódott.

  Cégadatok  |   Felhasználási feltételek  |   Adatvédelem  |   Általános Fórum Szabályzat  |   Médiaajánlat  |   Segítség Partner oldalak
  Netboard Bt. © 2001-2013. E-mail