Regisztrál :: Profil :: Beállítás :: Tagok :: Keres :: Szavazógép :: Csoportok :: Segítség Vissza :: Főoldal 

 Ön is hirdessen itt! Részletekért klikk: ide! Összes banner! :: Saját banner! 
 Hozzászólások: 9399116/13 Témák: 18222 Tagok: 111094 Legújabb tag: pegazus9 Online: (139/1
 Név: Jelszó:  Eltárol  Elfelejtette jelszavát?
    / 4 
Lista: 
Kép:
Smile:
  
 Verseim (üzenet: 90, Kultúra)
 
 15. torzo52  |   Válasz erre2006-04-03 03:53:23 [76.] 
Mi végre....

Mi végre? Mi végre?
Születtem én
Ezerkilencszázötvenkettő telén.
Mi végre Istenem? Mi végre én.

Szerelem gyümölcse voltam?
Ami elmúlt és ott fekszik holtan a porban.
Vagy, a test kívánsága?
Amely anyámat ágyba csalta?

Mi végre? Mi végre?
Születtem én
Ezerkilencszázötvenkettő telén.
Mi végre Istenem? Mi végre én.

Apám nem ismertem.
Anyámat kérdezni? Róla!
Nem is mertem - Mert féltem,
Hogy ő sem vétlen.

Mi végre? Mi végre?
Születtem én
Ezerkilencszázötvenkettő telén.
Mi végre Istenem? Mi végre én.

Volt tiszta fehér, szürke, fekete a múltam;
Amikor a Sátán karjába hulltam.
Mi volt a célod velem?
Ki nem vagyok bűntelen.

Isten! Miért szeretsz engem?
Talán találtál valamit bennem?
Valami jót, megfoghatót, életre valót?
Mutasd meg Uram, mutasd a jót.

És, ha így van,
Akkor már tudom.
Te voltál,
Ki vezettél, ezen az úton.

Kacskaringós volt az utam,
Mint a Tisza a zúgó folyam.
De végig kellett járnom a kijelölt utat,
Mert a kiválasztott az keres, és kutat.

Istenem! Köszönöm néked,
Hogy segítettél behúzni a féket,
Megállni a lejtőn, túljutni a fertőn.
S ma, már azt is tudom, mi a dolgom.

Szeretni, szeretni,
Mert elvégre ez az út vége,
És e végre születtem én!
Ezerkilencszázötvenkettő telén.

2005. szeptember. 3.
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2006-05-27 05:26:40]
 14. torzo52  |   Válasz erre2006-03-30 04:53:50 [77.] 
A csoda

A semmiből lett,
S már előtte létezett!
A gondolat a képzelet.
Egy teremtő erő.

Alfa a csalfa kezdet.
Mi fent tartja a rendet!
S az Omega a vég.
Mit nem ismerünk még!

Hogy mi lehet utána?
Egy újabb kezdet!
Egy csoda - s néz oda!
Minden kezdődik, előröl.

Alfa és Omega.
Mit elme fel sem foghat,
Csak nyafoghat . az ember.
Tudása - vajmi kevés!

2006. január 31.


 13. torzo52  |   Válasz erre2006-03-27 00:33:59 [78.] 
A kereszt

Nyomja, nyomja
Vállamat a kereszt.
Rengeteg a bűnöm
Keményen tart,
Fog és nem ereszt.
Keresztem tölgyfa.
Van is neki súlya.
Tartós, időtálló.
Elkísér egy életen át,
Érintve az Alfát,
S az Omegát.
Megyek az úton,
Keresztem vonszolom.
Már nagyon nehéz.
Nem bírom tovább!
Valaki oda kiált.
Ne cipeld már tovább!
Van, aki megbocsát,
Csak keresd a golgotát.
Nem láttam senkit.
Ki szólt? - Ki az?
Jött is a válasz.
Én vagyok a kegyelem,
Én vagyok a szeretet,
Én vagyok a vigasz.
Tedd le a kereszted
Azt a súlyos terhet.
Akit ott találsz a golgotán
Ő az, ki mindent megbocsát,
S örökön - örökké szeret.

2005. dec.20.

Isten temploma

Megyek az úton ténferegve.
Magamat előre - előre lökve
A sötétségben keresem a fényt.
Keresem Isten templomát.
A lábnyomát - a porban,
Ha tél van - a hóban.
Nem lelem.
Megyek most már futva,
Majdhogynem orra bukva,
Sietek - keresek.
Addig, míg a halál
Meg nem talál,
Addig kell keresnem,
S közben nem szabad elesnem!
A dombon egy ponton - épület.
Egy templom, s benne egy orgona.
Belül megszólal egy hang
Az nem Isten temploma!
Ember! - Ne fuss, ne ténferegj,
Csak hallgass a hangra,
Amit, akit keresel, magadban megleled.

2005. december (?)

[válaszok erre: #26]
 12. torzo52  |   Válasz erre2006-03-26 06:33:23 [79.] 
Karácsony

Mikor gyermek voltam
Már alig vártam a fenyőfát,
Hogy beköltőzzön a szobába,
S felöltőzzön az alkalomra,
Csillogó - villogó ruhába.
Feldíszítve az ünnepre.

Csodaszép volt. Az ablakon át
Esténként rá ült a félhold.
Alatta piros alma és dió.
Meg minden- minden, ami jó.
Ágain gyertya égett.
Arcomon a pír.

Mert ebben az évben
Sok rosszat tettem,
Így év végén biztos, hogy
Számot kell vetnem.
Eszembe jutott, hogy tavaly,
Mi minden jutott. De, ezek után!

Lesz-e a fa alatt ólomkatona?
Vagy nagyapám kézzel faragott falova?
Kitudja? Ki tudja? Ki tudja?

Ezen a szent napon a sok rokon
Egymásnak adták a kilincset.
Én meg, vártam a kattanó bilincset,
Mert tudtam, hogy a bűnre jő büntetés.
Vajon mennyi lesz? - Sok, vagy kevés.

A búbos kemencében ropogott a venyige,
A szobát átjárta, betöltötte annak melege.
Én mégis fáztam, dideregtem,
Az nap nem is ittam, nem is ettem.
Eszembe jutott mind az, amit tettem.
Ezért félrehúzódva egy sarokba,
Magamba roskadva, vártam az ítéletet.

Ehelyett, valaki megfogta kezemet,
Majd felemelt. - Én csak szálltam, szálltam
Senkit sem láttam, csak a fenyőfát,
A hold sugarát, a gyertya táncoló fényét.
Éreztem a kemence melegét,
Valaki tenyerét, de legfőképpen,
Isten, a lélek örökké való szeretetét.

2005. dec.22.


 11. torzo52  |   Válasz erre2006-03-23 01:20:32 [80.] 
Jól érzed "életszaguak" aktuálisak.

Ahhoz, hogy az ember ilyen verseket írjon az élet és az általa kiváltott jó vagy rossz érzések a lélektől indittatva írja ki magából az ember.

Hogy pesszimisták a verseim? Lehet, pedig alapvetően optimista ember vagyok.

Maga a világ az amelyben élünk ilyen,
s ezért van az, hogy ilyen verseket írok. Az élet írja én csak megfogalmazom a mindenkori lelkület, s érzések közepette. Azért is nyitottam ezt a topikot mivel szeretném megosztani másokkal is gondolataimat, s talán másokban is ébresztek IGAZésTISZTA érzéseket.

Ha ez így van, már elértem a célomat ami nem más, mint az embereknek felhivni a figyelmét az egymásiránti szeretetre, odafigyelésre, tolarenciára. Nem széthúzásra van szükség. Együtt, közösen kell az ország szekerét tolni egy szebb jővő
érdekében.

Amit idáig írtam azt mind az életemből meritettem. Velem történtek meg.

A sebesség ára

Mára az autó sok ember álma, másnak már háza.
Vele rója az utakat, s a hegyeket mássza.
A többség, aki megy gyalog vagy busszal
Mások kocsival, robogva százhússzal.
Nekem, csak bicikli maradt - az is haladt!
Volt, akinek az se, mert mellettem szaladt.

Mondták. Le is maradok, ha nem velük haladok!
Mire ez a nagy sietség! Legfőbb dolog az egészség.
„Lassan járj, tovább érsz,” mondja a közmondás.
Ki nem így tesz, magának sírt, vagy vermet ás.
Vagy az út szélén marad, s tovább már nem halad.
Vagy a verembe esik, melyből a börtönbe viszik.

Hát még az, aki iszik, még lejjebb csúszik.
Egészen a kormány alá, ahonnan nem is látja,
Merre van jobb, a bal, merre az előre, merre a hátra.
Aki nem tud magára vigyázni, csak hibázni,
Menjen gyalog, úton, út szélén, kevesebb lesz a halott.
Hányszor volt az! - Mikor másokat cserbenhagyott.

Mára, a sebesség ára, túlságosan is drága. Drága!
Van, akinek fizetni kell, s rámegy inge, gatyája.
Mindenért fizetni kell, s nem csak annak, aki koccan,
Hanem az is ki már nem moccan. - Ő életével fizetet.
S kik azok kik a legnagyobb árat fizették? - Ők.
Anyák, apák, feleségek, gyerekek kik az elhunytat szerették.

2006. január 16.












[előzmény: (10) forumghost, 2006-03-22 14:07:42]
 10. forumghost  |   Válasz erre2006-03-22 14:07:42 [81.] 
Szia! :-)
Valóban a pénz sok mindent meghatároz. Sajnos.

Nagyon pesszimisták a verseid, és olyan sok szomorúságot áraszt.:(
Nekem nagyon tetszenek, nem azért mert szomorú, hanem olyan életszagúnak tűnnek a verseid!.
Gratulálok hozzájuk.
Én mindig elolvasom... rám számithatsz!
[válaszok erre: #11] [előzmény: (6) torzo52, 2006-03-12 05:51:13]
 9. torzo52  |   Válasz erre2006-03-21 04:50:32 [82.] 
Újév

Újév,
Vajon mit tartogatsz nekem?
Mond, lesz-e munkám lesz - e kenyerem.
Vajon nem fogok fázni és sírni?
Mond, meddig lehet benned bízni?

Újév,
Hóval borított csillogó föld és nap,
Vajon mit hoz számunkra a holnap?
Ennek az öntelt, bolond világnak
A gyarló embernek a hervadó virágnak.

Újév.
Adj zöldellő, virágzó tavaszt.
Ezt kivájna, s várja a munkálkodó paraszt.
Add, hogy nyáron telt legyen a kalász.
Nagy zsákmánnyal térjen haza a halász.

Újév.
Add, hogy ősszel a gyümölcs érett legyen.
A kertben, a szőlőkben és a hegyen,
S, ha megforrt a must a füstölő eloltva,
Gyűjtsd az embereket, gyűjtsd egy akolba.

Újév.
Hozd el a szent karácsonyt újra,
Gyertyát gyújtva, szeretetben összebújva,
Találjon meg a világosság bennünket,
Így köszöntsük, szent ünnepünket.

Újév.
S, ha újból ránk köszöntesz megint,
Legyél az igazság. - Mi meg int!
Legyél a megbocsátás és a vigasz,
Legyen ez a világ szerető, nemes, és igaz.

2005. dec.28.
 8. torzo52  |   Válasz erre2006-03-20 03:52:29 [83.] 
Ez az a kis város


Ez az a kis város, ahol lakom.
Itt élek, s már nem félek nagyon.
Nem uralkodik rajtam már a bűn.
Nem engedem - nem hagyom!

Itt kaptam az élettől a pofonokat.
Panasz nem hagyja el ajkamat.
Magas a kamat, mit a bűn kér, arat,
Ha átadod néki lelked, és saját magad.

Viaskodtam mindig magammal.
Magamat kerestem, s közben a bűn
Vermébe estem. - Kínos, fájdalmas volt.
Mély volt a verem - rövid a kezem.

A verem szélét már nem érte el.
Taposva, mászva kezemmel ásva
A világosságot kerestem felettem,
S azt a valamit, amiben elestem.

Már alig vártam, hogy a felszínre érjek,
S remélve azt, valaki, odafent vár.
Ott fent a felszínen, ahol minden felszínes
Azt hittem, valami változott már.

Mikor a felszínre értem, rémülten néztem
A világot azt, ahol a halál virágzott,
Semmi sem változott - minden a régi.
Nem ilyen világban akartam élni!

Ahol az ember rúgta, ütötte, vágta
A másikat ököllel gyomorba, hátba.
Semmi se Szent, s ott bent a szívekben,
Gyűlölet, s a hazugság rút virága.

Isten én nem ilyen világot akartam!
Magamról két kézzel vakartam le a bűnt
A szennyet, s bennem rend lett. - Tiszta,
Őszinte rend, milyet mindig is akartam.

Felkiáltottam. Legyőztük - e világot!
Én és Isten, mi ketten erősek vagyunk,
S, hogy a mag is ilyen erős maradjon
A világnak is másfelé kell, hogy haladjon.

2006. január 20.
 7. torzo52  |   Válasz erre2006-03-20 03:39:46 [84.] 
[b]Egy hajléktalan hete

Hétfőn reggel mikor az ember felkel
Munkába menne, ha lenne! És kedve?
Talán még volna, ha szólna valaki:
Gyere dolgozni velem szaki! De nem.
Néma csend, egy szál munka sem.

Kedden már minden rendben,
Már nem vagyok egyedül.
Valaki rajtam jókat kacag - derül.
Ugye nem gondolod komolyan,
Hogy lesz munkád, mint olyan?

Hé pajtás, eljött a szerda - rajta!
Talán ma sikerülhet valami.
Valami olyan mit komolyan vehetsz,
S végre ehetsz, valamit a hét közepén.
Te ember, te rongyos, te szegény.

Csütörtök van én nem, adom fel.
A családnak, s nekem is ennem kell.
Ki az, aki nekem munkát adna,
Kinek nem telik másra, rongyos ruhára,
És a bokrok közt egy pad, kabátból párna

Péntek. a munkanapok vége - na végre!
Mondják sokan, s rohannak hazafelé,
Letéve a munkát. - bár én felvehetném!
Csalfa remény, kemény ez az élet!
Mit a sors rám, az emberre mérhet.

De talán majd szombaton. - majd ma!
Ma valaminek történni kell végre,
Feltekintve az égre, szállingózni kezdett a hó.
Na jó - most már biztos lesz munkám.
Nem lesz hiány, mert pénzt kap, ki havat hány.

Eljött a vasárnap a pihenés napja.
Én a havat lapátoltam - boldog voltam.
Volt munkám s munkámból kenyér
Számomra mindent megért, s az Istent arra kértem,
Legyen hó, legyen munkám is a jövő héten.

2006. jan.14.[/b]
 6. torzo52  |   Válasz erre2006-03-12 05:51:13 [85.] 
Szia!

Hogy korán keltem?
Hát igen.
Ennek pénzügyi megfontolás az oka.
Tudod éjféltől reggel 7-ig csak 0,50 fillér a percdij. Sajnos olyan helyen lakom ahol az infrastruktúra egyáltalán ninsc kiépítve. Mikrohullámú telefonom van és ezen, csak 9,6 kbps gyorsasággal megy az internet.

Kevés iga? Lassú mint a csiga!

Ez is aktuális 56-at 50-dik évfordulóján.

1956. Négy éves voltam

Oly korban születtem,
Amiről nem tehettem,
Mások döntöttek helyettem.
Mikor kettéváltak a vizek,
Lángra gyúltak a tüzek,
Ember - embert ölt,
Csak égtek a tüzek, és sírt a föld.

Oly korban születtem
Amiről nem tehettem.
Mások döntöttek helyettem.
Mikor kettészakadt az ország,
Mások akarták irányítani a sorsát.
Engem senki sem kérdezett!
A halál csak jött, ment, érkezett.

Oly korban születtem,
Amiről nem tehettem,
Mások döntöttek helyettem.
Ha, apám vagy anyám
Kérdezett volna.
De nem! Vagy valaki!
Magzat: Akarsz - e világra születni?

Ha, majd a vizek
Eloltják a tüzet,
Ember - embernek
Szeretettel fizet.
A válaszom ez volna: Akarok!
De, addig, anyám méhében maradok.

Mivel nem kérdezett senki,
Ezért - e világra kellett jönni,
De ez sem lehetett véletlen.
Kardom: A szó és nem életlen!
Részese vagyok a múltnak, a mának.
A dolgom: Utat vágni a jövőnek és az igazságnak.

2005. nov.30.
[válaszok erre: #10] [előzmény: (5) forumghost, 2006-03-11 13:29:09]
 5. forumghost  |   Válasz erre2006-03-11 13:29:09 [86.] 
Helló!

Akkor még kérünk belőle!

Jó korán keltél ma fel.
[válaszok erre: #6] [előzmény: (4) torzo52, 2006-03-11 05:36:13]
 4. torzo52  |   Válasz erre2006-03-11 05:36:13 [87.] 
<span><marquee behavior=scroll direction=down scrollamount=1>Üdvözöllek!</marquee></span>


Mint ahogy a topik nyitó címe mutatja a versek a sajátjaim.
Természetesen van még belőle.

Én maradok

Mi vagyok - e hazában?
Egy ember? Á dehogy! Egy senki!
Nem tudom, mit tegyek,
Talán el kéne menni.
De miért én? Ki itt születtem.
Miért kéne mennem?
Hisz van még - e hazában mit tennem.
Tavasszal metszeni a fákat,
Hogy termőre forduljanak az ágak,
A rosszakat kimetszeni!
A jókat meghagyni!
Hát ezért. Ezért kell maradni.

Mi vagyok - e hazában?
Levegő! Amit észre sem vesznek!
Azt mondják: Ember!
Nem kellesz, és lapátra tesznek.
De miért engem? Ki itt születtem.
Miért kéne mennem?
Hisz van még-e hazában mit tennem.
Nyáron betakarítani a gabonát,
Szétválasztani a szemeket,
Kidobni a szemetet!
És nem meghagyni!
Hát ezért. Ezért kell maradni.

Mi vagyok - e hazában?
Koldus szakadt gatyában.
Koldus vagyok koldus.
A saját hazámban.
De miért én? Ki itt születtem.
Miért kéne mennem?
Hisz van - e hazában még mit tennem.
Ősszel, találkoznom kell a csősszel.
Leszedni a jó gyümölcsöt ládába rakva,
A rohadtat ganéra dobva,
És nem meghagyni!
Hát ezért. Ezért kell maradni.

Mi vagyok - e hazában?
Birka vagy szolga?
Egyik sem szeretnék lenni!
És ezért, akarok is tenni!
Hogy miért én? Ki itt születtem,
Mert, az út végén meg kell tennem.
Télen a ropogó tűz mellett,
Valaki számon kért, és felelni kellett.
Elszállt az idő feletted!
Amit ígértél megtetted?
Ez volt az utolsó tettem,
Hogy általad hazám igazzá lettem.
De mielőtt sírba szállok, az élre állok!
És ezt mondom: Én maradok!
Menjenek azok: Kik gazok!

2005. nov. (?)

[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2006-09-27 05:24:14]
[válaszok erre: #5] [előzmény: (2) forumghost, 2006-03-10 23:33:44]
 3. torzo52  |   Válasz erre2006-03-11 05:21:29 [88.] 
Aktuális!

A félreértések elkerülése végett a versben szereplő "Kelj fel"szó nem = a felkeléssel!
Ne aludj! Ez a jelentése.Mert aki alszik az nem látja mi történik körülötte.
Minden altatóra nem alszom el!
A szívedre halgass és a lelkiismeretedre!
A versben szereplő rész amely az ország vezetőihez szól nem csak a hatalmon lévőkre, hanem minden eljövendő kormányra vonatkozik!!
Ha cselekedeteik ez irányba tolodnának el. Tiszta, őszinte,korrupciómentes közéletet akarunk!!!!!!!!!!
Mát.5,37.
" Hanem legyen a ti* beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon." Ne hazudjunk egymásnak!


Ez az én hazám?

Megéltem ötvenkét évet.
Nem panaszkodni akarok,
Csak egyet kérdezni:
Hol vagytok magyarok?

Kelj fel magyar! - Ébredj már!
Kelj fel, mint a nagyok!
Mint Dózsa György,
Kinek unokája vagyok.

Hova tart ez az ország?
Nem látod! - Széthordják, vágják!
Ó magyar, miért engeded?
Emberek! - Csak egyedül szenvedek?

Miért nem tartunk össze?
Miért húzunk szét?
Miért tapossuk meg,
A magyarok istenét?

Miért hagyjuk emberek magunkat?
Azok, ott fent, pénzért alszanak, hazudnak!
S ezt mind a miénkből teszik!
Rágják, nyúzzák a bőrünk, és húsunkat eszik!

Miért teszik? - Mert hagyod!
Elveszett a régi magod.
Mit Szent István, s őseink adtak,
Már régen, már régen elhagytad.

Hova tart ez az ország?
Nem látod! - Széthordják, vágják!
Ó magyar, miért engeded?
Emberek! - Csak egyedül szenvedek?

Hova lett büszkeségünk, bátorságunk?
Régen - félt tőlünk a világ!
Mikor a magyar kilőtte a nyilát.
És mi van ma? - Fejünk dugjuk a homokba.

Hova tart ez az ország?
Nem látod! - Széthordják, vágják!
Ó magyar, miért engeded?
Emberek! - Csak egyedül szenvedek?

Hogy ki a magyar?
Nem csak az, ki annak tartja magát,
Hanem az: Ki tesz is a hazáért!
S érte, ha kell, otthagyná a fogát.

Kelj fel magyar! - Ébredj már!
Ha kérlek - egyszer megteszed?
Vagy túlontúl naiv vagyok,
S álmokat kergetek?

Kelj fel magyar! - Ébredj már!
Kelj fel, mint a nagyok!
Kik - e hazát adták, s ezer évet.
Elvesztheted, ha hagyod!

2005. december (?)

Azért másoltam le mégegyszer mert így jobban látható. Véletlen rossz színbe öltöztettem. Bocs!
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2006-04-12 04:36:26]
[előzmény: (1) torzo52, 2006-03-10 07:08:00]
 2. forumghost  |   Válasz erre2006-03-10 23:33:44 [89.] 
Jó a vers, ki irta?
Van még?
[válaszok erre: #4] [előzmény: (1) torzo52, 2006-03-10 07:08:00]
 1. torzo52  |   Válasz erre2006-03-10 07:08:00 [90.] 
Aktuális!

A félreértések elkerülése végett a versben szereplő "Kelj fel"szó nem = a felkeléssel!
Ne aludj! Ez a jelentése.Mert aki alszik az nem látja mi történik körülötte.
Minden altatóra nem alszom el!
A szívedre halgass és a lelkiismeretedre!
A versben szereplő rész amely az ország vezetőihez szól nem csak a hatalmon lévőkre, hanem minden eljövendő kormányra vonatkozik!!
Ha cselekedeteik ebbe az irányba tolódnának el. Tiszta, őszinte, korrupciómentes közéletet akarunk!!!!

Mát.5,37.
[b]" Hanem legyen a ti* beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon."
Ne hazudjunk egymásnak!

Ez az én hazám?

Megéltem ötvenkét évet.
Nem panaszkodni akarok,
Csak egyet kérdezni:
Hol vagytok magyarok?

Kelj fel magyar! - Ébredj már!
Kelj fel, mint a nagyok!
Mint Dózsa György,
Kinek unokája vagyok.

Hova tart ez az ország?
Nem látod! - Széthordják, vágják!
Ó magyar, miért engeded?
Emberek! - Csak egyedül szenvedek?

Miért nem tartunk össze?
Miért húzunk szét?
Miért tapossuk meg,
A magyarok istenét?

Miért hagyjuk emberek magunkat?
Azok, ott fent, pénzért alszanak, hazudnak!
S ezt mind a miénkből teszik!
Rágják, nyúzzák a bőrünk, és húsunkat eszik!

Miért teszik? - Mert hagyod!
Elveszett a régi magod.
Mit Szent István, s őseink adtak,
Már régen, már régen elhagytad.

Hova tart ez az ország?
Nem látod! - Széthordják, vágják!
Ó magyar, miért engeded?
Emberek! - Csak egyedül szenvedek?

Hova lett büszkeségünk, bátorságunk?
Régen - félt tőlünk a világ!
Mikor a magyar kilőtte a nyilát.
És mi van ma? - Fejünk dugjuk a homokba.

Hova tart ez az ország?
Nem látod! - Széthordják, vágják!
Ó magyar, miért engeded?
Emberek! - Csak egyedül szenvedek?

Hogy ki a magyar?
Nem csak az, ki annak tartja magát,
Hanem az: Ki tesz is a hazáért!
S érte, ha kell, otthagyná a fogát.

Kelj fel magyar! - Ébredj már!
Ha kérlek - egyszer megteszed?
Vagy túlontúl naiv vagyok,
S álmokat kergetek?

Kelj fel magyar! - Ébredj már!
Kelj fel, mint a nagyok!
Kik - e hazát adták, s ezer évet.
Elvesztheted, ha hagyod!

2005. december (?)

[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2006-04-12 05:20:50]
[válaszok erre: #2 #3] (TÉMANYITÓ)
 Verseim (üzenet: 90, Kultúra)
 
    / 4 
Lista: 
Kép:
Smile:
  

Új hozzászólás írása
  Név :   Jelszó :
  Mail :
  Üzenet:

 Betűszín:  Háttérszín:
 Árnyék:      Parázslás:
BBcode On/Off.    Betűméret:
Url/Kép autokonverzió On/Off.
Aláírás beszúrása
  Kép feltöltés: [Feltöltési max. file méret (byte): 20000]
    Írja be ide a képen látható biztonsági kódot:
Smiley kódok teljes listája
Az oldal 0.009131908416748 másodperc alatt generálódott.

  Cégadatok  |   Felhasználási feltételek  |   Adatvédelem  |   Általános Fórum Szabályzat  |   Médiaajánlat  |   Segítség Partner oldalak
  Netboard Bt. © 2001-2013. E-mail