De tudod ez volt az utolsó ami hiányzott nekem és a szó szoros értelmében 4 napom maradt. Láttam a filmet a vágószobában és tudtam mi nagyjából az elképzelésük. Ezzel nem is volt baj az elképzelés teljesen rendben volt. A problémát az jelentette hogy az én munkastílusomban egy melódia, dallam megírása a legegyszerűbb dolog, két másodpercbe sem telik. A probléma a hullámzó események láncolatában volt és hogy egy bizonyos idő alatt 36, 38 különböző eseményt kell ábrázolnom.
Lövöldözés, emberek halála, a szörny halála, csak példának okáért bármi is legyen a cselekmény. Minden a tökéletes időzítésen múlik ezredmásodpercig hogy tökéletesen illeszkedjen a zene a filmhez. Na mármost ennek fényében megvannak az elképzelések a zenét illetően, de még mindig nincs semmi sem megvágva rendesen és főleg nincs lezárva ezért képtelen vagyok bármit is írni. És ez az amit Gale nem értett meg mert igazság szerint egyiküknek sem volt semmilyen tapasztalata a filmzene megkomponálásában így nem is tudták hogy amit kérnek az mennyire kegyetlenül nehéz tud lenni. Végül is befejeztem a kísérőzenét a tőlem telhető legjobbat megírva, és két nappal a felvétele előtt – jelentős változások álltak be. Megváltoztatták a jelenetek sorrendjét, és akkor én 36 órán át semmi mást nem csináltam csak újraírtam, szerkesztettem, időzítettem őrült módjára mielőtt végre fel tudtuk venni az anyagot. És akkor jött Jim az olyan kérdésekkel hogy „Nem csinálhatnánk ezt itt és azt ott?”
Erre jött Gale és mondta hogy „Annál a résznél megállapodtunk valamiben”, azt mondtam „Igen de az tegnap volt és azóta a sorrendet felcseréltétek”. Így megy ez minden csak idő miatti nyomás kérdése.
Mondtam Jim-nek „5-6 napunk van és mivel már megírtam a zenét nem tudom megváltoztatni amit egyszer már megírtam el kell jutnia a copyists (nem tudom talán másolók akik a zenét bevágják a filmbe)-ekhez különben sosem tudod határidőre elkészíteni”. „Jelen pillanatban azon dolgozom hogy a zenészeknek legyen valami amit el tudnak játszani ami 80%-ban olyan amit te kértél. Ha lenne még időnk 100%-os lenne de nincs”.
Gale válasza jéghideg volt „Talán szereznünk kellene valakit aki képes rá.” Azt válaszoltam „Kérlek szerezzetek, mert ha találtok valakit aki tapasztaltabb és jobban képes megcsinálni akkor hozzatok vele össze mert biztosan lenne mit tanulnom tőle”. Aztán végül is megállapodtunk ez az egész csak csatározás volt a lövészárokban de ilyen volt a magatartásuk.
Kifutott az időből és még nem végzett a kísérőzenével mikor ott ültünk a London Symphony Orchestra-ban. Úgy emlékszem az egész zene 12M12 (fogalmam sincs mi lehet ez talán 12 perc??? másra nem tudok gondolni) volt de ez volt a végleges a filmhez. Végighallgattuk és akkor döbbentünk rá hogy még kész sincs. Azt hiszem mindenki pánikolt volna egy kicsit amikor kiderült hogy az igényelt zene még nem is létezik.
Mivel Jim Angliában volt én is odamentem mert ott akartam megírni a score-t ahol Jim éppen volt.
Én igazából akkor jöttem rá hogy még javában forgatnak ahelyett hogy befejeznék a filmet. És én pont kifutottam az időből hogy megírjam a score kiosztását. (Ez így hülyén hangzik de máshogy nem tudtam lefordítani). Hat hetet kaptam a zene megírására és mikor odaértem még úgy gondoltam hogy ez az idő elég is lesz. De az igazság az volt hogy nem is volt még film ami alapján el tudtam volna kezdeni az írást. Még mindig forgattak és vágás még sehol nem volt. Három hétig a díszletek között mászkáltam és persze a vágószobában is voltam. A Pinewoodban (a stúdió) 16 szoba volt tele filmtekercsekkel megtöltött ládákkal, az egész egy rémálom volt. Ray saját magával volt elfoglalva mert éppen csak elkezdte a film vágását. Jim Cameron pedig olyan ember aki rajta tartja a kezét a vágókon a zeneszerzőkön át az operatőrökig. És rendkívül nagy volt a stressz rajtunk a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt. Minden olyan lassan halad Angliában. Nagyon le voltak maradva főleg a hang effektekkel. Emlékszem 2 napot töltött el az egyik emberrel azért hogy az automata fegyverek hangját tökéletesítsék. Teljesen el volt foglalva a produkció minden egyes elemével. Ehhez jött még hogy az Abbey Road Stúdióban ahol a zenét rögzíteni akartuk minden elavult volt legalább 30 évesek voltak az eszközök. Alig voltunk képesek egy szintetizátort működésbe hozni és még sok mindent nem tudtunk megcsinálni az elektronika hiánya miatt.
Annyira le voltak maradva az időben…A mixer ami a Star Wars-hoz tökéletes volt sehol nem volt azokhoz a modern felvevő eszközökhöz amikre egy ilyen film esetében szükségünk lett volna.
Erre mondtam én hogy semmi gond maradjunk rugalmasak és adjanak még 4 hetet. Nem!
Szóval minden maradt a régiben mert a bemutató időpontja már nagyon közel volt. Hat hetünk volt még a bemutatóig és még egy ütésnyit (gondolom dobütésre gondol) sem haladtunk előre. Még el sem kezdtem írni mert még magát a filmet sem láttam.
Ray Lovejoy volt a vágónk ami hatalmas felelősséget jelent. Gondoljanak bele hogy ez még az Avid és a Lightworks (nem tudom pontosan mi valószínű valamilyen vágási technológia) előtt volt és egyáltalán minden efféle digitális technika előtt. Rengeteg felvételünk volt a vágási periódus idején ami egyszerűen annyit jelentett még rengeteg volt hátra tehát Ray arra volt kényszerítve hogy sokkal gyorsabban dolgozzon mint eddig bármikor életében. De szerencsére közte és Jim (James Cameron a rendező) között teljes volt az összhang. És az első vágások amiket csináltak nagyon közel voltak ahhoz amit Jim a rendezői változathoz elképzelt. A nyers vágás alapvetően nagyon jó irányadó volt Jim végső vágásához.
Mindezek ellenére a heti hét napon keresztül napi 16-18 órát dolgoztak. Szerintem egy bizonyos ponton már mindenki teljesen kimerült volt, de folyamatosan nyomás alatt dolgoztunk és semmiféle kompromisszumot nem akartunk mert az káros lett volna a film végső változatára nézve.
Na akkor szépen sorrendjében ahogy a DVD-n elhangzanak a mondanivalók. Több komment is lesz Gale Anne Hurd-től illetve James Horner-től, a hibákról kérek visszajelzést:D
Alulról felfelé haladjatok vele úgy lesz érteleme.
Szasztok! meg tudnátok mondani, milyen árban lesz a jegy a John williams gálakoncertre?? Szeretnék én is ott lenni, remélem az anyagiak nem szabnak határt
Igazán nincs mit Egyébként engem is felcsigázott ez a hír...megpróbálok néhány embert toborozni,hogy lássák van kereslete.és hogy tényelg hagyomány legyen belőle ne csak annyira fussa mint az ertéelklubosaranycsirke
Bocs jw.fan ma nem tudom megcsinálni mert most jöttem meg meccsről ahol láttam magyar fiainkat akik 1-1-es döntetlent csináltak a bolgárok ellen. Holnapra meglesz megígérem.
Itt a beígért John Williams interjú a Saving Private Ryan c. filmről és annak zenéjéről:
"D-Day,1944.Akkoriban,12 éves lehettem.Buzgón követtem az újsághíreket minden nap.Figyelemmel kísérhettük a hadsereg európai és ázsiai előrenyimulását.Nem volt televíziónk.Rádión hallgattuk,s az újságok címlapján néztük a grafikusan ábrázol jelentéseket.Annak a napnak bármelyik pontos emléke helyett,a korszak hangulatára emlékszem leginkább.Az ország annyira koncentrált,teljesen összefogott háborús erőfeszítéseiben.Ez úgy összehozta az embereket,hogy az példátlan a történelemben.
Nem olvastam a Saving Private Ryan forgatókönyvét.Jobb szeretem látni a filmet,hogy első benyomást szerezzek,előzetes spekulációk nélkül.Hihetetlenül megérintett.Szerintem,ez az egyik legnagyszerűbb háborús filmünk.NAgyon meghatónak és felemelőnek találtam.Stevennel mindkettőnkenk egyedülálló volt,hogy nem használtunk túl sok zenét a filmben.A csatajelenetek nagyon realisztikusak voltak.A tankok és a fegyverek hangja,a harcok realisztikusan ábrázolt légköre.A zene igazából az érzelmes jelenetekben jelent meg.A zenét a Boston Symphony Orchestrával vettük fel,a Symphony Hallban,a világ egyik legremekebb koncerttermében.Csak anekdotaképpen,Tom Hanks is velünk volt aznap,az üres SH-ban ült Stevennel az erkélyen.Szünetett rendeltem el a zenekarnak és megkértem Tom Hanks-t,olvassa fel Lincoln levelét,amit Marshall tábornok olvas a filmben.Még nejm látták a filmet,nem tudták,mi zajlik a vásznon.Tom édesen felállt.Kiválló a Sh akusztikája.Felolvasta Lincoln levelét a zenészeknek,mélyen meghatódtak.Csodálatos élméyn volt a zenekarnak és a kórusnak.
The Hymn To The Fallen zárja a filmet.Számomra kissé szokatlanritmusban haladtam.A himnuszt írtam meg utoljára.Sok filmben próbálkoztam azzal,hogy kidolgoztam a zárótételt,hogy tudjam,hová tart, a zenei anyag.Aztán szétszedtem,feldaraboltam,hogy a kiforott anyag egyes részeit külön-külön is megmutathassam,majd a végén együtt is.Ebben az esetben nem így volt.The Hymn To The Fallen olyan darab volt,ami mindenképpen kellett.Egyfajta rekviem,mindazokért,akik a filmben odavesztek.S hogy ez ízléses,diszkréten,s remélhetőleg elegáns legyen,volt az niagz kihívás.Még mindig a kórus és a zenekar a legalkalmasabb ehhez.
Stevennel már évtizedek óta dolgozunk együtt.Nagyon sokféle filmet készített,amik más-más zenét igényeltek.Van valami központi lelkülete,ami átfogja az egészet.Steven nem azt mondta:>>Ó,hát John Williams jó azokhoz a filmekhez,most egy új zeneszerzőt hívok<<,amit megtehetett volna.S ez jó nekem.hisz kihívást nyújt,hogy másféle zenét szerezzek.A Catch Me If You Can a legutóbbi példa erre.Évtizedek óta először írtam egy kvázi-jazz dallamot,egy olyan lehetőség,ha belegondolok,ami akár olyasmi is lehetett volna amit nem ajánl fel.Régóta vagyunk együtt.Sok hasonlóság,azonosság adódik.Sok dolgo nem változott.Ugyanakkor,mégis változatos.Másokra hagyom annak eldöntését,mi a nagyobb dolog.A film hihetetlenül heves reakciót váltott ki bennem.Ez Steven egyik legmegindítóbb filmje.Oly spok más dolog mellett,ez egy vágói diadal.Mike KAhn vágói munkája,Steven szerkesztése és rendezése olyan filmet alkotott,ami nagyon érzékletesen mesél a háborúról.Bár sok ilyen volt már,ez a legjobbak egyike."
Hú,csak ennyi.R'em tetszett.T'om nem igazán a score-ról van benne szó de mostmár mindegy
Kedves Gábor!A What Shall We Die For c. track sz'tem is a "lemez" kiemelkedő,sőt az egész trilógia kiemelkedő darabja.Egy-két oldallal ezelőtt linkelted azt az ldalt,ahol hallhattunk egy kis ízelítőt,mát akkor belezúgtam.Egyszóval köszönettel tartozom neked!!!! (de azért a nálam aranyérmes Am I Not Merciful-t nem dönti meg)
Zseniális!!! Most felsorolhatnám melyik trackes tetszenek a legjobban de akkor végig kellene írjam az összeset. Na jó, talán egy kivételével, ez lenne a Multiple Jacks. Önmagában hallgatva szinte élvezhetetlen számomra, viszont kíváncsi vagyok hogy a film mely része alatt fog felcsendülni. Az I See Dead People In Boats elején van egy csodálatos oboa-szóló, tényleg csodás! Brooks a Parlayban tényleg benne van az a bizonyos Morricone motívum. Tegnap feltettem ide egy interjút Zimmer bával, ott elmondja hogy ez tulajdonképpen egy tisztelgés a nagy Ennio papa előtt. Tényleg marha jó ez a track IS! A What Shall We Die For sztem lehetne magasan a legjobb track az albumon ha a szerelmi témát a kórussal együtt egy picit tovább variálta volna, így viszont sajnos 2 percnél leáll és átfolyik a kőkemény akció-trackbe az I Don't Think Now is the Best Time-ba. Ez is zseniális! A One Day első fele nagyon Arthur-os, de mivel én azt is szeretem ezért fene egye meg, SEBAJ!:) A track második fele viszont, huh, nem tudom hogy ez lesz-é a film befejező jelentei alatt -elég valószínű-, de vmi elképesztően hősies és drámai hangvételű. Ismételném egy picit önmagamat: zseniális! A legutolsó track már gondolom a stáblista alatt fog futni, szép lassan beindul aztán elkezd pörögni a kihagyhatatlan He's a Pirate (nem tiesto!!!:D), ezt követően az egyik új téma csendül fel, ami szépen lassan átfolyik az én kedvenc szerelmi témámba, ami legelőször az At Wit's End-ben volt hallható, és az album szépen lassan véget is ér. Nagyszerű album tényleg, de azt a kurta kis 2 perces What Shall We Die For-t nagyon sajnálom, elhallgatnám azt is vagy egy 10 perces trackben.
Elküldve: 2007-05-17 12:59:21, 
