A vámszabály óta én is inkább az EU-ból igyekszem rendelni, csak hát így általában maguk a lemezek azért drágábbak.
A múltkor ugyan pont átcsusszant a vámon egy csomagom Japánból (hiába, gyengéim a japán filmzeneszerzők...). Meg is lepődtem, amikor a csomagot ott találtam a postaládámban mindenféle vámolási hercehurca nélkül, mivel július óta eddig az összes EU-n kívülről rendelt csomagom után kellett fizetnem.
Megmondom őszintén, mióta 360 felett az euró és ez a vámolás is szopat (anyagilag kicsit és időben is), azóta én se nagyon rendelek, legalábbis nem olyan tempóban mint régebben... Van otthon rahedli CD amiket megvettem és 1-2 hallgatás után felb*sztam a polcra, most majd meggusztálom őket... Közben a haver elintézte helyettem a MBR rendelést sajnos :)
Mostanában amúgy is nagyon komoly kanosszát jártunk a postával, sose viszik ki a csomagot, bedobják az értesítőt, vagy a Varése Holló CD-t (UK store-ból rendelve!!) elküldték a kézbesítő postára, onnan vissza a központi elosztóba, mert valami technikai hiba volt a csomaggal (nem tudták megmondani, hogy mi), úgyhogy kicsit elengedtem ezt az egészet... Amúgy is, ha a szívemre teszem a kezem, nem sok olyan CD jöhet ami úgy istenigazából kell... Egy Armageddon, egy A szikla vagy egy Angyalok városa...
A LaLaLand-ot nem csak sima rendelés miatt kérdeztem. Mostanában nincs mit rendelnem (bár vannak még magukra várató CD-k). Egy ideje mintha leszoktam volna erről. De Bear McCreary-től a CoD:Vanguard 500 példánya dedikáltan rendelhető, persze csak egy kellene, nem vagyok telhetetlen :D viszont az EU-n kívüli rendelésben megrendült a bizalmam. Igaz, hogy McCreary-től már van dedikált lemezem, a The Professor and the Madman, de most ezen a játékzenén is elgondolkodtam, hogy szép lenne a sorban.
Van különbség 45 perc és háromnegyed óra között.
Aki nem akar elvenni az életéből háromnegyed órát, az csak 2 percet vegyen el ("Frozen Three"), vagy 4 percet ("Delusion/Miracle" vagy "Home/Lacrimosa"), vagy inkább ennyit sem, ha összefut a Jackie 2 filmzenéjével. Persze nincs ilyen film, de van ilyen zene :) ez a Spencer. Diana hercegnő egyik lehangoló karácsonyát mutatja be. A zene ennek az eseménynek az első feléhez próbál igazodni, azaz a muzsika nem karácsonyi, hanem lehangoló, viszont nem a megteremtett hangulat a lehangoló, hanem a szerző teljesítménye, úgyhogy a muzsika szó nem egészen állja meg a helyét. Ilyet Mica Levi is tudott volna. Vagy jobbat?
Másodjára szívtam meg, hogy a borító csábításának nem tudtam ellenállni. Általában a zeneszerző nevét figyelem. Régen, mikor még nem lehetett szinte mindenről véleményt vagy kritikát olvasni, volt hogy a borító is támpont lehetett, ma már ez a tényező kihalt lett nálam. Bár akadtak kivételek. Legutóbb Gary Yershon Mr. Turner albumával jártam így (és részben Abel Korzeniowski Penny Dreadfuljával, viszont itt a szerzőt ismertem). A Spencer borítójának senki ne higgyen! Inkább annak a beszédes testhelyzetnek, mellyel a hercegnő a szoknyájába temette magát. Lehangolt lettem. Jonny Greenwood elérte, amit akart? :)
Michael Giacchino játékok zenéjével kezdte. Számomra ő volt az első, akinél azt éreztem, hogy ennek a műfajnak a határait úgy igazán feszegetni merészeli. Végül át is lépte azt, hiszen bekerült a filmzenék birodalmába.
John Debney volt az első, aki a falakat le is döntötte a 2007-es Lair játék muzsikájával.
Ma meg már oda jutottunk, hogy az év legjobbjának akár egy játékzenét is lehet választani. Ezen a téren Bear McCreary már 2018-ban a God of War aláfestésével meglepett, ám hogy ezentúl ne csak tízévenként találkozzunk kiváló videogame-zenével, most - ugyancsak McCreary - a Call of Duty: Vanguardhoz egy a feladatain minden kétséget kizáróan túlnövő akció-kaland hangulatot teremtett a filmzenekedvelők szerencséjére.
Persze még nincs vége az évnek, és a tavalyit is csak az utolsó pár hónap kínálata mentette meg attól, hogy a felejthető jelzővel lehessen illetni, ám idén ezt egyszerűen elképzelhetetlennek tartom. A Call of Duty: Vanguard nem menti meg az évet, s nem azért mert nem filmzene, hanem azért, mert ez az egyedüli igazán jó hallgatnivaló. Mintha McCreary hátrakiabálna a kollégáinak, hogy "Ne már! Ne csináljátok!"
A CoD:V így is, úgy is előkelő helyen végezne, de megérdemelné, hogy legyenek versenytársai.
https://www.youtube.com/watch?v=svPRvTdIeEg és ez még csak az eleje :)
John Williams & Steven Spielberg Orchestra Live
https://www.youtube.com/watch?v=d3gh9l37Yt8 Kicsit talán sok az Indiana Jones, de ez egy nagyon jól összeállított előadás - a nyitány kifejezetten stílusosra sikerült, bár ez is Indy kalandjaihoz köthető. Az előadás (nem a felvétel) minősége azért hagy némi kívánnivalót maga után, de az összeállítás, a kínálat szinte páratlan. A programzáró SW zenét mondjuk nem értem, miért kellett.
Pedig aztán kár kapkodni, lehet lefújják :) A novemberi Alanis Morissette koncert is ugrott.....
Más.
Srácok, valaki nem készül az amcsi Varése boltból rendelni? Kéne egy Fast Five CD, de önmagában nem éri meg :) Ha valaki rendelni írjon már rám: davidkrisz@gmail.com
Remélem, gyorsak voltatok, ha a januári bécsi Desplat-koncertre szerettetek volna menni, mert a jegyek villámgyorsan keltek el. Néhány perccel ezelőtt már csak 2-3 darab maradt...
Ráadásul az eredetileg két alkalomra tervezett koncertből a végére csak egy lett. Pedig, úgy tűnik, nyugodtan belefért volna még egy.
Érdekes, hogy mostanában ezek a (külföldi) filmzenekoncertek ilyen gyorsasággal telnek meg. Pár éve Londonban voltam Desplat-koncerten; egyrészt ott jóval olcsóbbak voltak a jegyek, másrészt a koncert meghirdetése után még hetekkel is lehetett vásárolni jegyet remek helyekre. Sőt, az első két Hollywood in Vienna koncertemen (Horner, Newton Howard) is gond nélkül tudtam jegyeket vásárolni anélkül, hogy kapkodni kellett volna a gép előtt.
Candyman - Robert Aiki Aubrey Lowe Ez nem az én világom. Nem sok maradandót fedeztem fel benne a régi Glass-téma felidézésén kívül. Az Eddigi 4 Candyman-moziból csak az első kettőnek tetszett a zenéje. Ez 10/3, bár hozzáteszem, hogy tőlem távol állnak az ilyen elvontabb elektronikus zenék.
Venom: Let There Be Carnage - Marco Beltrami Göransson első részhez írt zenéje nem igazán fogott meg, így a zeneszerzőváltás nem érintett "érzékenyen". Beltraminak kellett már egy ilyen blocbuster, hogy kicsit "kinyújtóztathassa" magát. Nem lett rossz, de olyan nagyon átütő sem. Elsőre 10/7
Dune - Hans Zimmer Se a sima album, se a Sketchbook nem jött be. Nem tudtam őket végighallgatni, de ettől még bizonyára jól működik a film alatt. Tőlem ez a Zimmer ugye távol áll.
No Time To Die - Hans Zimmer Féltem, hogy egy M:I 2-szerű, vagy az elmúlt évek vonalához hasonló muzsika lesz, de idomulni igyekezett a Bond-világhoz. Nekem továbbra is hiányzik David Arnold a szériából, de ez se lett rossz. 10/7-8 között hezitálok, és biztos megveszem majd az albumot.
LEGO Star Wars: Terrifying Tales - Michael Kraemer Időnként belenézek a Lego-világ ihlette zenék világába a Chima óta. Ez is egy jól sikerült kis muzsika, semmi extra, de jó volt végighallgatni. 10/7
Igen, korábbi muzsikáiban is előfordultak ezek a hosszabb, nem kifejezetten a dallamosságra épülő tételek, de egy-két évtizeddel ezelőtt ezek kevésbé voltak atonálisak, sokkal kellemesebbek voltak a fülnek. (Az őrület határán, Az utolsó szamuráj, vagy a Sötét Lovag-trilógia) Legalábbis az én fülemnek :)
