/ 171

Lista:

Kép:

Smile:

Bibliai versek (Igék) naponta

(üzenet: 4259, Ima kérések)

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1737. Elküldve: 2012-04-06 18:44:11, Bibliai versek (Igék) naponta	[2526.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 41. fejezet 25És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; amit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak. 26A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. 27A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje. 28Ez az amit mondék a Faraónak, hogy amit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak. 29Ímé hét esztendő jő, és nagy bőség lesz egész Égyiptomban. 30Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet. 31És nem ismerszik meg az elébbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz. 32Hogy pedig a Faraó álma kettős, kétszeres vala, onnan van, mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni. 33Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Égyiptom földén gondviselővé. 34Cselekedje ezt a Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bő esztendőben. 35És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelműl a városokban, és tartsák meg, 36És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt. 37És tetszék e beszéd a Faraónak és minden ő szolgáinak. 38Monda azért a Faraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, akiben az Isten lelke van? 39És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember. 40Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá. 41Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén. 42És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranyláncot tőn az ő nyakába. 43És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt fejedelemmé az egész Égyiptom földén. 44És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén. 45És nevezé a Faraó József nevét Cafenát-Pahneákhnak, és adá néki feleségűl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Égyiptom földére. 46József pedig harminc esztendős vala, mikor a Faraó előtt, az égyiptomi király előtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elől, és bejárá az egész Égyiptom földét. 47És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést. 48És összegyűjté a hét esztendőnek minden eleségét, mely vala Égyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, minden városba a körülte levő határ élelmét takarítá be. 49És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem vala. 50Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte előtt, kiket szűle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya. 51És nevezé József az elsőszülöttnek nevét Manassénak: mert úgymond, elfelejteté én velem Isten minden én vesződségemet, és az én atyámnak egész házát. 52A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, úgymond, megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén. 53Eltele tehát a bőség hét esztendeje, amely vala Égyiptomnak földén. 54És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lőn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér. 55De megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, és amit mond néktek, azt míveljétek. 56És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a gabonás házakat, és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén. 57És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1736. Elküldve: 2012-04-05 11:12:10, Bibliai versek (Igék) naponta	[2527.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 41. fejezet 1Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett. 2És ímé a folyóvízből hét szép és kövér tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban. 3S ímé azok után más hét tehén jő vala ki a folyóvízből, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján. 4És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a Faraó. 5És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép. 6És ímé azok után hét vékony s keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala. 7És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a Faraó, és ímé álom vala. 8Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Égyiptom minden jövendőmondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nékik a Faraó az ő álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a Faraónak. 9Szóla azért a főpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon. 10A Faraó megharagudt vala az ő szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert. 11És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda. 12És vala velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala néki, és ő megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg. 13És lőn, hogy amiképpen megfejté nékünk, úgy lőn: engem visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá. 14Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák őt a tömlöcből, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne. 15És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs aki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt. 16És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a Faraónak javára van. http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/41 Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1735. Elküldve: 2012-04-04 20:41:57, Bibliai versek (Igék) naponta	[2528.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 40. fejezet 1És lőn ezekután, hogy az égyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezének az ő urok ellen, az égyiptomi király ellen. 2Megharaguvék azért a Faraó az ő két főemberére, a főpohárnokra, és a fősütőmesterre. 3És fogságba vetteté azokat a testőrök főhadnagyának házában levő tömlöcbe, arra a helyre, ahol fogva vala József. 4A testőrök főhadnagya pedig Józsefet rendelé melléjük és szolgála nékik. És jó ideig valának fogságban. 5És az égyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akik a tömlöcben fogva valának, látának álmot mindketten; mindegyik külön álmot, azon egy éjjel, mindegyik az ő álmának értelme szerint. 6És beméne hozzájok József reggel, látá, hogy ímé bánkódnak vala. 7És megkérdé a Faraó főembereit, akik az ő ura házánál vele együtt fogva valának, mondván: Miért oly komor ma a ti orcátok? 8És mondának néki: Álmot láttunk és nincsen aki megfejtse azt. És monda nékik József: A megfejtés nem Isten dolga-é? mondjátok el, kérlek, nékem. 9Elbeszélé azért a főpohárnok az ő álmát Józsefnek, és monda néki: Álmomban ímé egy szőlőtő vala előttem; 10És a szőlőtőn három szál vessző vala, s alighogy bimbózék, virágozék, és gerézdjei megérlelék a szőlőszemeket. 11A Faraó pohara pedig az én kezemben vala, és én vevém a szőlőszemeket és facsarám a Faraó poharába, és adom vala a poharat a Faraó kezébe. 12És monda néki József: Ez annak a megfejtése: a három vesszőszál, három nap. 13Harmadnap múlva a Faraó felmagasztalja a te fejedet, és visszahelyez téged hivatalodba, és adod a Faraó kezébe az ő poharát, az elébbi tiszted szerint, mikor az ő pohárnokja valál. 14Csakhogy azután megemlékezzél rólam, mikor néked jól lesz dolgod, és cselekedjél, kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a Faraó előtt és szabadíts meg engem e házból. 15Mert lopva hoztak el engem a héberek földéről, és itt sem cselekedtem semmit, hogy a tömlöcbe vessenek. 16És látá a fősütőmester, hogy jól magyaráz vala és monda Józsefnek: Álmodtam én is, hogy ímé három kosár kalács vala fejemen. 17A felső kosárban pedig valának a Faraónak mindenféle süteményei, és a madarak eszik vala azokat a kosárból, az én fejemről. 18És felele József és monda: Ez annak a magyarázatja: a három kosár, három nap. 19Harmadnap múlva fejedet véteti a Faraó és fára akasztat fel téged, és a madarak leeszik rólad húsodat. 20S lőn harmadnapon a Faraó születése napja, és vendégséget szerze minden ő szolgáinak, s akkor a főpohárnokot és a fősütőmestert is fölvevé szolgái közé. 21És a főpohárnokot visszahelyezé pohárnokságába, és nyújtotta a poharat a Faraó kezébe. 22A fősütőmestert pedig felakasztatá; amiképpen magyarázta vala nékik József. 23És nem emlékezék meg a főpohárnok Józsefről, hanem elfelejtkezék róla. http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/40 Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1734. Elküldve: 2012-04-03 06:11:54, Bibliai versek (Igék) naponta	[2529.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 39. fejezet 1József pedig aláviteték Égyiptomba és megvevé őt az Ismáelitáktól, kik őt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó főembere, a testőrök főhadnagya.2És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az ő égyiptomi urának házában vala.3Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében:4Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije vala, kezére bízá.5És lőn az időtől fogva, hogy házának és amije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn.6Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arcú vala.7És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.8Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá.9Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?10És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.11Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közül senki sem vala ott benn a házban,12És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében és elfuta és kiméne.13És mikor látja vala az asszony, hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott:14Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fenszóval kiálték.15És lőn, amint hallja vala, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne.16Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura haza jöve.17S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, akit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám.18És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.19És lőn, amint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede.20Vevé azért Józsefet az ő ura és veté őt a tömlöcbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöcben.21De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét és kedvessé tevé őt a tömlöctartó előtt.22És a tömlöctartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöcben valának, József kezébe adá, úgyhogy ami ott történik vala, minden ő általa történék.23És semmi gondja nem vala a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala Józseffel, és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala. http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/39 Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1733. Elküldve: 2012-04-02 17:40:42, Bibliai versek (Igék) naponta	[2530.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 37. fejezet 15Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keressz? 16És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek? 17És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az ő bátyjai után, és megtalálá őket Dóthánban. 18Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik. 19És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó! 20Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból. 21Meghallá pedig Rúben és megmenté őt kezökből, és mondá: Ne üssük őt agyon. 22És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa őt kezökből, hogy visszavigye atyjához. 23És lőn, amint oda ére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felső ruháját, a cifra ruhát, mely rajta vala. 24És megragadák őt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne. 25Azután leűlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba. 26És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét? 27Jertek adjuk el őt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai. 28És menének arra Midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: azok pedig elvivék Józsefet Égyiptomba. 29És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit. 30És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én? 31Akkor vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe. 32És elküldék a cifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem? 33És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széllyelszaggatta Józsefet. 34És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig. 35Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja. 36A Midiániták pedig eladák őt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó főemberének, a testőrök főhadnagyának. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1732. Elküldve: 2012-04-01 18:09:55, Bibliai versek (Igék) naponta	[2531.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 37. fejezet 1Jákób pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földén, Kanaán földén.2Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak.3Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt; és cifra ruhát csináltat vala néki.4Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani.5És álmot álmodék József és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik vala őt.6Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.7Ímé kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körűlállanak, és az én kévém előtt meghajolnak vala.8És mondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért.9Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én előttem.10S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki: Micsoda álom az amelyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig?11Irígykednek vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.12Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az ő atyjok juhait őrizzék;13Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol vagyok.14És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikhembe. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1731. Elküldve: 2012-03-31 06:12:18, Bibliai versek (Igék) naponta	[2532.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 35. fejezet 9Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt.10És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.11És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.12És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.13És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, ahol vele szólott vala.14Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, ahol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.15És nevezé Jákób a hely nevét, ahol az Isten szólott vala ő vele, Béthelnek.16És elindúlának Béthelből, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dűlőföldre valának, szűle Rákhel, és nehéz vala az ő szűlése.17S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.18És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak.19És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivő úton.20És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.21Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1730. Elküldve: 2012-03-30 05:53:50, Bibliai versek (Igék) naponta	[2533.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 33. fejezet 1Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ő vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé.2És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.3Maga pedig előttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, amíg bátyjához juta.4Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának.5És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.6És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajták magokat.7Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és ők is meghajták magokat.8És monda Ézsaú: Mire való ez az egész sereg, melyet előltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt.9És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, ami a tiéd.10Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orcádat úgy néztem, mintha az Isten orcáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.11Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá őt, és elvevé.12És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek.13Felele néki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körűl, amelyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.14Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, amely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1729. Elküldve: 2012-03-29 19:33:04, Bibliai versek (Igék) naponta	[2534.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 32. fejezet 22Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.23Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala.24Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.25Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.26És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.27És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.28Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.29És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.30Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.31És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.32Azért nem eszik Izráel fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1728. Elküldve: 2012-03-28 06:10:44, Bibliai versek (Igék) naponta	[2535.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 32. fejezet 1Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.2És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.3Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához, Széir földébe, Edóm mezőségébe,4És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig.5Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt.6És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.7Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.8És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.9És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:10Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, amelyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálcámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.11Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.12Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.13És ott hála azon éjjel: és választa abból, ami kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az ő bátyjának:14Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost;15Harminc szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nőstény szamarat, és tíz szamár vemhet.16És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az ő szolgáinak: Menjetek el én előttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között.17És parancsola az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú előtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek előtted?18Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, amelyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé ő maga is jön utánunk.19Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok.20Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk jő; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte.21Előlméne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1727. Elküldve: 2012-03-27 05:42:44, Bibliai versek (Igék) naponta	[2536.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 31. fejezet 1És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.2És látá Jákób a Lábán orcáját, hogy ímé nem olyan ő hozzá mint annakelőtte.3Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek.4Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezőre az ő nyájához.5És monda nékik: Látom atyátok orcáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelőtte; de az én atyám Istene velem volt.6Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat.7De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen.8Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.9Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta.10Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák.11Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok.12És ő monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, amit veled Lábán cselekeszik vala.13Én vagyok ama Béthelnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre. http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/31 Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1726. Elküldve: 2012-03-26 19:56:17, Bibliai versek (Igék) naponta	[2537.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 30. fejezet 25És lőn, amint szűlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba.26Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, amelylyel szolgáltalak téged.27És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr.28És monda: Szabj bért magadnak és én megadom.29Ez pedig monda: Te tudod mimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod.30Mert ami kevesed vala én előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is?31És monda Lábán: Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit; juhaidat ismét legeltetem és őrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed:32Nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közülök, és minden fekete bárányt a juhok közül, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közül, s legyen ez az én bérem.33S amikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi előtted lesz, becsületességemről ez felel: ami nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.34És monda Lábán: Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne.35Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind amelyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közül, és adá az ő fiainak keze alá.36És három napi járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait.37És vőn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszőket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszők fehére.38És a vesszőket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itató válúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.39És a juhok a vesszők előtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat.40Azután külön szakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arccal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé.41És lőn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszőket oda raká a válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszőket látva foganjanak.42De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábánéi lőnek a satnyák, a java pedig Jákóbé.43És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1725. Elküldve: 2012-03-25 22:36:04, Bibliai versek (Igék) naponta	[2538.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 29. fejezet 16Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel. 17Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű vala. 18Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért. 19És monda Lábán: Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj én nálam. 20Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt. 21És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá. 22És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat. 23Estve pedig vevé az ő leányát Leát, és bevivé hozzá, aki beméne ő hozzá. 24És Lábán az ő szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának Leának. 25És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem? 26Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik előtt. 27Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig. 28Jákób tehát akképpen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az ő leányát feleségűl. 29És adá Lábán az ő leányának Rákhelnek, az ő szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen. 30És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála ő nála még más hét esztendeig. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1724. Elküldve: 2012-03-22 03:59:03, Bibliai versek (Igék) naponta	[2539.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 29. fejezet 1Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.2És látá, hogy ímé egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő vala:3Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára.4És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.5És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.6Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya Rákhel ímhol jő a juhokkal.7És monda Jákób: Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.8Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.9Még beszélget vala velök, mikor megérkezék Rákhel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet vala.10S lőn, amint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az ő anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait.11És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.12S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának.13És lőn mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.14És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,15És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred? Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1723. Elküldve: 2012-03-21 13:45:26, Bibliai versek (Igék) naponta	[2540.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 28. fejezet 10Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közül, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen. 12És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. 13És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet amelyen fekszel néked adom és a te magodnak. 14És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. 15És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem amit néked mondtam. 16Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. 17Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja. 18És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére; 19És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve. 20És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem; 21És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; 22És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1722. Elküldve: 2012-03-19 07:23:13, Bibliai versek (Igék) naponta	[2541.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 27. fejezet 26Akkor monda néki Izsák az ő atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem.27Oda méne azért, és megcsókolá őt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá őt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezőnek illatja, amelyet megáldott az Úr.28Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét.29Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, aki téged átkoz, és aki téged áld, legyen áldott.30És lőn amint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az ő atyjának Izsáknak színe elől; az ő bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából.31És készíte ő is ételt, s vivé az ő atyja elé, és mondá az ő atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az ő fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.32És monda néki az ő atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsőszülött fiad Ézsaú.33Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, aki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenből ettem minekelőtte te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lészen.34Amint hallotta vala Ézsaú az ő atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám.35Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vevé el a te áldásodat.36Az pedig monda: Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?37Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem őt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is őt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam?38Monda Ézsaú az ő atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.39Felele azért Izsák az ő atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és részed lesz az ég harmatjából onnan felűl;40És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, amikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.41Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, amelylyel megáldotta vala őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és akkor megölöm az én öcsémet Jákóbot.42Mikor pedig hírűl vivék Rebekának, az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az ő kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.43Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,44És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;45Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról amit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?46Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közül vesz feleséget, amilyenek ezek is, ez ország leányai közül valók; minek nékem az élet? 28. fejezet 1Előhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá őt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közül.2Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közül.3A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;4És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.5Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához. http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/27 Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1721. Elküldve: 2012-03-18 20:38:41, Bibliai versek (Igék) naponta	[2542.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 27. fejezet 1És lőn, amikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok. 2És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját. 3Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezőre, és vadássz énnékem vadat. 4És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelőtte meghalok. 5Rebeka pedig meghallá, amit Izsák az ő fiának Ézsaúnak monda; s amint elméne Ézsaú a mezőre, hogy vadat vadásszon és hozzon: 6Szóla Rebeka Jákóbnak az ő fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván: 7Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghalok. 8Most azért fiam, hallgass az én szavamra, amit én parancsolok néked. 9Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, amint ő szereti. 10Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelőtte meghal. 11Jákób pedig monda Rebekának az ő anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szőrös ember, én pedig sima vagyok. 12Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra. 13És monda néki az ő anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem. 14Elméne azért, és elhozá, és vivé az ő anyjának; és az ő anyja ételt készíte, amint szereti vala az ő atyja. 15És vevé Rebeka az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek ő nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az ő kisebbik fiát. 16A kecskegödölyék bőrével pedig beborítá az ő kezeit, és nyakának simaságát. 17És az ételt amelyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az ő fiának kezébe. 18És beméne az ő atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam? 19Monda Jákób az ő atyjának: Én vagyok Ézsaú a te elsőszülötted, akképpen cselekedtem amint parancsolád, kelj fel, kérlek, űlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked. 20És monda Izsák az ő fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe. 21És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem? 22Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az ő atyjához, aki megtapogatván őt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei. 23És nem ismeré meg őt, mivelhogy kezei szőrösek valának mint Ézsaúnak az ő bátyjának kezei; annakokáért megáldá őt. 24És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok. 25Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1720. Elküldve: 2012-03-17 04:08:10, Bibliai versek (Igék) naponta	[2543.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 25. fejezet 20Izsák pedig negyven esztendős vala, amikor feleségűl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.21És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.22Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.23És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.24És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében.25És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.26Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős vala, amikor ezek születének.27És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.28Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.29Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,30Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.31Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.32És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?33És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.34S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget. http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/25 Juli Képtáram Közbenjárás [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2012-03-19 07:23:35]

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1719. Elküldve: 2012-03-16 18:47:36, Bibliai versek (Igék) naponta	[2544.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 25. fejezet 1Ábrahám pedig ismét vőn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.2És az szűlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.3Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.4S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai.5Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala.6Az ágyasok fiainak pedig, akik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az ő fia mellől, Izsák mellől még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.7S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendő.8És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez.9És eltemeték őt Izsák és Ismáel az ő fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Cohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.10Abban a mezőben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az ő felesége Sára.11Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál. http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/25 Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1718. Elküldve: 2012-03-15 07:59:40, Bibliai versek (Igék) naponta	[2545.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 22. fejezet 1És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.2És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondándok néked.3Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.4Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.5És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.6Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.7És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?8És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.9Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.10És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.11Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.12És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.13És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.14És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.15És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.16És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:17Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.18És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1717. Elküldve: 2012-03-14 01:45:59, Bibliai versek (Igék) naponta	[2546.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 21. fejezet 1Az Úr pedig meglátogatá Sárát, amint mondotta vala, és akképpen cselekedék az Úr Sárával, amiképpen szólott vala.2Mert fogada Sára az ő méhében, és szüle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.3És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, aki néki született vala, akit szült vala néki Sára, Izsáknak:4És körülmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcnapos korában, amint parancsolta vala néki az Isten.5Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák.6És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; aki csak hallja, nevet rajtam.7Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szültem vénségére.8És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, amelyen Izsák elválasztaték.9Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szült vala,10Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.11Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.12De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.13Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.14Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.15Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.16És elméne s leüle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leüle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.17Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott ahol van.18Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt.19És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.20És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjásszá.21Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1716. Elküldve: 2012-03-13 18:07:44, Bibliai versek (Igék) naponta	[2547.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 19. fejezet 1Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában ül vala, és amint meglátá őket Lót, felkele eléjök, és arccal a földre borúla.2És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utcán hálunk meg.3De nagyon unszolá őket, és betérének hozzá, és bemenének az ő házába; ő pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének.4Lefekvésök előtt a város férfiai, Sodoma férfiai körülvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig.5És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, akik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket.6És kiméne Lót ő hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót.7És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot.8Ímé van énnékem két leányom, akik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök amint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek.9Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egy maga nálunk a jövevény s ő szabja a törvényt? Majd gonoszbul cselekszünk veled, hogy nem azokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és azon valának, hogy betörik az ajtót.10De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magokhoz a házba és bezárák az ajtót.11Az embereket pedig, kik a ház ajtaja előtt valának, vaksággal verék meg kicsinytől nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében.12És mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? vődet, fiaidat és leányaidat, és mindenedet, ami a tied a városban, vidd ki e helyből.13Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nőtt az Úr előtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt.14Kiméne azért Lót, és szóla az ő vőinek, kik az ő leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost; de az ő vőinek úgy tetszék, mintha tréfálna.15És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne vessz a városnak bűne miatt.16Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az ő kezét és az ő feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék őt: és ott hagyák a városon kívül.17És lőn mikor kivivék őket, monda az egyik: Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne vessz.18És monda Lót nékik: Ne oh Uram!19Ímé a te szolgád kegyelmet talált te előtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartottad: de én nem menekülhetek a hegyre, nehogy utólérjen a veszedelem, és meghaljak.20Ímhol az a város közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd meneküljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben maradok.21Monda azért néki: Ím tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom el a várost, amelyről szólottál.22Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Cóárnak.23A nap feljött vala a földre, mikor Lót Cóárba ére.24És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből.25És elsülyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is.26És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálványnyá lőn.27Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, ahol az Úr színe előtt állott vala.28És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemence füstje.29És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsülyeszté a városokat, amelyekben lakott vala Lót. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1715. Elküldve: 2012-03-12 21:44:36, Bibliai versek (Igék) naponta	[2548.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 18. fejezet 17És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, amit tenni akarok? 18Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. 19Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle. 20Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett: 21Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom. 22És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala. 23És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonosszal egybe? 24Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak? 25Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot? 26És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért. 27És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok. 28Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt. 29És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért. 30Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harmincan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. 31És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért. 32És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért. 33És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1714. Elküldve: 2012-03-11 06:00:20, Bibliai versek (Igék) naponta	[2549.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 18. fejezet 1Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő ül vala a sátor ajtajában, a hő napon.2És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.3És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.4Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt.5Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, amint szólál.6És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.7A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.8És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.9És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.10És monda: Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.11Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.12Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!13És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szülhetek-é, holott én megvénhedtem?14Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.15Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.16Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket. Juli Képtáram Közbenjárás [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2012-03-12 21:45:03]

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1713. Elküldve: 2012-03-10 01:01:55, Bibliai versek (Igék) naponta	[2550.]
Károli Gáspár » Mózes első könyve - A teremtésről » 17. fejezet 1Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.2És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.3És arcára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:4Ami engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.5És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.6És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.7És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.8És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.9Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.10Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok.11És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.12Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való.13Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken.14A körülmetéletlen férfi pedig, aki körül nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közül, mert felbontotta az én szövetségemet.15És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve.16És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle.17Ekkor arcára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilencven esztendős lévén, szülhet-é?18És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te előtted.19Az Isten pedig monda: Kétségnélkül a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségül az ő magvának ő utánna.20Ismáel felől is meghallgattalak: Ímé megáldom őt, és megszaporítom őt és megsokasítom őt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem őt.21Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, kit néked szül Sára ez időkorban a következő esztendőben.22És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó