/ 171

Lista:

Kép:

Smile:

Bibliai versek (Igék) naponta

(üzenet: 4259, Ima kérések)

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1562. Elküldve: 2011-07-29 18:42:29, Bibliai versek (Igék) naponta	[2701.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 17. RÉSZ [Lk. 17.1] Tanítványainak meg ezt mondta: "Elkerülhetetlen, hogy kelepcék ne készüljenek, de jaj annak, aki azokat készíti. [Lk. 17.2] Jobb volna az ilyennek, ha malomkővel a nyaka körül a tengerbe dobnák, minthogy e kicsinyek közül egyet tőrbe csaljon. [Lk. 17.3] Óvakodjatok tőlük. Ha testvéred vétkezik, dorgáld meg. Ha más felismerésre tér, bocsáss meg neki. [Lk. 17.4] Ha egy nap hétszer vétkezik ellened és hétszer tér meg hozzád e szóval: Más felismerésre jutottam! Megbocsáss neki." [Lk. 17.5] "Növeld hitünket" - szóltak az apostolok az Úrnak. [Lk. 17.6] Az Úr azonban ezt felelte: "Ha olyan volna a hitetek, mint a mustármag és azt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestül és ültetődjél át a tengerbe, engedelmeskednék nektek. [Lk. 17.7] Mondja-e valaki közületek rabszolgájának, amikor az a szántásból vagy legeltetésből hazatér: Jöjj ide hozzám tüstént és dőlj asztalhoz. [Lk. 17.8] Ellenkezőleg ezt fogja mondani neki: Készíts valamit, míg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te. [Lk. 17.9] Vajon megköszöni a rabszolgának, hogy megtette rendelkezéseit? [Lk. 17.10] Éppen így ti is, ha mindent megtesztek, amit rendeltek nektek, így szóljatok: Haszontalan rabszolgák vagyunk, annyit tettünk csak, amennyit úgyis tartoztunk megtenni." [Lk. 17.11] Történt, hogy amikor Jeruzsálembe utaztában Szamária és Galilea között ment el, [Lk. 17.12] egy faluba tért be, és ott tíz bőrpoklos férfival találkozott. Azok messziről megálltak [Lk. 17.13] és emelt hangon kiáltották: "Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!" [Lk. 17.14] Ahogy meglátta őket, így szólt hozzájuk: "Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." S az történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak. [Lk. 17.15] Közülük azonban az egyik, amikor látta, hogy meggyógyult, Istennek hangos dicséretével az ajkán visszatért, [Lk. 17.16] s arcával a lábához esett és hálát adott neki. Ez az ember szamáriai volt. [Lk. 17.17] "Hát nem tízen tisztultak meg? - szólalt meg Jézus. - Hol van a kilence? [Lk. 17.18] Nem akadt több, aki visszatért volna, hogy Istennek dicsőséget adjon, csak ez az idegen származású?" [Lk. 17.19] Azután azt mondta neki: "Kelj fel, eredj el! A hited megmentett." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1561. Elküldve: 2011-07-26 06:32:34, Bibliai versek (Igék) naponta	[2702.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 16. RÉSZ [Lk. 16.19] Volt egy gazdag ember, aki bíborba és gyolcsba öltözködött és naponta pompában vigadott. [Lk. 16.20] Volt ennek a kapujához vetve egy Lázár nevű szegény, kit fekélyek borítottak, [Lk. 16.21] s ki vágyott jóllakni azzal, ami a gazdag asztalától lehullt. Na, még a kutyák is eljártak hozzá, hogy fekélyeit nyalogassák. [Lk. 16.22] Történt azután, hogy a szegény meghalt, és az angyalok elvitték Ábrahám keblére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. [Lk. 16.23] Mikor a láthatatlan országban szemét felemelte, kínok közt gyötrődve, Ábrahámot látta messziről, és annak kebelén Lázárt. [Lk. 16.24] Odakiáltott hozzá: Atyám, Ábrahám könyörülj rajtam és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe ujjának hegyét és hűsítse meg nyelvemet, mert kínlódom e lángban. [Lk. 16.25] Ábrahám azonban így szólt: Gyermekem, emlékezzél rá, hogy életedben elvetted javaidat, Lázár éppen úgy a rosszat. Itt most őt vigasztalják, te pedig kínlódol. [Lk. 16.26] Mindezekben köztünk és köztetek szilárdan áll egy nagy szakadék, úgyhogy akik innen hozzátok akarnak átmenni, nem tehetik, sem onnan hozzánk nincs átkelés. [Lk. 16.27] Akkor hát arra kérlek atyám - szólott a gazdag -, küldd el őt atyám házába. [Lk. 16.28] Mert van öt testvérem, hadd tegyen nekik bizonyosságot, hogy ők is a kínnak e helyére ne kerüljenek. [Lk. 16.29] De Ábrahám így szólt: Ott van náluk Mózes, és náluk vannak a próféták, azokat hallgassák. [Lk. 16.30] Nem úgy atyám - szólt mégis az -, ha a halottak közül menne valaki hozzájuk, más felismerésre térnének. [Lk. 16.31] De Ábrahám így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még annak sem adnának hitelt, ha valaki a halottak közül feltámadna." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1560. Elküldve: 2011-07-24 18:49:06, Bibliai versek (Igék) naponta	[2703.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 16. RÉSZ [Lk. 16.1] Szólott azután a tanítványaihoz is: "Volt egy gazdag ember, és annak volt egy sáfára, és azt bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. [Lk. 16.2] Magához hívatta s így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Számolj be sáfárságodról, mert tovább nem lehetsz sáfár. [Lk. 16.3] Az erre gondolkodni kezdett: Mit tegyek most már, hogy uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nincs erőm, koldulni szégyellek. [Lk. 16.4] Tudom már mit tegyek, hogy ha sáfárságomról leváltanak, barátaim legyenek, akik házaikba befogadnak. [Lk. 16.5] Ezzel magához hívatott mindenkit, aki urának adósa volt. Megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol uramnak? [Lk. 16.6] Száz bát olajjal - felelte az. - Vedd az írásodat - mondta neki -, ülj le, siess, írj ötvenet. [Lk. 16.7] Azután egy másikat kérdezett meg: Hát te mennyivel tartozol? Száz kór búzával - felelte az. - Vedd az írásodat - mondta neki - és írj nyolcvanat. [Lk. 16.8] Megdicsérte az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett. Mert ennek a kornak fiai a saját nemzedékükkel szemben eszesebben viselkednek, mint a világosság fiai teszik. [Lk. 16.9] És én azt mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor kihagy majd az élet, magukhoz fogadjanak titeket az örök sátrakba. [Lk. 16.10] Aki a legkisebben hű, a sokon is hű lesz és legkisebben hamis, a sokon is hamis lesz. [Lk. 16.11] Ha tehát a hamis mammonon hűekké nem lettetek, ki bízza majd rátok az igazit? [Lk. 16.12] És ha a másén hívekké nem lettetek, ki adja oda nektek a tieteket? [Lk. 16.13] Egy cseléd sem végezhet egyszerre két úrnak szolgálatot, mert vagy gyűlölni fogja az egyiket és szeretni a másikat, vagy ragaszkodni fog az egyikhez, és meg fogja vetni a másikat. Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a mammonnak." [Lk. 16.14] Meghallották pedig mindezt a farizeusok, akik pénzkedvelők voltak, és csúfolták őt. [Lk. 16.15] Hozzájuk is szólt: "Ti vagytok azok, akik az emberek előtt igazságosnak mutatjátok magatokat, csakhogy - az Isten ismeri szíveteket. Mert ami az emberek között magasztos, Isten előtt utálatos. [Lk. 16.16] A törvény és a próféták Jánosig voltak, akkortól kezdve az Isten királyságának örömüzenetét hirdetik, s azon mindenki erőszakoskodik. [Lk. 16.17] Pedig könnyebb a mennynek és földnek elmúlnia, mint a törvényből egy vesszőcskének kiesnie. [Lk. 16.18] Házasságot tör mindenki, aki feleségét elbocsátja, és egy másikkal házasodik össze, és házasságot tör az, aki férfitől elbocsátott nőt vesz el. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1559. Elküldve: 2011-07-23 07:47:28, Bibliai versek (Igék) naponta	[2704.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 15. RÉSZ [Lk. 15.11] Majd így szólt: "Volt egy embernek két fia. [Lk. 15.12] A fiatalabbik így szólt apjához: Atyám, add ki nekem a vagyonból rám eső részt. Az hát megosztotta köztük, ami a megélhetésre volt. [Lk. 15.13] Nem sok nap múltán a fiatalabbik fiú mindent összeszedett, és kivándorolt egy távoli vidékre. Ott kicsapongó életmóddal vagyonát eltékozolta. [Lk. 15.14] Miután mindenét elköltötte, nagy ínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. [Lk. 15.15] Ekkor elutazott, és beállt a vidék egyik polgárához, ki a mezőkre küldötte ki disznókat legeltetni. [Lk. 15.16] A fiú kívánta, hogy hasát azokkal a hüvelyekkel tölthesse meg, amelyeket a disznók ettek, de senki sem adott neki. [Lk. 15.17] Ekkor magába szállt és így szólt: Apám hány béresének fölös mennyiségben van a kenyere, én meg elveszek itt az ínségben. [Lk. 15.18] Felkelek hát, elmegyek az apámhoz, és ezt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen, meg veled szemben. [Lk. 15.19] Többé nem vagyok arra méltó, hogy fiadnak hívjanak, tégy engem béreseid közül eggyé. [Lk. 15.20] Ezzel felkelt és elment atyjához. Még messze volt, amikor meglátta az apja és szánalomra gerjedt, majd hozzáfutott, nyakába borult és összecsókolgatta. [Lk. 15.21] A fiú így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és veled szemben. Többé nem vagyok arra méltó, hogy fiadnak nevezzenek. [Lk. 15.22] De az apa így szólt rabszolgáihoz: Siessetek, hozzátok elő a legjobb ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára. [Lk. 15.23] Azután hozzátok el azt a hizlalt tulkot, öljétek le és vigadjunk, lakomázzunk. [Lk. 15.24] Mert ez a fiú, az én fiam meghalt, de életre kelt, elveszett, de rátaláltunk. Azzal vigadni kezdtek. [Lk. 15.25] Az idősebbik fiú ezalatt kinn volt a mezőn. Amikor hazafelé jövet a közelbe ért, zeneszó és körtánc hangját hallotta. [Lk. 15.26] Magához szólított a legények közül egyet, és megtudakolta hogy mi az. [Lk. 15.27] Testvéred érkezett meg - mondotta az -, és apád leölette a hizlalt tulkot, mivelhogy egészségesen kapta őt vissza. [Lk. 15.28] Megharagudott ezért a fiú és nem akart bemenni, apja azonban kijött és kérlelte. [Lk. 15.29] De ő így felelt atyjának: Lásd, oly sok éve végzem neked a rabszolga munkáját, soha meg nem kerültem parancsodat, de énnékem még egy kis bakot sem adtál, hogy barátaimmal vigadjak egyet. [Lk. 15.30] Mikor azonban ez a fiad megjött, ki a megélhetésre szánt vagyonodat szajhákkal ette fel, te leöletted neki a hizlalt tulkot. [Lk. 15.31] Gyermek - szólt az apa -, te mindenkor velem voltál, minden, ami az enyém, tied is. [Lk. 15.32] Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy testvéred, aki halott volt, életre kelt, és azt, aki elveszett, megtaláltuk." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1558. Elküldve: 2011-07-22 05:45:00, Bibliai versek (Igék) naponta	[2705.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 14. RÉSZ. [Lk. 14.25] Nagy tömeg utazott vele együtt. Jézus megfordult és így szólt hozzájuk: [Lk. 14.26] "Ha valaki hozzám akar jönni, de meg nem gyűlöli atyját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, hozzá még a saját lelkét is, nem lehet tanítványom. [Lk. 14.27] Aki nem hordja keresztjét, és nem jő utánam, nem lehet tanítványom. [Lk. 14.28] Van-e közöttetek egy is, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, s nem számítja ki a költséget, lesz-e annyija, hogy be tudja fejezni? [Lk. 14.29] Valamiképpen úgy ne járjon, hogy miután alapot vetett, nincs ereje ahhoz, hogy befejezze, s akik kudarcát észreveszik, mind gúnyolni kezdjék: [Lk. 14.30] Ez az ember építkezni kezdett; s nincs ereje arra, hogy befejezze. [Lk. 14.31] Vagy van-e egy király is, ki háborúba ereszkedik egy másik királlyal anélkül, hogy leülne előbb, és számot nem vetne azzal, hogy képes lesz-e tízezerrel megtámadni azt, aki húszezerrel jön ellene? [Lk. 14.32] Ha nem teszi meg, követeket küld majd, és békét kér, még mikor távol van amaz. [Lk. 14.33] Ekképpen, ha közületek valaki búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet tanítványom. [Lk. 14.34] Hasznos a só, de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg? [Lk. 14.35] Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas, hanem kivetik. Akinek halló füle van, hallja meg." 15. RÉSZ [Lk. 15.1] A vámszedők és a vétkezők valamennyien Jézus közelébe törekedtek, hogy hallgathassák őt. [Lk. 15.2] Ellenben a farizeusok és az írástudók igen zúgolódtak. Azt mondogatták: "A vétkezőket magához fogadja, sőt velük eszik." [Lk. 15.3] Ő erre a következő példázatot beszélte el nekik: [Lk. 15.4] "Van-e olyan ember közöttetek, aki ha száz juha van, s egyet közülük elveszített, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, s nem megy az elveszett után, míg azt meg nem találja? [Lk. 15.5] S ha megtalálta, örvendezve a vállára veti, [Lk. 15.6] hazamegy, összehívja barátait, meg szomszédait és így szól hozzájuk: Vigadjatok velem, mert megtaláltam bárányomat, mely elveszett. [Lk. 15.7] Azt mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben is egy vétkesen, ha az más felismerésre tér, nagyobb öröm ez, mint kilencvenkilenc igazságoson örülni, akiknek nincs szükségük arra, hogy más felismerésre térjenek. [Lk. 15.8] Vagy van olyan asszony, aki ha tíz drahmája van, és egy drahmát elveszít, nem gyújt mécsest, nem sepri ki a házat, és nem keresi gondosan, amíg meg nem találja? [Lk. 15.9] S ha megtalálta, nem hívja-e össze barátnőit meg szomszédait, és nem szól-e így: Örvendjetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. [Lk. 15.10] Ilyen öröm lesz, azt mondom nektek, az Isten angyalainak színe előtt egyetlen vétkezőn, aki más felismerésre tér." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1557. Elküldve: 2011-07-21 18:56:41, Bibliai versek (Igék) naponta	[2706.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 14. RÉSZ. [Lk. 14.1] Történt, hogy amikor egy szombaton a farizeusok egyik elöljárójának házába bement ebédelni, s azok szemmel tartották őt, [Lk. 14.2] egyszer csak egy vízkóros emberrel találta magát szemben. [Lk. 14.3] Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: "Szabad-e szombaton valakit gyógyítani vagy nem?" [Lk. 14.4] Azok hallgattak. Jézus erre kézen fogta a vízkórost, meggyógyította és elküldte, [Lk. 14.5] majd így szólt azokhoz: "Ki az, aki ha fia vagy ökre kútba esik, szombatnapon is ki nem húzza azt azonnal?" [Lk. 14.6] S azoknak nem volt rá erejük, hogy erre valami feleletet adjanak. [Lk. 14.7] Ezután egy példázatot mondott el a meghívottaknak. Megfigyelte ugyanis, hogy hogyan válogatják a főhelyeket. [Lk. 14.8] "Ha valaki lakodalomba hívna téged, - mondotta nekik -, ne telepedjél a főhelyre, mert esetleg olyan valakit hívott meg a gazda, aki nálad tiszteletreméltóbb. [Lk. 14.9] Ez esetben hozzád lépne az, aki téged is, őt is meghívott és ezt mondaná neked: Adj helyet neki. Akkor aztán szégyenkezve az utolsó helyet kellene elfoglalnod. [Lk. 14.10] Hanem ha meghívnak, s te elmégy, dőlj le az utolsó helyre, hogyha belép majd az, aki meghívott téged, így szóljon hozzád: Barátom, eredj feljebb. Akkor dicsőség ér mindazok előtt, akikkel együtt dőltél asztalhoz. [Lk. 14.11] Mert azt, aki magát felmagasztalja, le fogják alázni, s azt, aki megalázza magát, felmagasztalják majd." [Lk. 14.12] Szólt azután ahhoz is, aki meghívta őt: "Ha reggelit vagy ebédet adsz, ne hívd meg arra barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, hogy azok esetleg vissza ne hívjanak téged, és ne viszonozzák meghívásodat, [Lk. 14.13] hanem ha vendégséget adsz, hívj meg szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat, [Lk. 14.14] és boldog leszel, hogy azoknak nincs miből visszafizetniük azt neked. Mert így majd az igazságosak feltámadásakor kapod meg a visszafizetést." [Lk. 14.15] Mikor a vendégek közül valaki meghallotta ezt, így szólott hozzá: "Boldog az, aki az Isten királyságában lakománál fog ülni." [Lk. 14.16] De ő ezt felelte neki: "Egy ember nagy ebédet adott, és sokakat meghívott. [Lk. 14.17] Az ebéd órájában azután elküldötte rabszolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, kész már az ebéd. [Lk. 14.18] De az elsőtől kezdve mindnyájan mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta a rabszolgának: Szántóföldet vettem, kénytelen vagyok kimenni, s azt megtekinteni. Kérlek, ments ki engem. [Lk. 14.19] Egy másik így szólott: Öt iga ökröt vettem, elmegyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, ments ki engem. [Lk. 14.20] Újra egy másik így szólt: Feleséget vettem és ezért nem mehetek. [Lk. 14.21] Mikor a rabszolga visszatért, hírül adta ezeket urának. Erre a gazda haragra lobbant, és így szólt rabszolgájához: Siess, menj el a város tereire és sikátoraira, hozz be ide szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. [Lk. 14.22] Uram - szólt azután a rabszolga -, megtörtént, amit elrendeltél, de még van hely. [Lk. 14.23] Eredj ki az utakra, a kerítésekhez - mondta erre az Úr a rabszolgának -, és kényszerítsd bejönni az ott levőket, hogy beteljék a házam. [Lk. 14.24] Mert azt mondom nektek, hogy azok közül a meghívottak közül senki meg nem ízleli ebédemet." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1556. Elküldve: 2011-07-20 06:51:21, Bibliai versek (Igék) naponta	[2707.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 13. RÉSZ [Lk. 13.18] Ezt követőleg így szólt: "Mihez hasonló az Isten királysága? Mivel is vessem össze? [Lk. 13.19] Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember a kertjében elvetett. A mustár felnőtt és fává lett, az ég madarai pedig fészket raktak ágai közé." [Lk. 13.20] Majd újra szólott: "Mihez hasonlítsam az Isten királyságát? [Lk. 13.21] Kovászhoz hasonló, melyet egy asszony három mérce finom liszt közé rejtett, várva , míg az egész megkel." [Lk. 13.22] Városokon és falvakon utazott által, közben tanított, és folytatta útját Jeruzsálembe. [Lk. 13.23] Valaki megkérdezte tőle: "Uram, kevesen menekülnek-e meg?" Így felelt nekik: [Lk. 13.24] "Küzdjetek azért, hogy a szűk kapun bemehessetek, mert azt mondom nektek, hogy sokan igyekeznek majd bemenni, de nem lesz rá erejük. [Lk. 13.25] Annakutána, hogy a gazda felkél és becsukja az ajtót, ti kinn fogtok állani és kopogtattok az ajtón, s azt mondjátok majd: Uram, nyiss meg nekünk! De ő ezt fogja mondani nektek: Nem ismerlek titeket, nem tudom, honnan valók vagytok. [Lk. 13.26] Ti majd ilyen beszédbe fogtok akkor: Hiszen előtted ettünk és ittunk, és a mi piacainkon tanítottál. [Lk. 13.27] Arra ő ezt mondja majd nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mind, kik hamisságot cselekedtek. [Lk. 13.28] Majd lesz ott sírás és fogcsikorgatás, ha az Isten királyságában meglátjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, meg valamennyi prófétát, magatokat pedig kívülre vetve. [Lk. 13.29] Meg fognak majd érkezni napkeletről, napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz fognak telepedni az Isten királyságában. [Lk. 13.30] Lám, vannak utolsók, akik elsőkké lesznek és vannak elsők, akik utolsókká lesznek." [Lk. 13.31] Abban az órában hozzáment néhány farizeus és ezt mondta neki: "Utazzál el, menj el innen, mert Heródes meg akar téged ölni." [Lk. 13.32] "Menjetek - mondta nekik -, mondjátok meg annak a rókának: Íme ma és holnap ördögi szellemeket űzök, és gyógyításokat végzek, harmadnapon elérkezem a véghez. [Lk. 13.33] Ennek ellenére ma, holnap és azután utaznom kell, mert nem engedhető meg, hogy a próféta máshol vesszen el, mint Jeruzsálemben. [Lk. 13.34] Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek, hányszor akartalak magamnál egybegyűjteni, mint tyúk szokta csibéit szárnya alá gyűjteni, de ti nem akartátok. [Lk. 13.35] Íme, puszta lesz házatok. De azt mondom nektek, hogy nem láttok addig engem, amíg el nem jön az idő, amelyben ezt mondjátok: Áldott legyen, aki az Úr nevében jön." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1555. Elküldve: 2011-07-19 03:12:06, Bibliai versek (Igék) naponta	[2708.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 13. RÉSZ [Lk. 13.1] Abban az időben érkeztek oda némelyek, hogy hírt hozzanak neki azok felől a galileaiak felől, akiknek vérét Pilátus áldozataikkal elegyítette. [Lk. 13.2] "Úgy gondoljátok - szólította meg őket -, hogy ama galileaiak az összes galileabelieknél vétkesebbek voltak, mert ezeket szenvedték? [Lk. 13.3] Nem voltak. Sőt azt mondom nektek, hogy ha más felismerésre meg nem tértek, ti is hasonlóképpen elvesztek. [Lk. 13.4] Vagy arról a tizennyolcról, kikre Siloámnál a torony ráesett és megölte őket, azt gondoljátok, hogy őket több vétek adóssága nyomta, mint az összes Jeruzsálemben lakókat? [Lk. 13.5] Nem nyomta. Azt mondom nektek, hogy ha más felismerésre nem tértek, mindannyian hasonlóképpen elvesztek." [Lk. 13.6] Majd ezt a példázatot mondta el: "Egy embernek a szőlőjébe ültetve volt egy fügefája. Elment, kereste a gyümölcsöt rajta, de nem találta. [Lk. 13.7] Megmondta hát a vincellérnek: Már három éve járok s keresek gyümölcsöt ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki hát, minek foglalja hiába a földet. [Lk. 13.8] De az így felelt neki: Uram, hagyd meg még ez évre, amíg körülkapálom, trágyával megszórom, [Lk. 13.9] hátha jövőre gyümölcsöt terem. Ha azután nem terem, vágasd ki." [Lk. 13.10] Az egyik zsinagógában szombatnapon tanított. [Lk. 13.11] Volt ott egy asszony, akin tizennyolc esztendő óta erőtlenség szelleme ült, össze volt görnyedve, egyáltalában nem tudott felegyenesedni. [Lk. 13.12] Mikor Jézus meglátta őt, magához szólította, s ezt mondta neki: "Asszony, szabad vagy erőtlenségedtől." [Lk. 13.13] Ezzel rávetette kezét. Az azonnal felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. [Lk. 13.14] Ekkor bosszankodván azon, hogy Jézus szombaton beteget gyógyított, megszólalt a zsinagógafő." Hat nap van arra, hogy dolgozzatok - mondotta a tömegnek -, azokon jöjjetek orvoslásra és ne szombatnapon." [Lk. 13.15] De megszólalt az Úr: "Képmutatók - mondotta nekik -, közületek bárki eloldja úgy-e ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, és elvezeti, hogy megitassa? [Lk. 13.16] Ábrahámnak ezt a leányát azonban, akit a sátán immár tizennyolc esztendő óta megkötözött, nem szabad szombatnapon feloldani bilincsétől?" [Lk. 13.17] Az, amit mondott, megszégyenítette mindazokat, akik vele szembeszegültek, az egész tömeg ellenben örvendett mindazoknak a dicsőséges tetteknek, melyeket ő véghezvitt. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1554. Elküldve: 2011-07-18 18:49:12, Bibliai versek (Igék) naponta	[2709.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 12. RÉSZ [Lk. 12.54] Azután a sokasághoz szólott: "Ti, ha azt látjátok, hogy napszállta felől felhő kél fel, mindjárt azt mondjátok, hogy eső támad, és úgy is lesz. [Lk. 12.55] Ha a déli szél fúj, azt mondjátok, izzó hőség jön, és úgy történik. [Lk. 12.56] Képmutatók, a föld és ég arculatának megvizsgálásához értetek, hogy lehet, hogy ennek az időpontnak próbáját nem keresitek? [Lk. 12.57] Miért van, hogy magatoktól nem ítélitek meg azt, ami az isteni igazságosság rendjéhez tartozik? [Lk. 12.58] Hasonló az eset, amikor ellenfeleddel a fejedelem elé mégy. Még ameddig az úton vagy vele, fáradj azon, hogy megszabadulj tőle, hogy valamikor a bíróhoz ne hurcoljon téged, a bíró át ne adjon a poroszlónak, és a poroszló tömlöcbe ne vessen. [Lk. 12.59] Azt mondom neked, hogy ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillérig meg nem fizeted." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1553. Elküldve: 2011-07-17 13:02:07, Bibliai versek (Igék) naponta	[2710.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 12. RÉSZ [Lk. 12.36] Ti meg azokhoz az emberekhez legyetek hasonlók, akik urukat visszavárják. Ezeknek arra van gondjuk, hogy bármikor kerekedik is fel uruk a menyegzőből, amikor eljő és kopogtat, tüstént megnyissanak neki. [Lk. 12.37] Boldogok azok a rabszolgák, kiket az Úr, amikor megjő, ébren talál. Bizony azt mondom nektek, hogy körülköti magát, asztalhoz fekteti őket, hozzájuk lép és felszolgál nékik. [Lk. 12.38] Akár a második, akár a harmadik őrváltáskor jönne is meg, ha úgy találja őket, boldogok azok. [Lk. 12.39] Ezt pedig tudhatjátok, hogy ha a gazda ismerné az órát, hogy mikor jő el a tolvaj, nem hagyná neki átvájni a házát. [Lk. 12.40] Ti is legyetek arra készen, hogy amely órában nem gondoljátok, akkor jön el az embernek Fia." [Lk. 12.41] "Uram - szólalt meg Péter -, nekünk mondod ezt a példázatot vagy mindeneknek?" [Lk. 12.42] Az Úr ezt felelte: "Ki hát akkor a hűséges és eszes sáfár, kit ura cselédjei fölé azért helyez, hogy a kellő időben kiadja nekik a lisztrészüket? [Lk. 12.43] Boldog az a rabszolga, akit ura, mikor megjő, így cselekedve talál. [Lk. 12.44] Igazán mondom nektek, minden vagyona fölé fogja állítani. [Lk. 12.45] De ha az a rabszolga így szól szívében: Késik még uram az eljövetellel, és verni kezdi a legényeket és rabszolgálókat, eszik, iszik és részegeskedik, [Lk. 12.46] majd egy napon, amelyen nem várja, egy órában, melyről nem tud, megérkezik annak a rabszolgának az ura és kettévágatja azt, a részét meg a hitetlenek közt osztja ki. [Lk. 12.47] Az a rabszolga, aki ismerte urának akaratát, de nem készítette azt el, illetőleg nem tette meg, sok verést kap, [Lk. 12.48] aki ellenben nem tudta, de verésre méltó dolgokat tett, kevesebb ütést kap. Mindenkitől, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, többet fognak elkérni attól, akinél sokat tettek le. [Lk. 12.49] Tüzet vetni jöttem a földre, és mennyire szeretném, ha az már lángra lobbant volna. [Lk. 12.50] Be kell még merülnöm egy bemerítkezéssel, és micsoda szorongás fog el, míg az beteljesedik. [Lk. 12.51] Úgy vélitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azért, hanem hogy meghasonlást. [Lk. 12.52] Mert mostantól kezdve ott, ahol egy házban öten vannak, meghasonlanak: három kettő ellen, és kettő három ellen lesz, [Lk. 12.53] apa a fiúval hasonlik meg és fiú az apával, anya a leányával és leány az anyjával, anyós a menyével és meny a napával." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1552. Elküldve: 2011-07-16 23:10:42, Bibliai versek (Igék) naponta	[2711.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 12. RÉSZ [Lk. 12.22] Majd így szólt tanítványaihoz: "Ezért azt mondom nektek: Ne aggodalmaskodjatok lelketekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel öltöztessétek. [Lk. 12.23] Mert a lélek több az eledelnél, és a test az öltözetnél. [Lk. 12.24] Figyeljetek a hollókra. Sem nem vetnek, sem nem aratnak, nincs kamrájuk, sem csűrük, az Isten mégis táplálja őket. Mennyivel különbek vagytok a madaraknál. [Lk. 12.25] Ki az közületek, aki gondoskodásával egy arasszal megnyújthatja termetét? [Lk. 12.26] Ha a legkisebbre nincs hatalmatok, mit aggodalmaskodtok a többiért? [Lk. 12.27] Figyeljétek meg a liliomokat, hogy sem nem fonnak, sem nem szőnek, mégis azt mondom nektek, Salamon minden királyi dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. [Lk. 12.28] Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma van, s holnap kemencébe vetik Isten így ruházza: mennyivel inkább öltöztet fel titeket, ti kicsinyhitűek. [Lk. 12.29] Azt se kérdezzétek, hogy mit egyetek, mit igyatok, s félelem és remény közt ne lebegjetek. [Lk. 12.30] Mert mindezekre csak a világ nemzeteinek törekvése irányul: a ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. [Lk. 12.31] Ellenkezőleg az ő királyságát keressétek, ama dolgokat majd hozzáadják nektek a királysághoz. [Lk. 12.32] Ne félj kis nyájacska, mert Atyátok úgy látta helyesnek, hogy a királyságot nektek adja. [Lk. 12.33] Adjátok el vagyonotokat és adjátok oda könyöradományul. Szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, ki nem fogyó kincset a mennyekben, ahova tolvaj nem fér, és ahol moly meg nem rágja. [Lk. 12.34] Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is. [Lk. 12.35] Derekatok felövezve legyen, és lámpásotok égjen! Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1551. Elküldve: 2011-07-14 22:36:11, Bibliai versek (Igék) naponta	[2712.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 12. RÉSZ [Lk. 12.1] Mikor tízezrekre menő tömeg gyűlt össze nála, úgyhogy egymást taposták, először tanítványaihoz kezdett beszélni: "Őrizkedjetek a farizeusok kovászától, amely képmutatás. [Lk. 12.2] Minden dologról lehull egyszer a lepel, akárhogy leplezzék is, nincs elrejtett dolog, amely utóbb ismertté nem válnék. [Lk. 12.3] Ennek megfelelően, mindaz, amit a sötétségben mondotok, a világosságban fog hallatszani, s amit kamrákban fülbe súgva közöltetek, háztetőkről fogják kihirdetni. [Lk. 12.4] Úgy szólok hozzátok, mint barátaimhoz: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, s azon túl többet nem tehetnek veletek. [Lk. 12.5] Megmutatom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek az után, hogy megöl, hatalma van arra, hogy a gyehennára vessen. Igen. Azt mondom nektek, ettől féljetek. [Lk. 12.6] Ugye, hogy öt verebet árulnak két fillérért? Mégis közülük egyet sem felejt el az Isten. [Lk. 12.7] A ti fejeteknek meg még a haja szálai is mind számolva vannak. Ne féljetek! Különbek vagytok, mint sok veréb. [Lk. 12.8] Azt mondom nektek, hogy az embernek Fia mindenki mellett vallást fog tenni az Isten angyalai előtt, aki mellette vallást tesz az emberek előtt. [Lk. 12.9] De azt, aki engem az emberek előtt megtagad, Isten angyalai előtt meg fogják tagadni. [Lk. 12.10] Mindenkinek, aki az ember Fia ellen szót szól, el fogják engedni azt, de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem fogják azt elengedni. [Lk. 12.11] Ha a zsinagógák, fejedelmek, hatóságok elé visznek majd titeket, ne legyen amiatt gondotok, hogy mivel védekezzetek, vagy mit szóljatok, [Lk. 12.12] mert a Szent Szellem abban az órában meg fog titeket tanítani arra, amit mondanotok kell." [Lk. 12.13] Megszólította valaki a tömegből: "Tanító, mondd meg a testvéremnek, ossza meg velem az örökséget." [Lk. 12.14] De ő ezt felelte neki: "Ember, ki tett engem fölétek bírónak, vagy osztónak?" [Lk. 12.15] Aztán így szólt hozzájuk: "Vigyázzatok, tartózkodjatok minden kapzsiságtól, mert senkinek sem abból támad az élete, amiből feleslegesen sokja van, nem a vagyon adja az életet." [Lk. 12.16] Egy példázatot mondott erre nekik: "Egy gazdag embernek jól termett a földje. [Lk. 12.17] Fontolgatta hát magában: Mit tegyek? Mert nincs hova betakarnom a termésemet. [Lk. 12.18] Majd így szólt. Ezt fogom tenni: lerontom a csűreimet, és nagyobbakat építek. Majd oda gyűjtöm be minden gabonámat és javaimat. [Lk. 12.19] Azután ezt mondom a lelkemnek: Lelkem. Sok évre szóló sok javad van, nyugodjál, egyél, igyál, vigadjál. [Lk. 12.20] De az Isten ezt mondta neki: Esztelen. Még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, amit készítettél, kinek marad akkor? [Lk. 12.21] Így jár az, aki kincset halmoz össze, de az Istenben nem gazdag." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1550. Elküldve: 2011-07-13 22:24:45, Bibliai versek (Igék) naponta	[2713.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 11. RÉSZ [Lk. 11.37] Miközben beszélt, egy farizeus arra kérte, hogy reggelizzék nála. Bement és ledőlt. [Lk. 11.38] A farizeus azonban csodálkozott, mikor látta, hogy a reggeli előtt nem végezte a vízbe mártást. [Lk. 11.39] Az Úr azonban így szólt hozzá: "Na, ti farizeusok is megtisztogatjátok a pohárnak vagy a tányérnak külsejét, de a belsőtök hemzseg a ragadozástól és rosszaságtól. [Lk. 11.40] Esztelenek. Nem ugyanaz készítette-e a belsőt is, aki a külsőt készítette? [Lk. 11.41] Ne így cselekedjetek. A bennlevőket adjátok könyöradománynak, s egyszerre mindenetek tiszta lesz. [Lk. 11.42] Ám, jaj néktek farizeusoknak, mert tizedet adtok a köményből, a rutából és mindenféle főzelékből, de elmellőzitek az ítéletet és az Isten szeretetét. Ezeket meg kellene tennetek, amazokat el nem hanyagolnotok. [Lk. 11.43] Jaj nektek, farizeusoknak, mert a zsinagógákban az első ülést és a piacokon a köszöntéseket szeretitek. [Lk. 11.44] Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a felismerhetetlen sírok, az emberek rajtuk járnak, de nem tudnak róla." [Lk. 11.45] Megszólalt az egyik törvénytudó." - Tanító - kérdezte tőle -, mikor ezeket mondod, minket is bántani akarsz?" [Lk. 11.46] "Jaj nektek is, törvénytudóknak! - mondotta - mert nehezen hordozható terheket raktok az emberekre, de magatok ujjatokkal sem érintitek a terheket. [Lk. 11.47] Jaj nektek, mert a prófétáknak síremlékeket építetek, atyáitok meg megölték őket. [Lk. 11.48] Ti tehát arról tesztek tanúságot, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel, azok megölték őket, ti meg építkeztek. [Lk. 11.49] Ezért mondja az Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat fogok szétküldeni, s közülük némelyeket megölnek, némelyeket elüldöznek majd, [Lk. 11.50] hogy számon kérhesse az összes próféták vérét, amit csak a világ megalapításától eddig a nemzedékig kiontottak, [Lk. 11.51] az Ábel vérétől a Zakariás véréig, aki az oltár és a templomépület között veszett el. Bizony azt mondom nektek, számon fogják azt kérni ettől a nemzedéktől. [Lk. 11.52] Jaj nektek törvénytudóknak, mert elvettétek a megismerés kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenni akaróknak útját álltátok." [Lk. 11.53] Miután eltávozott onnan, az írástudók és a farizeusok erősen szorongatták, több dolog felől faggatták, [Lk. 11.54] s kelepcét állítottak neki, hogy valamely szaván, mely száját elhagyja, megfoghassák. Juli Képtáram Közbenjárás [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2011-07-14 22:33:45]

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1549. Elküldve: 2011-07-12 23:07:41, Bibliai versek (Igék) naponta	[2714.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 11. RÉSZ [Lk. 11.27] Történt, hogy mialatt ezeket mondotta, a tömegből egy asszony felemelt hangon így szólott hozzá: "Boldog a méh, amely téged hordozott és boldogok az emlők, amelyeket szoptál." [Lk. 11.28] Ő azonban ezt felelte: "Bizonyára azok boldogok, akik hallják és megőrzik az Istennek beszédét." [Lk. 11.29] Mikor a tömeg összetorlódott mellette, beszélni kezdett: "Rossz ez a nemzedék. Jelt keres, de más jelt nem fognak neki adni, mint Jónás jelét. [Lk. 11.30] Mert ahogy Jónás jel volt a ninivebelieknek, úgy jel lesz az embernek Fia is ennek a nemzedéknek. [Lk. 11.31] Ennek a nemzedéknek férfiaival együtt Dél királynője is feltámad majd az ítéletkor és elítéli őket. Mert a királynő a föld legvégéről eljött, hogy Salamon bölcsességét hallgassa. Itt azonban több van Salamonnál. [Lk. 11.32] Ezzel a nemzedékkel együtt ninivei férfiak fognak feltámadni az ítéletkor és elítélik azt, mert ők Jónás igehirdetésére más felismerésre tértek. Itt azonban több van Jónásnál. [Lk. 11.33] Senki sem gyújt azért mécsest, hogy valami rejtett helyre tegye, azért se, hogy a véka alá helyezze, hanem hogy a mécslábra állítsa, hogy a belépők lássák sugárzását. [Lk. 11.34] A test mécsese szemed. Ha szemed egyszerű, egész tested világos, de ha rossz volna szemed, egész tested sötét lesz. [Lk. 11.35] Nézz utána, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne váljék. [Lk. 11.36] Ha tehát tested egészen világos és nincs benne sötét rész, oly világos lesz mindenestől, mintha egy mécses sugaraival megvilágítana téged." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1548. Elküldve: 2011-07-11 00:14:52, Bibliai versek (Igék) naponta	[2715.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 11. RÉSZ [Lk. 11.14] Ördögi szellemet űzött ki éppen, és az néma volt. Az történt, hogy amikor kiment az ördögi szellem, megszólalt a néma, s ezen a tömeg elcsodálkozott. [Lk. 11.15] Közülük némelyek így szóltak azonban: "Belzebubbal, az ördögi szellemek fejedelmével űzi ki az ördögi szellemeket. " [Lk. 11.16] Mások meg, hogy megkísértsék, mennyből való jelt kívántak tőle. [Lk. 11.17] De ő ismervén gondolkodásukat, így szólt hozzájuk: "Elpusztul minden királyság, mely önmagával meghasonlik, ház a házra dől benne. [Lk. 11.18] Ha a sátán is meghasonlik önmagával, hogyan áll majd meg királysága? Mert azt mondjátok, hogy én Belzebubbal űzöm ki az ördögi szellemeket. [Lk. 11.19] Na, ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögi szellemeket, fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek bíráitok. [Lk. 11.20] Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögi szellemeket, akkor már el is jött hozzátok az Isten királysága. [Lk. 11.21] Ha a felfegyverzett erős vitéz védi udvarházát, békességben van a vagyona. [Lk. 11.22] De ha nálánál erősebb törne rá és legyőzné, az el fogja venni teljes fegyverzetét melyben bízott, és a tőle elvett martalékot széjjel osztja. [Lk. 11.23] Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, széjjelszór. [Lk. 11.24] Ha a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víztelen helyeket jár be, és csillapodást keres, de mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. [Lk. 11.25] El is megy és kisöpörve, rendbe hozva találja azt. [Lk. 11.26] Akkor útra kél, magához vesz hét magánál rosszabb szellemet, behatol, letelepedik, és annak az embernek utolsó sora rosszabb lesz az elsőnél." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1547. Elküldve: 2011-07-10 00:57:19, Bibliai versek (Igék) naponta	[2716.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 11. RÉSZ [Lk. 11.1] Történt, hogy egy bizonyos helyen imádkozott. Amikor abbahagyta, tanítványai közül valaki megszólította: "Uram, taníts minket imádkozni, ahogy János is tanította tanítványait." [Lk. 11.2] "Ha éppen imádkoztok - szólt nekik ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg neved. Jöjjön el királyságod. [Lk. 11.3] A naponként szükséges kenyeret add meg nekünk. [Lk. 11.4] Engedd el vétkeinket, mint magunk is elengedjük mindenkinek, amivel nekünk tartozik. Ne vígy minket kísértésbe." [Lk. 11.5] Majd így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, aki ha barátja van, és az az éj közepén hozzámegy ilyen kéréssel: Barátom, három kenyérre van szükségem, [Lk. 11.6] mivel a barátom útról érkezett meg, és nincs mit elébe tegyek. [Lk. 11.7] - Ő belülről így felelne neki: Ne zaklass engem, már zárva az ajtó, gyermekeim velem vannak az ágyban, nem kelhetek fel, nem adhatok neked. [Lk. 11.8] Azt mondom nektek, hogy ha nem kel is fel, hogy adjon neki, azért, mert barátja, de annak szemtelensége miatt mégis felkél, és ad neki mindent, amire szüksége van. [Lk. 11.9] Én is azt mondom nektek: kérjetek és adni fognak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek, megnyitnak majd nektek. [Lk. 11.10] Mert mindenki kap, aki kér, talál, aki keres és a zörgetőnek meg fognak nyitni. [Lk. 11.11] Melyik atya az közületek, aki ha fia halat kér tőle, hal helyett kígyót ad neki, [Lk. 11.12] vagy ha tojást kér, skorpiót ad neki? [Lk. 11.13] Ha tehát ti, akik rosszak vagytok, jó dolgokat tudtok adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog mennyből való Atyátok Szent Szellemet adni azoknak, akik tőle kérik." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1546. Elküldve: 2011-07-09 19:58:11, Bibliai versek (Igék) naponta	[2717.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 10. RÉSZ [Lk. 10.38] Utazásuk közben betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony fogadta be házába. [Lk. 10.39] Annak volt egy testvére, akit Máriának hívtak. Mária leült Jézus lábához és hallgatta beszédét. [Lk. 10.40] Mártát ellenben sokfelé húzta szolgálata. Odaállt hát az Úrhoz és így szólt: "Uram, nem törődöl vele, hogy testvérem egyedül hagyott a kiszolgálásban? Mondd neki, hogy fogjon velem együtt a munkához." [Lk. 10.41] Ám az Úr így felelt neki: "Márta, Márta sok mindenre van gondod, és az zaklatottá tesz. [Lk. 10.42] De kevés a szükséges, vagy csak egy. Mária a jó részt választotta, és azt el nem veszik tőle." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1545. Elküldve: 2011-07-07 07:15:07, Bibliai versek (Igék) naponta	[2718.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 10. RÉSZ [Lk. 10.21] Abban az órában a Szent Szellemtől indítva ujjongott: "Vallást teszek melletted Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy te ezeket a bölcsek és eszesek elől elrejtetted, a kiskorúaknak azonban leleplezted. Valóban, Atyám, így találkozott az a te tetszéseddel. [Lk. 10.22] Mindent átadott nekem az én Atyám. Senki sem ismeri, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és aki elől a Fiú a leplet el akarja vonni." [Lk. 10.23] Ezután hátrafordult a tanítványaihoz és külön ezt mondta nekik: "Boldog az a szem, amely azt látja, amit ti láttok! [Lk. 10.24] Mert azt mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, de nem látta meg, hallani, amit hallotok, de nem hallotta meg." [Lk. 10.25] Előállt egy törvénytudó s próbára téve őt, így szólott: "Tanító, mit tegyek, hogy örök részem legyen az örök élet?" [Lk. 10.26] "Mi van megírva a törvényben? - kérdezte tőle Jézus. Hogy olvasod?" [Lk. 10.27] Az ezt felelte: "Szeresd egész szívedből, egész lelkeddel, teljes erőddel és egész gondolkodásoddal Istenedet, az Urat, felebarátodat is, mint magadat." [Lk. 10.28] "Helyesen feleltél - mondta neki -, ezt cselekedd, és élni fogsz." [Lk. 10.29] Az azonban igazolni akarta magát, azért így szólt Jézushoz: "Hát ki az én felebarátom?" [Lk. 10.30] Jézus a szavába vágott és ezt mondta: "Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment alá, de haramiák kezébe esett, akik levetkőztették s megverték, majd elmentek, félholtan hagyva őt. [Lk. 10.31] Úgy esett, hogy egy pap ment alá azon az úton, de ahogy meglátta a túlsó oldalon, továbbment. [Lk. 10.32] Hasonlóképpen egy lévita is arra a helyre jött, megnézte, s azt elkerülve továbbment. [Lk. 10.33] Valami utazó szamáriai is ment arra. Amikor a sebesültet meglátta, szánalomra gerjedt iránta, [Lk. 10.34] odament hozzá, s olajat és bort töltött sebeibe, bekötözte azokat, azután rákötözte az embert a saját barmára, s egy vendégfogadóba vitte, hol gondját viselte. [Lk. 10.35] A következő napon elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és így szólt: Viseld gondját, és ha valamit még költesz rá, én, amikor újra erre jövök, megadom néked. [Lk. 10.36] Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?" [Lk. 10.37] "Az, aki irgalmat gyakorolt vele" - felelte a törvénytudó. Jézus pedig ezt mondta neki: "Eredj, és te is tégy ugyanúgy." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1544. Elküldve: 2011-07-06 05:38:28, Bibliai versek (Igék) naponta	[2719.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 10. RÉSZ [Lk. 10.21] Abban az órában a Szent Szellemtől indítva ujjongott: "Vallást teszek melletted Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy te ezeket a bölcsek és eszesek elől elrejtetted, a kiskorúaknak azonban leleplezted. Valóban, Atyám, így találkozott az a te tetszéseddel. [Lk. 10.22] Mindent átadott nekem az én Atyám. Senki sem ismeri, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és aki elől a Fiú a leplet el akarja vonni." [Lk. 10.23] Ezután hátrafordult a tanítványaihoz és külön ezt mondta nekik: "Boldog az a szem, amely azt látja, amit ti láttok! [Lk. 10.24] Mert azt mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, de nem látta meg, hallani, amit hallotok, de nem hallotta meg." [Lk. 10.25] Előállt egy törvénytudó s próbára téve őt, így szólott: "Tanító, mit tegyek, hogy örök részem legyen az örök élet?" [Lk. 10.26] "Mi van megírva a törvényben? - kérdezte tőle Jézus. Hogy olvasod?" [Lk. 10.27] Az ezt felelte: "Szeresd egész szívedből, egész lelkeddel, teljes erőddel és egész gondolkodásoddal Istenedet, az Urat, felebarátodat is, mint magadat." [Lk. 10.28] "Helyesen feleltél - mondta neki -, ezt cselekedd, és élni fogsz." [Lk. 10.29] Az azonban igazolni akarta magát, azért így szólt Jézushoz: "Hát ki az én felebarátom?" [Lk. 10.30] Jézus a szavába vágott és ezt mondta: "Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment alá, de haramiák kezébe esett, akik levetkőztették s megverték, majd elmentek, félholtan hagyva őt. [Lk. 10.31] Úgy esett, hogy egy pap ment alá azon az úton, de ahogy meglátta a túlsó oldalon, továbbment. [Lk. 10.32] Hasonlóképpen egy lévita is arra a helyre jött, megnézte, s azt elkerülve továbbment. [Lk. 10.33] Valami utazó szamáriai is ment arra. Amikor a sebesültet meglátta, szánalomra gerjedt iránta, [Lk. 10.34] odament hozzá, s olajat és bort töltött sebeibe, bekötözte azokat, azután rákötözte az embert a saját barmára, s egy vendégfogadóba vitte, hol gondját viselte. [Lk. 10.35] A következő napon elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és így szólt: Viseld gondját, és ha valamit még költesz rá, én, amikor újra erre jövök, megadom néked. [Lk. 10.36] Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?" [Lk. 10.37] "Az, aki irgalmat gyakorolt vele" - felelte a törvénytudó. Jézus pedig ezt mondta neki: "Eredj, és te is tégy ugyanúgy." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1543. Elküldve: 2011-07-06 01:33:28, Bibliai versek (Igék) naponta	[2720.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 10. RÉSZ [Lk. 10.1] Ezek után az Úr kijelölt hetvenkettőt, és kettesével maga előtt elküldötte őket mindazokba a városokba és helyekre, ahová menni szándékozott. [Lk. 10.2] Ezeket mondta nekik: "Sok az aratnivaló, de kevés a munkás. Könyörögjetek hát az aratás Urához, hogy munkásokat küldjön aratásába. [Lk. 10.3] Menjetek. Úgy küldelek el titeket, mint bárányokat a farkasok közé. [Lk. 10.4] Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. [Lk. 10.5] Ha valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békessége legyen ennek a háznak. [Lk. 10.6] S ha van ott békesség fia, azon meg fog nyugodni békességetek, ha nincs, visszatér rátok. [Lk. 10.7] Ugyanabban a házban maradjatok, azt egyétek és igyátok, amijük van. Hisz méltó a munkás a bérére. Házról házra ne járjatok. [Lk. 10.8] Ha egy városba bementek, és befogadnak titeket, egyétek, amit előtökbe raknak. [Lk. 10.9] Orvosoljátok azokat, akik benne elerőtlenültek. Mondjátok nekik: Közel van hozzátok az Isten királysága. [Lk. 10.10] Ha pedig olyan városba mentek be, ahol nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak a piacára és mondjátok: [Lk. 10.11] Még ezt a port is lerázzuk rátok, ami városotokból a lábunkra tapadt. Mindamellett tudjátok meg, hogy az Isten királysága közel van. [Lk. 10.12] Azt mondom nektek, hogy Szodomának ama napon elviselhetőbb lesz a sorsa, mint annak a városnak. [Lk. 10.13] Jaj neked, Koradzin! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban vagy Szidonban támadtak volna azok a hatalmas jelek, amelyek tebenned támadtak, zsákban és hamuban ülnének, és régen más felismerésre tértek volna. [Lk. 10.14] Még az ítéletkor is elviselhetőbb lesz Tírusznak és Szidonnak a sorsa, mint a tiétek. [Lk. 10.15] Hát te Kapernaum? Az égig fogsz felmagasztalódni? A holtak országáig szállasz alá. [Lk. 10.16] Aki rátok hallgat, énrám hallgat. Aki titeket elvet, engem vet el. Aki pedig engem vet el, azt veti el, aki küldött engem." [Lk. 10.17] Visszatért a hetvenkettő s örömmel beszélték: "Uram, a te neved által még az ördögi szellemek is alánk vannak vetve." [Lk. 10.18] Ő azonban ezt felelte nekik: "Figyeltem a sátánt, amint villámként esett alá az égből. [Lk. 10.19] Lássátok, fennhatóságot adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon s az ellenség minden hatalmán tapossatok, úgyhogy semmi sem fog nektek ártani. [Lk. 10.20] De annak ne örüljetek, hogy a szellemek alátok vannak rendelve, annak örüljetek, hogy a nevetek a mennyekben be van írva." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1542. Elküldve: 2011-07-05 20:51:15, Bibliai versek (Igék) naponta	[2721.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 9. RÉSZ [Lk. 9.37] A következő napon történt, hogy alászállóban a hegyről nagy tömeggel találkoztak. [Lk. 9.38] A tömegből egy férfi felkiáltott: "Tanító, könyörgöm, tekints a fiamra, mert egyszülöttem. [Lk. 9.39] Egyszer-egyszer szellem kapja el, az tüstént kiáltozni kezd, össze-vissza rángatja őt, úgyhogy a szája habzik, és csak nehezen hagyja el, miután összetörte őt. [Lk. 9.40] Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem volt rá hatalmuk." [Lk. 9.41] "Óh, hitetlen, kificamodott nemzedék - szólalt meg Jézus -, meddig leszek még veletek, és meddig kell hordoznom titeket? Vezesd ide a fiadat!" [Lk. 9.42] Már mialatt odament, megtépte és összerángatta őt az ördögi szellem, de Jézus ráförmedt a tisztátalan szellemre és meggyógyította a fiút, aztán odaadta őt atyjának. [Lk. 9.43] S mindannyian megdöbbentek az Isten nagyságán. Mialatt mindenkit döbbenet fogott el mind amiatt, amit Jézus cselekedett, így szólott tanítványaihoz: [Lk. 9.44] "Fogadjátok be fületekbe ezeket a beszédeket, hogy az ember Fia emberek kezére fog adatni." [Lk. 9.45] De ők nem értették meg ezt a szót, el volt az leplezve előlük, hogy ne észlelhessenek, megkérdezni is féltek őt e dolog felől. [Lk. 9.46] Vetélkedés csúszott be közéjük afelől, hogy ki közöttük a legnagyobb. [Lk. 9.47] Jézus, minthogy ismerte szívük fontolgatását, kézen fogott egy gyermeket, azt maga mellé állította [Lk. 9.48] és így szólt hozzájuk: "Aki ezt a gyermeket az én nevemben befogadja, engem fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött. Mert aki mindnyájatok között a legkisebb, az a nagy." [Lk. 9.49] Erre János megszólalt: "Mester! Láttunk valakit, aki a te neveddel ördögi szellemeket űzött ki, s eltiltottuk, mert nem velünk együtt követ téged." [Lk. 9.50] "Ne tiltsátok el - mondta neki Jézus -, mert aki nincs ellenünk, velünk van." [Lk. 9.51] Amikor Jézus felvétetésének napjai betelőben voltak, arcát szilárdan a Jeruzsálembe vivő útra fordította. Ekkor történt, [Lk. 9.52] hogy követeket küldött maga előtt. Miután a küldöttek útra keltek, a szamáriaiak egyik falujába tértek be, hogy szállást készítsenek neki. [Lk. 9.53] De nem fogadták be őket, mert arca a jeruzsálemi útra volt szegezve. [Lk. 9.54] Mikor Jakab és János tanítványok ezt látták, megkérdezték: "Uram, akarod-e, hogy kimondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből és megeméssze őket?" [Lk. 9.55] Erre ő megfordult és megdorgálta őket. [Lk. 9.56] Azután másik faluba mentek. [Lk. 9.57] Mialatt az úton mentek, valaki megszólította: "Követni foglak, akárhová mégy is." [Lk. 9.58] De Jézus ezt felelte neki: "A rókáknak lyukaik vannak, az ég madarainak fészkük, az ember Fiának nincs hová fejét lehajtania." [Lk. 9.59] Egy másikhoz szólott: "Kövess engem." De az így felelt: "Engedd meg, hogy előbb elmenjek, s eltemessem az atyámat." [Lk. 9.60] De ő ezt mondta neki: "Hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat. Te meg eredj és vidd szét az Isten királyságának hírét." [Lk. 9.61] Megint más szólott: "Követni foglak uram, de engedd meg, hogy előbb búcsút mondjak az otthoniaknak." [Lk. 9.62] Jézus ezt felelte: "Senki sem alkalmas az Isten királyságára, aki miután kezét az eke szarvára vetette, hátratekint." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1541. Elküldve: 2011-07-04 22:27:43, Bibliai versek (Igék) naponta	[2722.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 9. RÉSZ [Lk. 9.18] Mialatt egyedül imádkozott, bár tanítványai vele voltak, történt, hogy megkérdezte őket: "Kinek mond a sokaság, ki vagyok én?" [Lk. 9.19] Azok ezt felelték: "Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg, hogy az ősi próféták közül egyik feltámadott." [Lk. 9.20] "- Hát ti, kinek mondotok engem?" - kérdezte tőlük. Megszólalt Péter: "Az Isten Felkentjének." [Lk. 9.21] Ő erre keményen rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek meg ne mondják. [Lk. 9.22] "Az ember Fiának sokat kell szenvednie - mondotta erre Jézus - s kell, hogy a vének, főpapok és írástudók elvessék őt a próbán, majd megöljék, de a harmadik napon fel fog támadni." [Lk. 9.23] Majd így szólt mindannyiukhoz: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, naponként vegye fel keresztjét, és úgy kövessen. [Lk. 9.24] Mert aki meg akarja menteni lelkét, el fogja veszíteni, aki azonban énértem elveszti lelkét, meg fogja menteni azt. [Lk. 9.25] Mert mit használ az embernek az, ha az egész világot megnyerte, magát azonban elveszítette, vagy kárt szenvedett magában. [Lk. 9.26] Aki ugyanis szégyell engem és az én beszédeimet, azt az embernek Fia is szégyellni fogja, amikor a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében megjön. [Lk. 9.27] Úgy, ahogy igaz, mondom nektek: Vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelnek addig halált, amíg Isten királyságát meg nem látják." [Lk. 9.28] Mintegy nyolc nappal e szavak elmondása után magához vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment egy hegyre imádkozni. [Lk. 9.29] Mialatt imádkozott, történt, hogy arcának színe elváltozott, s ruházata villogó fehéren szikrázni kezdett. [Lk. 9.30] Egyszerre két férfi tűnt fel, ahogy beszéltek vele, ezek Mózes és Illés voltak. [Lk. 9.31] Dicsőségben voltak láthatók, s Jézus elmeneteléről beszéltek, melynek Jeruzsálemben kell teljesülnie. [Lk. 9.32] Ezalatt Péterre és a vele levőkre álom nehezedett, miután azonban ébrenlétre jutottak, meglátták az ő dicsőségét és a két férfiút, akik együtt álltak vele. [Lk. 9.33] Történt, hogy mialatt azok elválóban voltak, Péter így szólt Jézushoz: "Mester, kellemes itt lennünk. Készítsünk hát három sátort: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." Nem tudta azonban, hogy mit beszél. [Lk. 9.34] Ám, amíg ezeket mondta, köd támadt és árnyékba borította be őket. Mikor a ködbe beléptek, megrémültek. [Lk. 9.35] A ködből azután hang hallatszott, mely ezt mondta: "Kiválasztott Fiam ő, rá hallgassatok." [Lk. 9.36] Mikor a hang keletkezett, Jézust egyedül találták. A dolgot azonban elhallgatták, s azokban a napokban senkinek semmit nem szóltak arról, amit láttak. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1540. Elküldve: 2011-07-03 06:06:00, Bibliai versek (Igék) naponta	[2723.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 9. RÉSZ [Lk. 9.1] Összehívta a tizenkettőt, aztán hatalmat és fennhatóságot adott nekik valamennyi ördögi szellemen, arra is, hogy betegeket gyógyíthassanak. [Lk. 9.2] Majd elküldte őket, hogy az Isten királyságát hirdessék, és gyógyítsanak. [Lk. 9.3] "Semmit se vigyetek az útra - mondotta nekik. - Se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Se két alsó ruhátok ne legyen. [Lk. 9.4] Amely házba bementek, ott maradjatok, onnan induljatok aztán tovább. [Lk. 9.5] Minden olyan esetben, amikor nem akarnak befogadni titeket, menjetek ki az illető városból, és a port is rázzátok le lábatokról, ellenük szóló tanúságtételül." [Lk. 9.6] Azok el is mentek, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az örömhírt, és gyógyítottak. [Lk. 9.7] Heródes negyedes fejedelem hallott mindenről, ami történt, és kétségek közt volt, mivelhogy azt beszélték némelyek, hogy János támadt fel a halottak közül, [Lk. 9.8] némelyek meg, hogy Illés jelent meg, mások ismét, hogy az ősök közül támadt fel egy próféta. [Lk. 9.9] "Jánost lefejeztettem - mondotta Heródes - ki azonban ez, akiről ilyen dolgokat hallok?" És látni igyekezett őt. [Lk. 9.10] Visszatérvén az apostolok, elbeszélték Jézusnak, hogy mi mindent cselekedtek. Jézus magához vette őket, és külön velük visszavonult egy Betszaida nevű városba. [Lk. 9.11] De a tömeg, mihelyt megtudta, követte őt. Jézus elfogadta őket, beszélt nekik Isten királyságáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította. [Lk. 9.12] Közben a nappal hanyatlani kezdett. Hozzáment hát a tizenkettő, s ezt mondták neki: "Bocsásd el a tömeget. Hadd menjenek el a környéken levő falvakba, és tanyákra, hogy megpihenjenek, és élelmet találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk." [Lk. 9.13] De ő ezt mondta nekik: "Adjatok ti nekik enni!" "- Nincs nekünk többünk, mint öt kenyerünk és két halunk - felelték ők. Hacsak el nem megyünk, s nem vásárolunk ennivalót ennek az egész népnek." [Lk. 9.14] Mintegy ötezer férfi volt ott tudniillik. Jézus erre így szólt tanítványaihoz: "Fektessétek le őket mintegy ötvenes csoportokba." [Lk. 9.15] Úgy tettek, és mindenki ledőlt. [Lk. 9.16] Ekkor fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, majd megtörte és odaadta őket a tanítványoknak, hogy azok a tömeg elé helyezzék. [Lk. 9.17] Mindnyájan ettek és jóllaktak, s tizenkét kosarat tettek ki a darabok, melyek tőlük megmaradtak. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1539. Elküldve: 2011-06-28 06:00:07, Bibliai versek (Igék) naponta	[2724.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 8. RÉSZ [Lk. 8.40] Amikor Jézus visszatért, a tömeg szívesen fogadta, mert mindannyian várták. [Lk. 8.41] Egyszerre egy férfi érkezett, kinek neve Jairus volt, ő volt a zsinagóga elöljárója. Jairus Jézus lábához borult, és úgy esengett, hogy jöjjön el a házába, [Lk. 8.42] mert egyszülött leánya, ki tizenkét éves, haldoklik. Miközben útban volt oda, tömeg szorongatta. [Lk. 8.43] Egy asszony, aki tizenkét esztendeje vérfolyásban szenvedett de nem volt erő, hogy bárki meggyógyíthatta volna, [Lk. 8.44] hozzálépett, és hátulról köpenyének szegélyét megérintette. Erre azonnal elállott vérének folyása. [Lk. 8.45] "Ki az, aki hozzám nyúlt?" - kérdezte Jézus. Mikor mindenki tagadta, megszólalt Péter: "Mester, a tömeg szorongat, és nyom össze téged." [Lk. 8.46] "Valaki hozzám nyúlt - felelte Jézus. Észrevettem, hogy hatalom áradt ki tőlem." [Lk. 8.47] Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, reszketve előjött, lábához borult, és az egész nép előtt tudtára adta, hogy mily okból nyúlt hozzá, és hogy azonnal hogyan gyógyult meg. [Lk. 8.48] "- Leányom - mondta neki erre Jézus -, hited megmentett téged. Eredj el a békességbe." [Lk. 8.49] Még szólott, amikor valaki jött a zsinagóga elöljárótól és így szólt: "Halott már a leányod. Ne zaklasd tovább a Tanítót." [Lk. 8.50] Jézus azonban, ahogy ezt meghallotta, így szólt hozzá: "Ne félj! Higgy csak! Meg fog menekülni." [Lk. 8.51] Amikor megérkezett a házba, senkit sem engedett be magával csak Pétert, Jánost, Jakabot és a leányka atyját és anyját. [Lk. 8.52] Mindenki sírt, s gyászolta leányt. De ő így szólt: "Ne sírjatok! Nem halt meg, hanem szunnyad." [Lk. 8.53] Kinevették, mert tudták, hogy meg halt. [Lk. 8.54] Ő azonban megragadta a leány kezét és felkiáltott: "Leányka, támadj fel!" [Lk. 8.55] Erre visszatért annak szelleme és azonnal felkelt. Jézus erre megparancsolta, hogy adjanak neki enni. [Lk. 8.56] A leány szülei magukon kívül voltak. Ő pedig szigorú parancsot adott, hogy senkinek se mondják el azt, ami történt. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1538. Elküldve: 2011-06-27 04:12:17, Bibliai versek (Igék) naponta	[2725.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 8. RÉSZ [Lk. 8.19] Megérkeztek hozzá anyja s testvérei, de a tömeg miatt nem tudtak vele találkozni. [Lk. 8.20] Mikor hírül adták neki: "Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak." [Lk. 8.21] Ő ezt felelte nekik: "Az én anyám és testvéreim ezek, akik Isten igéjét hallják és megteszik." [Lk. 8.22] Történt az egyik napon, hogy tanítványaival hajóba szállt. "Menjünk át a tó túlsó partjára" - mondotta nekik, s azok elhajóztak. [Lk. 8.23] Amíg vitorláztak, Jézus elaludt. De szélvihar tört a tóra, egészen megteltek vízzel, úgyhogy veszélyben forogtak. [Lk. 8.24] Hozzámentek hát, s ily szóval ébresztették fel: "Mester! Mester! Elveszünk!" Erre felkelt, megdorgálta a szelet és a hullámzó vizet, és azok lecsillapodtak, úgyhogy nagy csendesség támadt. [Lk. 8.25] "Hol van a ti hitetek?" - kérdezte tőlük. Azok pedig féltek és csodálkozva beszélték egymásközt: "Ki ő, hogy még a szelekkel és vízzel is rendelkezik, és azok engedelmeskednek neki?" [Lk. 8.26] Azután elhajóztak a gerazénusok vidékére, amely Galileával átellenben terül el. [Lk. 8.27] Amikor kilépett a szárazföldre, a városból egy ember jött vele szemben, akiben ördögi szellemek voltak, aki már jó ideje nem öltözött ruhába s házban nem lakott, hanem csak sírokban. [Lk. 8.28] Mikor Jézust meglátta, felkiáltott, lábához esett és nagy hangon ezt kiáltotta: "Jézus, a Magasságos Istennek Fia, mi dolgunk van nekünk egymással? Könyörgöm hozzád, ne kínozz engem." [Lk. 8.29] Megparancsolta ugyanis a tisztátalan szellemnek, hogy menjen ki az emberből. Mert sok időn át ragadta a szellem őt magával, úgyhogy láncokkal és béklyókkal megbilincselve őrizték, de az ördögi szellem, miután a bilincseket széttörte, a pusztákba űzte őt. [Lk. 8.30] Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?" "Légió" - felelte az -, mert sok ördögi szellem ment belé. [Lk. 8.31] A szellemek aztán rimánkodtak, ne parancsolja nekik, hogy a feneketlen mélységbe menjenek. [Lk. 8.32] Volt ott a hegységben meglehetősen sok disznóból álló, legelésző csürhe. Kérlelték, hogy engedje meg nekik, hogy azokba menjenek be. Jézus megengedte nekik. [Lk. 8.33] Kijöttek hát az ördögi szellemek az emberből, bementek a disznókba és a csürhe a meredélyen át lerohant a tóba és belefulladt. [Lk. 8.34] A pásztorok pedig, mikor látták, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték a dolgot a városba és a tanyákra. [Lk. 8.35] Eljöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. Amikor Jézushoz érkeztek, és azt az embert, akiből az ördögi szellemek kimentek, Jézus lábánál ülve, felöltözve és ép észnél találták, megijedtek. [Lk. 8.36] Azok, akik látták, hogy az ördöngős hogyan menekült meg, hírül adták nekik az esetet. [Lk. 8.37] Ekkor a gerazénusok vidékéről érkező egész sokaság arra kérte őt, hogy távozzék el tőlük, mert nagy félelem szorongatta őket. Erre hajóba szállt és visszatért Kapernaumba. [Lk. 8.38] Az az ember azonban, akiből az ördögi szellemek kimentek, könyörgött, hogy vele maradhasson. Ám ő búcsút vett tőle ily szóval: [Lk. 8.39] "Térj vissza házadba, s beszéld el ott mindazt, amit Isten tett veled." Az el is ment, hogy egész városszerte hirdesse mindazt, amit Jézus vele tett. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó