/ 171

Lista:

Kép:

Smile:

Bibliai versek (Igék) naponta

(üzenet: 4259, Ima kérések)

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1537. Elküldve: 2011-06-26 18:13:35, Bibliai versek (Igék) naponta	[2726.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 8. RÉSZ [Lk. 8.1] Az történt, hogy a következő időben városokon és falvakon utazott át, és hirdette az Isten királyságáról szóló örömhírt. Vele volt a tizenkettő, [Lk. 8.2] amellett némely asszony, akik rossz szellemek hatalmából és erőtlenségekből gyógyultak meg, így Mária, akit magdalainak neveztek, akiből hét ördögi szellem ment ki, [Lk. 8.3] továbbá Johanna, Kuzának, Heródes tiszttartójának felesége, Zsuzsanna és sok más asszony, akik vagyonukból szolgáltak nekik. [Lk. 8.4] Mikor nagy tömeg gyűlt össze, azokból is, akik városonként hozzá utaztak, példázatokban kezdett beszélni. [Lk. 8.5] "Elment a magvető, hogy elvesse magvát. Miközben vetett, némelyik az útfélre esett, és eltaposták, az égi madarak meg fölcsipegették. [Lk. 8.6] Másik a sziklára esett, kinőtt, s elszáradt, mivel nem volt nedvessége. [Lk. 8.7] Némelyik a tövisek közé esett, velük együtt felnőtt, de a tövisek elfojtották. [Lk. 8.8] Más a jó földbe esett, kinőtt és százszoros termést hozott." Ezeket mondván, felkiáltott: "Akinek halló füle van, hallja meg!" [Lk. 8.9] Mikor a tanítványok megkérdezték, hogy mit jelent ez a példázat, [Lk. 8.10] így szólott: "Nektek adták meg, hogy az Isten királyságának titkait megismerjétek, a többiekkel pedig példázatokban közlik, hogy bár látnak, ne lássanak, és bár hallanak, belátásra ne jussanak. [Lk. 8.11] A példázat ezt jelenti: A mag Istennek beszéde. [Lk. 8.12] Útféliek azok, akik meghallották az igét, de azután eljön a vádló és kiszedi szívükből, hogy ne higgyenek, s meg ne meneküljenek. [Lk. 8.13] A sziklára hullottak azokat jelentik, akik ha hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük, csak egy ideig hisznek, de a kísértés idejében elpártolnak. [Lk. 8.14] Ami a tövis közé esik, azokat jelzi, akik miután meghallották az igét, elmennek, s a földi élet gondjai, gazdagsága és kéjei megfojtják őket, úgyhogy érésig nem jutnak. [Lk. 8.15] Ami a hasznos földben van, olyanokat jelez, akik, miután nemes és jó szívvel meghallgatták az igét, azt birtokukba veszik, és állhatatossággal gyümölcsöt teremnek. [Lk. 8.16] Senki sem fedi le a meggyújtott mécsest vékával, sem ágy alá nem teszi, hanem mécslábra helyezi, hogy a bemenők lássák a fényt. [Lk. 8.17] Mert nincs oly rejtett dolog, ami nyilvánvalóvá nem válnék, sem olyan eldugott dolog, ami ki ne tudódnék, ami világosságra nem jönne. [Lk. 8.18] Azért vigyázzatok rá, hogyan hallgatjátok. Mert akinek van, annak adni fognak, de akinek nincs, attól még azt is el fogják venni, amije lenni látszik" Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1536. Elküldve: 2011-06-24 21:07:56, Bibliai versek (Igék) naponta	[2727.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 7. RÉSZ [Lk. 7.24] Mikor János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a tömegekhez: "Miért mentetek ki a pusztába? Mit akartatok nézni? Szél-ingatta nádszálat? [Lk. 7.25] De hát mit is mentetek látni? Puha ruhákba öltözött embert? Hiszen a pompás és drága ruhákban járó emberek a királyi palotákban vannak. [Lk. 7.26] De hát mit mentetek ki látni? Prófétát? Igen! Azt mondom nektek, prófétánál is többet. [Lk. 7.27] Ő az, akiről írva van: Ím elküldöm követemet orcád előtt, aki előtted elkészíti utadat. [Lk. 7.28] Azt mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Jánosnál, de aki legkisebb az Isten királyságában, nagyobb nála." [Lk. 7.29] Amikor az egész nép és a vámszedők meghallották őt, igazságosságot szolgáltattak az Istennek azzal, hogy a János bemerítésével bemerítkeztek. [Lk. 7.30] Ám a farizeusok és a törvénytudók elvetették az Istennek rájuk vonatkozó szándékát azzal, hogy nem meríttették be magukat Jánossal [Lk. 7.31] "Kihez hasonlítsam hát e nemzedék embereit? Kihez is hasonlók? [Lk. 7.32] Hasonlók a piacon ülő s egymásnak kiáltozó gyermekekhez, kik így beszélnek: Sípoltunk és ti nem táncoltatok, gyászéneket fújtunk és ti nem sírtatok. [Lk. 7.33] Eljött ugyanis Bemerítő János, ki kenyeret nem eszik, bort nem iszik, és ti így szóltatok: Ördögi szellem van benne. [Lk. 7.34] Eljött az embernek Fia, ki eszik és iszik, s ti ezt mondjátok: Ni a falánk és borissza ember, vámszedőknek és vétkezőknek barátja. [Lk. 7.35] Így kapta meg igazolását a bölcsesség, összes gyermekeitől." [Lk. 7.36] A farizeusok közül valaki megkérte őt, hogy egyék nála. Bement hát a farizeus házába, és ledőlt az asztalhoz. [Lk. 7.37] Egyszer csak egy asszony, aki vétekben élt a városban, megtudta, hogy a farizeus házában asztalnál fekszik. Vásárolt hát egy alabástrom korsócska kenetet, [Lk. 7.38] hátulról a lábához állott és sírva, könnyeivel kezdte öntözni a lábát, hajával törölte meg, majd összecsókolgatta a lábát, és kenettel kenegette. [Lk. 7.39] Mikor a farizeus, aki meghívta őt, ezt látta, így szólt magában: "Ha próféta volna, tudná, ki s miféle asszony ez, aki hozzányúlt, tudná, hogy vétkező." [Lk. 7.40] Jézus ekkora következő szavakkal fordult hozzá: "Simon, van valami mondanivalóm neked." "Tanító, mondd!" - szólott az. [Lk. 7.41] "Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral, a másik ötvennel tartozott neki. [Lk. 7.42] Mivel nem volt nekik miből megadniuk, kegyelemből mindkettőnek elengedte. Közülük melyik szereti most jobban őt?" [Lk. 7.43] "Úgy vélekedem - szólalt meg Simon -, hogy az, akinek többet engedett el." "Helyesen ítéltél" - válaszolta Jézus, [Lk. 7.44] majd az asszony felé fordulva így szólott Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Amikor házadba jöttem, nem adtál vizet a lábamra, ő pedig könnyével öntözte lábamat és hajával törölte meg. [Lk. 7.45] Csókot sem adtál nekem, ő pedig, mióta bejöttem, nem szűnt meg lábamat csókolgatni. [Lk. 7.46] Olajjal a fejemet meg nem kented, ő pedig lábamat kente kenettel. [Lk. 7.47] Ezért azt mondom neked: Megbocsátották az ő sok vétkét, mert nagyon szeretett. Ellenben, akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret." [Lk. 7.48] Azután az asszonyhoz szólt: "Vétkeidet megbocsátották." [Lk. 7.49] Erre az asztalnál fekvők mondogatni kezdték egymás közt: "Kicsoda ő, hogy a vétkeket megbocsátja?" Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult: [Lk. 7.50] "Hited megmentett téged. Eredj békességben el." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1535. Elküldve: 2011-06-22 20:11:51, Bibliai versek (Igék) naponta	[2728.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 7. RÉSZ [Lk. 7.1] Amikor mind e beszédeket a nép füle hallatára befejezte, bement Kapernaumba. [Lk. 7.2] Bizonyos századosnak a rabszolgája gonoszul szenvedett, úgyhogy a végét járta. Ez a szolga becses volt neki, [Lk. 7.3] mikor hát Jézusról hallott, hozzá küldötte a zsidók véneit, s kérte őt, hogy jöjjön el és mentse meg rabszolgáját. [Lk. 7.4] Azok mihelyt Jézushoz érkeztek, nagy igyekezettel kérlelték. "Méltó ő arra - szóltak -, hogy megadd ezt neki, [Lk. 7.5] mert szereti nemzetünket, s a zsinagógát ő építtette nekünk." [Lk. 7.6] Jézus hát útra kelt velük. Már nem volt messze a háztól, amikor a százados barátait küldte el hozzá ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj. Nem vagyok én arra elég, hogy fedelem alá jöjj; [Lk. 7.7] arra sem tartom magamat méltónak, hogy magam menjek hozzád. Mondd csak szóval, és meggyógyul a legényem. [Lk. 7.8] Hiszen én is fennhatóság alá rendelt ember vagyok. Alattam katonák vannak, és ha azt mondom az egyiknek: Eredj el! Az elmegy, vagy a másiknak: Jöjj! Az eljön. S ha rabszolgámnak ezt mondom: Tedd meg! Megteszi." [Lk. 7.9] Mikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, hátrafordult az őt követő tömeg felé, és így szólott: "Azt mondom nektek, Izráelben még nem találtam ekkora hitet." [Lk. 7.10] Amikor a küldöttek a házba visszatértek, a rabszolgát egészségesen találták. [Lk. 7.11] A következő napon történt. Egy Nain nevű városba volt úton, s tanítványai és nagy tömeg mentek vele. [Lk. 7.12] Mikor a város kapujához közel ért, egyszerre csak egy halottat hoztak ki, egy anyának egyszülött fiát, az anya özvegy volt. A városból jókora tömeg kísérte. [Lk. 7.13] Mikor az Úr meglátta az özvegyet, szánalomra gerjedt iránta, s megszólította: "Ne sírj!" [Lk. 7.14] Azután odament, megérintette a koporsót, mire azok, akik azt vitték, megálltak. "Ifjú - mondta -, hozzád szólok: Támadj fel!" [Lk. 7.15] A halott felült és beszélni kezdett. Azután odaadta őt anyjának. [Lk. 7.16] Félelem fogott el mindenkit és dicsőítették az Istent: "Nagy próféta támadt közöttünk! Rátekintett Isten az ő népére!" [Lk. 7.17] Egész Júdeába, sőt annak egész környékére szétment a róla szóló hír. [Lk. 7.18] Jánosnak is hírt vittek tanítványai mindezekről. János erre magához hívott tanítványai közül kettőt, [Lk. 7.19] és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: "Te vagy-é az eljövendő, vagy mást várjunk?" [Lk. 7.20] Ahogy a férfiak megérkeztek hozzá, így szóltak: "Bemerítő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-é az eljövendő, vagy mást várjunk?" [Lk. 7.21] Abban az órában sokakat gyógyított meg betegségekből, őket verő ostoroktól, rossz szellemektől, sok vaknak adta meg kegyelmesen a látást. [Lk. 7.22] Azután ezt mondta nekik: "Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok visszakapják szemük világát, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, szegények az örömhírt hallják. [Lk. 7.23] Mondjátok meg. " Boldog az, aki bennem meg nem botlik." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1534. Elküldve: 2011-06-21 05:27:33, Bibliai versek (Igék) naponta	[2729.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 6. RÉSZ [Lk. 6.39] Példázatot is mondott nekik: "Vajon képes-e vak vakot vezetni? Nem esnek-é mindketten verembe? [Lk. 6.40] A tanítvány nincs a tanító felett. Mindenki olyan lesz, mikor helyreigazítják, mint a tanítója. [Lk. 6.41] Miért nézed a szálkát testvéred szemében? A gerendát meg, mely a magad szemében van, nem veszed észre? [Lk. 6.42] Hogy mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vessem ki a szálkát, mely a szemedben van, mikor a saját szemedben levő gerendát nem látod? Képmutató! Vesd ki először a szemedben levő gerendát, azután láss hozzá, hogy testvéred szemében levő szálkát kivesd. [Lk. 6.43] Mert nincsen nemes fa, mely romlott gyümölcsöt teremne, meg romlott fa sincsen, mely nemes gyümölcsöt teremne. [Lk. 6.44] Hiszen minden egyes fát a maga gyümölcséről lehet felismerni. Mert a tövisről nem szednek fügét, sem a csipkebokorról szőlőfürtöket. [Lk. 6.45] A jó ember szívének jó kincséből hoz elő jót, és a rossz a rosszból hozza elő a rosszat. Mert a száj azt beszéli, amitől túlárad a szív. [Lk. 6.46] Miért hívtok így engem: Uram, Uram! Ha nem teszitek meg, amit mondok? [Lk. 6.47] Megmondom nektek, kihez hasonlít minden olyan ember, aki hallja tőlem a beszédeket, és megteszi őket. [Lk. 6.48] Olyan emberhez hasonló, aki házat épít, aki ásni kezdett, mélyre hatolt, és az alapot a sziklára vetette. Áradás jött, és az ár nekiütközött annak a háznak, de nem volt rá ereje, hogy megingassa, mert jól épült az. [Lk. 6.49] Aki meghallotta, de nem tette meg, hasonló olyan emberhez, aki alap nélkül a földre építette házát. Annak is nekiütközött az ár, de az azonnal összeomlott és a háznak romlása nagy lett." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1533. Elküldve: 2011-06-20 20:22:31, Bibliai versek (Igék) naponta	[2730.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 6. RÉSZ [Lk. 6.17] Azután lement, s megállott velük egy sík helyen. Tanítványainak nagy tömege volt jelen, valamint egész Júdeából, Jeruzsálemből, a tengerparti vidékről Tíruszból és Szidonból a népnek nagy sokasága, [Lk. 6.18] kik azért jöttek, hogy hallgassák őt, és hogy betegségeikből meggyógyuljanak. Akiket tisztátalan szellemek zaklattak, rendre meggyógyultak. [Lk. 6.19] Az egész tömeg azon volt, hogy megérinthesse, mert hatalom áradt ki belőle, s mindenkit meggyógyított. [Lk. 6.20] Aztán tanítványaira emelte szemét, és így szólt: "Boldogok a szegények, mert övék az Isten királysága. [Lk. 6.21] Boldogok kik most éheznek, mert ki fogják őket elégíteni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. [Lk. 6.22] Boldogok vagytok, ha az emberek gyűlölnek titeket, ha kirekesztenek titeket, ha szidnak s neveteket, mint valami rosszat, kivetik az embernek Fiáért. [Lk. 6.23] Örüljetek azon a napon, repessetek, mert nagy a béretek a mennyben. Hiszen ugyanígy cselekedtek a prófétákkal atyáitok. [Lk. 6.24] Ellenben jaj nektek, gazdagoknak, mert oda van vigasztalásotok. [Lk. 6.25] Jaj nektek, kik most beteltetek, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok. [Lk. 6.26] Jaj nektek, ha minden ember szépet mond felőletek, mert ugyanígy cselekedtek atyáitok a hamis prófétákkal. [Lk. 6.27] Ám azt mondom nektek, akik hallgattok engem: Szeressétek ellenségeiteket, nemesen cselekedjetek azokkal, akik gyűlölnek titeket, [Lk. 6.28] áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket. [Lk. 6.29] Annak, aki arcul üt, nyújtsd a másik arcodat is, és attól, aki köpenyedet elveszi, ne tagadd meg köntösödet sem. [Lk. 6.30] Adj mindenkinek, aki kér tőled, és ha valaki elveszi, ami a tied, ne követeld tőle vissza. [Lk. 6.31] Úgy tegyetek az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy azok veletek tegyenek. [Lk. 6.32] Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda kegyelem van bennetek? A vétkezők is szeretik azokat, akik őket szeretik. [Lk. 6.33] Ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, micsoda kegyelem lakik bennetek? A vétkezők is ugyanazt teszik. [Lk. 6.34] Ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy megkaphatjátok, mit ér a nálatok lévő kegyelem? A vétkezők is kölcsön adnak a vétkezőknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. [Lk. 6.35] Többet tegyetek! Ellenségeiteket szeressétek! Úgy tegyetek jót, úgy kölcsönözzetek, hogy vissza semmit se várjatok. Akkor sok lesz a béretek és a Magasságos fiainak fognak titeket nevezni, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és a rosszakhoz is. [Lk. 6.36] Irgalmasok legyetek, mint Atyátok irgalmas. [Lk. 6.37] - És ne ítéljetek, és akkor nem ítélnek meg titeket sem. Ne kárhoztassatok, akkor nem érhet titeket sem kárhoztatás. Adjatok felmentést, és titeket is felmentenek. [Lk. 6.38] Adjatok, s nektek is adni fognak, igaz mértékkel, megnyomottan, megrázottan túlöntik majd az öletekbe. Mert amely mértékkel ti mértek, nektek is azzal mérnek vissza." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1532. Elküldve: 2011-06-19 07:11:15, Bibliai versek (Igék) naponta	[2731.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 6. RÉSZ [Lk. 6.1] Történt, hogy szombaton vetéseken mentek keresztül. Tanítványai kalászokat tépdestek, a kezükkel kidörzsölték, és úgy ették. [Lk. 6.2] Néhány farizeus megkérdezte: "Miért teszitek azt, amit szombaton nem szabad?" [Lk. 6.3] Jézus így felelt nekik: "Sohasem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett a vele levőkkel együtt? [Lk. 6.4] Hogyan ment be az Isten házába, s hogy vette el és ette meg az odaszánt kenyereket, melyeket csak a papoknak szabad megenniök? Sőt még a vele levőknek is adott." [Lk. 6.5] Aztán azt mondta nekik: "Az embernek Fia ura a szombatnak." [Lk. 6.6] Történt, hogy egy másik szombaton zsinagógába ment be és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb karja száradt volt. [Lk. 6.7] Az írástudók és farizeusok meg szemmel tartották őt, hogy szombaton gyógyít-e, hogy vádat találjanak ellene. [Lk. 6.8] Ő azonban ismerte fontolgatásaikat, így szólt tehát a száradt kezű embernek: "Kelj fel, állj a középre!" Az felkelt és kiállott. [Lk. 6.9] Most Jézus megszólította őket: "Megkérdelek titeket: Szabad-e szombaton jót vagy gonoszt tenni, lelket megmenteni vagy elveszteni?" [Lk. 6.10] S miután mindnyájukon körültekintett, így szólt a beteghez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az megtette, és helyreállt a karja. [Lk. 6.11] Azok meg értelmetlenséggel teltek meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tehetnének Jézussal. [Lk. 6.12] Azokban a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni, s az éjszakát az Istenhez való imádkozással töltötte. [Lk. 6.13] Amikor nappal lett, magához hívta tanítványait, és kiválogatott közülük tizenkettőt, kiket apostoloknak is nevezett: [Lk. 6.14] Simont, akit Péternek is nevezett, annak testvérét, Andrást, Jakabot, Jánost, Fülöpöt, Bertalant, [Lk. 6.15] Mátét, Tamást, az Alfeus Jakabját, Simont, akit vakbuzgónak is neveztek, [Lk. 6.16] Jakab Júdását, és Júdást, a kariótit, aki árulóvá lett. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1531. Elküldve: 2011-06-17 07:26:40, Bibliai versek (Igék) naponta	[2732.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 5. RÉSZ [Lk. 5.17] Egyik napon történt, hogy amikor tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek hallgatói között, akik Galilea, Júdea és Jeruzsálem összes falvaiból jöttek. Az Úrnak hatalma volt vele, hogy gyógyítson. [Lk. 5.18] Egyszer csak férfiak egy embert hoztak nyugágyon, aki gutaütött volt, igyekeztek bevinni, és eléje helyezni. [Lk. 5.19] Mivel azonban a tömeg miatt nem találták a módját, hogy hogyan vigyék be, felhágtak a háztetőre, s a cserepeken keresztül eresztették alá fekhelyével együtt Jézus elé a középre. [Lk. 5.20] Mikor ő hitüket meglátta, így szólt: "Ember, vétkeidet megbocsátották." [Lk. 5.21] Az írástudók és farizeusok fontolgatni kezdték: "Ki ez, hogy káromlásokat szól? Kinek van hatalma vétkeket elengedni, ha nem egyedül Istennek?" [Lk. 5.22] Jézus, miután fontolgatásaikra rálátott, megszólította őket: "Mit fontolgattok szívetekben? [Lk. 5.23] Mi kerül kevesebb fáradtságba: Azt mondani-é, vétkeidet megbocsátották, vagy ezt mondani: Kelj fel és járj? [Lk. 5.24] Hogy azonban megtudjátok, hogy az ember Fiának felhatalmazása van arra, hogy a földön vétkeket megbocsásson, - így szólt a gutaütötthöz: Hozzád szólok, kelj fel, fogd fekhelyedet, és eredj haza!" [Lk. 5.25] Erre az azonnal a szemük láttára felkelt, felemelte, amin feküdt, és Istent dicsőítve házába ment. [Lk. 5.26] Mindannyian önkívületbe jutottak, dicsőítették Istent, és félelemmel telten így szóltak: "Ma hihetetlen dolgot láttunk." [Lk. 5.27] Ezek után kiment, szemügyre vett egy Lévi nevű vámszedőt, amint a vámnál ült, s azt megszólította: "Kövess engem!" [Lk. 5.28] Lévi mindent elhagyott, fölkelt és követte őt. [Lk. 5.29] Majd nagy vendégséget rendezett neki otthonában. Vámszedőknek és egyebeknek nagy tömege dőlt velük együtt asztalhoz. [Lk. 5.30] A farizeusok és írástudóik zúgolódva szóltak tanítványainak: "Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és vétkezőkkel együtt?" [Lk. 5.31] Jézus ezt felelte nekik: "Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, csak azoknak, akik rosszul vannak. [Lk. 5.32] Nem azért jöttem, hogy igazságosokat, hanem hogy vétkezőket hívjak, hogy más felismerésre térjenek." [Lk. 5.33] Azok meg így szóltak hozzá: "János tanítványai sűrűn böjtölnek, s végeznek könyörgéseket, ugyanúgy a farizeusok tanítványai is, de a tieid esznek és isznak." [Lk. 5.34] Jézus ezt felelte nekik: "Nem kényszeríthetitek a násznépet, hogy azalatt böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van. [Lk. 5.35] Jöhetnek napok, amikor a vőlegényt elveszik tőlük. Akkor majd, azokban a napokban böjtölni fognak." [Lk. 5.36] Példázatot is mondott nekik arról, hogy: "senki sem told új köpenyből lehasított foltot ócska köpenyhez. S ha mégis megteszi, az újat is széthasítja, s az ócskához mégsem illik az újból vett folt. [Lk. 5.37] Új bort sem tölt senki ócska tömlőkbe. S ha mégis, az új bor szétszakítja a tömlőket, maga kiömlik, a tömlők is elvesznek. [Lk. 5.38] Hanem új bort új tömlőkbe kell tölteni. [Lk. 5.39] Ám senki sem akar újat, ha ót ihatik, mert azt mondja: Jó ízű az ó." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1530. Elküldve: 2011-06-16 22:19:16, Bibliai versek (Igék) naponta	[2733.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 5. RÉSZ [Lk. 5.1] Történt, hogy mialatt ő a Genezáret tó partján állott, az Isten igéjét hallgató tömeg hozzányomult. [Lk. 5.2] Jézus meglátta, hogy két hajó áll a part mellett, míg halászaik tőlük távolabb mentek, s hálóikat mosogatták. [Lk. 5.3] Jézus belépett hát a hajók közül az egyikbe, amely Simoné volt és megkérte, hogy evezzen a földtől kissé beljebb, aztán leült, és a hajóból tanította a tömeget. [Lk. 5.4] Mikor megszűnt beszélni, így szólt Simonhoz: "Evezzetek a mélyre, s bocsássátok le hálóitokat fogásra!" [Lk. 5.5] "Mester - felelte Simon -, egész éjen át fáradtunk és semmit sem fogtunk, de a te szódra lebocsátom a hálókat." [Lk. 5.6] Mikor megtették, nagy tömeg halat zártak össze, úgyhogy hálóik szakadoztak. [Lk. 5.7] Intettek a másik hajóban levő társaiknak, hogy jöjjenek oda, és együtt fogjanak a háló kivonásához. Azok oda is mentek, és mindkét hajót megtöltötték, úgyhogy azok süllyedeztek. [Lk. 5.8] Mikor Simon Péter ezt látta, Jézus térdéhez esett, és így szólt: "Eredj el tőlem Uram, én vétkes ember vagyok." [Lk. 5.9] A halfogás miatt ugyanis, melyet tettek, döbbenet ült reá, és az összes vele levőkre, [Lk. 5.10] Éppen úgy Zebedeus fiaira, Jakabra és Jánosra is, kik Simonnal társas viszonyban voltak. "Ne félj - szólott azután Jézus Simonhoz. Mostantól kezdve élő embereket fogsz." [Lk. 5.11] Amikor a parthoz vitték a hajókat, mindent elhagytak, s követték őt. [Lk. 5.12] Történt, hogy mialatt egyik városban tartózkodott, egy férfi ment hozzá, kit elborított a poklosság. Amikor Jézust meglátta, arcra borult, és úgy könyörgött hozzá: "Uram, hatalmadban áll, hogy ha akarod, megtisztíts engem." [Lk. 5.13] Ő kinyújtotta kezét, megérintette és így szólt: "Akarom. Tisztulj meg!" S a poklosság azonnal elhagyta. [Lk. 5.14] Aztán megparancsolta neki, hogy senkinek ne szóljon. - "Hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak és vidd fel tisztulásodért az ajándékot, ahogy Mózes elrendelte, tanúságtételül nekik." [Lk. 5.15] De csak annál jobban szétment a hír felőle, úgyhogy nagy tömeg gyűlt össze, hogy hallgassák, és erőtlenségeikből orvoslást nyerjenek. [Lk. 5.16] Ő meg visszavonult a pusztákba és imádkozott. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1529. Elküldve: 2011-06-15 18:45:41, Bibliai versek (Igék) naponta	[2734.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 4. RÉSZ [Lk. 4.38] Miután fölkelt, elment a zsinagógából a Simon házába. A Simon napát éppen erős láz szorongatta. Megkérték őt miatta, [Lk. 4.39] mire ő hozzálépett, föléje hajolt, és megdorgálta a hideglelést, úgyhogy a betegség elhagyta az asszonyt, ki is azonnal felkelt, és felszolgált nekik. [Lk. 4.40] Mikor a nap leszállott, mindazok, akiknek sok minden betegségtől elgyengült hozzátartozóik voltak, hozzávitték azokat, s ő minden egyesükre kezét vetette, és meggyógyította őket. [Lk. 4.41] Sokakból ördögi szellemek mentek ki, akik így kiáltoztak: "Te vagy az Isten Fia!" Ő azonban megdorgálta és nem hagyta szólani őket, tudták ugyanis, hogy ő a Krisztus. [Lk. 4.42] Mikor kinappalodott, elhagyta a várost, és egy puszta helyre ment. A tömegek keresték, és eljutottak hozzá. Tartóztatták őt, hogy ne utazzék el tőlük. [Lk. 4.43] De ő ezt mondta nekik: "Más városokban is kell hirdetnem az Isten királyságának örömhírét, mert evégre küldöttek." [Lk. 4.44] S Júda zsinagógáiban hirdette az igét. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1528. Elküldve: 2011-06-14 22:45:38, Bibliai versek (Igék) naponta	[2735.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 4. RÉSZ [Lk. 4.16] Eljutott Názáretbe is, ahol felnövekedett. Ahogy szokta, szombatnapon bement a zsinagógába. Ott felállt, hogy felolvasson. [Lk. 4.17] Ézsaiás próféta tekercsét adták oda neki. Amikor felnyitotta a tekercset, egy helyre bukkant, amelyen ez volt írva: [Lk. 4.18] "Az Úrnak Szelleme rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy szegényeknek örömöt hirdessek, Ő küldött, hogy szabadítást hirdessek a foglyoknak, szemük megnyílását a vakoknak, szabadon engedjem a szétzúzott szívűeket, [Lk. 4.19] hogy kihirdessem az Úrnak kedves esztendejét." [Lk. 4.20] Erre összegöngyölte a tekercset, odaadta a szolgának és leült. A zsinagógában mindenkinek szeme rá volt szegezve. [Lk. 4.21] Ő pedig hozzáfogott a beszédhez. - "Ma a ti fületek hallatára teljesült ez az írás" - mondta nekik. [Lk. 4.22] Mindannyian tanúságot tettek felőle és csodálták szavait, melyek kedvesen ömlöttek szájából. "Úgy-e hogy a József fia ő?" - szóltak. [Lk. 4.23] De ő így szólt hozzájuk: "Bizonyára azt a példázatot mondjátok nekem: Orvos magadat gyógyítsd meg! Mindazt, amit hallottunk, hogy Kapernaumban tettél, tedd meg itt is a saját hazádban." [Lk. 4.24] Ám ő így szólott: "Bizony, azt mondom nektek: Egy próféta sem kedves a maga hazájában. [Lk. 4.25] Az igazságot mondom nektek: Izráelben sok özvegyasszony volt Illés napjaiban, mikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, s amikor az egész földön nagy éhínség támadt, [Lk. 4.26] de közölök egyhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, ahhoz az özvegyasszonyhoz. [Lk. 4.27] Elizeus próféta idejében is sok poklos volt Izráelben, mégsem tisztult meg senki közülük, csak a szír Námán." [Lk. 4.28] Mikor ezeket hallották, a zsinagógában mindenkit indulat töltött meg. [Lk. 4.29] Rátámadtak, kivetették a városból, kiűzték annak a hegynek a meredélyére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák, [Lk. 4.30] de általment közöttük és eltávozott. [Lk. 4.31] Lement onnan egy galileai városba, Kapernaumba. Szombaton tanította őket, [Lk. 4.32] és azok megdöbbentek tanításán, mert hatalommal szólt. [Lk. 4.33] Volt a zsinagógában egy ember, kiben tisztátalan ördögi szellem volt, s ez nagy hangon felkiáltott: [Lk. 4.34] "Hah! Mi dolgunk egymással, názáreti Jézus? Elveszíteni jöttél minket? Tudom, hogy ki vagy! Istennek a Szentje!" [Lk. 4.35] Jézus megdorgálta: "Némulj el és menj ki belőle!" Erre az ördögi szellem a középre dobta azt, s kiment belőle anélkül, hogy kárt tett volna benne. [Lk. 4.36] Mindenkire nagy döbbenet ült, és arról beszéltek egymás között: "Micsoda szó ez! Joggal és hatalommal rendelkezik a tisztátalan szellemeken, és azok ki is mennek." [Lk. 4.37] Szétment hát a hír felőle annak a vidéknek minden helyére. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1527. Elküldve: 2011-06-13 07:35:58, Bibliai versek (Igék) naponta	[2736.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 4. RÉSZ [Lk. 4.1] Jézus Szent Szellemmel telten visszatért a Jordántól, s a Szellem negyven napon át űzte őt ide-oda a pusztában. [Lk. 4.2] Ezalatt a vádló kísértette. Azokban a napokban semmit sem evett, de amikor azok elteltek, megéhezett. [Lk. 4.3] Ekkor a vádló szólott hozzá: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré." [Lk. 4.4] De Jézus ezt felelte neki: "Meg van írva, hogy ne csak kenyérrel éljen az ember." [Lk. 4.5] Erre a vádló a magasba vitte őt fel, és egy szempillantásban megmutatta neki a lakott föld összes királyságát. [Lk. 4.6] Majd így szólt hozzá: "Neked adom ezt az egész birodalmat s a királyságok dicsőségét, mert nekem adták azt, és én annak adom, akinek akarom, [Lk. 4.7] Ha tehát a földre borulsz előttem, tied lesz az egész." [Lk. 4.8] Megszólalt Jézus: "Meg van írva - mondta neki - Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld." [Lk. 4.9] Elvitte aztán Jeruzsálembe, ott a templom ormára állította, és ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd magad innen alá. [Lk. 4.10] Hiszen meg van írva: Angyalainak parancsol felőled, [Lk. 4.11] hogy megőrizzenek téged, hogy kezükön hordozzanak, hogy valahogy kőbe meg ne üsd lábadat." [Lk. 4.12] Megszólalt Jézus, és ezt felelte neki: "Azt mondják: Ne tedd próbára Istenedet, az Urat!" [Lk. 4.13] Ezzel a vádló minden kísértését elvégezte, s egy időre elállott tőle. [Lk. 4.14] Jézus aztán a Szellem hatalmával visszatért Galileába. Az egész környéken szétment a híre. [Lk. 4.15] Zsinagógáikban tanított, és mindenki dicsőítette. Juli Képtáram Közbenjárás [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2011-06-14 22:45:52]

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1526. Elküldve: 2011-06-13 07:34:27, Bibliai versek (Igék) naponta	[2737.]
Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1525. Elküldve: 2011-06-12 05:55:20, Bibliai versek (Igék) naponta	[2738.]
2. RÉSZ [Csel. 2.1] Mikor a húsvéttól számított ötvenedik nap, a pünkösd napja betelt s mindannyian ugyanazon a helyen egy indulattal együtt voltak, [Csel. 2.2] hirtelen zúgás támadt a mennyből, mintha erős sodró szél jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben ültek. [Csel. 2.3] Majd tüzes nyelvekhez hasonló jelenségek lettek láthatókká rajtuk, melyek szétoszlottak s minden egyesükre ült belőlük. [Csel. 2.4] Ezzel mindannyian megteltek Szent Szellemmel és különböző nyelveken kezdtek szólani, amint a Szellem adta nekik, hogy megnyilatkozzanak. [Csel. 2.5] Jeruzsálemben akkor az ég alatt lakó összes nemzetekből zsidók, lelkiismeretes férfiak tartózkodtak. [Csel. 2.6] Mikor az a zúgás felhangzott, zavart tömegben ömlött össze a sokaság, mert kiki a saját nyelvén hallotta őket beszélni. [Csel. 2.7] Magukon kívül voltak, csodálkozva mondták: "Hiszen ezek, kik beszélnek, mind galileabeliek: [Csel. 2.8] Hogy lehet hát, hogy mindannyian a saját nyelvünkön halljuk őket szólani, amelyben születtünk? [Csel. 2.9] Pártusok, médek, elámiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontus és Ázsia, [Csel. 2.10] Frigia, Pamfilla, Egyiptom, a líbiai s cirénei vidékek lakói, római jövevények, zsidók is, közeledők is, [Csel. 2.11] krétaiak és arabok halljuk, hogy a mi nyelvünkön szólják az Isten felséges tetteit!" [Csel. 2.12] Mindannyian magukon kívül voltak hát és kétségek között kérdezte egyik a másikat: "Mi akar ez lenni?" [Csel. 2.13] Mások gúnyolódva szóltak: "Édes bortól részegedtek meg." [Csel. 2.14] Azonban előállott Péter a tizeneggyel együtt és hangját fölemelve a következő nyilatkozatot tette: "Zsidó férfiak s Jeruzsálemben tartózkodó idegenek! Legyen mindannyiotoknak tudtára és vegyétek fületekbe szavaimat mindannyian, [Csel. 2.15] semmiképpen sem részegek ezek, mint ahogy ti vélitek, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van, [Csel. 2.16] hanem csak az történt, amit Jóel prófétán át megmondott már: [Csel. 2.17] Úgy lesz az utolsó napokban - szól az Isten -, Szellememből öntök ki minden húsra, fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek álmokat álmodnak, [Csel. 2.18] sőt Szellememből rabszolgáimra és rabszolgálóimra is ki fogok önteni, és azokban a napokban prófétálni fognak. [Csel. 2.19] Azután csodákat rendelek fenn az égre és jeleket alant a földre: vért, tüzet, gomolygó füstöt, [Csel. 2.20] a nap sötétségre fordul át, a hold vérré válik, minek előtte az Úrnak nagy és tündöklő napja eljő. [Csel. 2.21] Akkor úgy lesz, hogy aki az Úrnak nevét segítségül hívja, meg fog menekülni. [Csel. 2.22] Izráeli férfiak! Halljátok meg ezeket a szavakat: A názáreti Jézust, azt a férfit, akit az Isten ti közöttetek hatalmas erőkkel, csodákkal és jelekkel igazolt, melyeket őrajta keresztül tett, amint magatok tudjátok, [Csel. 2.23] miután Isten elhatározott szándékkal és előzetes tudással nektek őt kiadta, ti törvényszegő kézzel keresztre szegeztétek és megöltétek. [Csel. 2.24] Isten azonban a halál fájdalmait feloldotta és feltámasztotta őt, mert nem volt lehetséges, hogy a halál hatalmában tartsa őt. [Csel. 2.25] Dávid ugyanis így szól róla: Mindenkoron (már eleve) magam előtt láttam az Urat, mert jobbomon van ő, hogy meg ne inogjak. [Csel. 2.26] Ezért vigadott a szívem és ujjongott a nyelvem: még a húsom is azzal a reménységgel lakik itt, [Csel. 2.27] hogy nem fogod lelkemet a láthatatlan országban hagyni, sem nem adod oda Jámborodat, hogy rothadást lásson. [Csel. 2.28] Életre vivő utakat ismertettél meg velem. Orcáddal együtt lakva meg fogsz majd tölteni jókedvvel. [Csel. 2.29] Férfiak, Testvéreim! Legyen szabad nekem ősatyánk, Dávid felől nyíltan megmondanom nektek, hogy ő életének végére jutott, el is temették, és sírja a mai napig nálunk van. [Csel. 2.30] Ám miután ő próféta volt és tudta azt, hogy Isten esküvel esküdött neki arra, hogy ágyékának gyümölcséből származó utódot fog ültetni trónjára, [Csel. 2.31] előre látva beszélt a Krisztus feltámadásáról, hogy sem a láthatatlan országban nem marad vissza, sem rothadást nem lát a húsa. [Csel. 2.32] Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk. [Csel. 2.33] Miután tehát Isten jobbjára felemelték őt s az Atyától a Szent Szellem ígéretét kapta, kiöntötte a Szent Szellemet, amit ti most láttok is, hallotok is. [Csel. 2.34] Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hisz ő maga mondja: Mondá az Úr az én uramnak: Ülj jobbom felől, [Csel. 2.35] míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem. [Csel. 2.36] Teljes bizonyossággal tudja meg azért Izráel egész háza, hogy Isten Úrrá s Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek." [Csel. 2.37] Mikor ezt hallották, a szó átszúrta a szívüket s ők így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: "Mit cselekedjünk, testvéreink, férfiak?" [Csel. 2.38] "Térjetek más felismerésre! - mondta nekik erre Péter -, és merítkezzetek be mindannyian a Krisztus Jézusnak nevébe vétkeitek bocsánatára, és majd elnyeritek a Szent Szellem ajándékát. [Csel. 2.39] Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek, valamint mindazoknak, akik messze vannak, akiket az Úr, a mi Istenünk még el fog hívni." [Csel. 2.40] Sok más szóval tett erős bizonyságot és úgy kérlelte őket: "Mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől." [Csel. 2.41] Azok már most, akik szavát örömmel fogadták, bemerítkeztek, úgyhogy aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott az eklézsiához. [Csel. 2.42] Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tudományával, a közösséggel, a kenyér megtörésével és az imádkozásokkal. [Csel. 2.43] Minden lélekben félelem támadt. Sok csoda és jel történt az apostolokon át. [Csel. 2.44] Mindazok, akik hittek, mindenüket közösen egy helyen tartották, [Csel. 2.45] szerzeményeiket és vagyonukat eladták, és mindenkivel megosztották, ahogy kinek-kinek szüksége volt rá. [Csel. 2.46] Amellett naponként egy indulattal állandóan a szenthelyen tartózkodtak, házanként kenyeret törtek és egyszerű szívvel részesedtek az eledelben, [Csel. 2.47] magasztalták Istent és kedvesek voltak az egész népnek. Az Úr pedig azon a helyen naponta csatolt az eklézsiához megmenekülőket. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1524. Elküldve: 2011-06-11 19:07:27, Bibliai versek (Igék) naponta	[2739.]
APOSTOLOK CSELEKEDETEI 1. RÉSZ [Csel. 1.1] Első elbeszélésemet mind a felől írtam, óh Teofilosz, amit Jézus kezdetben tett és tanított [Csel. 1.2] addig a napig, amelyen az égbe felvétetett. Ezt megelőzően a Szent Szellemen át parancsot adott az apostoloknak, akiket magának kiválasztott. [Csel. 1.3] Azután hogy szenvedett, sok bizonysággal állott élve az apostolok elé, úgyhogy azok negyven napon át láthatták őt, és ezalatt az Isten királyságáról szólt hozzájuk. [Csel. 1.4] Mialatt együtt volt velük, megparancsolta nekik, hogy Jeruzsálemből ne távozzanak el, hanem várják meg az Atya ígéretét," melyet hallottatok tőlem. [Csel. 1.5] Mert János vízbe merített, ti ellenben nem sok nap múltán Szent Szellemben fogtok bemerülni." [Csel. 1.6] Akik a parancsra egybegyűltek, megkérdezték őt: "Uram, a mai időben állítod-e helyre Izráelnek a királyságot?" [Csel. 1.7] Jézus ezt felelte nekik: "Az időtartamokat és időpontokat, melyeket az Atya saját hatáskörébe helyezett, nem a ti dolgotok tudni, [Csel. 1.8] hanem azáltal, hogy a Szent Szellem rátok száll, hatalmat fogtok kapni s mind Jeruzsálemben, mind Júdeában és Szamáriában el egész a föld széléig tanúim lesztek." [Csel. 1.9] Ahogy ezeket elmondta, szemük láttára felemelkedett, azután felhő vette hátára s elszakította szemüktől. [Csel. 1.10] De mialatt meredten néztek a mennybe távozó után, fehér ruhában hirtelen két angyal állott eléjük [Csel. 1.11] és megszólította őket: "Galileai férfiak, miért álltok itt s néztek a mennybe? Az a Jézus, aki tőletek a mennybe felvétetett, ugyanazon a módon jő majd el, ahogy őt a mennybe menni láttátok." [Csel. 1.12] Ekkor az Olajfák-kertjének nevezett hegyről, mely Jeruzsálemtől szombatnapi járóföldre van, visszatértek Jeruzsálembe. [Csel. 1.13] Amikor beértek, felmentek abba a felsőházba, amelyben szállva voltak, éspedig Péter, János, Jakab, András, Fülöp, és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia és a buzgó Simon, meg Júdás, a Jakab fia. [Csel. 1.14] Ezek mindannyian egy indulattal s állandóan imádkoztak az asszonyokkal, továbbá Máriával, Jézus anyjával és Jézus testvéreivel együtt. [Csel. 1.15] Azokban a napokban a testvérek közepette, mikor körülbelül százhúsz főnyi tömeg volt együtt, felállott Péter és szólni kezdett: [Csel. 1.16] "Férfiak, Testvéreim! Be kellett teljesülnie az írásnak, melyet a Szent Szellem Dávid száján át előre megmondott Júdásról, ki vezetőjük lett azoknak, akik Jézust elfogták, [Csel. 1.17] mert őt közénk számítottuk és sorsjuttatásképpen kapta ezt a szolgálatot, amelyet mi teljesítünk. [Csel. 1.18] Ez a Júdás telket szerzett a hamisság béréből, azután hanyatt-homlok zuhant alá, úgyhogy kettéhasadt és minden bele kiomlott. [Csel. 1.19] A dolog Jeruzsálem összes lakói előtt ismeretessé vált, úgyhogy azt a telket saját nyelvükön Akeldamák-nak nevezték el, mi azt jelenti: vérmező. [Csel. 1.20] Meg van írva ugyanis a Zsoltárok Könyvében: Legyen hajléka pusztává: lakó ne éljen benne! Továbbá: Felügyelői hivatalát (püspökségét) más nyerje el. [Csel. 1.21] Kell tehát, hogy valaki tanúbizonysága legyen az ő feltámadásának azok közül a férfiak közül, akikkel együtt jártunk az egész idő alatt, ameddig Jézus, az Úr ki-, és bejárt közöttünk, [Csel. 1.22] tehát a János bemerítésétől fogva addig a napig, amelyen Jézus felvétetett tőlünk." [Csel. 1.23] Erre előállítottak két férfit: a Barsabásnak nevezett Józsefet, kinek Jusztusz (igazságos) volt a mellékneve és Mátyást, [Csel. 1.24] majd ilyen szavakkal imádkoztak: "Te mindeneknek szívét ismerő Úr, jelöld meg, hogy e kettő közül kit választottál ki, [Csel. 1.25] hogy elnyerje ennek a szolgálatnak és apostolságnak helyét, melyről Júdás félretért, hogy a saját helyére jusson." [Csel. 1.26] Sorsot vetettek rájuk és a sors Mátyásra esett, kit azután a tizenegy apostollal együvé számítottak. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1523. Elküldve: 2011-06-11 19:05:01, Bibliai versek (Igék) naponta	[2740.]
Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1522. Elküldve: 2011-06-10 22:37:31, Bibliai versek (Igék) naponta	[2741.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 3. RÉSZ [Lk. 3.19] Megfeddette Heródes negyedes fejedelmet, testvérének felesége, Heródiás miatt, s mindama rossz miatt, melyeket Heródes tett. [Lk. 3.20] Mindezeket Heródes még azzal tetézte, hogy Jánost tömlöcbe záratta. [Lk. 3.21] Amikor az egész nép bemerítkezett, s bemerítkezett Jézus is, történt, hogy mialatt imádkozott, megnyílt az ég, [Lk. 3.22] és a Szent Szellem galamb alakjában testileg rája szállott. Szózat is támadt az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, elnyerted tetszésemet." [Lk. 3.23] Maga Jézus, amikor szolgálatát elkezdte, mintegy harminc éves volt. A hiedelem szerint a József fia volt, aztán Élié, [Lk. 3.24] Mattáté, Lévié, Melkié, Jannaié, Józsefé, [Lk. 3.25] Mattatiászé, Ámoszé, Naumé, Eszlié, Naggaié, [Lk. 3.26] Maáté, Mattatiászé, Semeié, Józéché, Jódáé, [Lk. 3.27] Joanáé, Résáé, Zorobábelé, Salátiélé, Nérié, [Lk. 3.28] Melkié, Addié, Kószámé, Elmadámé, Éré, [Lk. 3.29] Jézusé, Eliézeré, Jórimé, Mattáté, Lévié, [Lk. 3.30] Simeoné, Júdáé, Józsefé, Jónámé, Eljákimé, [Lk. 3.31] Meleáé, Mennáé, Mattatáé, Nátáné, Dávidé, [Lk. 3.32] Jesséé, Jóbédé, Boázé, Szalmóné, Naászoné, [Lk. 3.33] Aminádábé, Adminé, Arnié, Esromé, Fáreszé, Júdáé, [Lk. 3.34] Jákóbé, Izsáké, Ábrahámé, Táráé, Náchoré, [Lk. 3.35] Seruché, Ragávé, Fáleké, Éberé, Saláé, [Lk. 3.36] Kainámé, Arfaksádé, Sémé, Noéé, Lámeché, [Lk. 3.37] Matusáláé, Énóché, Járedé, Maleleélé, Kaináné, [Lk. 3.38] Enósé, Sété, Ádámé, Istené. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1521. Elküldve: 2011-06-09 07:04:57, Bibliai versek (Igék) naponta	[2742.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 3. RÉSZ [Lk. 3.1] Tibériusz Cézár kormányzásának tizenötödik évében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea kormányzója, Heródes meg Galileának negyedes fejedelme, s ennek testvére Fülöp, Itureának és Trakónitisz tartománynak negyede; fejedelme, Lüzániász Abiléné negyedes fejedelme. [Lk. 3.2] akkor Annás és Kajafás főpapok idejében: a pusztában az Úr szava szólott Zakariás fiához, Jánoshoz. [Lk. 3.3] János bejárta a Jordánt környékező egész vidéket, s a más felismerésre térést jelképező bemerítést hirdette a vétkek megbocsátására, [Lk. 3.4] amint Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében írva áll: "Kiáltó szól a pusztában: Készítsétek el az Úrnak útját: Egyenesekké tegyétek ösvényeit! [Lk. 3.5] Teljék be minden hasadék, alacsonyodjék le minden hegy és halom, a görbe legyen egyenessé, a göröngyös sima úttá, [Lk. 3.6] és akkor minden hús meg fogja látni Isten megmentő hatalmát." [Lk. 3.7] Azokhoz a tömegekhez, melyek kimentek hozzá, hogy bemerítse őket, így beszélt: "Viperák fajzatai, kicsoda intett meg titeket, hogy az elkövetkező harag elől elmeneküljetek? [Lk. 3.8] Teremjétek csak a más felismerésre téréshez méltó gyümölcsöket, s ne kezdjetek el magatokban így beszélni: Nekünk Ábrahám az atyánk, mert mondom nektek, Isten ezekből a kövekből is támaszthat Ábrahámnak gyermekeket. [Lk. 3.9] A fejsze már a fák gyökerén van, kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, amely nemes gyümölcsöt nem terem." [Lk. 3.10] "Mit tegyünk hát?" - kérdezgette erre tőle a sokaság, [Lk. 3.11] és ő ezt felelte nékik: "Akinek két köntöse van, adjon át egyet annak, akinek nincs, és akinek eledele van, ugyanúgy cselekedjék." [Lk. 3.12] Eljöttek a vámszedők is, hogy bemerítse őket, s azt kérdezték tőle: "Tanító, mit tegyünk?" [Lk. 3.13] János ezt mondta nékik: "Semmivel többet ne szedjetek be annál, ami rendelve van." [Lk. 3.14] A katonák is megkérdezték őt: "Hát mi mit tegyünk?" "- Senkinek fenyegetésére ne legyetek - mondta nekik. Álürüggyel ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal." [Lk. 3.15] Mialatt a nép feszülten várt és szívükben mindannyian azt fontolgatták János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus, [Lk. 3.16] megszólalt János, és ezt mondta mindnyájuknak: "Én vízbe merítelek titeket, de jő valaki, aki erősebb nálam, kinek még saruja szíját megoldani sem vagyok elég: Ő Szent Szellembe és tűzbe fog titeket meríteni. [Lk. 3.17] Szórólapát van a kezében, hogy áttisztítsa szérűjét, csűrébe gyűjtse a gabonát, és olthatatlan tűzzel égesse el a polyvát." [Lk. 3.18] Sok más bátorítással együtt hirdette a népnek az örömhírt. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1520. Elküldve: 2011-06-08 21:58:56, Bibliai versek (Igék) naponta	[2743.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 2. RÉSZ [Lk. 2.36] Anna is prófétafő volt, az Ászer törzséből való Fánuel leánya. Korban igen előrehaladott volt, szüzessége óta hét éven át élt férjével, [Lk. 2.37] és most nyolcvannégy éves özvegy volt. Böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgált az Istennek, s éjjel-nappal el nem maradt a szent helyről. [Lk. 2.38] Abban az órában is ott állott, vallást tett az Isten mellett, és szólt őfelőle mindazokhoz, akik Jeruzsálem megváltását várták. [Lk. 2.39] Mikor aztán mindent elvégeztek, amivel a törvény szerint tartoztak, Galileába tértek vissza, városukba, Názáretbe. [Lk. 2.40] A gyermek pedig növekedett és szilárdult a bölcsességben, mely őt megtöltötte. Istennek kegyelme volt rajta. [Lk. 2.41] Szülei a pászka ünnepén a szokásnak megfelelően évről- évre följártak Jeruzsálembe. [Lk. 2.42] Akkor is, amikor tizenkét éves lett, az ünnepi szokás szerint fölmentek. [Lk. 2.43] Amikor a napoknak végére jutottak, visszaindultak, a gyermek Jézus hátra maradt Jeruzsálemben, szülei azonban nem vették észre. [Lk. 2.44] Mivelhogy azt gondolták, hogy az úti társaságban van, egy napi járóföldet mentek, és csak aztán keresték a rokonok és ismerősök között. [Lk. 2.45] Mikor nem találták, keresésére indultak, és visszatértek Jeruzsálembe. [Lk. 2.46] Úgy történt azonban, hogy csak három nap múltán találtak rá, amint éppen a templomban a tanítók közt ült, és hol hallgatta, hol meg kérdezgette őket. [Lk. 2.47] Belátásai és feleletei mindenkit megdöbbentettek, aki csak hallotta őt. [Lk. 2.48] Mikor szülei meglátták, megrettentek. "Gyermekem - szólította meg az anyja -, miért tettél így velünk? Lásd atyád, és én gyötrődve keresünk." [Lk. 2.49] "Miért van, hogy kerestetek engem? - kérdezte tőlük Jézus. - Nem tudjátok, hogy nekem abban kell lennem, ami Atyámé?" [Lk. 2.50] Ám ők nem látták át a beszédet, amelyet hozzájuk szólott. [Lk. 2.51] De aláment velük, s Názáretbe került, hol magát alájuk vetette. Anyja azonban mind ezeket a dolgokat szívében őrizgette. [Lk. 2.52] Jézus pedig folyton előrehaladt bölcsességben, testalkatban, Istennek és embereknek a kedvében. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1519. Elküldve: 2011-06-07 19:06:59, Bibliai versek (Igék) naponta	[2744.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 2. RÉSZ [Lk. 2.21] Mikor pedig betelt a nyolc nap ahhoz, hogy körülmetéljék őt, Jézus névvel nevezték el, melyet az angyal említett meg, még mielőtt Mária méhébe fogadta volna őt. [Lk. 2.22] Amikor aztán a Mózes törvénye szerint elteltek tisztulásuknak napjai, fölvitték őt Jeruzsálembe, hogy az Úr elé állítsák, [Lk. 2.23] aszerint, ahogy az Úr törvényében írva van, hogy minden férfi-magzatot, ki anyja méhét megnyitja, az Úr szenteltjének kell nevezni. [Lk. 2.24] Fölvitték, hogy az Úr törvényében megírottak szerint megadják az áldozatot, egy pár gerlét, vagy két galambfiókát. [Lk. 2.25] Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember. Ez az ember igazságos és lelkiismeretes volt, várta Izráel megbátorítását, és Szent Szellem ült rajta. [Lk. 2.26] Korábban kijelentést kapott a Szent Szellemtől, hogy nem lát addig halált, amíg meg nem látja az Úrnak Felkentjét. [Lk. 2.27] Szellem indítására ment el a szent helyre, úgyhogy amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvényes szokást megtegyék érte, [Lk. 2.28] ölébe vette őt, és az Istent áldva így szólt: [Lk. 2.29] "Most bocsátod el rabszolgádat, én Parancsolóm úgy, ahogy megígérted, békességgel, [Lk. 2.30] mert már meglátta szemem megmentő hatalmadat, [Lk. 2.31] melyet az összes nemzetek szeme elé készítettél [Lk. 2.32] világosságul, hogy azt nemzeteknek leleplezd, és népednek, Izráelnek dicsőséget szerezzél." [Lk. 2.33] A gyermek atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit Simeon őfelőle mondott. [Lk. 2.34] Simeon aztán megáldotta őket, majd így szólt a gyermek anyjához, Máriához: "Lásd, ő sokak elesésének és felkeltének okául jelent meg Izráelben, és jelül, melynek ellene fognak mondani. [Lk. 2.35] Sőt néked magadnak is kard járja át majd lelkedet. Azért lesz ez, hogy sok szív fontolgatásairól lehulljon a lepel." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1518. Elküldve: 2011-06-05 07:08:59, Bibliai versek (Igék) naponta	[2745.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 2. RÉSZ [Lk. 2.1] Azokban a napokban történt, hogy a felséges Cézár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földet írják össze. [Lk. 2.2] Ez az összeírás volt az első, és Küréniosz szíriai helytartósága idején történt. [Lk. 2.3] Az összeírás végett mindenki úton volt, ki-ki a saját városa felé. [Lk. 2.4] Galileából, Názáret városából József is fölment Dávid városába, melyet Betlehemnek hívnak, mivel Dávid házából és atyafiságából származott, [Lk. 2.5] ment, hogy összeírják Máriával együtt, ki jegyese volt, és terhes volt. [Lk. 2.6] Történt, hogy ott-tartózkodásuk alatt beteltek a napok, amikor szülnie kellett. [Lk. 2.7] Meg is szülte elsőszülött Fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mivelhogy a szálláson nem volt helyük. [Lk. 2.8] Azon a vidéken pásztorok tartózkodtak a szabad ég alatt, s az éjszakában őrváltásról őrváltásra őrizték nyájukat. [Lk. 2.9] Egyszer csak az Úrnak egy angyala állott melléjük, és az Úr dicsősége körülragyogta őket. Nagy félelem ült reájuk, [Lk. 2.10] de az angyal ezt mondta nékik: "Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek néktek, mely az egész népnek is öröme lesz: [Lk. 2.11] Ma megmentő született nektek a Dávid városában, s ez maga a Krisztus, az Úr. [Lk. 2.12] Ezt a jelt rendelték nektek: egy kisdedet fogtok találni bepólyálva, jászolban fekve." [Lk. 2.13] Ekkor hirtelen a mennyei hadseregből sok-sok angyal állott az angyal mellé, s azok ily szóval magasztalták az Istent: [Lk. 2.14] "A magasságokban dicsőség Istennek, és a földön békesség az Istennek tetsző emberek között!" [Lk. 2.15] Történt aztán, hogy mihelyt az angyalok a pásztoroktól az égbe távoztak, ezek beszélgetni kezdtek egymás között: "Na, menjünk el Betlehemig, hadd lássuk meg ezt az eseményt, melyet az Úr megismertetett velünk." [Lk. 2.16] Sietve elmentek, és meg is lelték Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet is. [Lk. 2.17] Mikor meglátták, megismertették a szózatot, amelyet a gyermek felől nekik szóltak. [Lk. 2.18] Mindazokat, akik hallották, csodálkozóba ejtették azok a szavak, melyeket a pásztorok mondottak nekik. [Lk. 2.19] Mária pedig e szavakat mind megőrizte, és a szívében egybevetegette azokat. [Lk. 2.20] A pásztorok azután visszatértek, közben dicsőítették és magasztalták az Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy ahogy nekik megmondották. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1517. Elküldve: 2011-06-03 19:27:36, Bibliai versek (Igék) naponta	[2746.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 1. RÉSZ [Lk. 1.64] Erre azonnal megnyílt Zakariásnak a szája és nyelve, az Istent áldva beszélni kezdett. [Lk. 1.65] A környéken lakókat pedig nagy félelem szállotta meg, Júdea egész fennsíkján mindenfelé szóbeszéd tárgyává lettek mindezek a dolgok. [Lk. 1.66] Azok, akik hallották, mind szívükre vették és így szóltak: "Ugyan mivé válik még ez a gyermek? Hisz máris vele van az Úr keze." [Lk. 1.67] Atyja, Zakariás pedig Szent Szellemmel telt meg és prófétaként mondta: [Lk. 1.68] "Áldott az Úr, Izráelnek Istene, hogy rátekintett népére, és megváltást szerzett neki, [Lk. 1.69] hogy szolgájának, Dávidnak házában megmentő szarvát támasztotta nekünk, [Lk. 1.70] annak megfelelően, ahogy azt örökidőktől fogva szóló szent prófétáinak száján át szólotta. [Lk. 1.71] Ellenségeinktől menekülést szerzett. Menekülést mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket, [Lk. 1.72] hogy így irgalmasságot tegyen atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, [Lk. 1.73] arról az esküről, mellyel atyánknak, Ábrahámnak esküdött, [Lk. 1.74] hogy miután ellenségeink kezéből kiragad, megadja nekünk, hogy félelem nélkül szolgálhassuk őt. [Lk. 1.75] Őelőtte járva minden napunkon jámborságban és igazságosságban. [Lk. 1.76] Téged is kisgyermek, a Magasságos prófétájának fognak nevezni, mert az Úr előtt fogsz járni, hogy az ő útjait elkészítsd, [Lk. 1.77] hogy a menekülés ismeretét közöld népével, azaz vétkeik elengedését, [Lk. 1.78] annak következtében, hogy Istenünk irgalomra gerjedt s ez irgalommal reánk tekintett a magasságból a napfölkelte, [Lk. 1.79] hogy a sötétségben és a halál árnyékában ülőket beragyogja, s lábunkat a békesség útjára igazítsa." [Lk. 1.80] A gyermeknek aztán növekedést és erőre jutást adott a szellem, s addig a napig azonban, amelyen Izráelnek bemutatkozott, a pusztában tartózkodott. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1516. Elküldve: 2011-05-31 07:22:38, Bibliai versek (Igék) naponta	[2747.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 1. RÉSZ [Lk. 1.46] Mária így szólt: "Magasztalja lelkem az Urat! [Lk. 1.47] Szellemem ujjongásba tör ki Megmentőmön, Istenemen, [Lk. 1.48] hogy rátekintett rabszolgálójának alacsony voltára. Hiszen mostantól fogva minden nemzedék boldognak fog mondani engem. [Lk. 1.49] Mert felséges dolgokat tett velem a Hatalmas! Szent az ő neve. [Lk. 1.50] Irgalma nemzedékről nemzedékre tart azokon, akik őt félik. [Lk. 1.51] Karjával megvalósította hatalmának uralmát. Szétszórta azokat, akiket szívük gondolkodása fennhéjázásra bírt, [Lk. 1.52] a hatalom birtokosait trónjukról letaszította, és az alacsonyakat felmagasztalta, [Lk. 1.53] éhezőket javakkal töltött meg, és gazdagokat éhesen küldött el. [Lk. 1.54] Fölvette szolgájának, Izráelnek gondját, [Lk. 1.55] visszaemlékezett Ábrahámnak és magvának ígért örök irgalmasságára, úgy, ahogy arról atyáinkhoz szólott." [Lk. 1.56] Mária mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért. [Lk. 1.57] Erzsébet szülésének ideje pedig betelt, és fiat szült. [Lk. 1.58] Mikor a környéken lakók és a rokonok meghallották, hogy az Úr milyen nagy irgalommal fordult feléje, vele együtt örvendeztek. [Lk. 1.59] A nyolcadik napon aztán eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. [Lk. 1.60] Megszólalt azonban az anyja: "Ne úgy hívjátok! János lesz annak neve." [Lk. 1.61] "Nincs a rokonságban senki, akit e névvel neveznének" - mondták neki -, [Lk. 1.62] majd intettek atyjának, hogy vajon minek akarja az nevezni, [Lk. 1.63] mire ő egy táblácskát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Mindnyájan elcsodálkoztak. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1515. Elküldve: 2011-05-30 05:32:52, Bibliai versek (Igék) naponta	[2748.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 1. RÉSZ [Lk. 1.26] A hatodik hónapban azután az Isten Galileának egyik városában, melynek neve Názáret, elküldte Gábriel angyalt [Lk. 1.27] egy szűzhöz, aki egy - a Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese. A szűz neve Mária volt. [Lk. 1.28] Bement hozzá az angyal és megszólította: "Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr van veled." [Lk. 1.29] A leányt azonban megzavarta a szó, de amíg fontolgatta, hogy honnan eredhet a köszöntés, [Lk. 1.30] az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Mária, hiszen kegyelmet találtál az Istennél. [Lk. 1.31] Lásd, méhedben foganni fogsz, fiat szülsz, és azt a Jézus névvel fogod nevezni. [Lk. 1.32] Nagy lesz ő, a Magasságos Fiának nevezik majd, s az Úr, az Isten, neki adja atyjának, Dávidnak trónját, [Lk. 1.33] úgyhogy az örök korokon át fog Jákób házán uralkodni, s királyságának nem lesz vége." [Lk. 1.34] "Hogy lehet ez meg - kérdezte Mária az angyaltól -, miután én férfit nem ismerek?" [Lk. 1.35] "A Szent Szellem száll reád - felelte neki az angyal -, a Magasságosnak hatalma fogja rád vetni árnyékát, ezért szentnek fogják nevezni szülöttedet, Isten Fiának. [Lk. 1.36] Lásd, rokonod, Erzsébet maga is fiúval terhes öregségében és most már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek neveznek. [Lk. 1.37] Mert nincs olyan dolog, amely Istennél lehetetlen volna." [Lk. 1.38] "Itt van az Úr rabszolgálója - szólt erre Mária. Ahogy mondtad, úgy történjék velem. Ezzel az angyal eltávozott tőle. [Lk. 1.39] Ezekben a napokban Mária útnak indult, és nagy sietséggel ment a felvidékre, Júda városába. [Lk. 1.40] Ott bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. [Lk. 1.41] Amikor Erzsébet Mária köszöntését meghallotta, az történt, hogy a magzat repesni kezdett Erzsébet méhében, Erzsébet meg Szent Szellemmel telt meg, [Lk. 1.42] és hangos szóval így kiáltott: "Asszonyok áldotta vagy te s áldott a méhed gyümölcse! [Lk. 1.43] Honnan ért engem ez a kegyelem, hogy Uramnak anyja jöjjön hozzám? [Lk. 1.44] Lásd, amikor köszöntésed hangja fülembe csengett, repesni kezdett a magzat méhemben. [Lk. 1.45] Boldog, aki elhitte, hogy eljő beteljesedése mindannak, amit az Úr szólott neki." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1514. Elküldve: 2011-05-29 19:39:20, Bibliai versek (Igék) naponta	[2749.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 1. RÉSZ [Lk. 1.18] Zakariás megkérdezte az angyaltól: "Miről tudhatom ezt meg? Hiszen öreg ember vagyok, és feleségem is élemedett korú." [Lk. 1.19] "Én Gábriel vagyok - felelte neki az angyal - az, aki Isten mellett szoktam állni. Azért küldtek el, hogy beszéljek veled, és örömhírül hirdessem ezeket. [Lk. 1.20] Hallgatásra leszel azonban ítélve addig a napig, amelyen megtörténnek ezek, nem fogsz tudni szólni amiatt, hogy nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni." [Lk. 1.21] A nép pedig várt Zakariásra, és csodálkozott azon, hogy késik a templomban. [Lk. 1.22] Mikor aztán kiment és nem tudott szólani hozzájuk, fölismerték, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, de megmaradt némának. [Lk. 1.23] Mikor papi szolgálatának napjai beteltek, elment haza. [Lk. 1.24] E napok után felesége, Erzsébet fogant, majd öt hónapra elrejtőzött. Azt mondta: [Lk. 1.25] "Így tett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy gyalázatomat, melyet az emberek között viseltem, levegye rólam." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10595

1513. Elküldve: 2011-05-28 08:11:14, Bibliai versek (Igék) naponta	[2750.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 1. RÉSZ [Lk. 1.1] Miután már sokan fogtak hozzá, hogy a köztünk teljességre jutott eseményeket rendbe szedve elbeszéljék [Lk. 1.2] úgy, ahogyan azokat nekünk azok átadták, akik az igének kezdettől fogva szemtanúi és szolgái lettek, [Lk. 1.3] jónak láttam én is, ki mindennek eleitől fogva pontosan utánajártam, hogy sorjában leírjam őket neked, igen derék Teofilosz, [Lk. 1.4] hogy felismerd ama dolgok bizonyosságát, amelyekre oktattak. [Lk. 1.5] Júdea királyának, Heródesnek napjaiban volt egy Zakariás nevű pap, aki Abia napi beosztásában szolgált. Ennek felesége is Áron leányai közül származott, a neve Erzsébet volt. [Lk. 1.6] Isten előtt mindketten igazságosak voltak, és feddhetetlenül jártak az Úr összes parancsolataiban és az ő igazságos útjain. [Lk. 1.7] Nem volt gyermekük, mivelhogy Erzsébet meddő volt és mind a ketten már élemedett korú emberek voltak. [Lk. 1.8] Történt aztán, hogy amikor Zakariás a napi beosztás rendjében az Isten előtt papi tisztjét végezte, [Lk. 1.9] a papi szokásnak megfelelően a sorsvetés neki juttatta azt a feladatot, hogy az Úr templomába bemenjen füstölni. [Lk. 1.10] A füstölő áldozat órájában, mialatt az egész néptömeg künn imádkozott, [Lk. 1.11] történt, hogy az Úrnak angyala a füstölő oltártól jobb kéz felől állva megjelent neki. [Lk. 1.12] Zakariást, amikor meglátta őt, nyugtalanság és félelem szállta meg. [Lk. 1.13] Ám az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, hiszen könyörgésed meghallgatásra lelt. Feleséged, Erzsébet fiat fog szülni neked, és azt te majd János névvel nevezed. [Lk. 1.14] Örömödre és ujjongásodra lesz e gyermek, sőt sokan fognak örülni annak születésén, [Lk. 1.15] mert nagy lesz az Úr előtt. Nem fog inni sem bort, sem pálinkát, és már anyja méhétől Szent Szellem fogja betölteni. [Lk. 1.16] Izráel fiai közül sokakat fog az Úrhoz, Istenünkhöz téríteni. [Lk. 1.17] Ő előtte fog járni Illés szellemével és hatalmával, hogy az atyák szívét a fiakhoz visszatérítse, engedetleneket az igazságosak észjárására hozza, hogy az Úrnak jól fölkészült népet állítson elő." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó