| Versek Idézetek Gyüjteménye! (üzenet: 55, Hobbi) |
|
|
|
"Az ember hal vagy madár vágyna lenni,
a kígyó szárny után sóvárog,
a kutya félresikerült oroszlán,
a mérnök költővé szeretne válni,
a légy fecskéül akarna tanulni,
s légynek kívánna látszani a költő,
ámde a macska
csak macska akar lenni..."
PABLO NERUDA
|
Nagyon szépek ezek a versek!
köszike! 
| |
[előzmény: (28) Tibbe, 2006-10-03 15:20:31] |
Ratkó József
Akinek a szerelem a gondja...
Agyát, szívét is hámba fogja,
merengve hallgat, szól szorongva,
akinek szerelem a gondja.
Fészek-rakók álmait sejti,
tolakvó énjét elfelejti,
szellős nádasban el is rejti.
Kedvesének hű tükre lenne,
s míg ő csudálná magát benne:
szemérmes, dús titkokra lelne.
| | [válaszok erre: #29] |
|
Szörényi Levente/Bródy János:
Egy év elmúlt
Elmúlt egy év
hova tűnt a szép tavasz, hajnali szél
ez első rügyező ág, a találkozás.
Egy év elmúlt
hova tűnt az édes nyár, szép szerelem
a forró éjszakák, ígéretek.
Elmúlt egy év
hova tűnt a fáradt ősz, sokszínű táj
a hulló csillagok, a búcsúzás.
Egy év elmúlt
hova tűnt a hideg tél, a nagy havazás
a sápadt napsugár, a várakozás.
És jön majd még sok-sok év
Akire vársz, talán majd rádtalál.
Az élet nem áll meg soha, végtelen tánc
akárhogy táncolhatsz, csak körben jársz
Szoríts meg jól, ha engem kívánsz,
addig szeress, amíg látsz.
|
Stignor István
Ősz
Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...
Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s míg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon....
|
Tibbe Gyönyörűek ezek a versek.   |
Sólyom Tamás:
FRESKÓ
Szaladunk egymás kezét szorítva,
szemünk lehúnyva, fújja a hajunk a szél.
Vadul remegő búzaföldeken
vihar söpör és lassan leszáll az éj.
És lemondva végül az otthoni ágyról
zihálva állunk, saras ruhánkból
apró patakban, lassan folyik a víz.
S amíg az arcunk fehérre mossa,
templomi csöndben angyalokká leszünk.
Kupolák öblén szárnyal a vágyunk,
az idő útján időtlenül repülünk.
És aratják lenn a búzamezőket,
hideg az ősz, a kopasz vidéket
apró pihékkel öltözteti a tél.
Fenn a kékben mozdulatlanul
nézzük egymást, nézzük, hogy olvad a hó.
Szerelmes szavak hajnali réten,
érik a nád és madarat ringat a tó.
S újra a nyár, ez a vihart idéző,
zsiványkodó és csodát remélő,
észrevétlen az őszbe emészti a tűz.
Így múlnak egyre-másra az évek,
keskeny az út és csöndesen vezet hazafelé.
Hajlott a hát és öreg a szív is,
sötét ruhába öltözve ülnek a kapu elé,
de a szemekben izzó hajdani vágyak
ajtót mutatnak az esti magánynak,
a félhomályban gyertya lángja ég.
Látod, lassan eltűnik minden,
csak mi ketten nem öregszünk.
Ki tudja, milyen rég figyeljük
e különös világ változását.
Keretben élünk fenn a falon,
valaki néha ránk néz lentről,
s időnként egy darab papírra
egy-egy mondatot tétován leír.
|
Francis Jammes
A HÁZ RÓZSÁVAL LENNE ITT TELI
A ház rózsával lenne itt teli s dongó darázzsal.
Vecsernye szólna délután lassúdad kondulással;
a szőllőfürtök áttetsző kövek ilyenkor, s lassan
szundítanának benn az árnyékos lugasban.
Ó, hogy szerethetnélek itt. Tiéd e szív, merész
huszonnégy évem, gőgöm és egész
fehér rózsáktól illatos költészetem tiéd;
és mégsem ismerlek, hiába minden hát, nem élsz.
Mert azt tudom, ha élnél, vélem élnél,
velem lennél te itt, velem rejteznél ott a réten,
nevetve csókolnál, fölöttünk szőke méhek,
mellettünk hűs patak, s a lombok összeérnek.
A napfény hullna csak, hallgatnánk, hogy sziszegne,
mogyorócserje vetne apró árnyékot füledre,
s már nem nevetnénk, mert kimondhatatlan volna
szerelmünk, és a szánk némán egymásra forrna;
s érezném ajkaid pirossán, mily varázslat!
a rózsát, szőllők jóízét s mérgét a vad darázsnak.
(Radnóti Miklós fordítása)
|
Sólyom Tamás:
VALLOMÁS
Veled alszom és Veled ébredek,
valahányszor álmodozom.
Olyan ez, mint a hajnali remegés,
ahogy végigszalad az arcomon.
Zajaimmal megkeserítelek,
túl hangos a szívdobogás.
Menekülnék - hidd el -, de az vagyok,
ami lángban a féktelen lobogás.
Hiába bújtatod el Magad,
mindennap megtalállak,
lehajtom fejem és megjelensz,
ne félj, így senki se láthat,
ne félj, így senki se láthat.
Érezned kell, amit mondanék,
oly erős a vágyódásom.
Utol ér ez az üzenet, átlebeg
időn és távolságon.
Úgy néznek a régi barátaim,
azt kérdik, mit nevetek.
Nem hinnék úgyse, ha mondanám,
hogy Veled alszom és Veled ébredek.
|
Nagy László
Ki viszi át a szerelmet
Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt,
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
|
Pilinszky János
Sztavrogin elköszön
"Unatkozom. Kérem a köpenyem.
Mielőtt bármit elkövetnek,
gondoljanak a rózsakertre,
vagy még inkább egyetlen rózsatőre,
egyetlen egy rózsára, uraim."
|
Kercsó Attila
Jelképek
Amit nem versnek szántak
s mégis az,
lehetne tán az igazán
igaz.
Néhány vonalból kibomlik
a táj,
A szomorúság nemcsak
ami fáj.
A szeretet nem divat,
ünnepi,
melyet csak bálon illik
hordani.
Ha jelből értesz minek
sok beszéd,
a szavakat az idő marja
szét.
Míg a legyintés lemondás
lehet,
A boldogság is sokszor
képzelet.
Rozsdás szögesdrót a rabság
maga,
Szerény virág a szépség
bajnoka.
Hol pont a vég ott ne folytasd
tovább,
Az erdő helyett megteszi egy
ág.
Színek bölcsője csak fehér
lehet,
mert hordozza az összes
színeket.
Fehér a hó s a menyasszony
lepel,
a jelképeknek olykor hinni
kell.
|
Sólyom Tamás:
Cím nélkül
Ha az árnyékom köszönés nélkül végleg elhagyott,
Ha lépéseim nem rajzolnak süppedt lábnyomot,
Ha tükörbe nézek, s azt látom, hogy nem vagyok jelen,
Mert őt, aki onnan rám figyel, őt nem ismerem.
Akkor csillagok között, vagy a felhők felett
Mesevilágba hajszol a képzelet.
Ilyenkor messze indulok, száll a csónakom,
Az Óperencián utazom.
De mégis, mégis a földön élek
és mindig visszatérek,
(mindig visszatérek,)
Hiszen én is, én is a földön járok,
de ilyen csodát még nem láttam,
Ez eltaszít és magába zár...
Ha számon kérik a bűnömet, amit nem követtem el,
Ha kérdésemre nem figyelnek, senki nem felel.
Ha kiáltásom ellenére túl csendes vagyok,
Ha hamis a húr a gitáron, amit A-ra hangolok.
Akkor álmodozni kell, hogy könnyű legyek,
Mikor Csodaországba röpít a képzelet.
Ilyenkor varázsszőnyegen, vagy tündérszárnyakon
Az Üveghegyen túl utazom.
Titok, kérlek ne mondd el senkinek,
De van egy hely, ahova olyankor megyek,
Ha ketté szakad a szál...
Ha nincs nagyobb pohár...
S ha úgy érzem, hogy nem hiányzom már
|
Sólyom Tamás:
Az én színeim
Nem értem ezt a képet, mégis kedves nekem,
nem értem, hogy mi kényszeríti simogató kezem.
Hozzáérek lágyan, talán akad még remény
és egyszer befogad ez a festett költemény.
De ujjaim nyomán a szépen megrajzolt világ
zűrzavaros lesz, mégis hiszem, csak így tovább.
És árkok nyílnak végig, ahogy a körmöm elhalad,
összefolynak a színek, csak kérdőjel marad...
Hol az a sárga az igazán szép,
hol az a zöld és mi ez a kék?
Az én színeim, ahogy a világot látom.
Ez a szivárvány minden igazam
és minden hazugságom.
S ahogy ülök a vászon előtt,
lassan életre mozdul a kép,
egy alak a festményből hirtelen kilép,
leül mellém, felém fordul,
nézd, ez én vagyok, ez már a múlt.
Új vásznat terítek a régi helyére már,
eljövendő színeimre, fényeimre vár.
S boldog vagyok, hogy végre nekem készül a kép,
s azt mutatja majd, amit látni szeretnék.
De meglepődve érzem, hogy bizonytalan vagyok,
s érzem azt is, most az egyszer nem hazudhatok,
de túl sok az emlék és a régi gondolat,
és túl sok a volt, ami után csak kérdőjel marad...
Hol az a sárga, az igazán szép,
hol az a zöld és mi ez a kék?
A palettán görcsös az ujjam, az ecset föl-le jár.
Fekete és fehér között néha meg-megáll.
S ahogy ülök a vászon előtt,
lassan életre mozdul a kép,
egy alak a festményből hirtelen kilép,
leül mellém, felém fordul,
nézd, ez én vagyok, azt hiszem...
|
Idézet:
| Mint űz, hajt vágyam hiába
Te egyetlen Senkim, szavadra várva
De ajkad kecsegtet némán, nevetve
S én játékod játszom kínomat feledve.
Édes rabomként őrizlek féltve
Soha meg nem kapva, fájva mindörökre
De magamnak akarlak, Te Senki, Te Minden
Hisz' tudom, Te vagy egyetlen kincsem.
S ha éjnek sötét leple borít
És veszett kutya szebb holnapért vonít
Tudnod kell, hogy virrasztok árván
Tobzódva lázban, jöttödre vágyván,
És harcol, és küzd, de elbukik szívem
Elsorvad az éj, s most már megértem
Nem teremsz virágot hívó kertemben
Csak nekem voltál, Te Minden, Te Egyetlen.
| |
| | [válaszok erre: #51] |
|
Idézet:
| Csodás minden napom mit veled élhetek,
Ámulatba ejtő mind az mit érezhetek.
Te vagy a reménység, a szívárvány nekem,
az, kit senki más nem érinthet -ÉLETEM.
Érzéki percek és éjszakák múltak el,
ébredni veled olyan, mint a mennyország.
Szomorkás napon is csak veled lenni,
veled könnyezni,
veled reménykedni.
Veled élni csak minden pillanatban.
Veled vesződni, ha épp olyan napunk van.
Nem feledni a napot, mit megismertél velem.
A hulló csillagot, mi szerelmünk jelképe lett!
| |
|
köszi 
Hozhatok ti is,nem baj ha nem saját...nagyon szeretem a verseket és az idézeteket! 
| | [válaszok erre: #16] |
[előzmény: (12) sky, 2006-09-13 21:22:51] |
Ica |
Idézet:
| Megfeszült-e vagy várta már a véget?
-Nem tudom. A kis levél gondolt egyet,
S lehullt a kőlapon.
Egymásra néztünk egy pillanatra,
Körülöttünk az arcnélküli tömeg...
Tudom, hogy megismertél,
S hogy én is ismertelek
| |
| | [válaszok erre: #12] |
|
No igen ez az egyik kedvenc idézetem töle 
Panni
Zeneforum | |
[előzmény: (8) anshi, 2006-09-09 22:24:48] |
Köszönöm!
Idézet:
| Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet!
Gabriel García Márquez
| |
| | [válaszok erre: #9] |
[előzmény: (7) babatom, 2006-09-09 19:45:18] |
Köszi.. A versek sajátok...próbálkozom néha
Nagyon tetszett a tied!
| | [válaszok erre: #7] |
[előzmény: (5) babatom, 2006-09-07 22:01:49] |
| Versek Idézetek Gyüjteménye! (üzenet: 55, Hobbi) |
|
|
|
|
szia