Regisztrál :: Profil :: Beállítás :: Tagok :: Keres :: Szavazógép :: Csoportok :: Segítség Vissza :: Főoldal 

 Ön is hirdessen itt! Részletekért klikk: ide! Összes banner! :: Saját banner! 
 Hozzászólások: 9349936/0 Témák: 17853 Tagok: 110177 Legújabb tag: attwyeeig Online: (121/3
 Név: Jelszó:  Eltárol  Elfelejtette jelszavát?
    / 3 
Lista: 
Kép:
Smile:
  
 Komondorok a magyar irodalomban (üzenet: 55, KOMONDOR)
 
 57. bokelfenn  |   Válasz erre2011-11-23 23:43:16 [1.] 
Véletlen találtam rá erre az oldalra. Hát nem szégyellem, igen elérzékenyültem egy-két történeten. Gyerek kori emlékeket ébresztettek fel bennem. Mivel a mi családunkban is van két komondor, csak igazolni tudom az olvasottakat. Nagyon ragaszkodó az emberi "családját" imádó fajta. Viszont mi is imádjuk őket.

Csatolt kép - 15557413.pic



[előzmény: (9) gubapumi, 2008-12-13 15:59:32]
 56. PAttila1  |   Válasz erre2011-02-06 00:45:49 [2.] 
részlet
Malonyai Dezső : A Magyar Nép művészete

"Különösen a régi világban kellett a komondor, amikor a pásztorok jobban erdőztek, hónapokig künn voltak a szállásokon. Régente sok lopkodó ember járt; künt a pusztán a pásztor hétszám se látott más embert, csak olyast, aki lopni szokott.

A komondornak öt-hat lovat is megvettek három forintjával. A húst fölrakták az akol padlására. A hidegben hetekig sem büdösödött meg. Finom kutyaeledel volt az!

Nyáron a birkából jobban hullik, akkor fölösleges is lett volna lovakat venni.

A komondorok is ritkák ma már, mert a jó közbiztonság mellett nincs rájuk szükség.

A pásztor díszítési kedvét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy még a kutyájának is faragott valamit: a nyakára kölöncöt, cölömpöt. "

Én a kuvaszokkal vagyok!
Tanyacsárda Őre Kennel
 55. Tbetyárkincsem  |   Válasz erre2011-02-05 17:13:13 [3.] 
Radics Géza



Olvasmányok múltunkról

II. rész





A magyar kutyafajták

Nemzetközileg a legismertebb magyar kutyafajták a puli, kuvasz, komondor és a vizsla. A vizslát mint kedvelt vadászkutyát említették már a Mátyás király korabeli följegyzések. Ma, az amerikai vadászok körében is jól ismert. Eredetére nincs kielégítő adatunk.
Badiny Jós Ferenc tanulmányaiból értesültünk, hogy az angol régész, R:C: Thompson Jarmó (Irak) ásatásánál talált egy napon szárított, ékírásos agyagtáblát, amelyre a puli neve, így: puli és alakja van bevésve. A sumer ékírásos táblácskákon a komondor és a kuvasz nevei kumundor és ku-assa alakban kerültek elő. A sumérek a kutyát kudda-nak nevezték. Mások ezt nem látják igazoltnak. Ha azonban valósnak bizonyulnának, abból arra lehetne következtetni, hogy e kutyafajták a kárpát-medencei őstelepes nép szolgálatában állottak már a korai ezredekben. Ez azonban nem zárja ki, hogy az avarok és Árpád népe is használta őket. A sumer nyelvben számos olyan szó van, amely e kutyák munkakörével, azaz a pásztorélettel kapcsolatos, és ma is érthető, bár nem minden esetben pontos megfelelőik a mai értelmüknek, de azonos fogalomkörbe tartoznak. A juhászlegény vászonból készült bő-gada-t (len, gatya, Bobula) visel, s miután magára teríti meleg suba-a-ját (díszes, suba, Bobula), fütyörészve tere-el-geti (uralkodik, terel, Dudás. R.) ugadu (düh, Kis D. A dühös kutya ugat) kudda-jával (kutya, Orbán) a jámbor bar-rin-na-ait (bárány, Bobula), miközben ustur-ával (ostor,Dudás R.) nagyokat csördít.

A puli, kuvasz és komondor neve ötezer éves cserepeken, írásos alakban megtalálható. Eme kutyák már ekkor gazdáik hűséges szolgái voltak. Háziasításuk tehát több ezer évvel korábbra tehető. A hosszú ezredek során a rájuk bízott és megkövetelt munka ösztönszerű tulajdonságukká vált. Alkalmasak állat- és házőrzésre egyaránt. Gazdáikhoz és a közvetlen családhoz szilárdan ragaszkodnak, azoknak szükség esetén nem megvesztegethető, harcias védelmezői lesznek. Kisgyermekektől még a fájdalmat is eltűrik, legfeljebb odébbállnak. Az idősebbeket morgással vagy fogvicsorgatással figyelmeztetik, hogy hol a határ, de nem harapnak. Az apróállatot orrukkal terelgetik a helyes irányba, ugyanakkor szívesen csípnek a nagyok oldalába. Idegen a házat vagy nyájat csak a gazda jelenlétében közelítheti meg. Pontosan ismerik a terület határvonalait, amely felügyeletük alatt áll.

Az utóbbi időben egyre több komondort használnak Nyugat-Amerikában a nyáj őrzésére. Kiderült ugyanis, hogy a prérifarkas (coyote) ravaszságával a legeredményesebben a komondor veszi fel a harcot. A kuvasz szintén elterjedőben van Amerikában.

Termetre a komondor a legnagyobb, rövid, erős állkapcsa az oroszlánéhoz hasonlít. A kuvasz arányos és határozottan szép pofájú, okos kinézésű kutya. A puli a legkisebb, s talán a legokosabb. Akik a pulik tulajdonságait jól ismerik, azt mondják: a puli nem kutya, a puli az puli. Egy tanult, de a második világháború után kényszerből több évig pásztorkodó ember is azt állítja, hogy a puli nem ugat, a puli beszél. 36 olyan jelet ismert föl, amellyel a puli valamit közölni akart gazdájával. A puli közölnivalóját hangszínezéssel, és különböző mozdulatokkal, cselekvéssel adja tudtára gazdájának.


Hétvezér Őre Kennel



A múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk. Azon állunk.
/ Hidvégi gróf Mikó Imre /
 54. virányos  |   Válasz erre2011-01-27 14:33:05 [4.] 


Fésüs Károly
[előzmény: (53) Kohári Pisti, 2011-01-27 01:19:39]
 53. Kohári Pisti  |   Válasz erre2011-01-27 01:19:39 [5.] 
http://www.youtube.com/watch?v=K9l7JJck3z8

Az embereknek mind egyforma a szemük, és mégis mást látnak vele.

(Germanus Gyula)
[válaszok erre: #54] [előzmény: (52) joskakomondor, 2011-01-25 13:08:24]
 52. joskakomondor  |   Válasz erre2011-01-25 13:08:24 [6.] 
Akik erősek, tudjták, hogyan tartsák rendben az életüket.
Könnyekkel a szemükben sikerül, azt mondják mosolyogva, "Jól
vagyok"

Mázli

Mázli a kutyám volt. Pályafutását egy szatyorban kezdte a kedvenc horgászvizem tetején úszva. Egy tavaszi napon pergetéssel múlattam az időt a Dunavölgyi-főcsatornán. Kapás nemigen volt, néhány sügért és egy éppen méretes csukát fogtam, de jó volt az idő, jólesett a hosszú séta és a horgászat a téli fagyos csukázások, menyhalazások után.



Dél körül egy autó robogott el mögöttem az úton, majd kisvártatva megállt. Néhány perc múlva pedig suhant is visszafelé. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de nem is nagyon foglalkoztatott. Kisvártatva megjelent a víz tetején előttem a már említett csomag, amely legnagyobb értetlenségemre mozgolódott, mintha lett volna benne valami. Fogtam a botot és megpróbáltam rádobni a villantót, a próbálkozás másodjára sikerült. „Kifárasztottam” a zacskót és nagyon meglepődtem, amikor kinyitottam. Egy néhány hetesnek tűnő kiskutya volt benne. –Ekkor leesett mit is művelhetett az előbbi autós.- Szerencsétlen állat már alig élt, szőre teljesen át volt ázva, és amikor a kezembe vettem éreztem, hogy az egész apró kis teste remeg. Olyan fájdalommal és értetlenséggel nézett rám, hogy azt hittem menten megszakad a szívem. Az volt a szerencséje, hogy a zacskóba, amibe tették elég levegő szorult ahhoz, hogy ideig-óráig a víz tetején ússzon. - Hogy vihet rá a lélek valakit, hogy így intézze el a „problémáját”?- Gondoltam. Gyorsan fogtam a kéztörlő rongyomat és beletekertem. Sebtében összepakoltam a felszerelésemet és hazarobogtam.

Otthon a feleségemmel szárazra töröltük szegényt és egy dobozkában a konvektor mellé tettük. Nem is volt kérdés, hogy megtartjuk-e. Elmeséltem a történetet, hogy hogyan került hozzám és ennek hatására a Mázli nevet adtuk neki. Mázli azon a napon meg sem nagyon mozdult, csak gubbasztott a dobozban a jó meleg fűtőtest mellett. Este megpróbáltuk megetetni, de nem fogadott el tőlünk semmit, még a tejet sem. Valószínűleg az anyját hiányolta. Végső ötletként a tejet fecskendőbe szívtuk fel és így erőltettünk bele egy kis táplálékot. A fecskendős módszert egy hétig alkalmaztuk, utána már magától is fellefetyelte a tejet kistálkából.

Teltek-múltak a hetek, hónapok és Mázli nőtt-nődögélt olyannyira, hogy egy szép, kifejlett, kan labrador lett belőle. Igazán formás, hibátlan ebbé nőtte ki magát, valódi gyöngyszemmé. Aranybarna szőre csak úgy ragyogott a napfényben, az állása büszke volt, ábrázata értelmet sugárzott. Előtte is volt már kutyám, de ilyen hűséges, szeretetreméltó, okos még sohasem! Nem nagyon kellett tanítani, mégis mindig szót fogadott, nem kaparta fel a kertet, nem fojtotta meg a csirkéket, szerette a gyerekeket és a házőrzést is kifogástalanul végezte, igazi mintakutya lett belőle. Nemsokára eljött az idő, hogy a horgászat szépségeivel is megismertessem.

Amikor először vittem magammal, szinte kibújt a bőréből a parton. Szaladgált, fetrengett, élvezte a szabad és vad természetet, amelynek így, abban a pillanatban Ő is a része lett, teljes valóságában. A vízhez viszont egy méteren belül sohasem merészkedett, valószínűleg élénken élt az emlékezetében a zacskós kalandja.

Évekig hű társam volt, otthon és a vízparton egyaránt. Mindig magammal vittem horgászni, télen-nyáron, bármikor. Nem is lehetett volna otthon hagyni, mert ha meglátta a kezemben a botokat, farka felvágva már pattant is az anyósülés elé, a szokott helyére és daruval sem lehetett volna kivenni onnan, bár igaz, nem is akartam, mert szerettem, ha velem volt. Rengeteget köszönhetek neki, többek között felszerelésem nagy részét és egy ízben még az életemet is megmentette.

Egyik nyáron sátras hétvégét töltöttünk a vízparton pecázással. Szombat éjszaka 10 körül meguntam a gubbasztást a botok felett és lefeküdtem aludni, a kutyát pedig megkötöttem. Hajnalban arra ébredtem, hogy veszettül ugat valamit. Gyorsan felöltöztem és kimentem a sátorból. Láttam ám, hogy két rosszarcú férfi a botjaimmal a hónuk alatt oson az úton álló idegen autó felé. Hiába ordítottam rájuk, nem álltak meg. Erre elengedtem Mázlit, aki mint az őrült utánuk vetette magát, és félelmetes hörgéssel, ugatással vicsorgással megfutamította őket. A botjaimat szerencsére elhagyták a futásban.

A másik eset egy hideg, decemberi napon esett meg. Csukázni voltam szép, napos időben, a hőmérséklet viszont 0 fok körül volt, a víz sem lehetett több 2-3 fokosnál. Gyorsan telt az idő és hamar délután lett, mikor szerencsétlenül egy belógó bokor ágárba akadt a villantóm horga. Nem értem el sehogy sem, így csizmában a sekély part menti részbe gázoltam, és a bal lábamra támaszkodtam nyújtózkodás alatt. A lábam alatt lévő iszap viszont csúszott és a vízbe zuhantam. Azonnal elmerültem. Szerencsére a víz ott nem volt mély és fel tudtam magam lökni a felszínre. A több réteg ruhám viszont pillanatok alatt átázott és a csizmáim is megteltek vízzel. Halálfélelmem volt, pillanatok alatt lepergett előttem az életem. Kapálóztam a part felé, de a vizes ruha súlya húzott lefelé, ráadásul a lábaim is begörcsöltek. Azt hittem végem van, lassan süllyedni kezdtem. Láttam, hogy a parton Mázli idegesen toporog és küzd a félelmével. Körülbelül úgy nézhettem rá, olyan riadt félelemmel, mint ahogy Ő nézett rám annak idején a zacskóból. Izmaim és elmém kezdték felmondani a szolgálatot, és lassan teljesen elmerültem. Ekkor egy nagy ugrással utánam vetette magát, odaúszott hozzám és a galléromat megragadta, majd erejét megfeszítve, nagy szuszogással a part felé vonszolt. A partra érve a bokor ágaiba kapaszkodtam és erőgyűjtés után, lassan felhúztam magamat. Nehezen de sikerült. Hanyatt vetettem magamat és csak pihegtem. Nagyon ki voltam merülve és rettenetesen fáztam. Mázli mellém feküdt és nyalogatta az arcomat. Átöleltem a nyakát és magamhoz szorítottam. Megmentette az életemet félelmei legyőzésével. „Sohasem felejtem el neked, amit tettél!” –Ígértem meg neki. Hazaérve fenséges lakomát készítettem megmentőmnek, miután egy forró fürdőt vettem. Egy egész sült csirkét kapott.

Egyetlen hibája volt csak, mégpedig mérhetetlen utálata a rókák iránt. Ha megérezte a szagukat azonnal elrohant és nem lehetett megállítani. Csak ebben az esetben nem lehetett parancsolni neki.

Múlt nyáron is előfordult egy ilyen eset, de nem foglalkoztam vele, úgyis mindig előkerült. Elvágtatott a szagnyomon, de fél óra múlva meg is érkezett. Csapzottan, lihegve, véres pofával. –Gondoltam egy rókával kevesebb.- Teltek a napok és egyre furcsább lett a kutya. Teljesen felhagyott az ugatással, mindenkivel barátságosan viselkedett, közben viszont rossz volt ránézni. Vonásai megváltoztak, lógó fejjel kullogott és furcsán nézett mindenkire, még rám is. Nem tudtam mi lehetett a baja, amíg el nem kezdett habzani a szája. Nagyon megijedtem, mert ez a veszettség jele volt. Befutottam a házba telefonálni állatorvos barátomnak, aki nagyon készséges volt és hamar megérkezett. Tisztes távolságból megvizsgálta és megállapította a bajt. A bajt, amitől tartottam.

-Gábor, ez a kutya veszettséget kapott. Nem verekedett másik kutyával?

-Nem, de két-három héttel ezelőtt rókával igen.

-Akkor biztosan attól kapta el. Sajnálom, de el kell altatni. Teljességgel lehetetlen, hogy meggyógyuljon. Így legalább nem szenved tovább.

-Biztos vagy benne? Nincsen más lehetőség? -kérdeztem kétségbeesve.

-Nincsen, sajnálom. Le kellene majd fognod, hogy ne harapjon meg.

Ránéztem Mázlira, és nyomorultul éreztem magamat. Nekem kellett kimondani az ítéletet. Eszembe jutottak az együtt eltöltött évek, a rengeteg átélt kaland, az önfeledt játékok boldog órái. Nem akartam elveszíteni, de be kellett látnom, hogy ez a legjobb megoldás. Amíg a doktor felszívta a mérget, egy szíjat tekertem az állkapcsai köré és a combjaim közé véve a földhöz szorítottam, hogy ne szabadulhasson. Rettenetesen fájdalmas volt az egész, legszívesebben felordítottam volna, hogy: -Ne tedd meg!- de már késő volt. A tű az izomba hatolt és a méreg pillanatok alatt szétterjedt beteg testében.

Azok az izmok, amelyek a végsőkig megfeszültek annak érdekében, hogy a partra segítsenek, most az én nyomorult szorításom által satuba fogva remegtek az életért, és ernyedtek el, amikor a méreg elvégezte a munkáját. Ott feküdt a fűben megdermedve, megalázott tetemként egyszerű ravatalán, hű társam. Az egész család megrendülten állt fölötte, mindannyiunk szeme sarkában a bánat könnycseppjei híztak kövérre. Mázli meghalt és halálának részese, sőt, előidézője voltam.

A doki távozáskor elejtett mondatával a földbe döngölt, de teljesen igaza volt!

- Tudod, Gábor, ha tavasszal nem felejted el elhozni a kötelező oltásra, még most is élne…

Teljesen megsemmisültem. A felismerés és a feltörő jogos önvád villámként sújtott le rám, és porrá rombolt.

Így fizettem én meg neki hűségéért és önfeláldozásáért. Hűségből elégtelenre vizsgáztam! Bocsáss meg, kérlek, öreg barátom!!
[válaszok erre: #53]
 51. Baliházi  |   Válasz erre2010-03-27 11:48:03 [7.] 
http://komondoregyesulet.blogspot.com/2009/12/kutyak-kiralya.html

nagyapó, nagyanyó, nagyahó
 50. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-13 23:32:03 [8.] 
Hát régota örizgettem,és most modom és idöm is volt hát ide tettem hogy más is lása,azért mondom hogy kel a ,,pappir" ,gondoly a jövöre is!
[előzmény: (49) M.K.U. Tóni, 2009-12-13 23:21:17]
 49. M.K.U. Tóni  |   Válasz erre2009-12-13 23:21:17 [9.] 
Jóskám miket nem szedsz Te elől!?
Nagyon szép emlékek!! lényege az egésznek,
ezeknek a komondoroknak az ükunokái ugatnak most az udvarainkban

Tóni
[válaszok erre: #50] [előzmény: (47) joskakomondor, 2009-12-10 22:27:29]
 48. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:37:19 [10.] 
[előzmény: (47) joskakomondor, 2009-12-10 22:27:29]
 47. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:27:29 [11.] 
[válaszok erre: #48 #49] [előzmény: (46) joskakomondor, 2009-12-10 22:26:35]
 46. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:26:35 [12.] 
[válaszok erre: #47] [előzmény: (45) joskakomondor, 2009-12-10 22:23:24]
 45. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:23:24 [13.] 
[válaszok erre: #46] [előzmény: (44) joskakomondor, 2009-12-10 22:22:26]
 44. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:22:26 [14.] 
[válaszok erre: #45] [előzmény: (43) joskakomondor, 2009-12-10 22:20:50]
 43. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:20:50 [15.] 
[válaszok erre: #44] [előzmény: (42) joskakomondor, 2009-12-10 22:19:31]
 42. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:19:31 [16.] 
[válaszok erre: #43] [előzmény: (41) joskakomondor, 2009-12-10 22:18:34]
 41. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:18:34 [17.] 
[válaszok erre: #42] [előzmény: (40) joskakomondor, 2009-12-10 22:17:19]
 40. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:17:19 [18.] 
[válaszok erre: #41] [előzmény: (39) joskakomondor, 2009-12-10 22:13:51]
 39. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:13:51 [19.] 
[válaszok erre: #40] [előzmény: (38) joskakomondor, 2009-12-10 22:12:09]
 38. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:12:09 [20.] 
[válaszok erre: #39] [előzmény: (37) joskakomondor, 2009-12-10 22:10:45]
 37. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:10:45 [21.] 
[válaszok erre: #38] [előzmény: (36) joskakomondor, 2009-12-10 22:09:28]
 36. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:09:28 [22.] 
[válaszok erre: #37] [előzmény: (35) joskakomondor, 2009-12-10 22:08:31]
 35. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:08:31 [23.] 
[válaszok erre: #36] [előzmény: (34) joskakomondor, 2009-12-10 22:06:32]
 34. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:06:32 [24.] 
[válaszok erre: #35] [előzmény: (33) joskakomondor, 2009-12-10 22:04:49]
 33. joskakomondor  |   Válasz erre2009-12-10 22:04:49 [25.] 
[válaszok erre: #34]
 Komondorok a magyar irodalomban (üzenet: 55, KOMONDOR)  
    / 3 
Lista: 
Kép:
Smile:
  

Új hozzászólás írása
  Név :   Jelszó :
  Mail :
  Üzenet:

 Betűszín:  Háttérszín:
 Árnyék:      Parázslás:
BBcode On/Off.    Betűméret:
Url/Kép autokonverzió On/Off.
Aláírás beszúrása
  Kép feltöltés: [Feltöltési max. file méret (byte): 20000]
    Írja be ide a képen látható biztonsági kódot:
Smiley kódok teljes listája
Az oldal 0.012323141098022 másodperc alatt generálódott.

  Cégadatok  |   Felhasználási feltételek  |   Adatvédelem  |   Általános Fórum Szabályzat  |   Médiaajánlat  |   Segítség Partner oldalak
  Netboard Bt. © 2001-2013. E-mail