Kartonozó

...Tegnap reggel e-mailt kaptam egy úrtól. Talált egy bullterrier szukát, de mivel az otthoni kutyái (német juhász és foxi) elég balhésak, nem tudta hazavinni. Megkereste a X városban lévő Talált Kutya Telepet!
A jóhiszemű úriember akkor hallott életében először, a 14 nap karantén időről, meg: - Az állatorvos ide csak altatni jár! - mondatokról.
Hazament és kikereste a fajtát a neten (nem ismerte a bullykat), majd írt nekünk egy levelet.
Egyből felvettem X város polgármesterével a kapcsolatot, majd az Y Kft. telephelyével, ahol a kutyákat gyűjtik! Sajnos, mivel a telep vezetője tárgyaláson volt és csak ő engedélyezhette a bully kiadását, így visszahívást ígértek. Teltek az órák, így újra telefon: - Hol találom a vezetőt? - Az fönök még tárgyal... és különben is már reggel elmondtam miért hívom őket, nem értik, miért fontos nekem ez a kutya?!
Nem kicsit voltam ideges, így vezető híján, a főkönyvelő asszony adta áldását a kiadatásra. Mellékesen megjegyezte, hogy eltekintenek a 8.000,- Ft-os befogási díjtól (a kutyát bevitték a telepre, ezenkívül kötelező, hogy szerződésük legyen X várossal, így nem ingyen fogdossák be a kutyákat, hanem behajtják X városon vélt és valós kiadásaikat) és a 3.000,- Ft-os fenntartási díjtól. Hurrá!!
Visszaírtam a bejelentő úrnak, hogy kicsit nehézkesen, de próbálok intézkedni, ha lehet, küldjön nekünk fényképet a kutyáról. Az úr egyből kirohant a telepre, ahol is elkészítette a fotókat. Majd hazaérve panaszosan írta, hogy félnek a kutyától, így se nem takarítják, de még állatorvos sem látta.
Megint levelet váltottunk, miszerint mi megyünk a kutyáért, Ő viszont szívesen vendégül látna minket, mert becsüli, amit megteszünk ezért a kutyáért.
Reggel Grübi, RL és én elindultunk a bullyért. Petra már egy kis ketrecbe bezárva várt ránk.
Nagyon furcsa lehetett a látvány, mert egyből megállt az élet a környéken. Előkerült az ügyvezető is! Kifaggatott, ki vagyok és honnan jöttem, (majdnem én is megkérdeztem tőle...) de mondatom közepén: - Ez engem már nem érdekel! - felkiálltással elkezdett matatni a vadiúj, hatalmas, fényes jeepjében.
Nem akarták elhinni, hogy kiveszem a kutyát és ölbe rakom be a kocsiba! Pedig felajánlották, hogy a boxba belekergetik nekem! Mondtuk: - Nem kell, köszönjük, nem fog 3 lábon, vakon a torkomnak ugrani!
Na meg mikor RL kivigyorgott a kocsiból...!
- A gyereket előre kéne rakni, nehogy baja legyen! - hangzott a mondat a nagy, szép, fényes jeepből (hamár láttatok ember arcán undort, amikor egy kutyára néz… dühítő... és ő a Talált Kutyák Telep vezetője).
Aláírtuk a jelenléti ívet, megadtuk az elérhetőségünket. Ekkor láttam, hogy az e-mailt író úr, többször meglátogatta a kutyát. Grübi felajánlotta, hogy lefényképezi a többi kutyát és felszórjuk a netre, de ebbéli szándékáról gyorsan lebeszélték (utólag mondta Grübi, hogy kutyák még a környéken sem ugattak). Elhessegettük a rossz érzéseinket, megköszöntük a portás néni segítségét és elindultunk Pestre, az orvosi rendelőbe.
...Petrát én kísértem utolsó útjára. Szépen elaludt, míg simogattam és beszéltem hozzá. Nem hagytuk magára, emberséggel vettünk búcsút tőle. ...
Andrea

Érdekes hangon sípol, bár amióta kibolhátlanítottam, és evett, már nem pánikol és sikkangat. A fürdést meglepően jól bírta, bár amilyen koszos és bolhás volt nem csodálom, hogy értékelte.
Kirimánkodtam belőle egy pisit, mert a lányok akik hozták megitattták, de náluk sem produkált semmit. Ez úgy zajlott, hogy sétálok a kertben, hátratett kezekkel, mint aki keres valamit. Amint helyet talált magának, első rémületéből, utánam döcögött. Tehát vissza a kiinduló pontra, orr megtámaszt a lábamszárán, és pisil. Hatalmas nagy simi, megyünk tovább. Álló képek nem igazán készültek, ugyanis az orra mindíg hozzám kell hogy érjen, fentről meg nem igazán lehet fotózni.