Regisztrál :: Profil :: Beállítás :: Tagok :: Keres :: Szavazógép :: Csoportok :: Segítség Vissza :: Főoldal 

 Ön is hirdessen itt! Részletekért klikk: ide! Összes banner! :: Saját banner! 
 Hozzászólások: 9374208/56 Témák: 18008 Tagok: 110624 Legújabb tag: anthonysolomon2769 Online: (130/2
 Név: Jelszó:  Eltárol  Elfelejtette jelszavát?
    / 2 
Lista: 
Kép:
Smile:
  
 Poeta doctus (üzenet: 34, Vallás, filozófia)
 
 9. Jebukrito  |   Válasz erre2011-10-06 15:44:41 [26.] 
Jebukrito
2.

Fogtam egy nagy üstöt,
És belefőztem az életemet.
Belefőztem mindent, ami történt,
S, ami majd eztán fog történni velem.
Minden tudásomat -
Mely Én’-em erővel vértezte fel,
S, minden érzelmemet -
Mely fűszerként szolgált Nekem’.
Lassú tűzön forrtam,
Hogy igazán jóízű lehessek.
Hogy megtarthassam zamatát annak,
Ami ez-idáig megesett velem.
A levesem kész lett,
Táplálékomul szolgál már nekem…
Az lesz majd Neked is,
Csak kanalazd együtt velem…
Én’ azt mondom merjed’!
Hogy, ne szégyelld a főzést, csak tedd meg!
Nézz magadba bátran drága Én’-em,
Hogy mit forralsz magadban, Én’ Azt kérdem.
Jóízű a lelked?
Vagy van még sok-sok hiányossága?
Kóstolj bele bátran,
Meglásd, nem lesz az hiába!


2011-10-04
[center][/center]
 8. Jebukrito  |   Válasz erre2011-09-27 19:13:05 [27.] 
Metszéspont!

Ahogy Krisztus vitte a keresztjét,
Úgy hordozzuk mi is a testünk.
Már háromszor rogytunk térdre súlya alatt,
De, mindig sikerült felegyenesednünk!
Ugyan melyikünk gondolta volna,
Hogy ily nehéz ez a bőrruha,
Melybe Isten öltöztetett fel bennünket,
S, viselőjük nem más, mint a Saját Fia?!
Nagy feladat megtartani e súlyt,
Melyre a világ, sokszor lesújt.
Mégis nagy hasznára válik az embernek’,
Ha egy ily hús-vér ruhát, magára ölthet!
„Teher alatt nő a pálma” - mondjuk.
S, e terhet már érezzük, tudjuk,
Amikor pedig e világot elhagyjuk,
Tapasztalatink, mind magunkkal vihetjük…
Hisz, nem a ruhának gyűjtünk kincset…
Mert annak sok értelme nincsen.
A mennyei énünk gazdagsága fontos,
S, eme tudás egyszer majd végleg feloldoz –
Bennünk!


2011-09-27
 7. Jebukrito  |   Válasz erre2011-09-24 19:16:38 [28.] 
Az utolsó sorból, lemaradt Egy' (d) betű:(

Bocsi:)
 6. Jebukrito  |   Válasz erre2011-09-24 15:58:37 [29.] 
Fel(Tűz)Elem - Lelkem!


Rakj egy nagy tüzet, ha úgy érzed, hogy fázol!
Hogyha hiányzik életedből a mámor.
Ha hiányzik a boldogság és a szépség,
Mert nem látod önmagad, annyi a kétség.
Gyújts tüzet ha rettegsz, vagy ha félsz a mától,
Mikor nem bírsz kilépni a félhomályból,
Ha élted csak úszik a világ árral,
És nem képes szembenézni önmagával!
Szítsd fel a parazsad, mert ez másképp nem megy!
Nem kell vacogó fogakkal dideregned,
Hisz sötétséged szülte a tolvajokat,
Kik aztán ellopták önnön hajnalodat -
Miközben Te az igazak álmát hunytad,
Majd, ébredéskor, a sötét mélybe húztak…
Gyújts tüzet, ha úgy érzed, hogy az kell neked!
Ha úgy érzed, fényénél látszik csak neved!
S, ha a melegénél boldogságot érzel,
Akkor gyújts még tüzet, egymás után ötször!
De, aztán pihenj meg a heteik napon’…


2011-09-24
 5. Jebukrito  |   Válasz erre2011-09-19 19:17:59 [30.] 
Gyöngy!

3.
Van egy gyöngyszem bennünk, mi még nem a miénk!
Evilági ember, soha nem látta még,
Hisz ez nem drágakő, mely anyagból lenne,
Ez érzés és tudás, ragyogás az Egy’ - ben!
Ahhoz, hogy rálelj, magadba kell nézned.
Vizsgálni, kutatni, keresni a szépet,
Melyet eltakarnak, világi emlékek,
S, amik szépnek tűnnek, pedig csak nem érted,
Hogy hazugságok hálójába ringatnak…

2.
Illúziókban élsz, hát csoda, hogy rettegsz?
Féled a halálod, pedig olyan nem lesz!
Rá kell, hogy szánd magad, keress egy kis forrást,
S találsz majd száz-annyit; ezernyi megoldást!
S mikor e kis erek, folyamokká válnak,
És felszabadulhat benned minden bánat,
Meglátod a Gyöngyöd egy zuhatag alatt,
Megkapod a kincsed, mi a tiéd maradt,
S megérted végre azt, csak Te feledted el…

1.
De, benned él az is, ki nem feled semmit.
Ki soha nem felejt, csak’ embernek lenni.
Kit nem győz le semmi világi bűvölet,
Hatalomvágy, harag, megrögzés, gyűlölet…
Mert csak az igazi önvalóját látja,
Melyet az ő Ura küldött e világba,
Igazgyöngy formában, a lelked tavába,
Vagy az embertársid mosolygós arcára,
Tudva kezdetektől: Ő elmúlhatatlan…

2011-09-19
 4. Jebukrito  |   Válasz erre2011-09-16 09:14:01 [31.] 
A Szellem dala…

Csak csitulj el Én’ - lelkem…
Tudom gyorsabb vagy nálam.
De, mit ér sebességed,
Ha nem látod a hátam?
Ha nem látod meg bennem
Önnön - csodás szépséged,
Mellyel Én’ vértezlek fel,
S, majd Hazarepít Téged?
Mi hátamra van írva,
Az mind szükséges Neked!
Olvass, tanulj és érts meg,
Mert ez a Te szereped…
Ahogy a kereszt látta,
Amint Krisztus feszül rá,
Úgy kell tekints hát’OMra,
Em – e’ - világi létrán…
Mert, itt hagyhatsz a földön,
Még is veled maradok!
Nem sikerül megölnöd,
Tudd: Halhatatlan vagyok!
S, ha visszatekintesz rám,
Mint egy régi emlékre…
Akkor látsz meg igazán:
Hiszen Én’ Veled élek -

Érted’?!

2011-09-16
 3. Jebukrito  |   Válasz erre2011-09-10 07:31:26 [32.] 
Ál(m)OM’-Élem!



Az univerzum első hangját hallOm,

Amikor éjjelente alszOM…

S, akkor is, amikor ébren álmodOm,

Bennem van e hang, Én’ jól tudOM.

Érzem, ezt nekem tovább is kell adnOm,

Aztán másoktól visszakapnOM,

Még egyszer és még egyszer megforgatnOm,

Majd aztán egyszerűen hagynOM,

Hogy ez az ébrenlétnek hitt álOm,

Végre elcsendesedhessen Én’-bennem.



VárOM…



2011-09-10





youtu.be/n4e9hcqVVfY
 2. Jebukrito  |   Válasz erre2011-09-04 06:17:33 [33.] 
Hogy mi is az ember?


Vesd le minden ruhádat,
És nézz végig magadon.
Azért arra ügyelj, hogy:
Ne lássanak be az ablakon!
Szemléld meg jól a képet,
Mit hússzemed befogad,
Elmélkedj el rajt bátran,
Majd aztán kérdezd meg magadat:
Vajon kié ez a test?
A válasz az lesz - Enyém!
Ez egy birtokos eset,
Melyet ki is használ? Hát az Én’!
Tested csak egy ruházat,
Mit igaz lényed visel,
Nem más, csak egy utánzat,
És te azt önmagadnak hiszed?
Pedig, csak egy tükörkép,
Mely e világra mutat,
S, csak ahhoz ad kiutat,
Mit a szellemiséged kutat.
Így válik láthatóvá
Az anyagi világban,
S, tapasztalhat általa,
Istentől érkező csodákat.
De, az bizony nem Te vagy,
Csak a bensőd szándéka.
Személyes kivetülés,
Az isteni éned árnyéka,
Mely sokkal szegényesebb,
Mint az, aki benne él.
Csoda, hogy e gazdagság,
Ily parányi húsba belefér!
Szeresd ezt az árnyékot,
Mely elkísér itt téged,
S, ne hidd, hogy a halála,
Megsemmisítheti a léted!
Mert, ki e ruhát hordja,
Az, az igazi ember!
Az örökéletben él,
Hisz Ő egylényegű Istennel!

2011-09-04
 1. Jebukrito  |   Válasz erre2011-09-02 15:21:04 [34.] 
Jebukrito!

Leéltem az összes életem itt e földön.
Megvilágosodtam.
Tudom, hogy ezen epizód végén,
Csak a testem rogyik össze holtan.
Holtan…?! Még ezt sem mondhatom, mert nem teljesség!
Nem tudunk meghalni.
Mert Az, Aki Megteremtett minket,
A mindent mozgató Végtelenség ∞
Egy korlátok nélküli élet, melyben élek,
És élsz velem te is.
Nincs neki se eleje, se vége,
Csak vándorlok’ benne sorsunk szerint…
Bátorság! Hisz Ti mindannyian csak Én’ vagyok.
Látom önmagunkat,
Aki: Hétmilliárd színben ragyog…
Mert Én’ már tudom, hogy Benned lakom!
Minden testvér, egy-egy tulajdonságom nekem.
Az Én’ pontos másom.
Megélt életeim tömkelegén,
Ezeket meg kellett nekünk’ látnom,
Hogy elfogadhassam mindazt, mi bennem zajlik,
Egyre csendesebben…
És hogy meghallhassam azt a hangot,
Mely még a Napnál is fényesebben -

Világít!

2011-09-02

Csatolt kép - 15318591.pic



(TÉMANYITÓ)
 Poeta doctus (üzenet: 34, Vallás, filozófia)
 
    / 2 
Lista: 
Kép:
Smile:
  

Új hozzászólás írása
  Név :   Jelszó :
  Mail :
  Üzenet:

 Betűszín:  Háttérszín:
 Árnyék:      Parázslás:
BBcode On/Off.    Betűméret:
Url/Kép autokonverzió On/Off.
Aláírás beszúrása
  Kép feltöltés: [Feltöltési max. file méret (byte): 20000]
    Írja be ide a képen látható biztonsági kódot:
Smiley kódok teljes listája
Az oldal 0.0071499347686768 másodperc alatt generálódott.

  Cégadatok  |   Felhasználási feltételek  |   Adatvédelem  |   Általános Fórum Szabályzat  |   Médiaajánlat  |   Segítség Partner oldalak
  Netboard Bt. © 2001-2013. E-mail