Regisztrál :: Profil :: Beállítás :: Tagok :: Keres :: Szavazógép :: Csoportok :: Segítség Vissza :: Főoldal 

 Ön is hirdessen itt! Részletekért klikk: ide! Összes banner! :: Saját banner! 
 Hozzászólások: 9373074/4 Témák: 18004 Tagok: 110603 Legújabb tag: Mertek Online: (88/2
 Név: Jelszó:  Eltárol  Elfelejtette jelszavát?
"...függetlenül a származásától. A mi bíráink a nagyvadak, akik még egyszer sem kérdezték, honnan származik a kutya. ...és mondom én, kegyetlen bírák ezek, akik egyből rájönnek a kutyák hibáira, semmit előlük elrejteni nem lehet. " Putnaszeme
    / 45 
Lista: 
Kép:
Smile:
  
 Nagyragadozók és a pásztorkutyák (üzenet: 1121, Pásztorkutyák Ázsia szívéből)
 
 1150. digger.  |   Válasz erre2014-07-08 08:04:15 [1.] 
http://www.youtube.com/watch?v=WWQeGzpifqY
 1149. putnaszeme  |   Válasz erre2014-02-19 16:56:31 [2.] 
Én személyesen is ismerem. Tatáméknak ott volt a kaszálója Pista háza mellett, így gyermekkoromban sokat szórakoztatott az öreg.

Putnaszeme mindent lát!
putnaszeme.5mp.eu
[előzmény: (1148) tothgabor100, 2014-02-19 16:42:46]
 1148. tothgabor100  |   Válasz erre2014-02-19 16:42:46 [3.] 
Ez beszarás, eredeti a fazon.
http://www.youtube.com/watch?v=qzmsTl8maQw
[válaszok erre: #1149] [előzmény: (1147) putnaszeme, 2014-02-19 14:53:10]
 1147. putnaszeme  |   Válasz erre2014-02-19 14:53:10 [4.] 
http://www.youtube.com/watch?v=CtALkalnlkc

http://www.youtube.com/watch?v=WuWVZget64U

Putnaszeme mindent lát!
putnaszeme.5mp.eu
[válaszok erre: #1148] [előzmény: (1146) putnaszeme, 2014-02-19 14:41:52]
 1146. putnaszeme  |   Válasz erre2014-02-19 14:41:52 [5.] 
http://www.youtube.com/watch?v=0dO1BV-G8K0

http://www.youtube.com/watch?v=Dm_9K_slEC4

http://www.youtube.com/watch?v=kshQBlWXDNI

Putnaszeme mindent lát!
putnaszeme.5mp.eu
[válaszok erre: #1147] [előzmény: (1145) putnaszeme, 2014-02-16 07:42:46]
 1145. putnaszeme  |   Válasz erre2014-02-16 07:42:46 [6.] 
Ezen a tájon, Nyergesnyakon, esztenáztunk több éven át. Gyönyörű, vadregényes táj. Csodálatos volt:

http://www.youtube.com/watch?v=lQ4Qv-HuoR8&list=PLA1LQ4AxK-WWyPze8OQeCBn54rOKhJHTV

SZABADSÁG!!!! Ezt jelenti mindenek elött számomra.



Putnaszeme mindent lát!
putnaszeme.5mp.eu
[válaszok erre: #1146] [előzmény: (1143) putnaszeme, 2014-01-25 16:20:42]
 1144. tothgabor100  |   Válasz erre2014-01-31 11:04:47 [7.] 
Az emberek jelenléte sem zavarja őket, 0:16 - 0:19 között látható.
http://www.youtube.com/watch?v=Y1jlkJqBNK8
[előzmény: (1140) tothgabor100, 2013-10-03 13:08:55]
 1143. putnaszeme  |   Válasz erre2014-01-25 16:20:42 [8.] 
Pásztorkutya falka a téli pihenőidőszak idején:





Putnaszeme mindent lát!
putnaszeme.5mp.eu
[válaszok erre: #1145]
 1142. supernova  |   Válasz erre2013-10-08 07:53:58 [9.] 
Kérésre!


"Ezt a biztató levelet kaptam Pénteken e-mailben Petrus Krisztinától. A kutya magazin szerkesztőjétől. Tehát van remény, hogy az anyag több emberhez is elfog jutni, akik esetleg nem interneteznek! Baráti üdvözlettel : Vitko
UI: Köszönöm a dicsérő szavakat."
" Szia Kriszti!
........ itt van teljesen megtördelve, nagyon szeretném már végre a mostaniba betenni! "
[előzmény: (1140) tothgabor100, 2013-10-03 13:08:55]
 1141. nivekogre  |   Válasz erre2013-10-03 16:01:18 [10.] 
Farkas volt az , csak nem alfaj tiszta.
[előzmény: (1140) tothgabor100, 2013-10-03 13:08:55]
 1140. tothgabor100  |   Válasz erre2013-10-03 13:08:55 [11.] 
Szomorú, hogy nem közölte le a kutya magazin. Lehet nekik csak a kiállítási show biznisz számít, pedig az átlag olvasót érdekli az ilyen és hasonló gyakorlati téma.

Ha megint jön a malamut? x wolf hibrid, akkor viszek mérleget oszt megnézzük mennyit nyom, de nem ám felhizlalni addig.
Egy kis "teszt" is mehetne, ha a gazdit érdekelné.

Vitkonak tisztelet és gratula a szervezésért.
[válaszok erre: #1141 #1142 #1144] [előzmény: (1139) supernova, 2013-10-03 11:52:55]
 1139. supernova  |   Válasz erre2013-10-03 11:52:55 [12.] 
Türelmes ember lévén vártam Április óta, a leadás idő ekkor történt. Ígéretet kaptunk, hogy bekerül a Kutya magazinba. Azóta nem történt semmi, így itt osztom meg veletek, mert idejét múlja lassan, hisz jön a II. is November 23.-án. Így aki nem tudot részt venni az elsőn, az is belelátást kaphat miről is volt szó. Jó olvasást és baráti üdvözletem Vitko.

"I. Nagyragadozók és Pásztorkutyák élő fóruma SZIE MKK VadVilág Megőrzési Intézet 2013. Március 9.
Bevezető
A “Nagyragadozók és pásztorkutyák, avagy a Fórum megelevenedik” című rendezvény ötletét az adta, hogy a nagytestű pásztorkutyák gazdái ne csak virtuálisan, az írott fórum keretén belül, hanem egy élő, szakmai napon vehessenek részt, és saját szeretett fajtájuk bemutatása mellett, egymás munkáját is jobban megismerjék. Kapjanak egy átfogó képet arról, hogy más, nagytestű pásztorkutya tenyésztők vagy tartók milyen tapasztalatokkal rendelkeznek.
A környező országokban megfigyelhető, hogy a mai napig működik az ún. “autentikus” állattartás, ami Magyarországon sajnos ezen a szinten már megszűnt. Mit is jelent ez? Miképpen lehet védekezni az adott területen élő nagyragadozókkal szemben, vagy milyen hitek, tévhitek vannak jelen a köztudatban, mind a pásztorkutyák, mind pedig a nagyragadozók esetében? Ebben a témakörben osztották meg tudásukat az előadók akik, voltak szívesek a felkérésemet elfogadni. A közép ázsiai juhász kutya témában Budai Flórián és Strobán Róbert tartottak előadást.
A sarplaninac fajtáról az ismereteket Csapó Zsolt és Bodnár Gyula osztották meg velünk. A “Kuvaszok és Nagyragadozók Program” képviseletében Puskás Ferenc ismertette munkájukat. A kipusztult és a ma is élő sakálfajtákról és kalibakutyákról Czéher György előadása gazdagította tudásunkat. Mindannyiunk nagy elismerésére igazi élő nagyragadozó farkas jelenlétében tartott interaktív előadást Újváry Dóri PhD hallgató.
A szakmai nap a Gödöllői Szent István Egyetem VadVilág Megőrzési Intézetének nagylelkű segítségével került megrendezésre. Ők adtak nekünk otthont, amiért köszönettel tartozunk Dr. Csányi Sándor igazgató és Dr. Heltai Miklós igazgató helyettes uraknak, akik lehetővé tették, hogy a rendezvényen mindaz megelevenedjen, amiről eddig többségében csak a virtuális fórumon beszélgettünk. Reményeink szerint a jövőben is lesz lehetőség ilyen módon szakmai napot rendezni, és mind több szines előadással, a tapasztalatok és ismeretek megosztásával talán hagyományt teremthetünk a hazai pásztorkutyatartók részére.

Vendéglátónk:

"A Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetében évtizedek óta folynak kutatások a hazánkban előforduló emlős ragadozókkal kapcsolatban. A vizsgálati irányok egy-egy faj minél jobb megismerésén túl, a ragadozó fajok hazai elterjedésével, a vadgazdálkodásban és a természetvédelemben betöltött szerepével foglalkoznak. Ez utóbbiak tekintetében fontos célunk, hogy mind a vadászható, mind a védett ragadozók állományaival tudatosan gazdálkodjunk, azaz a pillanatnyi állományhelyzetet és a valós hatásokat figyelembe véve határozzuk meg védelmi szintjüket, vagy éppen szükség szerinti gyérítésüket. Csak így kerülhetjük el az ember és a ragadozó fajok között szinte természetes módon kialakuló konfliktusokat, és kerülhetjük el az ebből fakadó szélsőséges véleményeket és beavatkozásokat. Jó példa erre, hogy amíg úgy általában mindenki fontosnak tartja a természet védelmét, addig bizony a farkas, a medve, vagy éppen az aranysakál hazai megjelenését bizony éles viták és szélsőséges indulatok kísérik. Ennek elsődleges oka az ősidőktől belénk ivódó félelem, és az e fajok által okozott, hol vélt, hol valós károk. A szélsőséges megnyilvánulások helyett tudatosságra lenne szükségünk. E tudatosság egyik lehetősége, hogy ott ahol a farkas, vagy az aranysakál kártételére, rendszeres megjelenésére panaszkodnak, panaszkodáson túl valamit tegyenek is. És hogy mit lehet tenni, annak aki nem vadászhat, vagy abban az esetben ha a kárt okozó nem vadászható? Őseink tudták, a hegyekben élő pásztornépek ma is tudják. Kutyát kell tartani, olyan kutyát ami nemcsak tereli, hanem őrzi is a nyájat. Így találhat egymásra a ragadozókért dolgozó kutató, a pásztorember és a pásztorkutyás. Mert, ha nem panaszkodunk, ha nem kiirtani akarunk valamit, de meg akarjuk védeni tulajdonunkat, ugyanúgy ahogy természeti értékeinket, akkor ez a megoldás. Hogy legyen nagyragadozó, legyen pásztorkutya és legyen nyáj is.
Dr. Heltai Miklós
habilitált egyetemi docens
igazgatóhelyettes
Vadvilág Megőrzési Intézet

ELŐADÁSOK

A vadon farkasa
Újváry Dóri PhD hallgató, hús vér valójában mutatta be egy interaktív előadás keretén belül kutyáink ősét, egyben pásztorkutyáink nyájak melletti munkája során fellépő egyik potenciális ellenfelét, egy ötven kilós, kézhez szoktatott, feltételezhetően timber és kárpáti farkas alfaj hibrid személyében. Az előadó mesélt az általuk falkákban tartott farkasok életéről, a közöttük fennálló hierarchikus viszonyokról, az ezzel kapcsolatos tapasztalataikról. Lehetőség volt megcsodálni testközelből ezt a nemes, az emberek által oly sokszor félreismert, s néhol kihalásra ítélt ragadozót, ami nem kevés „fejtörést”okoz kutyáinknak a nyájak védelme során. Dóri a felmerülő kérdésekre válaszolva vetette össze saját tapasztalataikat és a nemzetközi szakirodalomban is sokszor egymásnak ellentmondó véleményeket. Ez utóbbi ellentmondások annak a következményei is lehetnek, hogy évtizedeken keresztül csak fogságban tartott farkasok, emberek által mesterségesen kialakított falkáinak viselkedéséből vontak le sokszor hibás következtetéseket a vadon, családi kötelékben élő falkákra. Azokra a falkákra, amelyek természetes körülmények között a szaporodó alfa hímből és nőstényből, és a velük együtt élő idősebb és fiatalabb kölykeikből állnak, a legújabb kutatások szerint. Dóri a felmerülő kérdésekre válaszul összehasonlította e nyers, ízig-vérig vadállatot, a farkast és a domesztikáció során kialakult utódaikat, a házi kutyákat mind fizikai, mind pszichikai képességeik alapján. Összességében kijelenthetjük, hogy a nyájak védelmére rendelt pásztorkutyáink jó esetben csak visszaverhetik, meghiúsíthatják e ragadozók támadását, a pásztor segítségét sem nélkülözve. Elmondta azt is, hogy tapasztalataik során a farkas nem mutatta az „ölési kényszer” hatása alatt álló, vérszomjas ragadozó képét. Természetes környezetében a falka megelégszik egy elejtett prédával, s annak elfogyasztásával, szemben a zárt térbe, akolokba zsúfolt jószág közt véghez vitt pusztításhoz képest. Ilyen esetekben valószínűleg a megváltozott körülmények miatt, a kétségbeesve menekülni próbáló, de nem képes állatok által kiváltott zsákmányszerző ösztön miatt e ragadozók bizony több állatot is zsákmányul ejtenek, megsebeznek, mint amit elfogyasztani képesek.

Az esztenák fehér királya: a Kuvasz.
Puskás Ferenc a „Kuvaszok és Nagyragadozók Természetvédelmi Program” képviseletében ismertette munkájukat. Bemutatta ezen ősi fajtánkat, eredetét, kialakulását. Szót ejtett a hagyományosan, nyájak mellett végzett munkájukról, a védendő haszonállatokra ősi ellenségként leselkedő farkasokról és medvékről, említést tett a napjainkban, hazánkban is újra megjelent, s egyre gyarapodó aranysakálokról. Említésre került a - napjainkra lassan a feledés homályába vesző - kuvasz vadászkutyaként való alkalmazása bizonyos esetekben, a pásztorkutya szerepkör mellett.
A Kuvaszok és Nagyragadozók csapata egy kisebb kiállítást rögtönöztek a szomszédos teremben az eredeti pásztor életforma pásztorkutyákkal, haszonállatokkal s azok védelmével kapcsolatos használati tárgyainak, eszközeinek bemutatásával. Láthatóak voltak többek közt szögesnyakörvek, farkasláncok, kuvasz és medve koponya, pásztorbotok, karikás, illetve a témában eddig megjelent publikációik.
A Kuvaszok és Nagyragadozók Természetvédelmi Program célja, hogy kuvaszunkat visszahelyezze eredeti feladatkörébe, ezáltal is biztosítva a fajta eredeti értékmérő tulajdonságainak fennmaradását, amire napjaink pusztán kiállítási eredményeket szem előtt tartó tenyésztése mellett sajnos nincsen mód. Mivel jelenleg hazánkban az életforma megváltozásával, a nagyragadozók eltűnésével e fajta eredeti kenyerét vesztette, így a határon túli farkas és medvejárta felvidéki, erdélyi területekre helyeztek, s helyeznek ki kiskutyákat nyájak mellé, ahol azoknak lehetőségük adódik bizonyítani rátermettségüket eredeti szerepkörükben is.
A program úgy tűnik sikeres, az utóbbi évszázados nagyragadozó-mentes időszak és a hagyományos ridegtartású legeltető életforma háttérbeszorulása ellenére is akad nem egy kuvasz kölyök, amely sikeresen megállja helyét a határokon túli, eredeti életformájukban is. Biztosítva egy olyan felnövekvő generációt, mely magában hordozza a pásztorebeket hagyományosan jellemző tulajdonságokat, bizonyítva a hazai tenyésztők áldozatkész munkáját, akik eddig is támogatták a programot a kihelyezett tőlük származó kutyáikkal. S késztetve őket, hogy a továbbiakban is olyan kutyákat nemesítsenek, melyek képesek - eredeti feladatkörükben - méltó ellenfelei lenni a nagyragadozóknak, a nyájak és az emberi javak védelmében.

Az autentikus Sarplaninac nyomában, Koszovó, Sar-hegység.
„Karakter, karakter, karakter”
A harmadik előadást Csapó Zsolt és Bodnár Gyula tartotta a sarplaninac fajtáról. Az előadó és - a fajta iránt szintén rajongó - néhány társa több esetben tettek látogatást a volt Jugoszláviában, a sárhegyi őshazájában. Szándékukban állt megismerni a kutyákat eredeti környezetükben, feladatkörükben, élőben látva mindazt, amit addig csak a legendák távlatából ismerhettek meg. Zsolték útjaikat komoly mennyiségű fotóval és videóval dokumentálták, mely felvételek egy részét be is mutatták előadásuk során.
Többek között láthattunk felvételeket az egykori Nis-i, kifejezetten a hadsereg számára objektumőrzésre, börtönőrzési és határőrzési feladatokra munkakutya tenyésztéssel foglalkozó katonai iskola állományáról. Szemtanúi lehettünk, hogy ezen egyedekben milyen tűz ég, milyen büszkeség és magabiztosság sugárzik felénk, amint a videón felvezették őket.
A helyi pásztorkutyákat a közép-ázsiai, kaukázusi és török pásztorkutyafajtákhoz hasonlóan hagyományosan egymás között fizikailag is megmérettetik. Ez az adott kultúra része, a gazdák büszkék kutyáik ilyen irányú eredményeire, de mindezek hagyományosan nem jelentették e kutyák kizárólagos küzdő kutyaként történő használatát, hiszen elsődlegesen a nyájak mellett kellett tudniuk helyt állni, falkájukban dolgozva, s az ilyen megmérettetéseken nyújtott teljesítményük sose mehetett a nyáj melletti munka rovására.
Az előadók jártak Restelicán, ahonnan a legtöbb legendás sárhegyi származik, és amit nyugodtan nevezhetünk a fajta Mekkájának is, mivel itt egykoron több mint 200000 birka volt, 80 család tulajdonában. A nyájakat 4-6 kutyával őriztették.
A koszovói út során szembesültek azzal a ténnyel, hogy a helyi albán lakosság, egyfajta nemzeti tudatból eredően, a helyi pásztorkutya típust a sarplaninactól függetlenül megpróbálja deltari ilir néven önálló fajtaként elfogadtatni.
Az egész előadás keresztmetszetében érdekes volt látni a kultúrtenyésztett „urbán” kutyák és a ténylegesen nyájak mellett, hegyi falvakban szolgáló, származási lap nélküli, de mégis „működőképes” csobán kutyák közti különbséget. Milyen szinten homogenizál a kultúrtenyésztés, szorít ki, vagy háttérbe például egyes színvariációkat, formákat a divathóbort, az FCI rendszerű standardizálás a köztenyészetekből, addig, míg ezek az elsődlegesen a külcsínt érintő kérdések esetleg sokadlagosak a ténylegesen dolgozó pásztorkutyák esetében. A nyájak mellett dolgozó kutyák nem lehetnek az emberekkel szemben túl agresszívek, veszélyesek, elég, ha pusztán az idegent jelzik, távol tartják a nyájtól. Megemlítésre került, hogy hagyományosan megkülönböztettek könnyebb felépítésű, lupoid „farkasszerű” és robosztusabb felépítésű, tömegesebb „medveszerű” kutyákat. De mindezek mellett a legfontosabb elvárás a kutyákkal szemben, mint ahogy az egyik sikeres, de hagyományos értékeket szem előtt tartó juhos gazda, s egyben sarplaninac tartó és tenyésztő válaszolta a neki szegezett kérdésre:„Karakter, karakter, karakter”. Azt hiszem e szavak önmagukért beszélnek, s mottóként szolgálhatnak a pásztorebek eredeti értékeit szem előtt tartó tenyésztők számára, hogy megőrizhessenek valamit az utókornak e kutyáinkból, a külcsínt elsődlegesnek tartó napjaink, modern elvárásaival szemben. Zsolték élvezetes előadásának köszönhetően sok érdeklődő egészen más megvilágításban ismerhette meg a sárhegyit, ezzel is újabb rajongókat toborozva a fajtának.

Az ember farkasa
A negyedik előadást Czéher György tartotta a Porta Carpathica Egyesület képviseletében, amely egyesület olyan kutyás embereket tömörít, akik elhivatottságot éreznek a hagyományos pásztorkultúra megmentéséért. György több a Gyimesekbe szervezett korábbi expedíció tagja, mely utazások alkalmával társaival célul tűzték ki a helyi csángó kisebbség életvitelének, a kalibázó állattartás jellegzetességeinek, a juhászok által használt pásztorkutyáinak, a kárpáti kalibakutya megismerését. Az egyesület komoly figyelmet szentel a kutyák néprajzi, életmódbeli hátterének megismerésére, felismerve azt, hogy ezek az állatok önmagukban, kiemelve az őket létrehozó, eredeti környezetükből teljeségükben nem, esetleg félre ismerhetők. György nem a már többek által ismert előadás anyagát hozta, nem szorítkozott kifejezetten a kalibakutyák bemutatására. Egy szélesebb megvilágításban próbálta bemutatni az autentikus állat és kutyatartást egészen a kutya háziasítási folyamataitól kezdve. Az előadás során diavetítéssel alátámasztva beszélt a kutya domesztikációs folyamatairól, az ősről, a farkasról, a lehetőségként szóba jövő aranysakálról. Szemléltette a kutyafélék rokoni kapcsolatait, a különbözi közeli fajok hibridjei által bizonyítva a genetikai lehetőségét a farkastól elütő fajok szerepének az egyes fajták kialakulásában. Szót ejtett a legújabb egyesült államokbeli kutatások eredményeiről, amelyek szerint a coyote, a préri farkas képes hibridizálódni a szürke farkassal, így létrehozva az észak-amerikai vörös farkast, amelyet mára állandósult fajhibridnek, kleptonnak tartanak. (Hasonlóan a hazai kecskebékánkhoz, amely a tavi és a kis tavi béka természetes fajhibridje.) Beszélt a Sulimov-kutyákról, amelyek kifejezetten reptéri alkalmazásra szánt, célzottan robbanószer felkutatásra kitenyésztett kutya és sakál hibridek. Klim Sulimov az Aeroflot számára alakította ki hibridjeit, mivel kísérletei során a létező kutyafajták és a vadon élő kutyafélék közül úgy találta az aranysakál rendelkezik a legkifinomultabb szaglással. Ezért 1975 óta egy célzott tenyésztési program keretében lapp pásztorkutya, husky, szamojéd, jávorkutya, foxterrier és aranysakál keresztezésével állították elő a hibridet. Az előadása során György bemutatta a Dimitrij Beljaev által, az ötvenes években kezdett szibériai prémróka tenyésztés eredményeként pár évtized alatt az emberhez szinte kutyaként vonzódó, szelíd állatokat. A kísérlet céljaként csak az emberrel szemben nem agresszív és tőle nem is tartó egyedeket szelektálták ki továbbtenyésztésre. Pár generáció után létrejött egy, az emberhez szinte kutyaként „vonzódó” állomány. Bemutatta a szenegáli terepkutatások eredményét, ahol a helyi farkasalfaj, a Canis lupus lupaster megkülönböztetése nem kis fejtörést okoz a vele egy élőhelyen élő aranysakáltól a fenotípus alapján, az őket kutató tudósoknak.
György beszélt a hajdan, s esetlegesen még napjainkban is hazánkban jelenlévő használati kutya „típusokról”, ezek esetleges újrateremtésének, új fajtaként való elfogadtatásának lehetőségéről. Ennek kapcsán bemutatásra került az autentikus állattartáshoz köthető napjainkban is fellelhető sinka kutya, magyar kopaszkutya, német májzlikutya. Ezek a típusok jelenleg is a pásztorok kezén élnek hajtó, terelő kutyaként, dolgoznak az ő szigorú elvárásaiknak megfelelve. Nem elismert fajták ugyan, nem standardok alapján tenyésztik őket, de az őket létrehozó életformájukban működnek, szemben sok más, az eredeti életformából mára kiemelt, már új szempontok alapján szelektált elismert fajtával szemben.

„Első helyen – az akaraterő és a munkabírás áll”
A Kaukázus és Közép-Ázsia aborigen pásztorkutyái
Az ötödik előadásunkat Budai Flórián és Strobán Róbert tolmácsolásában volt szerencsénk meghallgatni. Flóriánék szintén az eredeti, Kaukázusban és Közép-Ázsiában kialakult csobán kutyákat, és a napjainkban sokak által közismert, modern, „kitenyésztett” kaukázusi és közép-ázsiai juhászkutyafajtát hasonlították össze. Az előadás célja volt bemutatni azt, hogy a modern kaukázusi juhászkutya milyen, a sztálini időkbe visszanyúló elképzelések, szelekciós és tenyésztési folyamatok eredményeként jött létre, s hogy ez által milyen különbségeket mutat a Kaukázusban eredetileg kialakult, nyájak mellett szolgáló, eredendően sokkal heterogénebb képet mutató pásztorkutya állományhoz képest. A nyájak mellett dolgozó kutyák, mivel gyakran emberlakta településeken kell a nyájakat keresztül kísérniük, nem mutathatnak az idegenekkel szemben agressziót, a túl vad kutyákat nem tűrték meg az állatok mellett. Ezzel szemben a napjainkban sokunk által ismert modern kaukázusi juhász fajta, egy ezzel szöges ellentétben álló szelekció eredményeként jött létre, hiszen kifejezetten a fegyveres erők objektumainak védelmére, az emberrel szemben fogósabb ebeket tenyésztették tovább.
Az előadók bemutatták a Kazbek-hegy és Dagesztán sztyeppéi közt húzódó, több mint 400 kilométeres kihívásokkal teli úton, évente oda-vissza megtett vándorló juhászati legeltetési módot. Az ilyen, nyájakat kísérő kutyákat és az azokra váró megpróbáltatásokat. Az itt hagyományosan jelenlévő gergetii, ténylegesen a nyájak kíséretére alkalmas könnyebb juhászkutya típust, és a termetesebb, robosztusabb garbánii típust. Ez utóbbiak méreteik és felépítésük folytán kevésbé voltak alkalmasak a vándorló nyájak kíséretére, sokkal inkább a helyhez kötött védelemre, az aulokban, lakokban, falvakban történő őrző munkára.
Hasonló módon Róberték bemutatták Közép-Ázsia egyes országainak hagyományos - a modern fajtákhoz szokott szemnek heterogén képet mutató – csobán kutyákat, az azokból kialakított modern formák lehetséges létrejöttét. Három csoportra osztva méreteik, felépítésük alapján az eredendően itt található nagy testű, nyáj-, karavánkísérő, őrző, s esetlegesen nagyvad vadászatokon, korábban hadikutyaként is használt kutyákat, mint Közép-Ázsia -juhászkutya, -dog és -masztiff típusú kutyáit.
Az előadók beszéltek a nyolcvanas évektől a Kaukázusban kialakuló volkodavokról, azokról az eredendően hagyományos helyi pásztorebekre és esetlegesen közép-ázsiai eredetű pásztorkutyákra visszavezethető ebekről, amelyeknek idővel már csak az eredetileg hagyományosan nyájak mellett szolgáló kutyákkal is művelt viadalokhoz hasonló fizikai megmérettetéseken kellett számot adni tudásukról. S hogy a pusztán ilyen irányú szelekciós szempontoknak megfelelő tenyésztés milyen módon sodorja tévútra az eredendően többre érdemes, más értékekkel is bíró pásztorkutyák tenyésztését. A Kaukázusban élő egyes népcsoportok, a koszovói deltari ilirhez hasonlóan, nemzeti alapon igyekeznek kialakítani a saját maguk volkodavjait. Elsődlegesen az eredendően helyi, saját kaukázusi „tájfajtáikra”, s a hozzájuk bekerült közép-ázsiai pásztorebekre alapozva, kiragadva őket az eredeti feladatkörükből, már csak a fizikai megmérettetéseken elért eredményekre koncentrálva tenyésztésük során.

Összességében, az előadások tükrében elmondható, hogy összehasonlítva a különböző területek „aborigen” pásztorkutya állományát, s az azokból tudatosan, a kultúrtenyésztés során kialakított fajtákat, az előbbi sokkal heterogénebb képet mutat. A modern fajtatenyésztés elsősorban a hangsúlyt a külső jegyekre helyezi, mindezzel együtt viszont a belső, az adott fajták kialakulása szempontjából fontos értékmérő tulajdonságok sok esetben háttérbe szorulnak.
Az eredeti viszonyok között a külcsín csak addig fontos, amíg a kutyák sokszor igen szélsőséges körülmények közötti életben maradása és a munkavégzésük szempontjából előnyt jelent, egyébként sokadlagos kérdés. Ilyen viszonyok között az egyes pásztorkutya típusok kialakulása nagyobb részben a természetes szelekció által irányított, az ember csak minimális mértékben szól bele a kutyák szaporodásába, túlélésébe, fennmaradásába a pásztorebekkel szemben támasztott elvárásainak megfelelően. Modern viszonyaink között e kutyáknak már jóval kevesebb, ráadásul az eredetitől részben elütő kihívásnak kell megfelelni, sokkal kiegyenlítettebb viszonyok között. Ennek nyilván sajnálatos következménye az adott fajták új viszonyokhoz történő átalakulása, megváltozása. Ezért is örvendetes tény volt látni, hogy vannak még emberek, akiknek fontos az eredeti értékek lehetőségek szerinti megőrzése. Időt, energiát nem sajnálva fáradoznak azon, hogy kedvenc fajtáikról, azok hagyományos élet és munkakörülményeiről minél több ismeretet megszerezzenek, s az így megszerzett ismeretanyag birtokában fajtáikból minél többet megőrizzenek az utókor számára. Ez azért is fontos, mert bár sok helyütt az életforma megváltozásával, a ragadozók korábbi eltűnésével e kutyák kenyerüket vesztették, de bizonyos területeken a védett nagyragadozók örvendetes újbóli megtelepedésével, azok a haszonállatoktól kutyákkal való távoltartásával korlátozható a gazdák és a ragadozók közti konfliktus, elkerülhető az utóbbiak elpusztítására irányuló szándék. Sok területen pl. Észak-Amerikában, Afrikában a legeltető állattartást hagyományosan nem kísérte a nyájak pásztorkutyákkal történő védelme. A gazdák az állatállományukban esett kárt úgy próbálták mérsékelni, hogy a ragadozó állományt ritkították, irtották. Ezek a sok esetben veszélyeztetett ragadozófajok állományának csökkentésére tett lépések elkerülhetőek, ha a haszonállatok védelmében pásztorebeket alkalmazunk, amelyek távol tartva a ragadozókat, kedvét szegik a könnyű zsákmányról ábrándozóknak, visszatérítve azokat a vadonba préda után kutatni. "

Szerzők:
Gunics Zoltán; PhD. Dr. Heltai Miklós; Kiss Krisztina"


[válaszok erre: #1140] [előzmény: (1138) tothgabor100, 2013-08-24 14:30:28]
 1138. tothgabor100  |   Válasz erre2013-08-24 14:30:28 [13.] 
"Sok lúd disznót győz."
http://www.youtube.com/watch?v=nx8DJiliIoc

Urbanizálódó coyotok.
http://www.youtube.com/watch?v=v1E9RxLUAxY
[válaszok erre: #1139] [előzmény: (1137) tothgabor100, 2013-07-24 17:08:21]
 1137. tothgabor100  |   Válasz erre2013-07-24 17:08:21 [14.] 
Nem akartam szólni, de jut eszembe a vért kajáló kutya láttán, nyilván valami jószágot vágtak, hát valószínű kissé alkoholos állapotban volt a társaság, talán ennek tudható be az asszonyság nevelő szándékú fellépése a színen.
[válaszok erre: #1138] [előzmény: (1134) BZ, 2013-07-21 17:36:17]
 1136. tothgabor100  |   Válasz erre2013-07-24 17:02:31 [15.] 
[előzmény: (1134) BZ, 2013-07-21 17:36:17]
 1135. nivekogre  |   Válasz erre2013-07-22 08:50:00 [16.] 
Felettébb érdekes. (A körülmények, az asszonyka reakciói, s a távolból akár a sarplaninac ringben is sikerrel szerepelő harmadik, kívül álló kutya maga is.)
[előzmény: (1134) BZ, 2013-07-21 17:36:17]
 1134. BZ  |   Válasz erre2013-07-21 17:36:17 [17.] 
Zajlik az elet Kazaksztanban :-)

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=euIIJFgUKxg

"...gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok !"

http://www.kangalromania.ro
[válaszok erre: #1135 #1136 #1137]
 1133. BAGTYIJAR  |   Válasz erre2013-07-02 11:14:13 [18.] 
nivekogre
Idézet:
Nem is értem, miért nem a "Nagyragadozók és pásztorkutyák" topicban szerepel? Legalább tudhatjuk az ösztön munkál, s ezt a maga módján volt is lehetősége bizonyítani.




áthoztam akkor ide is

Idézet:
Bosarnak a kicsi lánya fogváltás közbe ( tejfoga már nincs - csont foga még nincs) pár nap ezelött megmentette a kiscsirkeimet a haláltól - kinyírta egy vadgörényt





 1132. nivekogre  |   Válasz erre2013-06-28 23:02:08 [19.] 
Rengeteg olyan, tán a pásztorokban sem mindig tudatosuló tulajdonság lehet, ami előnyt jelenthet az egyes egyedeknek ahhoz, hogy pásztorkutyaként felnőjenek, életben maradjanak, egyáltalán beváltsák a hozzájuk fűződő reményeket. Akár a méretes szemfogak, éles érzékszervek stb. Az idegen vér bevitelével, de akár pusztán csak az eredetitől elütő tenyésziránnyal is ezek a tulajdonságok háttérbe szorulhatnak.
[előzmény: (1131) BZ, 2013-06-28 22:02:15]
 1131. BZ  |   Válasz erre2013-06-28 22:02:15 [20.] 
Most nem lehet alltalanositani hogy az egesz allomanyba bele akarjak vinni, de en a fulemmel hallottam hogy lenne ember aki ebbe belemenne.
Csak lehet hogy nem is sejtik hogy tobb a veszteni valojuk mint gondolnak.

Na de itt a corb eseteben megint meg lehet cafolni egy elmeletet, hogy nagy fejhez nagy fog kell.
Ezeknek egyaltalan nem nagy a fejuk, semmiel sem nagyobb mint a karpati juhasze, merete se nagyobb a kuvaszenal pl, de amilyen fogakat hordanak a szajukba az szerintem csodalata melto.

"...gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok !"

http://www.kangalromania.ro
[válaszok erre: #1132] [előzmény: (1130) nivekogre, 2013-06-28 21:25:34]
 1130. nivekogre  |   Válasz erre2013-06-28 21:25:34 [21.] 
Aztán a valamire való corb, ritka lesz mint a fehér holló. Még ha fekete is marad.
[válaszok erre: #1131] [előzmény: (1129) coeurdulion, 2013-06-28 15:43:20]
 1129. coeurdulion  |   Válasz erre2013-06-28 15:43:20 [22.] 
Szia!
Mi itt Újfullandiként ismerjük a fajtát, tohonya lesz, nyáron lehetőleg ne akarjon mozogni, víz imádat, úszóhártya a lábujjak között... Őszi, tavaszi árvíznél nagy hasznát veszed, amúgy szegény "Hollónak" itt a vége ...
[válaszok erre: #1130] [előzmény: (1128) BZ, 2013-06-28 10:48:48]
 1128. BZ  |   Válasz erre2013-06-28 10:48:48 [23.] 
Most talaltam a neten.
Roman pasztorkutya, Fogaras, Brasso videken elterjedt fekete szinu pasztorkutya, itteni neven CORB.

Erdemes megfigyelni a tepofogak meretet:


<IMG SRC="" border=0>.html

" border=0>" border=0>.html" TARGET="_blank">[IMG]<IMG SRC="<IMG SRC="" border=0>" border=0>[/IMG]

Es most jon a szomorubb resze a rovid ismertetonek. Amint felfigyelt ra jonep maris jon az epito szandeku rombolas, vagyis hogy szandekosan megprobaljak belevinni a Terra Novat, meretet akarnak novelni vele.
A kerdes csak az hogy mennyit javit ez?
Valoszinu semmit, sot!



"...gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok !"

http://www.kangalromania.ro
[válaszok erre: #1129]
 1127. nivekogre  |   Válasz erre2013-06-08 14:01:30 [24.] 
A királykobrát tényleg a többi kígyófajjal összehasonlítva "intelligensebbnek" tartják. Talán a mértei folytán "magabiztosabb" a pápaszemessel szemben, az elefánt is elkerüli, "ennek tudatában" tovább feszíthető nála a húr, mint az inkább csak a "mérgében bízók" esetében. Dolgoztam többek között Dr. Környei Tamás mérges kígyóival is. Ő tényleg komoly, két lábbal a földön álló ember, mégis volt, hogy vele is megesett a baj. Ha jól emlékszem halász vipera marta meg, a legnagyobb körültekintése ellenére.
A gond ott van, hogy félre, rosszul értelmezzük néha egymás reakcióit. Sokszor azt mondják "kiszámíthatatlanok" az állatok. Ez nem így van egyszerűen a legnagyobb jó szándékunk ellenére sem tudunk folyamatosan az ő fejükkel "gondolkodni". Nem ugyanazok a genetikailag kódolt ösztönök, nem ugyanazok a tapasztalati úton szerzett, tanult reakciók irányítják az eltérő fajokat. Ráadásul nem (csak) ugyanazokon, vagy esetleg ugyanazokon a csatornákon, de más tartományaiban (is) fognak információkat, kommunikálnak mint mi. Elefántok infrahangon kommunikálnak vastag falakon, több kilométereken át. Cetek, denevérek ultrahang segítségével tájékozódnak, csevegnek. Állítólag a kardszárnyúak a visszaverődő hang alapján az üldözöttek fizikai állapotáról, esetleges sérüléseikről (pl.: törések) is információt kapnak.
Közismert sok állat esetében a Jacobson-szerv fontos szerepe (járulékos szaglószervként kígyók, gyíkok kemoreceptorai, emlősök feromon érzékelői, stb.), ezzel szemben emberben csökevényes szerv működése kérdéses, esetleg nem tudatosul a működése során szerzett információ.
Hogy kutyánál nem találkoztál "kisugárzással" bíróval, nem biztos hogy a te hibád. Egyre kevesebb (elenyésző számú) az ilyen kutya, aminek részben az oka, hogy a napjaink kultúrkörnyezetében át sem eshetnek a "beavatásokon" az egyedek hogy esetlegesen efféle képességeik kiteljesedjenek. Az ilyen kutya olyan, hogy az amúgy jó képességű kutyád, miután "beszagol" neki, konfliktus nélkül odébb áll (feltéve ha elég okos), még ha a másik "egy fejjel kisebb is". Ez az ami képessé teszi esetlegesen falkában az alfa szerepre.
S ezek azok a kommunikációs, információáramlási "hibák" amik esetlegesen fellépnek akkor is mikor az ember a francia bunda "megbízható" védelmében támad le egy kutyát, s nem rossz szándékú behatolóként, kiszolgáltatva kerül sarokba szorításra az eb által.
[előzmény: (1126) tothgabor100, 2013-06-07 16:54:54]
 1126. tothgabor100  |   Válasz erre2013-06-07 16:54:54 [25.] 
Nyilván fogatlan az a kígyó, tehát veszélytelen a gyermekre, állítólag ezek a kígyó bűvölők, ilyenekkel dolgoznak, persze vannak különcök, akik pl. a mutatvány után lefejik a kígyót, mutatván hogy volt mérge. Egyik dok. film csatornán láttam egy ilyen fószert, akit végül megmart a király kobra és a kórházba szállítása közben meghalt. Alaposan lefárasztott kígyókkal dolgozott, mégis megtörtént a baj. Egyébként állítólag a királykobra viszonylag nyugodtabb mint pl. a pápaszemes, vagy a monoklis, sőt talán "intelligensebb és bizonyos fokig szelídíthető"
Hát ha kobrák közt keressük azt a fajta kisugárzást, akkor ő a nyerő. (nálam)
Kutyánál én nem igen érzem ezt amiről beszélsz, mutassatok egyet, aztán megnézzük a sugárzáson kívül mit tud.
http://www.youtube.com/watch?v=pexn5rPIWsI
Na ez a mágus volt, aki meghalt a kígyója marásától, nem ezen a fellépésén történt.
[válaszok erre: #1127] [előzmény: (1125) nivekogre, 2013-06-07 10:01:01]
 Nagyragadozók és a pásztorkutyák (üzenet: 1121, Pásztorkutyák Ázsia szívéből)
 
    / 45 
Lista: 
Kép:
Smile:
  

Új hozzászólás írása
  Név :   Jelszó :
  Mail :
  Üzenet:

 Betűszín:  Háttérszín:
 Árnyék:      Parázslás:
BBcode On/Off.    Betűméret:
Url/Kép autokonverzió On/Off.
Aláírás beszúrása
  Kép feltöltés: [Feltöltési max. file méret (byte): 20000]
    Írja be ide a képen látható biztonsági kódot:
Smiley kódok teljes listája
Az oldal 0.012134075164795 másodperc alatt generálódott.

  Cégadatok  |   Felhasználási feltételek  |   Adatvédelem  |   Általános Fórum Szabályzat  |   Médiaajánlat  |   Segítség Partner oldalak
  Netboard Bt. © 2001-2013. E-mail