Regisztrál :: Profil :: Beállítás :: Tagok :: Keres :: Szavazógép :: Csoportok :: Segítség Vissza :: Főoldal 

 Ön is hirdessen itt! Részletekért klikk: ide! Összes banner! :: Saját banner! 
 Hozzászólások: 9373075/5 Témák: 18004 Tagok: 110603 Legújabb tag: Mertek Online: (36/1
 Név: Jelszó:  Eltárol  Elfelejtette jelszavát?
    / 2 
Lista: 
Kép:
Smile:
  
 Teóriák a múlt föltárására (üzenet: 26, Pásztorkutyák Ázsia szívéből)
 
 26. Sir-Khán  |   Válasz erre2012-03-22 09:00:38 [1.] 

ez nem jogdijjas?

Turáni Gladiátor kennel

FRISSÜLT!!!
"Mindenkinek alanyi joga, hogy hülye legyen és sokan élnek is vele!"
[előzmény: (24) Leíratkozott felhasználó, 2012-03-22 07:58:27]
 25. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-03-22 07:58:57 [2.] 
„Ha fejlődni akarunk az életben, meg kell értenünk, mi a különbség „jó” és „jobb” között.”

(Paulo Coelho
[előzmény: (24) Leíratkozott felhasználó, 2012-03-22 07:58:27]
 24. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-03-22 07:58:27 [3.] 
A közép-ázsiai juhászok kutyája

“Hétköznapokon pásztorkutya.

Ünnepnapokon harci kutya.

Válságos napokon hadi kutya.

De mivel ritkán van ünnep, és még ritkábban háború, gazdagsága pásztorkutyaként az avatatlan szem előtt rejtve marad. Mert hiába ízig-vérig harci kutya pásztorkutyaként is, ez nem látszik a sovány, elcsigázott állaton, amelyik napközben egy magaslaton fekszik, és fáradt szemekkel figyeli a környéket. Majd ahogy a juhok lassan elhaladnak, föltápászkodik és utánuk ballag, hogy egy újabb őrhelyet keressen. Látszólag nem tesz semmit, pedig estig végül akár két tucat kilométert is legyalogol a nyájat kísérve úgy, hogy közben próbál pihenni és regenerálódni. Mert ha leszáll az éjszaka, már nem lehet. Kezdődik az idegek, az ösztönök, az állóképesség intelligenciát követelő stratégiai harca a ragadozókkal. Aminek még maga a juhász is ritkán lehet szemtanúja, nemhogy a néha odavetődő városi nézelődő.

Aki nagyon sok mindent nem láthat még abból, amit ezek a kutyák megélnek, tesznek, ………… és nem tesznek. Ezért sejtése sincs, hogy mi mindent kell kiálljanak, mi mindennek kell megfeleljenek születésüktől, amíg saját lábukon eljutnak az ünnepi harcokra. A keleti pásztorkutyák története egy tíz ezer éves történet, ami nem megérthető az utóbbi évtizedek történéseiből. A nem- és félreértés okán egyre inkább egy nagy, elnehezedett és leegyszerűsített városi kutya bitorolja a nevét, ami kemény, vagy legalább annak tűnik. De “a keménység nem elég!” (Tough ain’t enough! – mondják a filmben.) Az igazi pásztorkutya a keménység mellett gyors, okos és óvatos. Igénytelen, elnyűhetetlen és szívós. Gazdag, összetett és árnyalt ösztönkészlettel.

A látványos és hatalmas városi kutyák napok alatt elbuknának ott, ahol a közép-ázsiai juhászok kutyája az életét tölti.”

Bartha Laszló
[válaszok erre: #25 #26]
 23. Berinok Kán  |   Válasz erre2012-03-06 09:09:02 [4.] 
Igen Adrijana írja is a Sarp. fórumon, hogy küllemileg kitűnő Sarpoknak is lejöhet csúnya, szüleikre kevésbé hasonlító egyedek. A Tk-ük nyitott.


Képtáram
[előzmény: (22) nivekogre, 2012-03-06 08:31:35]
 22. nivekogre  |   Válasz erre2012-03-06 08:31:35 [5.] 
A témához kapcsolódva, van egy kis lelkes csapat hazánkban, sárhegyisek, akik rendszeresen visszajárnak az "őshazába"(Macedónia, Koszovó) aboriginal tenyészanyagért.
Mindenképpen sok értékelhető, pásztorkutyázás szempontjából hasznos tapasztalattal, és abo. kölkökkel térnek haza az "expediciókról". Egy barátom, Mészáros Gábor is több ilyen úton vett velük részt, az infóim, mégha így csak másodkézből is tőle vannak.
Elmondása szerint, a nyájak mellett is kevés, igazán jó kutyát találni, pontosabban, sok megy a levesbe, amelyek pásztorkutyaként nem hozzák a hozzájuk fűzött reményeket.
Nem csak a magyarok, de az "urbanizáltabb" szerbek is előszeretettel nyúlkálnak vissza az abokhoz vérfrissítés céljából. Ez a modern sarplaninac szempontjából mindenképpen hasznos dolog, az eredeti pásztorebek sokat javítanak a leonbergi keverék kolosszusokon, kicsit visszalépve az eredetileg kívánatos felé. Sokan viszont jó kutyákat elhordanak bunyózni is a városokba, a nyájak mellől. Az igazság az, hogy az a pénz ami Koszovóban egy fél nyáj ára, Belgrádban bagó, így bizony jó kutyáktól is megválnak relative nekik sok pénzért a pásztorok. Ilyen szempontból mindegy, hogy hova kerülnek a kutyák, a lényeg az, hogy az eredeti szerepkörükben már nem képesek értékes génjeiket tovább adni. Ezzel a fajta "kihordással" az eredeti életterükben, csökken a jó minőségű állomány.
Hazánkba is került be több ilyen kutya, nekem kb. két éve volt alkalmam Morvai Imre, Koszovóból behozott kutyáit látni. A kutyák kiegyensúlyozott viselkedésűek voltak, a gazda jelenlétében ok nélkül nem mutattak irányunkba agressziót. Viszont folyamatosan szemmel tartottak, figyeltek minket, s a legkisebb jelre (pl. fadarab földről felvétele is) rosszaló morgással jelezték nem tetszésüket.
A kan igen kompakt, tetszetős küllemű kutya, bár még az abokhoz nyulkálók is kicsinyelleték kb. 62-65-ös marmagasságát. Úgy látszik ezek a méretek ott untig elegek, hogy a hegyekben képesek legyenek ellátni feladatukat. A magyarok "szájhuzogatása" ellenére, mivel ott a sarplaninacnek nyitott a törzskönyve, valahol Szerbiában a kutya egy kiállítással egybekötött, tenyésszemlén vett részt, ahol nem csak tenyésztésbe vételéről döntöttek, de ha jól tudom fajtagyőztes is lett.
A koszovói muszlim őslakosok, egyébként nagy tisztelettel tekintenek a török kangal fajtára. Elképzelésük szerint, ahogy vallásukat, úgy fajtájukat, ahogy ők hívják Deltar illír is a török befolyásnak köszönhetik. Történetesen azt tartják, hogy a helyi, hegyi pásztorkutyák és a török kangal ivadéka a Deltar illír.
Ma is kerülnek be kangalok hozzájuk, de érdekes módon a fajtájukkal képzett hibrideket, már mégsem értékelik többre, csak "keveréknek" tartják őket.
Egyébként az elmondottak alapján, a viszonylag szegényes takarmányozás miatt a nagy növekedési fázisban lévő kutyák szinte csúnyának, soványnak tűnnek, de a kor előrehaladtával, ha lassaban is, ők is kinövik magukat, s fokozatosan elérik végleges méreteiket, tetsztős felépítésüket.
A hegyvidék még fokozottabb igénybevételt jelent a kutyák felépítésére nézve, nem igazán látni rossz lábú, hibás végtag alakulású kutyákat a nyájak mellett, bár az is igaz mint írtam, a kutyák méretei nem is surolják az extremitás határait sem.
[válaszok erre: #23] [előzmény: (21) Leíratkozott felhasználó, 2012-03-05 10:27:49]
 21. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-03-05 10:27:49 [6.] 
Anno a KÁJ fórumra írta fel SMN fórumozó ezeket válasznak a Fehér szín a Sarplaninac !!


SMN



Tagság: 2005-11-30 01:12:15
Tagszám: #24169
Hozzászólások: 871
117143. Elküldve: 2011-12-22 10:34:14 [30.]


Jó kérdés.
A sarplaninacnál a fehér nagyon ritka, de tulajdonképpen ősi szín. Hazájában "merdjan"-nak nevezik. Ritkasága szerintem a szín öröklődése miatt van. Kizárólag akkor jön ki a szín, ha mindkét szülő hordozza a fehér gént. Azaz két hordozó szürkéből lehet fehér. Viszont fehér + (nem hordozó) szürkéből még sosem jött ki (legalábbis én nem láttam). Fehér+fehér az már domináns = csak fehér kölyök. Mint tudjuk anno a szerb hadsereg szelektált a szürkére, a köztudatban és mindenhol a szürke terjedt el. Míg igazából a hegyekben a pásztorok jobban preferálták a világos színeket (fehér, sárga..)

A standard a színről:
"A Sarplaninac egy szolíd (egyhangú) szinezetű kutya. Minden szín elfogadható a fehértől a sötétbarnáig, amik feketének látszanak. A kedvelt árnyalat a zöldes-szürke (vas-szürke) és a sötétszürke."
Két szín van amit nem fogadnak el: a fekete és a tigris...
Amint látjuk a standard is feketén-fehéren írja, mégis megoszlanak a vélemények, mert ritkaság, újdonság...
Igen érdekes élményeket sikerült már beszereznem pl kiállításokon ezzel kapcsolatban.
1. magyar "mindig tanulhatok újat" bíró: bírálat előtt időt kér és ellenőrzi a standardot, kiküszöböli a hiányosságait, majd lebírálja normálisan a kutyát.
2. magyar "én aztán mindent tudok" bíró: "magát átb...-ták, mert ez egy korcs, egy kuvasz keverék. eredmény: KEVÉSSÉ! ígéretes (baby osztályban), hozzátenném, hogy a szürke alomtestvére pedig nagyon ígéretes lett... Persze amikor közöltem, hogy a kutya nálam született a saját szürke szukámtól és egy sárga kantól, így nem tudott senki át..bni, akkor is csak azt hajtogatta, hogy keverék, keverék... no comment.
3. szerb "valóban ismerem a fajtát" bíró: meglátja a kutyákat, felkiált és akinek csak tudja mondogatja a ringnél, hogy ez egy ősi szín blabla, még nekem is magyarázza, mintha nem tudnám. előkapja a fényképezőjét, engedélyt kér, hogy fotózgassa a kutyáimat, névjegykártyát ad és megkér, hogy küldjek neki képet a többi fehér kutyámról is...
A hozzáállást a színhez így tudnám szemléltetni.
De pl. Mo-on zárták már ki kutyámat amiatt, mert fehér és ilyen szín nem létezik, míg az anyaországban 4-5x szerepeltünk speciál kiállításon és mindig dobogón végeztünk fehérként.

Mindenesetre a lényeg az, hogy egy létező ősi színről beszélünk. A vélemények megoszlása pedig csupán a tudás illetve a nem tudás és a tudni nem akarás miatt van, ami a fent leírtakból egyértelműen leszűrhető.

Téma: [KUTYAFAJTÁK] Közép-ázsiai juhászkutya Fórum: Kutya
[válaszok erre: #117144 #117152 #117182 #117190] [előzmény: (117131) Leíratkozott felhasználó, 2011-12-22 05:54:42]



SMN



Tagság: 2005-11-30 01:12:15
Tagszám: #24169
Hozzászólások: 871
117192. Elküldve: 2011-12-23 01:52:16 [26.]
Laikus szemnek szerintem minden fehér egyforma. Legalábbis ez a tapasztalatom. Legyen az kuvasz, maremma, sárhegyi, szlovák cuvac és még sorolhatnám. Viszont egy figyelmesebb, "kutyás" szem rögtön leszűri a fajtasajátosságokat.
De ebből adódhat is a kérdés, hogy vajon van-e valami keveredés főleg egy új, szokatlan színváltozatnál, mint pl a fehér sárhegyi. Felmerülhet a kérdés, hogy bejátszhatottt-e kuvasz. Természetesen nem volt keveredés, de pl az említett videoban szereplő szukánál http://www.youtube.com/watch?v=k_LxQQbTXVs az esély sem volt meg, miután Macedóniából hoztam. Kétlem, hogy ott a közelben sok kuvasz rohangálna.

Téma: [KUTYAFAJTÁK] Közép-ázsiai juhászkutya Fórum: Kutya
[válaszok erre: #117195] [előzmény: (117152) Leíratkozott felhasználó, 2011-12-22 11:18:03]



SMN



Tagság: 2005-11-30 01:12:15
Tagszám: #24169
Hozzászólások: 871
117193. Elküldve: 2011-12-23 02:05:38 [25.]
Ezen nem csodálkozom. Fehéret itt látni kiállításokon, ha én viszek... Ezenkívül esetleg a cseheknél, illetve az anyaországban láttam. És csak az utóbbi időben. Pár évvel ezelőtt tuti nem volt semerre egy darab sem.
A katonaság a színben megtette a hatását, ahogy te is említed. Keményen szelektáltak a szürkére. Szinte minden szín eltűnt. A sárga pár éve elkezdett előkerülni, majd mostanában a fehér olyan 4-5 éve, ami mint láthatjuk nagy port is kavart és kavar még ma is. (Év elején majdnem elhoztam egy csokoládét Montenegróból. Na ahhoz mit szólt volna a nagyközönség... )
De pl a hegyekben a pásztoroknál nagyon sok tigrist látni, pedig az a standard szerint nem elfogadott szín. Ott nem a standard és a szín a lényeg még ma sem, nem a küllem miatt értékes számukra egy kutya.
Érdekességképpen a legutóbbi Koszovói utunkról pár kép, talán majdhogynem minden színváltozatú kutyával találkoztunk...
http://www.youtube.com/watch?v=QY_VVQLXzXI&feature=endscreen&NR=1

Az offolásért pedig bocsi mindenkitől. Nem nagyon akartam már többet írni ide erről, mégiscsak egy másik fajta topicja.

Téma: [KUTYAFAJTÁK] Közép-ázsiai juhászkutya Fórum: Kutya
[válaszok erre: #117204 #117321] [előzmény: (117190) Lóri_69, 2011-12-22 21:53:27]
[válaszok erre: #22]
 20. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-19 05:29:15 [7.] 
Én örvendek veled Éva s szerintem más is.

Ellenben van egy nagyon jó írás, amit idehozok. Jobban mondva 2.



BAGTYIJAR



Tagság: 2009-07-17 06:41:23
Tagszám: #76206
Hozzászólások: 5070
155. Elküldve: 2012-02-17 11:55:18 [44.]
EZ NEM JÓ....az nem jó....az ott még rosszabb ... így nagyon messzire el lehet jutni, vagis sehova

a rendkivüli agyi adattságok miatt (konkrétan nem kell tanítani őket különböző feladatokra) ez majdnem "univerzális" fajta... és Turkmeniaba öket nem csak csobánok használják, nem csak bunyókra szelektának... ők csobánnak a házát is védenek...


Pásztorkutya - ez egy szakma..ami majdnem nem köthető konkrét fajtához mi is az a jó pásztorkutya ?????


BAGTYIJAR kennel CAO honlapja
FRISSÜLT

Skype: bagtyijar


s a Válasz rá.:

nivekogre


Tagság: 2009-08-17 12:16:38
Tagszám: #76949
Hozzászólások: 310
156. Elküldve: 2012-02-17 12:31:14 [43.]
Ez egy korábbi cuccomból való, talán a válasz is benne rejlik, felvetésedre.

"Talán, már korábban hivatkoztam egy svéd tanulmányra, ami azt volt hivatott eldönteni, hogy hol háziasították a farkast, hol jelentek meg az első kutyák.
A kutatócsoport az általuk a Földön fellelt összes kutyafajta, típus genetikai állományát 10 csoportra osztotta. Azt feltételezték, ahol mind a tíz jelen van ott történt a kutya domesztikációja. Ezt a területet a jelenlegi Kínában, a Jangce folyótól délre találták meg.
Szempontunk a közép-ázsiai juhász szempontjából, nem is ez a lényeges, hanem az, hogy a tíz genetikai csoportból Közép-Ázsiabán még 7, Európában már csak 4 található meg.
Hogy miért fontos ez. Ha összevetjük azt, hogy Közép-Ázsiabán ezt a 7 genetikai csoportot két „fajta” között kell megosztanunk, addig Európában a 4-et több száz között (a yorkitól az ír farkasig), szükségszerűen látszik, hogy az európai kutyák nagy fajtagazdagsága, és azzal ezzel együtt járó külcsínbeli változatossága, a közép-ázsiai kutyákhoz képest milyen keskeny genetikai variabilitáson alapul.
Közép-Ázsiában eredendően találunk agárszerű vadászkutyákat (tazi, a hegyekben tajgan), amelyek az európai vadászkutyákhoz képest sokkalta generalistább módon, az agarászat mellett alkalmazva voltak akár disznós, akár solymász kutyaként, tulajdonképpen mindenes vadászkutyaként. Természetesen Európában az itt említett vadászati formákra, mind-mind külön speciális fajtákat tenyésztettek ki.
A közép-ázsiai juhász gyűjtőnévvel illetett kutyák feladata sem pusztán a nyájőrzés volt, ezek közül a kutyák közül kerültek ki azok az ebek, amelyek a nyájat védték a nagyragadozóktól, rablóktól, nomád pásztorokat, karavánokat kísérve, mint a lakok sokkal inkább helyhez kötött őrzői, az esetleges harci, hadi, nagyvadvadász kutyák. Gyakorlatilag azokat a feladatokat látták el, amelyeket Európában az egyes országok pásztorebei, massztifjai, dogjai, szelindekjei, bikafogói. (Hiszen ezek őseit is e nagy testű közép-ázsiai kutyák között kell keresnünk) Tulajdonképpen Közép-Ázsiát egyfajta géncentrumként képzelhetjük így el.

Nyílván a vadászkutyákhoz hasonlóan, a nagy testű ázsiai kutyák tenyésztése sem történt annyira speciális módon az egyes feladatokra, mint az Európában történik. Szükségszerűen nem is mindegyik egyed alkalmas minden feladat maradéktalan ellátására. A korábban felvázolt nagy genetikai variabilitáson alapuló, kutyák heterogén almaiból lettek az egyes feladatokra az éppen leg alkalmasabbnak vélt egyedek megtartva.
Természetesen a kutyák többsége nomád nyájak mellett teljesített szolgálatot, így a kutyák zömének ezeknek a feladatoknak kellett megfelelniük értékmérő tulajdonságaikban is.
De hiba lenne azt hinni, hogy az ezektől elütő egyedek szükségszerűen keresztezések eredményei, mert bizony a „fajta” az európai szemmel kissé szélsőségesnek tűnő kilengéseket, a korábban említett okok miatt magában hordozza.
Az már más kérdés, hogy sajnos ezeket a tulajdonságokat rögzítendő, felerősítendő napjainkban már rengeteg keresztezéssel találkozhatunk masztiffokkal, dogokkal, egyéb harci ebekkel, európai hegyikutyákkal, stb.
Sajnos ezek a tendenciák más ázsiai, balkáni fajtát is érintenek, gondolva a kaukázusiakra, sárhegyiekre, kangalokra. (Bár itt jegyezném meg, hogy a kangalok esetében közismert malak fogalma sem mindig a kangal-massztif keveréket jelentette, a fogalom maga sokkal régebbi, mint hogy európai fajta egyáltalán Törökországba eljutott volna. Az almok nagyobb termetű, nagyobb csontú egyedeit nevezték így, amelyek pásztorebként alig, harci, hadi kutyaként jól beválhattak.)

A nyájak mellett felnövő kutyák szinte páriaként élték mindennapjaikat, így méreteikben sem térhettek el szélsőséges módon az adott terület kutyaféle ragadozóitól (az ősüktől, a farkastól), hiszen azonos élettérben, azonos természeti viszonyoknak kitéve, hasonló táplálékon osztozva a szélsőséges eltérések nem maradhattak volna életben. Nyílván a 80-100 kilós kolosszusok fel sem tudtak volna hasonló körülmények között nőni, nem lettek volna képesek a nyájakat, karavánokat kísérni, szélsőséges viszonyok, domborzati tényezők között napi szinten több tíz kilométeren keresztül.
Az ilyen kolosszusok a lakok őrkutyáiként, hadurak harci, hadi kutyáiként maradhattak életben.
(Mint ahogy nehéz elképzelni napjaink, de akár a száz évvel ezelőtti komondorról is, hogy méreteivel, szőrköntésevel azonos, a honfoglaló nomád őseink kísérőjével. Hogy letelepült, viszonylag kis területet bejáró tanya és nyájőrzőként képes funkcionálni már sokkal életszerűbb számomra.)
Hogy miért fontos ez?
Napjaink hazai (de nemcsak hazai) közép-ázsiai juhász tenyésztésében hihetelen káosz, koncepciótlanság uralkodik.
Tudomásul kell vennünk azt, hogy a „fajtát” kiragadva eredeti környezetéből, elvesztve eredeti szerepkörét, az óhatatlanul átalakul.
Aki szívügyének tekinti az eredeti nomád, pásztor feladatokat ellátni képes kutyák megőrzését, tűzi ki maga elé a legnehezebb feladatot. Gyakorlatilag a mai Magyarország területéről a nagyragadozók kiirtásra kerültek, s a félnomád állattartás lehetősége sem adott.
Az eredeti szerepkört legjobban „modellező”, bár legyünk őszinték mégiscsak más természeti viszonyok között, még Erdélyben van létjogosultságuk ezeknek a kutyáknak. Az ott működő képes kutyák utódai szenvedhetik a legkisebb csorbát az eredeti csobán kutyákhoz képest.

Sokak számára mérvadó e kutyák harcokban való részvétele, sikerei.
Az tény, hogy hajdanán, Közép-Ázsiában népi ünnepélyeken a pásztorok is verekedtették legjobbnak vélt nyájőrzőiket, mint ahogy tették ezt a Kaukázusban, Törökországban és a Balkánon is. Ez egy nagyon szigorú szelekciós nyomás az adott fajtákon, hogy tényleg csak a legéletképesebb egyedek tudtak fennmaradni a szélsőséges viszonyok között, a nyájak mellett, s az így életben maradt legjobbaknak is számot kellett adni tudásukról a viadalokon.
De önmagában nem jelenti azt, hogy egy jó bunyós kutya óhatatlanul jó pásztoreb is.
Ehhez a viadal önmagában nagyon kevés. Szemmel látható, hogy volt Szovjetunióbeli közép-ázsiai és kaukázusi államaiban a nyolcvanas évek elejétől divatba jött viadalra tenyésztő kenneleiből kikerülő kutyák milyen változásokon mentek át mind belbecsbeli, mind külcsínbeli értékeikben az aboriginal pásztorkutyákhoz képest. Hiába a szüleik még a nyájak mellől kerültek ezekbe a tenyészetekbe, az utódok már nem, mint pásztorkutyák voltak kezelve, mérve. Sokkal kiegyenlítettebb körülmények között éltek, nőttek fel, mint őseik a nyájak mellett. Korán sem voltak kitéve úgy a természet viszontagságainak, a sokszor kegyetlen és igazságtalan szelekciós tényezőknek. Így óhatatlanul olyan kutyák is a tenyésztésben maradhattak, amelyek pásztorkutyaként nem, ellenben jó „matektanárként” megállnák a helyüket.

A pusztán kiállítási kutyákra pedig túl sok időt nem pazarolnék, mivel a jelen európai viszonyok mellett az ő megmérettetésük a lehető legegyszerűbb, s persze így itt eshet az alma legmesszebb a fájától.

Ezért fontos eldönteni, hogy kinek milyen értékek fontosak, s ki miben látja a fajta jövőjét.
Ebből a szempontból egy nomád, kísérő pásztorkutyaként lehet az afganisztánból idekerült kutya a csúcsok csúcsa, még ha papírjai nincsenek is, ha működik.
Hasonlóan matektanár szerepkörében, egy esetleg „csak” kaukázusi volkodav is lehet ász a maga nemében, ha ott hozza a tőle elvártakat.
De azt hiszem joggal várható el egy közép-ázsiai juhásztól, hogy ne csak a kiállítási ringek világában legyen otthon, újfundlandi lelkülettel, egy kissé egzotikusabb külsővel. "
[előzmény: (19) Éva&Smafu, 2012-02-16 15:26:43]
 19. Éva&Smafu  |   Válasz erre2012-02-16 15:26:43 [8.] 
Szia, Lehet, hogy az anyag régi, de baromi sok munkád van benne és nagyon jól sikerült. Én élvezettel olvastam végig. Nemcsak a történelmi tények, de a meglátások és a következtetések is tetszenek.
Baromi jól összeszedett anyag. Gratulálok!
Vitko örülj velem, hogy ezt sikerült létrehozni és köszi, hogy betetted Nivekogre igen hosszú hsz.-ét.

Éva&Smafu
[válaszok erre: #20] [előzmény: (18) nivekogre, 2012-02-16 12:33:16]
 18. nivekogre  |   Válasz erre2012-02-16 12:33:16 [9.] 
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezt az anyagot 8-10 éve csináltam, még talán egy weboldalra szántam, aztán nem így alakult. Ez csak egy váz volt, ami azóta sok új ismeretanyaggal kiegészítésre is szorulna (pl. török pásztorkutyák, volkodavok kérdése) Talán már másként is látok ezek ismeretében sok dolgot, viszont azóta nem foglalkoztam vele, úgyhogy e hiányosságokat, hibákat nézzétek el nekem.
[válaszok erre: #19] [előzmény: (17) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-15 18:13:58]
 17. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 18:13:58 [10.] 
Nivekogre Fórumozónk adta ezt az írást ide a Fórum felszínre. Maga állította össze. Nekem Csak így sikerült beraknom, mert hatalmas anyag. Jó olvasást kívánok.


A molosszuszok eredete:

A molosszuszoknak (hegyi kutyák, pásztorkutyák, masztiffok) a kinológusok túlnyomó többsége a tibeti dogot (tibeti masztiffot) tartja az ősének. E molosszusz napjainkban is létezik, a Himalája láncai között számtalan helyen megtalálható. Már a híres velencei utazó, Marco Polo is megemlíti, ô a Nagy Mogul udvarában tett látogatása során találkozott velük. Mint mondja, „egyes példányok akkorák voltak, akár egy szamár”.
Több alapvető típusa van:

- A Dzi-Khyi, vagy őrkutya: ”akkora, mint egy kövér birka, pofája hosszú, szőre rövid, általában fekete színű”. Sohasem kötötték meg, szabadon mozoghatott.

- A Naj Khij, vagy marhapásztor kutya, nagyobb, mint a Dzi-Khyi, és csak éjjel engedték szabadon. Ezt a két fajtát tartották a jaknyájak és egyéb állatok
[válaszok erre: #18] [előzmény: (16) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-15 18:12:04]
 16. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 18:12:04 [11.] 


- A Sang Khyi, Do Khyi vagy Sgo Khyi, az ajtónálló kutya, nagyobb, mint a másik kettő, szintén fekete/cser, a házak vagy kolostorok főkapuja vagy ajtaja mellé kötötték. „Ugatása a rézgong hangjára hasonlít.”
Ez a hagyományos értelemben vett Tibeti masztiff
[válaszok erre: #17] [előzmény: (14) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-15 18:09:52]
 15. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 18:11:04 [12.] 

- A Shakhi (Sha-Kyi lásd a képen) Tibetben őrkutyaként, pásztor ebként alkalmazott fajta. Néhány nomád törzs használja őket vadászatokon is, akik nem tartják kötelező érvényűnek magukra nézve a buddhizmus erre vonatkozó tilalmát. Kedvelik a fehér, jegyekkel tarkított egyedeket. Szembetűnő a hasonlóság sok mai ázsiai és európai pásztorkutyával.

- A Khyi Apso bozontos szörköntösű, „szakállas” kutya a tibeti masztiffra jellemző méretekkel és fekete/cser színnel. Szintén őrfeladatokat látott el, és lát el a mai napig a nomádok nyájai mellett.


E kutyák az egyes nomád törzsekkel jutottak a népvándorlások során nyugat felé Tibet-India-
[előzmény: (14) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-15 18:09:52]
 14. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 18:09:52 [13.] 
Perzsia-Mezopotámia-Szíria útvonalon át már jóval a mongol inváziók (1200-as
évek) elôtt Európába.

Feltételezések szerint az i.e. 5. Században érkeztek Görögországba. Egyébként a „molosszusz” szó is görög eredetû, annyit jelent, hogy „moloszi kutya”. A Moloszi királyság a mai Görögország északkeleti és Albánia déli részén terült el. Innen kapták nevűket ezen ebek. Gyakorlatilag a Tibetből kiinduló vándorlások során minden egyes területnek kialakult a maga molosszusz (pásztorkutyája, masztiff/dog típusú) ebe.

Elöljáróban tisztázzunk egy kis fogalomzavart, a pásztorkutyák (Canis familiaris inostranzewi) alatt olyan nagy testű ebeket értünk, amelyek feladata a nyáj őrzése, védelme a külső támadásoktól (farkas, medve, rabló, stb.). Bár egynehány most említésre kerülő fajta nevében a juhászkutya szerepel (pl:Kaukázusi, Délorosz, Középázsiai, Pireneusi, stb.) ezek valójában pásztorkutyák, „ovcsarkák”. Orosz nyelvterületen használják még a „Volkodav” (farkas kutya) kifejezést ezekre a fajtákra, mint a farkas ellen tartott kutyákra. Hasonlóképpen az „Illír farkaskutya” nevet alkalmazták korábban a Sarplaninacre, és a korábban farkas vadászat során használt Ír farkaskutyára a mai napig is.
A juhászkutyák valójában kis vagy közepes termetű a nyáj terelésével megbízott ebek.

Így jött létre a pásztorkutyák, hegyi kutyák közül pl: a szibériai Kadartchy Yt, a Mongol pásztorkutya (Klonch Nokhoi, Buryat), a bhutani Dachi, a Bisben a Himalájában, az indiai Nepal herder, a pakisztáni Gujjar, a Vikhan sheepdog,a Bakharwal, a Középázsiai és a Kaukázusi számtalan változata, a török Akbash, Anatóliai karabash-(Coban Köpegi)-Kangal, a Kars, a görög Hellenikos Poimenikos, Skilos tou Pyrrou, Skilos tou Alexandrou,a bulgár Karakachansko Kuche, a román Ciobanesti Carpatini, a szerb Sarplaninac, a szlovén Krasky Ovcar, a horvát Tornjak, a magyar Kuvasz, a szlovák Cuvac, a Lengyel hegyi pásztor(Owczarek Podhalanski), a svájci Bernáthegyi, Berni pásztor, Nagy svájci pásztorkutya, Appenzelli pásztorkutya, Entlebuchi pásztorkutya, a svájci-német Landseer, a német Leonbergi, Hovawart, az olasz Maremmano-Abruzzese, Cane di Mannera a francia Pireneusi juhász (Chien de Montague des Pyrenees), Lion d’Occitaine (a leonbergi óriás változata), a portugál Cao da Serra da Estrella, Cao de Castro Laboreiro, Cao de Gado Transmontano, Rafeiro do Alentejo, a marokkói Atlasz-Hegységi kutya (Aidi), a kanadai Újfoundlandi hogy csak pár példát említsünk azok közül a fajták közül amelyek hajdan azonos feladatot láttak el a különböző országokban.

Ugyanezt a feladatot látták el a különböző bozontos szőrű nyájőrző ebek, mint a Délorosz juhász, a román Mioritic, az olasz Bergamasco a magyar Komondor. Bár külsejükben, a jellegzetes szőrköntösüknek köszönhetően, meglehetősen különböznek az előző fajtáktól valószínű az eredetük közös. Érdekes módon feladatuk teljesen megegyezett a molosszusz típúsú ebekkel, mégis fajtatisztán fennmaradtak azok mellett. Valószínű, hogy molosszusz típusú ebek és juhászkutya fajták vére keveredik bennük.(a Délorosz juhászkutyába, a juhokkal keletre került francia és magyar juhászkutyák vére keveredett, a Komondornál az eredet a múlt homályába vész, úgy tűnik már a honfoglaló magyarokkal a Kuvasz mellett jutott az országba.)

A korábban említésre került pásztorkutyák között vannak nagyon hasonló típusok amelyek különálló fajtaként vannak kezelve pl:a fehér színű Akbash, Skilos tou Pyrrou, Kuvasz, Szlovák cuvac, Tátrai juhász, Maremann-Abruzzói, Pireneusi juhász, vagy a Kaukázusi egyes típusait eszünkbe juttatható több színű Shirak, Sage Ghafghazi( iráni kaukázusi típúsok), Kars, Hellenikos Poimenikos, Karakachansko Kuche, Ciobanesti Carpatini, Sarplaninac, Krasky Ovcar, Tornjak. Ezek között a fajták között gyakran látszólag kisebb különbség van, mint pl: a Középázsiai juhász egyes típusai között, s sokukat mégis azért ismerik el önálló fajtaként, mert egy-egy független európai ország saját nemzeti fajtájának tekinti őket. Hasonló módon próbálják egyesek a török-kurd nemzeti ellentét miatt az Anatóliai Karabast a Kangaltól megkülönböztetni, holott szemlátomást egy fajtáról van szó. Az FCI pontot téve a vita végére sajnos a mi kuvaszunkhoz hasonló Akbasht is egy fajtába sorolta velük, pedig hozzá képest tényleg szemmel látható laikus számára is a különbség.

Jó példa, ha szemügyre vesszük a Magyar szürkemarhát és az olaszok Maremann marháját, szembeötlő a hasonlóság, ugyanúgy, mint az azokat őrző pásztorkutyák között. A Kuvasz és az olaszoknál hajdan két típust képviselt Maremann-Abruzzói juhász között. Nyilván a közös eredet logikáját támasztja alá ezen haszonállatok hasonlósága is. Egyébként az FCI által ma egy fajtának elismert Maremann-Abruzzói juhász is két különálló típus volt, az Abruzzói a hegyi, masztiff szerű típust képviseli, a Maremann a síkságra került abruzzói kutyák, más fajták hatása alá került könnyedebb, lupoid típusú változata.

Kutyák Ázsia felől Európába a korábban említett népvándorlások és tatár inváziókon kívül, Nagy Sándor Indiáig jutó hódításai (i.e.326), a Viking hordák Közép-Ázsiába nyomulását követően (700-986) és a Keresztes háborúk (1039-1204) során is juthattak és a leírások alapján jutottak is.
A haszonállatokat Keletről a nyugati piacokra lábon történő hajtás során is jutottak kutyák a nyájakat, gulyákat kisérve Nyugat-Európába. Spanyolországba (Hispániába) és Portugáliába i.sz. IV. század táján, pedig érkeztek kutyák a szarmatákat (alánokat) kisérve Közép-Ázsiából. Innen a spanyol Alano espanol elnevezése, és az Ibériai-félsziget pásztor és masztiff típusú ebeinek közvetlenebb hasonlósága az ázsiai kutyákkal.

A Skilos tou Alexandrou állítólag Nagy Sándorral került Görögországba, közvetlenül a mai Közép-Ázsiából. Nagy Sándor csodálattal adózott e harci ebeknek, ezért hozott is párat haza. Ma is erősen emlékeztet e típus a Középázsiai juhászra, a három görög pásztorkutya típus közül ez a legerőteljesebb, legrobosztusabb típus

A molosszusz típúsú ebekhez a pásztorkutyákon kívül a masztiff(dog), buldog típusú ebek tartoznak. Ezek általában robosztus felépítésű, gyakran laza, lebernyeges bőrű, rövid arcorri résszel megáldott rövidszőrű ebek. Ilyen az olasz Nápolyi masztiff (Mastino Napoletano), a Cane Garouf, a Cane Corso, a Bucciriscu Calabrese, a Vucciriscu, a Branchiero Siciliano, a máltai Kelb Tal-Gliet, a német Német dog (masztiffok vére keveredik vadászkutyák, agarak, kopók vérével innen a könnyű atléta alkat), Német boxer, a dán Broholmer, a francia Bordeaux-i dog(Dogue de Bordeaux), Francia bulldog (Bouledogue Francais) a spanyol Spanyol masztiff(Mastin Espanol), a Pireneusi masztiff(Mastin del Pirineo)(neve ellenére inkább a pásztorkutyákra emlékeztet, hosszabb szőre is azokra hasonlít inkább. Közeli rokona a franciák Pireneusi juhásza), az Alano Espanol, a Perro de Toro, a Korzikai kutya(Perro Dogo Canario), a Ca de Bestiar, a
[válaszok erre: #15 #16] [előzmény: (13) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-15 18:09:15]
 13. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 18:09:15 [14.] 
Ca de Bou (Perro Dogo Mallorquin), a portugál Cao de Fila de Sao Miguel, a Cao de Fila da Terceira, a Xochaso, az angol Angol masztiff(Mastiff), az English bulldog, (Olde Bulldogge, Olde English Buldogge, Dorset Olde Tyme Bulldogge, Original English Bulldogge , Victorian Bulldog), a brazil Fila Brasileiro, Dogue Brasileiro, Buldogue Campeiro, az argentin Argentin dog (Dogo Argentino),a kubai Dogo Cubano, a guatemalai Dogo Guatemalteco , a Puerto Rico-i Gran Mastin de Borniquen (Puerto Rican Mastiff), az Uruguay-i Perro Cimarrón, az Egyesült Államok-beli American Bulldog (Alapaha Blue Blood Bulldog, Catahoula Bulldog, Olde Boston Bulldogge Arkansas Giant Bulldog,stb.),a dél-afrikai Boerboel, a Rhodesian Ridgeback, az afgán Gawi, a pakisztáni Bully Kutta, Wakhan Mastiff, az indiai Sindh Mastiff, a Cypro Kukur, az indiai-tibeti Bangara, Bhotia, a mongol Aur Cheuan, a mongol-kínai Shan Mastiff, a japán Tosa (Tosa Inu), a koreai Dosa stb.
A bulldogok kisebb testű, gyorsabb kutyák voltak, bikafogásra használták mészárosok, és az arénákban a különböző állatok elleni viadalokon. A masztiffokat örző feladatra, a pásztorkutyákhoz hasonlóan nyájvédelemre (pl: spanyol-, pireneusi masztiff), nagyvad vadászatra, egymás elleni viadalra használták. E nagytestű viadorokat a gazdagabb arisztokrácia volt képes „fenntartani”, míg a kisebb bulldogok a pórnép által eltartható viadorok közé tartoztak. Egykoron törvény szabályozta az egyes osztályok által tartható kutyák méretét is pl: a Brit szigeteken. Itt a két típus előnyös tulajdonságait egyesítendő hozták létre vadorzók elfogására a Bullmasztiffot, s kezdték el a gyorsabb, ügyesebb viadorok elérése érdekében a bulldogokat az európai eredetű terrierekkel keresztezni. Ez adott alapot a napjainkban oly népszerű bull típusú terrierek kialakítására mint az angol bullterrier, staffordshire bullterrier amerikában a pitbull terrier és az amerikai staffordshire terrier.

A Középázsiai juhász:
[válaszok erre: #14] [előzmény: (12) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-15 18:08:48]
 12. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 18:08:48 [15.] 

A Középázsiai juhász elterjedési területe a volt SZU államain belül Tadzsikisztán (Alach, Dahmarda, Koyunchi), Kirgizisztán (Kirgizkaya Ovtcharka), Üzbegisztán (Sarkandjik, Torkuz), Kazahsztán (Tobet), Türkmenisztán (Alabai, Chokcha, Kounchi) mellett Afganisztán (Sage Koochii-nomád kutya hegyi változata a Djence Sheri és a sztyeppi/oázisi Djence Palangi változat)), Irán (Sage Mazandarani).

A pakisztáni (Bully Kutta) és az indiai (Sindh Mastiff, Cypro Kukur) egyes egyede szintúgy, mint a mongolok pásztorkutyája (Mongolian Ovtcharka-Klench Nokhoi, Buryat) szintén nagyon hasonlít a Középázsiai juhász egyes típusaihoz.


[válaszok erre: #13] [előzmény: (11) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-15 18:07:55]
 11. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 18:07:55 [16.] 
Mint a képen is látszik Mongóliában sok a Tibeti masztiff Do Khyi típusát eszünkbe juttató példány él.(Bár a fekete/cser szín ezen a képen pont nem jellemző)

Mivel egyes területeken a Kaukázusi típusú ebek és a török Karabash-Kangal típusú ebek szintén megtalálhatóak a Középázsiai mellett, így a kérdés bonyolításaként átmeneti típusok is megtalálhatóak e fajták között. Pl: Iránban a Sage Ghafghazi és Shirak mint Kaukázusi típusú kutyák és a török Anatóliai Karabash-Kangal szintén megtalálható.(Nem egyszer látni fekete maszkos drappos alapszínű Középázsiaiakat akik „Karabash-Fekete pofájú” jegyeit hordozzák magukon.)
A nagy elterjedési terület miatt a fajta nagy területi változatosságot mutat. A sztyeppéktől, a sivatagi területeken át a hegyvidéki területekig (pl: Hindukus az örök hóhatár feletti csúcsaival) minden földrajzi forma és az ezekhez tartozó éghajlati sajátosság megtalálható. Az iráni szubtrópusi őserdőktől, mocsaraktól* az ezekhez tartozó kígyókkal, krokodilokkal spékelve egészen a szibériai tajgáig.
*(A vízimadár védelemről szóló Ramsari egyezmény pont itt, az iráni mocsárvidék élő és költő helyeinek védelme alapján köttetett.)
Természetesen a nagy földrajzi és éghajlati változatosság nagy változatosságot, heterogenitást mutat a terület pásztorkutya állományában. Az egyes országokon belül is megkülönböztethetőek a különböző típusok. E szerint általában megkülönböztetnek hegyi és sivatagi típust. A hegyi általában alacsonyabb, tömöttebb, hosszú-középhosszú szőrrel, míg a sivatagi magasabb, szikárabb, hosszabb lábú típus rövid szőrrel.

Más elképzelések szerint a Középázsiain belül minimum három alaptípust célszerű megkülönböztetni.
Az egyik egy dogszerű (német dogszerű) típus az előbb említett sivatagi típussal azonosítható, nem kizárt hogy a Német doghoz hasonlóan vadászkutyák (agarak, kopók) és a Középázsiai esetében Pária kutyák vére is csörgedezik benne. Az ún. Drok-ban (Középázsiai szélsőségesen vadászkutyaszerű típusa) erősen felszínre jutott a
[válaszok erre: #12] [előzmény: (10) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-15 18:07:21]
 10. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 18:07:21 [17.] 

vadászkutya behatás.
Egy masztiff típus szintén rövid szőrrel, de az előzőhöz képest alacsonyabb termettel, rövidebb arcorri résszel, erőteljesebb, robosztusabb testtel. Nehezebb, vaskosabb csontozattal megáldva. Nem ritkán jellemző e típusra a masztiffszerű lazább, lebernyeges bőr. Az Orosz Birodalomban létezett egy kutyafajta a Medelyanskaya sobaka (Medelyan), ami tulajdonképpen egy orosz masztiff fajta volt. Sajnos az I. Világháború idején teljesen eltűnt. A fajta eredete a múlt homályába vész, nem kizárt a nyugat-európai masztiffok hatása, de nem kizárt a közép-ázsiai oda-vissza hatás sem.

[válaszok erre: #11] [előzmény: (9) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-15 18:06:09]
 9. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 18:06:09 [18.] 
Egy pásztorkutya/ovcsarka típus ez a leginkább az európai/kaukázusi pásztorkutyákra, hegyikutyákra emlékeztető típus, középhosszú, hosszú szőrrel. (Ezt a típust hajdanán a Szovjetunió bírái is gyakran csak a csonkolt farka alapján tudták a Kaukázusitól megkülönböztetni.)
Ez persze így nagyon leegyszerűsítve, hiszen az egyes országokban is rengeteg típus létezik a fajtán belül, ez érthető is a korábban említett környezeti feltételeket figyelembe véve. A fajta egyfajta olvasztótégely, hiszen Közép-Ázsiát a mai napig nomád karavánok járják, s szelnek keresztül országhatárokat e kutyák kíséretében.(Jó példa Afganisztán Hazara lakosságának Burját mongol eredete) Nem célom igazságot tenni, s a helyes tenyésztési irányvonalat leírni. Ezt a mai napig a bírák sem tudják igazán, s nincs egyetértés közöttük. A fajta varázsa pont a heterogenitásában rejlik és bármely típus hátrányos megkülönböztetése a fajta hátrányára, válna, elszegényedéséhez vezetne. A cél az egészséges anatómiai felépítés és a munkához való pozitív hozzáállás kellene, hogy legyen a tenyésztés során.
A hajdani Szovjetunióban sem tenyésztették gyakran a különböző típusokat külön, csak a munkához való viszonya alapján szelektálták a kutyákat, az állami tenyész- telepeken. Így a különböző biotópok által elkülönült típusok kereszteződhettek. Ez is oka lehet annak, hogy manapság egy Középázsiai juhász almon belül is fellelhetőek a különböző típusok.(Olyannyira a munka volt a fő szelekciós tényező ezeken a tenyésztelepeken, hogy ma is létező, vagy esetleg ma már eltűnt „szintetikus” fajtákat is létrehoztak az egyes fajták keresztezéseivel. Gondoljunk a Moszkvai őrkutyára(Bernáthegyi x Kaukázusi x Orosz kopó), Fekete terrierre(Schnauzer x Airadle
[válaszok erre: #10] [előzmény: (8) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-15 18:04:21]
 8. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 18:04:21 [19.] 

cristatus) kizárólag az afrikai kontinensen élő dögevők, ragadozók. Az ázsiai kontinens nyugati és déli részén csak a Csíkos hiéna (Hyaena hyaena) él (Afrika mellett), így esetleg vele lehetett dolguk a Középázsiaiaknak.

Egyes vidékeken a mai napig vadászatra is használják e kutyákat, például Iránban a Sage mazandarani-t a mai napig medve, vaddisznó (Sus scrofa) vadászatra is használják. De jól ismert a kép a lóháton ülő, kezében Szirti sast (Aranysas-Aquila chrysaetus) tartó kazah vadászról, akit egy Középázsiai kísér a farkas vadászatra. Hajdanán Perzsiában tigrisre is vadásztak e kutyákkal, de sajnos mára kipusztították a tigris korábban említésre került kaszpi alfaját.

[válaszok erre: #9] [előzmény: (7) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-15 18:03:04]
 7. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 18:03:04 [20.] 


A Középázsiai juhászt hagyományosan a mai napig népi ünnepélyeken, viadalokon, mint harci kutyákat alkalmazzák (volt SZU államai, Afganisztán). Ezeken az ünnepélyeken „bírák” által felügyelve, szigorú szabályok szerint küzdetik egymással a kutyákat. Viadalok eredményei alapot szolgáltatnak a tenyésztésben tartáshoz, mivel a legkiválóbb adottságokkal rendelkező kutyák érhetnek el sikereket e küzdelmek során.
[válaszok erre: #8] [előzmény: (6) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-15 18:02:18]
 6. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 18:02:18 [21.] 
A nyájak mellett a kutyákra hat egy természetes szelekciós nyomás, mivel csak tényleg a legrátermettebb kutyák képesek életben maradni a zord viszonyok mellett. Az élelem szűkössége, a víz hiánya, a ragadozókkal való küzdelem mind olyan tényezők,
amelyek mellett csak a legerősebb ebek maradnak életben. Természetesen ezek közül a kutyák közül is csak a legéletrevalóbbak képesek párosodni.
A népi ünnepélyek során a nyájak mellől felhozott ebeket felkészítik a viadalokra.
Ha a küzdelem során bármelyik eb a megadás jeleit mutatja, a verekedést leállítják. A cél a legerősebbek kiválasztása, nem az értelmetlen vérontás. Természetesen mindenki a viadalok bajnokától szeretne kölyökhöz jutni, így a „mesterséges” szelekció során a viadalok nyerteseit fogják tenyésztésben tartani.

Gazdagabb birtokosok megengedhetik maguknak, hogy kifejezetten a viadalok céljaira tartsanak kutyát. Ezek az ún. „dogagressive” kutyák a pusztán viadalok céljára való szelekció miatt, az emberrel szemben kevésbé, a kutyákkal szemben annál agresszívebbek.

Pakisztánban él egy típus, amelyet kifejezetten harci kutyaként tartanak az ún. Bully Kutta. Ez a típus némelyik egyede leginkább a dog típusú Középázsiait juttathatja eszünkbe. Tulajdonosaik valamifajta ostoba „rasszizmusból”, gyakran kutyáik európai eredetével kérkednek (Német dog, Masztiff hatás), de az angol gyarmatosítók kényesen vigyáztak kutyáikra így pusztán cseppvérkereszteződés feltételezhető esetlegesen ezektől a fajtáktól ebben a típusban. Az igazság az, hogy mind a pakisztáni Bully Kutta, mind a Pakisztán India határán élő Cypro Kukur és Sindh Mastiff „fajta” esetében találhatunk egyedeik között a Középáizsia juhászra (elsősorban rövidszőrű a dog és a masztiff típusra) erősen emlékeztető egyedeket.

A volt SZU utódállamaiban (nemcsak Közép-Ázsiában) alkalmazzák, az un. Volkodavokra a tenyésztésben tartáshoz egyfajta tesztként a viadalokat. A Volkodavon (farkaskutya) a Kaukázusi és Középázsiai juhászkutyát értik, amik feladata hagyományosan a nyáj nagyragadozóktól, így a farkastól is való védelme, innen van ez elnevezésük. Vannak szakemberek, akik e teszt elhagyásában egyenesen a Volkodavok hanyatlását és halálát látják.
Egyébként, a volt Jugozslávia hegyeiben a Kaukázusival és Középázsiaival szinte teljesen azonos feladatot ellátó Sarplaninacre ugyanúgy alkalmazzák e teszteket, kutyaviadalokat az ott élő emberek.

(Az európai (angol) gyarmatosítók bull típusú terriereikből a Pakisztánban a kutyaviadalokhoz képest sokkal brutálisabb medveviadalokon alkalmazott un. gull terr alakult ki, sokan tévesen pit bullnak nézik ezt a típust. A hasonlatosság a hasonló eredet és a hasonló tenyésztési cél miatt nem véletlenszerű. Ezeken a kegyetlen viadalokon a kutyákat megcsonkított, leláncolt medvékre uszítják eléggé el nem ítélhető módon. Valószínű, hisz e kutyák eredete is erre utal, az e fajta „bear biting” típusú viadalokat az angol gyarmatosítók honosították meg itt, csak ők nem örvös, hanem leláncolt barna medvére uszították kutyáikat annak előtte Európában. A sokkal „sportszerűbb” kutyaviadalok már a gyarmatosítók előtt hagyományosak voltak.)


A nyájak mellett általában több azonos nemű kutyának is együtt kellett tudni dolgoznia a ragadozókkal szemben, így ott a kutyáknak a rangsor kialakulása után már együtt kellett tudni működniük különben nem maradtak volna életben a ragadozókkal szemben.
A kutyák számára élelem a gazdáiktól általában csak abban az esetben jutott, ha nyáj valamely egyede elpusztult, vagy a hulladékként képződött vágási melléktermékek, egyéb ehető „szemét” a kutyák számára hasznosíthatóvá vált. Így a Középázsiai a Pária kutyákhoz hasonlóan egyfajta hulladék és dög eltakarító szerepet is betölt.
Emellett ha lehetőségük volt kisebb rágcsálókra vadászva egészítették ki étrendjüket.
[válaszok erre: #7] [előzmény: (5) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-15 18:01:47]
 5. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 18:01:47 [22.] 

Nem célom a kutyaviadalok népszerűsítése, de látva az európai ember által gyakran primitívnek bélyegzett közép-ázsiai népek kutyaviadalait, még mindig humánusabbnak tűnik, mint az európai és amerikai „follyon a vér” típusú viadalok. Mi sem példázza jobban, mint a pit bull eltérő harcmodora más „természetes” fajtákétól. Az amerikai tenyésztés, szelekció a könyörtelen gyilkoló gép elérését tűzték ki célul. A jó viador pit bullból hiányzik a megadás ösztöne. Nem adja meg magát soha és az ellenfele megadó pózára, sem reagál kegyelemmel. Egyszerűen a tenyésztés során kitörölték belőle ezt az ösztönt, ami az ősben, a farkasban szintúgy, mint más fajtákban munkál. Ha nem így lenne, akkor már rég kihaltak volna, hisz egyetlen egy sem maradt volna közülük életben. Még a kifejezetten viadalra tenyésztett, tartott Középázsiaiakból sem sikerült kitörölni ezt a gátló ösztönt. „Dogagressive”-itásuk ellenére sem céljuk az ellenfél megsemmisítése s még működik bennük a kegyelem gyakorlásának képessége. Ezek a kutyák sem tartják ellenfelüknek a fiatal, a kisebb testű vagy akár az ellentétes nemű egyedeket. Ez a pit bullról nem mondható el, olyannyira hogy az egykori szerb viador bajnok egy pit bull szuka volt, ami hidegvérrel pusztította el, ha kellett a kanokat is.
De hát mit várjunk az olyan emberek tenyésztésről tartott elképzeléseitől, akik Stallone-kon és Schwarzenegger-eken nőttek fel, ingerszegény környezetben a bugyuta akciófilmek példáján okulva. Ezek az emberek már nem értékelik az élet puszta csodáját, nem úgy, mint a természettel szorosabb kapcsolatban élő népek.


Itt kell megemlítenem a japán „típusú” viadalokat is, ami szintén az európai ember megjelenését megelőzően már hagyománynak számított ott. Eredetileg a Japánban honos spicc-északi típust, képviselő fajtákat alkalmaztak ezeken a viadalokon pl: Akita inut.
[válaszok erre: #6] [előzmény: (4) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-15 18:01:06]
 4. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 18:01:06 [23.] 
Később az európai ember megjelenésével annyiban módosultak csak ezek a viadalok, hogy az eredetileg alkalmazott fajtákat elkezdték az európai küzdő ebekkel átkeresztezni, így kialakítva a Tosa inut. (A Nagy japán kutya-amerikai típusú Akita valószínű e keresztezések köztes terméke, a masztiffok hatása érződik az eredeti spicc típuson.) A keresztezések során Masztiffot, Bulldogot, Bernáthegyit, Német dogot, Bull terriert, Bordeaux-i dogot, Pointert és Német vizslát használtak. A kutya sokat, a szabályok mit sem változtak. Továbbra is a sumo birkózók szabályait alapul véve a cél az ellenfél küzdőtérről való kiszorítása, nem a véres küzdelem, és az ellenfél elpusztítása. Állítólag vérnek folynia sem szabad. Hát a brutális szamurájok is humánusabbak az európai (és Egyesült Államok-beli) kollégáiknál?

Nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy nem célom a viadalok népszerűsítése még véletlenül sem, de egy tény a napjainkban tapasztalható kiállítási tendenciák, a csak pusztán küllemi tulajdonságokat figyelembe vevő bírálati rendszer mellett sajnos sok rossz idegrendszerű és esetlegesen nem megfelelő fizikumú egyed maradhat a tenyésztésben. Ez az eredeti élőhelyen elképzelhetetlen. A szelekciót nem kiállítási bírák, hanem medvék, farkasok, leopárdok, stb. szóval a természet maga és esetlegesen a viadalok eredményei alapján (lehet-e kegyetlenségük, és brutális voltuk ellenére jobb eljárás a fizikum és a vérmérséklet lepróbálására) az ember végzi.
(Hazánkban ma is elfogadott eljárás a kotorékebek versenyeztetése rókával, borzzal szemben. E nem túl sportszerű esemény során, gondosan ügyelve, hogy az ebek legkisebb sérülése is elkerülhető legyen, próbálják le a kutyák „dúvadakhoz” való viszonyát. A rövidet csak a vadak húzhatják, mégis elgondolkodtató, hogy a mai napig elfogadott megoldás ez ma itthon (?!))

A nyáj mellet a külcsín másodlagos, persze a jó fizikumhoz egészséges anatómiai felépítés kell, de néha a bírák szeme sem képes azt kiszűrni, amit a leopárd esetleg igen. Ezért van az, hogy a mai európai molosszer típusú ebekkel összevetve a Középázsiai még mindig egészségesebb, kiegyensúlyozottabb fajta, de ha jelenlegi európai pusztán küllemet figyelembe vevő tendenciák folytatódnak, sajnos már nem sokáig lesz így és ennek a jelei sajnálatos módon már hazánkban is erősen érződnek.
(Ha pl: a magyar Kuvaszra, Komondorra gondolunk, amivel farkas, medve már száz éve nem viaskodik pusztán a kiállítási eredmények döntőek a tenyésztésben, sajnos meg is látszik e fajtákon.
Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy van egy-egy visszatelepülő farkas család az Aggteleki Nemzeti Parkban és valahol a dél-szláv határvidéken is.
És a hiúz visszatelepítése is napi téma. )
Hogy mi lenne a megoldás? Természetesen a viadalokat nem szorgalmazhatjuk és a farkas és medve is eltűnt már hazánkból így nem maradt más, mint valamifajta okosan kidolgozott munkavizsga, ami mindenképpen a Középázsiai mellett sok más fajta előnyére is válna. Az eredeti élőhelyén természetesen találni még a nyájak mellett az eredeti szerepkörben dolgozó Középázsiait a több évezredes tudással felvértezett „bíró”, a természet szelekciójának köszönhetően. Mindenképpen kívánatos lenne a vérfrissítés az „őshazából” időnként bár a „nyitás” miatt az oda beszivárgó divatos európai ebektől, azok bekereszteződéseitől kell, majdan úgy tűnik megóvni ezeket a kutyákat.
[válaszok erre: #5]
 3. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 17:59:04 [24.] 
Az USÁ-ban új trend, hogy a nyájak védelme érdekében az ott hagyományosan nem alkalmazott európai és ázsiai pásztorkutyákat tartanak. Így élhet egymás mellett „békében” a farmer a csordáival és a ragadozó, ami a kutyák megjelenésével már nem számíthat könnyű prédára a háziállatok közül. Ez az eljárás tulajdonképpen a ragadozók védelmében kezdett kialakuló gyakorlattá válni, mivel így elkerülhető a farmerek általi gyérítésük, ritkításuk megússzák pár harapással. A kutyák sikeresen visszaverik a Coyotok(Canis latrans), Farkasok(Canis lupus ssp.), Vörös hiúzok(Felis rufus), Pumák(Puma concolor), Grizzlyk(Ursus arctos horribilis) és Feketemedvék(Ursus americanus) támadásait, csökkentve ezzel a vadkárt. Így a nyáj és a maci is egyben marad (jó esetben a kutyák is). A Középázsiai juhász mellett az összes európai és közel-keleti pásztorkutyafajtát alkalmazzák így az USÁ-ban. A lényeg az lenne, hogy az új környezetben az eredeti fajtákat meg kellene próbálni az eredeti, ősi állapotukban fajtatisztán fenntartani. Így a szelekciót nem a Kaszpi tigris és a Kárpáti medve végezné, hanem a Kaliforniai oroszlán (puma alfaj) és a Grizzly. De úgy tűnik az esetleges új környezet ellenére (bár az Egyesült Államok elég nagy és szinte az összes fajta eredeti adaptációs feltételeihez hasonló feltételek fellelhetőek sivatagtól-a hegyvidékig) mégis közelebb áll az eredeti életmódjukhoz, feladatukhoz e pásztor ebeknek, mint pusztán a kiállítási ringek világa.

/OGRE/

 2. Leíratkozott felhasználó  |   Válasz erre2012-02-15 17:10:28 [25.] 
Kezdő Indításnak amit én gondolok, a amiket össze olvastam.

Kazahsztánba készült kép.



Kiegészítés a Nagazihoz és az esetleges közös Őshöz.

Különböző típusú kutyák jöttek létre az évszázadok során ezt tudjuk le írják nem egy helyen. Ez köszönhető az emberi beavatkozásnak és annak, hogy különböző népcsoportok , etnikumok lettek. De ha bele gondolunk előtte évezredekig ugyan azt a funkciót töltötték be a kutyák az emberek mellett kezdetben, s ez a vadászat és őrzés együtt volt, mivel ahogy az ember áttért a vadászatokról és a vándorlások is, befejeződtek létre hozván a maihoz hasonlatos állattartást egyetlen gyakoriság ami minden típusnál ugyan úgy fent maradt. S ez maga a funkció Őrizni, embert, nyájat, vagyont.. Őriztek embereket, házakat, falvakat. Kísérték őket, s nem terelték, hanem KÍSÉRTÉK Őket újabb területekre . Menjünk vissza kicsit Nagy Sándorig. Ő róla köztudott , hogy világhódító. Mindig felmerült, hogy Nagy Sándor serege mellett milyen kutyák voltak. S itt jön az amivel egy angol úriember foglalkozott . Az akkori hódító is hozott magával nagytestű kutyákat Tibet felöl érkeztek Ősi kutyák melyek kinézetre is hasonlatosak voltak a most élő nagytestű pásztor ebekhez, színben függetlenek voltak. Nagy Sándor Ie.336-ie.323 hol uralkodik Macedonia , de nem a délszláv Macedonok hanem a mai Görögország Makedonjai. Hódítani indul méghozzá a mai Törökországnak megfelelő területet Anatóliát, Kis –Ázsiát ami magában foglalja a mai Irán, is, Szíria, Palesztina. S megindul egész India határáig. Tehát itt az első pont, hogy az Ősi nagytestű kutyák Nagy Sándorral együtt térhettek vissza a ma Kaukázus, Grúzia, Törökország, illetve Bulgária fele is. Ez a térkép ahol látszik mennyire közel vannak az országok amiről Te is beszélsz Kis-Ázsia Régi térképen a hódító hadjárata tehát Kis-Ázsián keresztül Sándorunk behatol egészen India határáig , onnan hadizsákmányként hoz magával kutyákat. Kutyák kísérik a tábort, használják őket vadászatoknál mint ahogy sok képen látható Nagy Sándor fent maradt történelmi bizonyítékain nagy Ragadozók ellen, itt oroszlán is értendő és használják őket harci kutyaként is. Míg kisebb társaikkal űznek apró vadakat.


A mostani térképen látható az országok: Szíria, Irak, Irán , Grúzia.. Hogy jön ide most a Nagazi amit én próbálok közös Ősökkel rendelkezvén hozzá rendelni a Kuvaszhoz.
Kaukázus Nagazi, Grúz pásztorkutya. Nézzük meg. Színben vegyes nem ragaszkodtak egy színhez mint pl a Fehér de Nagyon SOK példány tiszta fehér már a régi időkben sőt itt is élnek a legendák, hogy a kutyák ilyen színnel jobban észrevehetők a területen s különbözhetik meg őket a sötét bundájú ragadozóktól!!! Ami nekünk is lényeges, hisz a kuvaszra mondják, hogy kezdetekben Ő sem volt tiszta fehér , sőt néha a mai napig fellelhető benne esetleges szürke, vagy fekete szőrszál elvétve. A Nagazi mint pásztorkutya hogyan alakult ki. Mint olvassuk Nagy Sándor hadjárata Kis -Ázsián keresztül történt. Kaukázus hegység igen Zord elválasztva Európát és Ázsiát. Nagy akadály embereknek keresztül jutniuk. Kis Ázsián keresztül kereskednek , mivel ezt az útvonalat használják, így találkozhatnak, találkozhattak Nagy Sándor hadizsákmányként szerzett kutyáikkal. Turáni puszták ahol civilizált Nomád népek élhettek , élnek akik állattartók s mivel állattartók így azt őrizni olyan kutyákat használtak, használhattak amik maradványként ragadtak itt a Hódítás idejéből. S itt jön amit Te írsz Akbash , hogy az első háziasítás mint juh és kecske itt jelenik meg Kis Ázsia szívében hisz már nem vadásztak és harcoltak a népek, hanem rögzültek egy ponthoz s állattartást kezdtek. Művelni földeket megszűnt a vadászat olyan téren mint állandó élem szerzés. S mivel itt alakult ki ez volt a szíve ennek az idézőjelben értendő iparágnak. A Kaukázus népcsoport emberi innen vittek maguknak kutyákat a hegyeik közé. Hisz nem csak álatokat haszont , hanem annak őrzését védelmét a nagyragadozókkal szemben meg kellett oldani vitték magukkal innen a Turáni pusztákról magukat az akkor már pásztor ebként , őrző kutyákat. S itt minden kutya még akkor egyforma, 1 a lényeg a FUNKCIÓ magyarán a kinézet ekkor még nem különül el. Se a szín, se nagyság nem motivál. 1 a lényeg a Használhatóság. El jut a mi pásztor ebünk Kaukázus térségébe s ott kezd el kialakulni új Fajtaként amit leírtunk, leírtál, Veterán leírt. S innen a Kuvasz jön. Hisz honnan ered a Magyarság?? Milyen úton érkezik Európába. Milyen népcsoportokkal találkozik?? Találkozik egy már idézőjelben modernebb NOMÁD csoportokkal akik állat tartást végeznek juh , kecske. Mi hordánk ahogy keresztül vonul , érintve ezen népcsoportokat ugyan csak kutyákat hadi zsákmányként nem csak juhokat rabolhatnak hanem kutyákat, kölyköket hozhatnak magukkal. Hunokat, Szkítáknak vallják a fekete tengertől északra elhelyezkedő nomád népcsoport i.e. 7század Méghozzá az Iráni népekhez tartozó Lovas nomád. Nagy Sándor hol is hódított , hol volt a birodalom, mely népcsoportok, országok estek bele??? S jönnek el velük Európába a mai Magyar területekre. Ekkor a kutya funkciója +mindig Vadászat, Lovasok kísérése de már őrzi a házi állatainkat a hordákkal jövő Lovakat, Marhákat. S mikor itt letelepülnek akkor alakul ki igazán s véglegesen a Modern mostani kuvasz amit már maguk a Magyarok rögzítenek le a mostani kialakult küllemre.

Lényeg az egésznek a Funkcionális dolog. Ősi pásztorkutya funkcionálisan volt egységes. Küllemben nem különültek el egymástól. Nem számított a magasság, szín. A régi kutyák magasságát 68cm körülire írják. Ahogy terjedtek Európa , Ázsia, Északabbra Úgy változtak az éghajlati , terepi hatásnak . S az emberi behatásnak.


Illetve a régi kutyák közt mennyi volt erre jó. Kuvaszról tudott , hogy használták vadászatokra is többek közt.
"Más, de mégis idevágó: A terelés és a vadászat egymással összeférhetetlen felhasználási ágak. Többek között ezért SEM terelőkutya a kuvasz! " Puskás Ferenc



Én leírom amit most olvastam vissza térve a Тува magyarul TUVA népcsoport és kutyáikról. Valahol remélem érdekes lesz nektek is és elgondolkodtató. S ez ad választ arra is amit Te mondasz. Vadászat, terelés, őrzés.

Mint látható Tuva itt terül el térkép szerint. Az itt élők kutyái hasonlatosak küllemben a mostani Tibetikhez. Színben feketék, Fekete-Cser de +is mások. A régi leírásokban a Pásztor emberek kör alakban helyezkedtek el, úgy éltek Jurtákban . 2 féle kutya volt fellelhető az ilyen nomád emberek táborában . Az egyik kisebb termetű, hosszú vékony lábú gyors kutyák voltak. Ezek éltek az emberek közeliben, ezek bent éltek a jurtákban, bemehettek, illetve a jurta körül voltak találhatók. Ha jött ember akkor Ők szaladtak eléjük, de ők is kísérték el. Az ottani emberek ezen kutyákkal jártak vadászni többek közt. A vadászebek, könnyebbek, mozgékonyabbak és gyorsak voltak az őrző pásztor ebekhez képest. De ezen kutyák is jelezték az idegent, Ők ugatták és kísérték a táborba be vagy ki, mert Ők mindig a táborban voltak fellelhetők.
A mi pásztor ebünk pedig a körön kívül volt található Ők a határt őrizték. Ivartalanították őket, mert hitték így a kutyák nem mennek el a területről. Ez által hamar csökkent az állomány létszáma . Ők nem mentek be, nem mehettek be a Jurták közé. Ők azt a területet védték és őrizték ami kívül volt, ott járőröztek és csaptak le a ragadozókra Ők őrizték az embert s vagyon tárgyát. Ők voltak elkönyvelve őrző pásztor kutyákként, a könnyebb társaik pedig vadászebként. Tehát itt látszik az egyik Ősi pásztor ebeknél, hogy nem alkalmazták őket vadászatra ember mellett. De maguk a jószágok fogtak enni maguknak ha arra került a sor. A kutyák ivartalanítása és , hogy a falvak nagyobb teret kaptak a pásztorebek hátrébb szorultak minek következménye a létszám csökkenése lett. Ezen kutyák Ősei Tibet felől érkeztek a Tibeti jak elterjedésével mongólia fele, majd ahogy haladtak a népcsoportok a kutyák mentek velük. Így jutván el Ázsiába , majd terjedtek szét és alkalmazkodni kezdtek az éghajlathoz , a természeti viszonyokhoz. S alakultak ki Ázsiában a fajták. S itt jön a képbe az amit Te írsz, hogy kis Ázsia! Itt arról is írnak, hogy terjedtek északra és délre s alakultak ki a mostani Közép Ázsia kutyák is többek közt. Még van mit olvasnom, tanulnom. De az Aborigen kutyák Ősét közös Ősét tudom fogadni, hogy akár így indulhatott el. Mint először a jakok tartása és azok őrzése . Ahogy teret hódított az állattartás a nomád népcsoportoknál, így volt igény annak őrzésére s megvédésére a ragadozóktól s az egyéb rabló hordáktól.

Közös ősök??Genetikai ŐS! Vagy csupán a Pásztorkutya jelleg a közös a kinézetben.
Egy az alap ez maga a PÁSZTOR KUTYÁK csak ahogy szétszóródtak Ázsia és Európa szerte alakultak ki a pásztorok majd később tenyésztők által saját ízlésnek megfelelően a küllem. Tuva pásztorkutyáknál olvasható egy érdekes rész. Tibet és Mongólia távoli vidékéről érkező Ős kutyákat használtak a nomád vándorló népcsoportok. A kutyák Ázsiában több fele ágaztak ahogy mentek az emberrel. Szerte ágazva terjedtek szét Ázsia területén majd jutottak el több helyre. Ott alkalmazkodva az ottani éghajlati és terepi viszonyoknak. Ezen kutyák lettek később a ma élő Ázsia pásztor kutyák őse. Kérdés Tartozhat e ide a Kuvasz??? Más egyedek vissza kerültek Tibet hegyeibe, Mongólia sztyeppéire s ezen kutyák Őse a mai élő és kialakult Tibeti masztiffnak ill a Bankharnak.









Grúz Aborigen!


Magyar Kuvasz Itt 12éves





 Teóriák a múlt föltárására (üzenet: 26, Pásztorkutyák Ázsia szívéből)
 
    / 2 
Lista: 
Kép:
Smile:
  

Új hozzászólás írása
  Név :   Jelszó :
  Mail :
  Üzenet:

 Betűszín:  Háttérszín:
 Árnyék:      Parázslás:
BBcode On/Off.    Betűméret:
Url/Kép autokonverzió On/Off.
Aláírás beszúrása
  Kép feltöltés: [Feltöltési max. file méret (byte): 20000]
    Írja be ide a képen látható biztonsági kódot:
Smiley kódok teljes listája
Az oldal 0.015720129013062 másodperc alatt generálódott.

  Cégadatok  |   Felhasználási feltételek  |   Adatvédelem  |   Általános Fórum Szabályzat  |   Médiaajánlat  |   Segítség Partner oldalak
  Netboard Bt. © 2001-2013. E-mail