hogy lettem én mozibuzi? (üzenet: 26, Mozi) |
|
|
|
zalus
Tagság: 2002-03-28 00:00:00
Tagszám: #15
Hozzászólások: 8733
|
1.  Elküldve: 2003-01-28 18:12:41, hogy lettem én mozibuzi?
|
[26.] |
itt a vallomások ideje: normális ember biztos nem vállalkozna "kedvenc 1oo filmem" lista összeállítására, én pedig ismételten ezzel az indíttatással ragadtam ma billentyűzetet, de a szándék hamar elsorvadt; miközben az emlékeimben kutattam, azon kezdtem el törni a fejem, hogy válik vkiből filmrajongó, movie-geek, extremicus cinematicus consumatus, ahogy tetszik. függetlenül a rajongás tárgyától és mélységétől a válasz kézenfekvő: filmek hatására. filmek, amik azóta már eltűntek a süllyesztőben, vagy elfogult rajongásunk által egekig magasztalódtak: nem férnének meg egy százas listán, de ők tehetnek arról, hogy celluloid-nagyfogyasztók lettünk. aki mentegetőzik, hogy "én nem..." annak itt semmi keresnivalója. :] a kérdésem tehát rendkívül intim: melyek azok a filmek, amik hatására - remélhetőleg - egy életre movie addictá nemesedtél/korcsosultál?
mint mondottam: ez a vallomások ideje, így hát kezdem én - az önző és egoista barom - a színvallást: amennyire vissza tudok emlékezni az orrpiszkálós időkre, az első film, amit moziban láttam, a hófehérke és a hét törpe című mese volt, walt disney első egész estés interpretálásában. az túlzás, hogy láttam, mert a végefelé olyan keservesen bömböltem a gonosz mostohát látván, hogy a szüleim kénytelenek voltak kicipelni a moziból. bármennyire is hitegettek azzal, hogy a vasorr elpusztult, mivel nem láttam a diznitől megszokott zuhanásos halálát, abban hitben rettegtem végig az éjszakát, hogy mindjárt kimászik az ágyam alól, s megtömi a bucim mérgezett almákkal. amúgy a fekhelyem alatt számos mumus lakozott: a szülői engedékenység révén, illetve az ennek köszönhetően az ORFen látott számos éjszaki film nem csak porcicákkal népesítette be ideiglenes nyughelyem: morlockok [az időgép], critterek [rémecskék], farkasok [egy amerikai farkasember londonban, farkasok], cápák [a cápa], sápadt, szőke hajú kislurkól [az elátkozottak faluja], csápos, egyszemű szörnyek [alfa holdbázis], peterbilt kamionok [párbaj], sakkozó robotok [ez vmi magyar horror lehetett...] és magas hangon sivalkodó óriáshangyák [them!] lepték el az alsó régiókat, de mind közül az emberi magban rejtőző alakváltó/alaktalan rém volt a király [a dolog]. 9 évesen találkoztam vele először, s közel 3 napon át nem tudtam aludni tőle; a mai napig áldom/átkozom a napot, mikor a nővérem azzal ugrasztott ki az ágyból, hogy űrhajós film megy a tv-ben! az nem elég, hogy az osztrákok révén mindenféle szörnyek rohamozták meg gyermekkorom, de mikor szülőfalum leggazdagabb embere megvette az első videót - tiszteletet parancsoló méretű, felültöltős panasonic -, és a masina csodájára jártunk, az első videós double feature-t sem nevezhetném leányálomnak [pulykavadászat/re-animator]. a hosszú, átvirrasztott éjszakáknak aztán egy csapásra vége szakadt: ugyan a bolygó neve halál 8 ft-os képregényváltozata képes volt a frászt hozni rám, élesen él bennem a rémkép, ahogy fekete-fehér arctámadó szkeccsek másznak elő a füzetből és kapaszkodnak fel az ágyam oldalán, brrr. a falu szigorú mozitulaja csak felnőtt kíséretében engedett be az aliensre, a felnőttek voltaképp nálamnál 2 évvel idősebb, de azért "nagyfiú" kategóriába tartozó egyedek voltak. a film nézése közben azon kaptam magam, hogy míg én tágra nyílt szemmel habzsolom az idegenek látványát - pedig, ha jól emléxem, cenzúrázott verzió ment nálunk, hisz arra a kérdésre soha senki nem tudta a választ, hogy bishop miért is esett szét :] -, az idősebb fiúk elbújnak a székek mögé és oda sem mernek nézni. hazafelé menet pedig én voltam a legbüszkébb kölök a telepen: az összes srác tőlem kérdezte, mit látott, ill. mit nem látott. aznap este nyugodtan aludtam, a szörnyek leléceltek. a szüleimet éveken át nyaggattam, vegyünk videót, mert már mindenkinek van!!! [mindenki = a falu leggazdagabb embere] a videóvásárlás csak nem akart megtörténni, a nagybáttyám viszont beszerzett egyet a fiainak, így aztán semmi sem akadályozott meg minket abban, hogy megnézzük 25x egymásután a halálosztót, [azt a jelenetet, amikor a T8oo-as begyüjti az első rendőrautóját pedig legalább 1ooox], valamint az éjszaka közepén "az erdő szellemét", magyarán a gonosz halottat. maradandó károsodást remélem, nem okozott, de vagy egy hónapon át csak erről meséltem a srácoknak a telepen... a végre valahára beszerzett samsung [ronda, de buta] videó szüzességét az ahová lépek, szörny terem botrányos szinkronverziója [hangeffektek helyett néma csönd] vette el, s 2-3 éven belül 2oo videokazetta boldog tulajdonosa lettem. a filmcímeket inkább nem sorolom, valamennyi film a három szombatesti tévés alapszitu körül forgott: ölés, baszás, röhögés. a változás elég későn, jó 12 évvel ezelőtt állt be. nem mondhatnám gyökeresnek, stephen king mesehőse is előbb gyártana kötelet cérnaszálból, de a lényeg: valami elkezdődött. ellógtam a délutáni angol óráról [ami egyébként is csalódás volt, a dél-afrikai tanár mindent ádámtól és évától kezdett a haladó csoportban, s két hónap után sem sikerült elmozdulni a present tense-ről], s bár az egerek és emberek csöppet sem izgatott, de a fenti óránál bármi jobb lett volna, ami kétdimenziós és mozog. ráadásul, a film mellé tombola is járt, amit végül is kifelé menet elfelejtettem debobni az urnába, mivel a film teljesen elvarázsolt. mai szemmel kissé modorosnak tűnhet a john malkovich-gary sinise film, a túl-komáromi színházban látott verzió is jobban tetszett, nem beszélve steinbeck könyvéről, de akkoriban el sem tudtam volna képzelni, hogy nekem ilyen tetszhet... 1-2 évvel később már tevékenyen részt vettem a gimnáziumi filmklub szervezésében: többnyire a mainstream határán táncoló konzumdrámákkal vittünk be sok diákot a moziba [philadelphia, a napok romjai, schindler listája, oltalmazó ég, a kísértetház, stb.], de pl. sosem felejtem el a jurassic park okozta traumát: abban a hiszemben szerveztem be az iskola számára egy délelőtti vetítést a tatai moziban, hogy ez egy kedves-aranyos mesefilm lesz, s mikor a ülésszomszédjaim majd széttéptek a félelemtől, döbbentem rá, hogy akár még meg is lincselhetnek a fals infókért. :] az ezt követő években vagy fél tucatszor hangzott el a számból az "ez volt a legjobb film, amit valaha láttam" című felelőtlen minősítés. így aztán rövide ideig no.1 volt a forrest gump [eheh], a remény rabjai, ponyvaregény, tiszta románc, léon, a halál keresztútján, de mint anno a the thing, az ismeretlen bryan singer meghökkentő meséje, a közönséges bűnözők mindent lesöpört a színről, s azóta is ez számomra A HIBÁTLAN FILM. a többi [dvd, internet, ázsia, stb.] már jelenkori történelem, s amúgy is eleget fárasztottam mindenkit a szófosással.
lehetne hosszadalmas és partalan vitába bonyolódni, hogy ki mit néz, mi tetszik neki, de most ezt hanyagoljuk, háborúskodás és véleménynyílvánítás helyett most azt kérném a tisztelt fórumozó társaktól, sutter, szása, mister, klaca, jim kirk, prüntyi, red5, pifu és a többiek, meséljétek el, ti mely filmek hatására lettetek filmrajongók?
_____________________
dvdextra.hu * aeonflux
why must fireflies die so young
|
| | |
(TÉMANYITÓ) |
|
Kiváló dolgozó 
|
|
hogy lettem én mozibuzi? (üzenet: 26, Mozi) |
|
|
|
|
