MUTATOK JÉZUSRA
Nem voltam, nem vagyok
s nem leszek elég jó,
mindhiába,
hogy saját jogon
legyen jogom
a mennyei vacsorára.
Tán angyal faggat ott:
"Ki hívott, mi hozott,
honnan van a szép fehér ruhád?"
Mutatok Jézusra,
mosoly a válasza,
így lépek a gyöngykapun át. -
Tudsz jobbat Jézusnál?
Nem bírok élni már
Nélküle értelmesen.
Jöjj hát, csodáljuk Őt,
irgalmas Megmentőnk,
egyetlen reményem.
(Árvai E.) |
VÁRTUK...
Vártuk az Urat,
"jobban, mint őrök a reggelt." *
Advent, karácsony,
ünnepünk szépen eltelt.
Mit hoz az új év,
ember senki se tudja.
Nincs más hátra, mint
várván várni az Úrra. |
NAGY IDŐK TANÚI
Csillagjósok teveháton jönnek,
keresik az újszülött királyt.
Heródes a papokért kiált:
tárják elé, mit is jövendöltek
szent iratok, régi próféták.
Mikeásnál van a rejtély kulcsa:
nem nagyváros, egy szerény falucska
adja majd a legnagyobb királyt.
Vándorolnak Betlehem felé,
keresik a vendégfogadót.
Telt ház miatt zárva van a bolt;
tevét kötnek istálló elé.
Éjszakáznak szabad ég alatt,
fejük fölött a csillag ragyog...
Jönnek futva csordapásztorok,
izgalomtól hangjuk elakad:
"Angyalt láttunk, csodás látomást!
Kórus zengett égi éneket!
Itt keresünk pólyás gyermeket,
jászolban a rég várt Messiást!"
Istállóba kiváncsin belesnek:
mécses pislog, asszony vajúdik.
Nagy békesség árad rájuk itt;
térdet hajtva hallják: sír a Gyermek!... |
MIKULÁS, AZ EREDETI
Miklós pap ma este tele zsebbel
nem pihenget otthon vánkoson:
végigoson álmos városon,
kis kunyhókba titkon be-beleskel.
Nem füstöl a kémény? Lám, üres az asztal?
Zsebbe nyúl, mert itt az alkalom:
pénzt hajít be gyorsan ablakon,
s már cinkos mosollyal messze nyargal.
Virradatra végre hazatér:
erszény lapos, ám szíve csurig.
Térdein oszt majdnem elszundít,
templomba még éppen odaér.
Hirdet Igét, mondanak imát,
mindenki oly boldog és vidám ma!
Sok szegény szívéből száll a hála,
mint akik nagy csodát éltek át. |
EGY RÉGI ADVENT
Készülődnek napkeleti bölcsek:
aranyat, tömjént, mirhát is pakolnak.
Fenn is készül Valaki: most többet
nem hoz, mint magát, váltságul sokaknak.
(Árvai Emil) |
JÓZSEF ÉS POTIFÁRNÉ
(menekülés a győzelembe)
Most légy erős, József;
Potifárné üldöz.
"Több bátorság kell ma
erényhez, mint bűnhöz."
Menekül a győztes;
vád alatt a jóság...
Vajha találkozna
álom és valóság!
(Árvai Emil)
/Megj.: az idézet Cseri Kálmán gondolata. / |
TÉKOZLÓ
Tékozló fiút csábos szabadság
messze elcsalt: lett önkényes árva.
Apjuk, a megunt, még visszavárta.
Jófiú-bátyja sajnálja magát.
(Lukács evangéliuma 15. rész alapján)
(Árvai Emil) |
ZÁKEUS
(aki látni akarta Jézust)
Fára kapaszkodván, megpillantja végre.
Életébe kerül: régi életébe.
Rosszallja a jónép (ilyen csoda nem kell?) :
hírhedt fővámszedő vendége a Mester!
(Árvai Emil) |
NAGYPÉNTEK ESTE
Bár sziklasír várta végső pihenésül,
s őrök vigyázták, pecsét, félelem;
már győztesnek járó koszorúja készült,
hervadhatatlan és tövistelen.
(Árvai Emil) |
TAGADÁS UTÁN
Magában csalódott Péter,
énkép (kártyavár) dőlt romba.
Rostán ha kihull a polyva,
messze száll pünkösdi széllel.
(Árvai Emil) |
ÁRULÁS
Alkonyatba némuló olajfák,
tanítvány-szem és -szív nehezül...
Fölzúg az éj, izzó, tüzes fáklyák:
Júdás érkezik. Nincs egyedül.
(Árvai Emil) |
RAJONGÓK
(Jézus megkenetése Betániában)
Túlzó pazarlás volna
talán, hogy kiöntött drága kenet
folyjon ma homlokomra?
Ím, temetésemre készítenek!
(Árvai Emil) |
Árvai Emil:
KARÁCSONYVÁRÓ
Telnek az évek,
őszül a lélek,
szürke paróka
ráncot ölel.
Gyermeki álom
nagy csodavárón
r-égi titkokat
súgva jön el:
volt kicsi, szegény;
Benne a remény
nőtt fel az égig:
csillag az éjben.
Tudsz jobbat Nála?
Jötte, s halála
mellbe vág, rést nyit
szíven és égen. |
Árokh Zsolt:
AJTÓ
Becsuktam. Csönd lett hirtelen.
Béke lengte át szobám,
megbújt a félelem.
Felhívtam Őt, (égi Atyánk),
úgy vágytam újra hallani
békét adó örök szavát.
És szólt: "Ne félj, mert én vagyok
a kezdet és a vég!"
Bár lelkem néha még vacog,
fenn tündökölt az ég. |
Árvai Emil:
JÓZSEF, AZ ÁCS
Ő nem szavak embere, úgy látszik,
hangját szinte alig hallani;
dolgos kéz nem bír fölös beszédet.
Titkait se kürtölé világgá,
álmait, meg angyalok tanácsát;
épp elég az áldás súlya, terhe.
Betlehemben pásztorok meséltek
éjidőn jött fényes látomást.
Öröm és gond egyszerre a gyermek.
Döbbenet, hogy mért keres halálra
nagy király egy csöppnyi életet.
Jó s gonosz egymást nem tűrheti.
*
Nő a gyermek, elmarad kezünktől,
Istenét szólítja apjaként...
Szárnyalását aggódva csodáljuk.
Hírek jönnek, tőlünk messze jár,
műhelyemben nem segít ma már;
elröpült, mint fészkéből madár.
Halnom így jó: áldás terhe, súlya
nem nyomasztja fáradt szívemet;
felnőtt ember, ő felel magáért.
Végső csendbe ballag éltem útja,
rég nem látott angyal integet...
Aki hű volt, épp elég soká élt.
|
MENNYEI JELSZÓ (Solus Christus)
Kérdi a jelszót a menny kapujánál
Péter, a szent tagadó.
Reszket a bensőm, a rémület átjár:
nem jut eszembe a szó.
Kérdezi: tettem-e jót eleget tán?
Voltam-e annyira jó,
hogy fölös érdem a bűnnel is elbán',
s lészen-e szebb a való?
Kéne varázsszó: bő alamizsna talán?
Böjt, ima, szentkép szív-szoba tiszta falán?
Zord penitencia bús veritéke mit ér?!...
Jaj, mi se számít! Váltságnak egy sem elég.
Tűz, noha tisztít, lángjába' minden elég.
Bűnt letörölni csak egy tud: a krisztusi vér.
(Árvai Emil, 2017.)
|
BÖRTÖNLEVÉL
Nem valami szívderítő élmény
vasban ülni zordon börtön mélyén;
Pál apostol rövidebbet húzta,
fölvirradhat derűre, borúra.
Mégsem ér rá unatkozni bőven,
imádkozik ráérő időben;
vendégeit vigasztalja bátran,
bizonyság ő császár udvarában.
Érdeklődik, áll-e még az egyház,
néki már hű temploma a fegyház;
oly szívesen látogatná őket,
ám helyette írással vesződhet.
Ilyesmiket körmölget a sitten:
"Én vagyok a legboldogabb itten;
örvendek, mert megvalósul terve,
Úr Igéje nincs bilincsbe verve..."
Szentírás lesz. Nem gondolná akkor,
évek múltán kincset ér a pár sor;
amit küldött száz embernek egyszer,
majd milliók olvassák nemegyszer.
(Árvai Emil) |
BARTIMEUS (NEM!) CSALÓDIK
Ott lohol már Jézus után a
gyógyult vak ember Jerikóból.
Izgatottan keresi olykor
tekintetével, nehogy már a
tömegben szem elől tévessze.
Nem, nem akar lemaradni a
Mester sikeréről: tán itt a
lehetőség, hogy sok téveszme
dugába dőljön, és győzzön ma
végre az óhajtott igazság.
Sejti, hogy annak van igaza,
aki szeret. - Aki szereti
még ellenségét is, önmagát
nem kímélve (jaj!) a keresztig.
(Árvai Emil) |
SZEREPLŐK
Angyalok, Mária, József,
pásztorok, bölcsek, Heródes,
Jézus, Simeon, Anna.
Betlehem sok siralma.
Csendes éj, égi jelek;
istállóban született;
te meg én mint fogadós,
Krisztusnak mindig adós.
(Árvai Emil) |
VÁR(R)OM
Kertész ha jő, vizsgál újra,
meddő fám csak útba' van?
Csodáidnak csodálója
hadd lehessek még, Uram!
Kincsem is volt, áldott remény,
ám félelmem eltemet.
Vágyva várom: fölemeljél
önmagamból engemet.
(Árvai Emil)
|
MIATYÁNK
Bánattal tán térdelek le,
boldogságban állok fel,
találkoznom oly jó Vele;
ha nem is szól, - átölel.
Langy lelkem itt újra lobban,
míg Ő tisztit legbelül;
látván, hogy tud mindent jobban,
szív gyógyul, szó csendesül.
(Árvai Emil) |
HŰTŐMÁGNES
Csak röviden,
csak tömören:
sokunk itt lenn
nem egykönnyen.
Csak tömören,
csak röviden:
nyelem könnyem,
hol van Isten.
Csak röviden,
csak tömören:
kicsiny hitem
nagy örömem.
(Árvai Emil) | |
[előzmény: (278) Topi-50, 2015-12-18 07:42:04] |
"Ünnepi fa"
Tisztelt Barátaim!
A Fehér Ház a Karácsonyfát – elsõ alkalommal -, Karácsonykor “Ünnepi Fá”-nak nevezte. Ez a tény arra késztette a CBS műsorvezetõjét Ben Steint, hogy megírja a lenti cikkét. Úgy gondolom, ezek a gondolatok mindenhol érvényesek.
Az itt leírt eszmefuttatáson mindnyájunknak érdemes elgondolkodni…
A következőket Ben Stein írta és olvasta fel a CBS rádió vasárnapi kommentárjában.
Bevallom:
Zsidó vagyok és minden egyes õsöm is zsidó volt. És engem nem zavar egy csöppet sem, ha az emberek ezeket a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat, Karácsonyfának nevezik. Nem érzem magam fenyegetve. Nem érzem, hogy meg lennék különböztetve. Ezek a fák azok, amik: Karácsonyfák.
S egyáltalán nem zavar, amikor az emberek ‘Boldog Karácsony’-t kívánnak nekem. Nem gondolom, hogy megaláznának, vagy gettóba akarnának csukni. A tény az, hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy mi mindannyian testvérek vagyunk, akik együtt ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászol-jelenet van felállítva az egyik forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti házamhoz, Malibu-ban. Ha az emberek egy betlehemet akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a Menorah néhány száz yardnyira arrébb.
Nem szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok és ugyanúgy nem gondolom, hogy a keresztények kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények. Gondolom, az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a piszkálások idõszakaiba. Fogalmam sincs, honnan származott ez az “Ünnepi Fa”ötlet, miután Amerika kifejezetten ateista ország.
Vagy akár kifejezhetem másképp is: honnét jött az ötlet, miszerint imádnunk kell a hírességeket, de tilos Istent imádnunk? Viszont sokan vagyunk akik elgondolkodnak azon, honnan jönnek ezek a hírességek, s hova lett az az Amerika, amit mi ismertünk…
Billy Graham (a prédikátor) lányát interjúvolták az Early Show-n és Jane Clayson (a riporter) ezt kérdezte: ‘Hogyan lehetséges, hogy Isten engedte, hogy ilyesmi (Katrina hurrikán) megtörténjék?’ Anne Graham egy rendkívül mélységes és éles elméjű választ adott. Azt mondta, ‘Úgy hiszem, Isten mélyen elszomorodott emiatt, ahogy mi is, de évek óta mondjuk Istennek, hogy takarodjék ki az iskoláinkból, takarodjék ki a kormányzatunkból és takarodjék ki az életünkből. S mivel, úgy vélem, Õ egy igazi Úriember, végül csendben kihátrált Hogyan várhatjuk el Istentõl, hogy áldását adja ránk és védelmezzen minket, ha mi azt követeljük Tõle, hogy hagyjon minket békén?’
A legutóbbi események fényében… terrorista támadások, iskolai lövöldözések, úgy gondolom, hogy ez akkor kezdődött, amikor Madelaine Murray O’Hare (megölték, tetemét néhány éve találták meg) arról panaszkodott, hogy nem akar imádkozást az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben van. Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát az iskolában A Biblia mondja: ne ölj; ne lopj és szeresd felebarátodat, mint tenmagad. És mi azt mondtuk, rendben van.
Aztán Dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenyítsük gyerekeinket, amikor csintalankodnak, mert kicsiny személyiségük eltorzul és meglehet, hogy megrongáljuk önbecsülésüket (Dr. Spock fia öngyilkos lett). Azt mondtuk, egy szakember kell, hogy tudja, mirõl beszél. És mi azt mondtuk, rendben van.
Most meg azt kérdezzük magunktól: miért van az, hogy
– a gyerekeknek nincs lelkiismeretük,
– miért nem tudják, mi a jó és mi a rossz,
– és miért nem zavarja őket, ha idegeneket ölnek, akár osztálytársaikat, vagy önmagukat?
Valószínű, ha hosszan és elég keményen elgondolkodunk ezeken, lehet, hogy végül is rájönnénk. Úgy vélem, nagy része van ebben, annak, hogy ‘AZT ARATJUK, AMIT ELVETÜNK’.
Vicces, milyen egyszerű az embereknek megvetniük Istent, aztán azon csodálkozni, hogy miért halad a világ a pokolba.
Vicces, mennyire elhisszük, amit az újságok mondanak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.
Elgondolkodtató, hogy email-en küldünk ‘vicceket’, amelyek aztán futótűzként terjednek, de ha üzeneteket kezdünk küldeni, amelyek az Úrra vonatkoznak, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt megosztják azokat.
Elgondolkodtató az is, hogy fajtalan, durva, vulgáris és obszcén cikkek mennek át szabadon a világhálón, de nyilvános vita Istenről tilos az iskolákban és a munkahelyeken.
Tetszenek már nevetni?
Vicces, ha ezt az üzenetet netán továbbítod, szelektálsz: nem küldöd sokaknak a címlistádon, mert nem vagy biztos, miben hisznek, vagy éppenséggel mit gondolnak rólad, hogy ilyesmit küldesz.
Ugyancsak vicces, hogy jobban aggódunk amiatt, amit mások gondolnak rólunk, mint amiatt, hogy Isten mit gondol rólunk.
Küldd tovább, ha úgy gondolod, van értelme: mindenkinek. Ha nem, csak dobd el… senki nem fogja tudni, hogy így tettél. De, ha kidobod ezt a kis elmefuttatást, ne dõlj hátra a székedben és panaszkodjál arról, milyen rosszul alakul a világ.
Megbecsüléssel, őszintén és tisztelettel:
Ben Stein
figyelemre méltó írások:
példaképünk.. | | [válaszok erre: #279] |
|
KARÁCSONYVÁRÁS
Hócsend, halk zene, bájgli
illata - teljesül gyermeki álom.
Kérlek, tanítsál, kedves karácsony,
szüntelen Jézusra várni.
(Á.E.)
|
|
