Grübedli Tagság: 2004-02-05 20:32:59 Tagszám: #8539 Hozzászólások: 13417

87557. Elküldve: 2011-12-30 21:00:19 [.] Csupa nagyszerű dolog történik mostanában. 24-én este például, nem tudta egy csodás, szép, édes, szőrös, border elkapni Lehelt, nagyszerű reflexének köszönhetően. Lehelt behúztam szokás szerint magam mellé, a borderre hajazó nagyszerű gazdájával, póráz nélkül jön. Amikor a kutya lelapult, akkor már tudtam, hogy balhé lesz, mert még ha barátságosan is ugrik nekünk, ezt a süket Lehel nem fogja pozitívan értékelni. Amikor fogcsattogtatva repült felénk, akkor már én is lazára engedtem a pórázt... Lehel szintén pattant, a szőrös izé felkenődött a kerítésre, mert nem számított a némán ücsörgő Lehel ugrására és a kerítéstől meg már menekülni sem tudott. Elkezdtem - sajnos felment az adrenalin - ordítani a faszival, hogy az ilyen barmok miatt van igaza azoknak, akik útálják a kutyásokat. Erre mosolyog - itt végképp elszakadt a cérnám - és közli, hogy az ő kutyája nem támadott meg senkit. ...majd közölte, hogy boldog Karácsonyt. Akkor már csak csendben szóltam vissza, hogy nélküle lehet, hogy az egész Világ boldogabb lenne. Már hazafelé jöttünk, amikor rájöttem, hogy tök egyszerűen, ezentúl csak HazugBácsinak fogom hívni, ha még egyszer meglátom, viszont ha meglátom, ezt igen hangosan fogom felé kiabálni üdvözlés képpen. A hangoskodásom Lehelt nem fogja zavarni! Ma lementünk sétálni. RL rohangál a férjem, Lehel - 5 m-es flexin vittem, had menjen - és közöttem. Már messziről látom, hogy két kutya szabadon. Az egyik szarik, persze a szart nem szedte fel a gazdája. Előre elhatároztam - hála 24-dikének -, hogy nyugodt és határozott energiák fognak cikázni körülöttem, semmi felesleges ereszdelahajamat. A kutyákat csak nem fogják meg. Ahogy közelebb értünk, már láttam, hogy az egyik az a barom gazda, a hülye kutyájával, aki örökké összeugrál minket... persze most is csupa sár, patakvíz és jön. A férjem behúzta maga mellé RL-t, pedig még nem is mondtam neki, hogy védje ki valahogy, ha a kutya ugrál. Azt is gondoltam, hogy szólok, ha jön a kutya, ne egyből fejbe rúgja, hanem próbáljon átlagnormális módon gyereket védeni. De nem volt időm szólni semmit, mert akkor már ott volt a két kutya 15 méterre és futottak. Odakiabálok: - Megfognák a kutyákat? Mire elkezdenek neveket ordibálni, de a kutyák nem foglalkoznak velük. A szutykosugrálós nagy ívben kerülgetett engem és Lehelt, a másik - egy boxer - pedig egyenesen Lehelhez. A boxer gazda ordaordít: - Nem baj! Lányok! Gondoltam megfogalmazom véleményem. Odáig jutottam, hogy: - Az tökmindegy... - szerettem volna elmesélni, hogy két kutya már falkának számít, főleg, ha azok póráz nélkül veszik közre a pórázos, ismeretlen kutyát... ezen kívül itt van egy kisgyerek, aki ha balhé lesz, tuti a kutyák közé fog keveredni... ráadásul nem véletlen, hogy az én kutyám pórázon van (ne felejtsük el, hogy Lehel tépett már meg igen komolyan másik kutyát és hát amúgy is halmozottan hátrányos helyzetű, hiszen süket is, bullterrier is...) ...de csak addig jutottam, hogy: - Az tökmindegy... Ekkor ugyanis a boxer Lehel fölé kavart, majd hörögve nekiugrott Lehel tarkójának... én rárántottam egyet a felharapó Lehelre, mielőtt elkapja a boxer bármelyik lebernyegét (Balta egyszer elkapott egy boxert és csúnyán szakad a bőre, ha rályukasztanak és szorítva elkezdik tépni), majd a nyugodt és határozott energiák segítségével rárúgtam egy szépen kongót és nem igazán rüsztöset a boxer mellkasára. Tornacipő volt rajtam, nem értem miért, mert ilyenkor már a jóval hatékonyabb rúgóerővel rendelkező bakancsot szoktam felhúzni. A boxer - nem bullterrier - nyekkent, megdöbbent, megrettent és visszamenekült a gazdájához. Nesze neked jó idegrendszerű, őrző-védő genetika. A férjem nyugodt hangon közölte: - Így járt! RL elkezdett egy kiselőadást és addig jutott: - Pórázon kell vinni a kutyákat, mert a felelős kutyatart... - itt kicsit odébb lett biztonságba téve, mert a csatakos sártömeg még mindig kőrözve közelítgetett, hogy vidám farokcsóválás közepette ránk ugorjon, miközben a gazdája rohant a nyomában, körbe-körbe és a nevét ordította, majd néha odaszólt nekünk bizonygatva, ha nem látnánk, hogy: - Nem fogad szót! Tovasétáltunk. Pozitív, nyugodt, határozottan jó vég: nem kellett vért mosni, hogy hol a lyuk. [válaszok erre: #87558 #87560 #87564]

Kiváló dolgozó