esőcsepp Tagság: 2008-05-03 09:17:38 Tagszám: #58948 Hozzászólások: 186

18104. Elküldve: 2012-01-20 17:04:15 [.] Elmentem megnézni az altatásra váró kutyát. A szívem szorult össze, ez a kutya mindentől és mindenkitől fél, csupa rettegés. Ahogy meglátott, beugrott a házába és onnan ugatott megállás nélkül. A gazdáktól kértem kenyeret és beküldtem őket, hogy egyedül legyek a kutyával. Beszélni kezdtem hozzá úgy, hogy nem néztem a szemébe. Tíz percen belül abbahagyta az ugatást és kezdett rám figyelni. Nemsokkal később már a kenyérdarabkákat is megette, amit bedobtam neki. Fél óra után már a farkát csóválta, ahogy beszéltem hozzá. Amint a gazda kijött, megint egyből ugatni kezdett szegényke. A tekintete tiszta rettegés. A gazda azt mondta, hogy már három hónaposan is ilyen volt, szerintük ott érhette valami trauma, ahol született. Én ezt nem vitatom a körülmények pontos ismerete nélkül, de az biztos, hogy ez a kutya retteg. A gazda már nem ad haladékot, hiába próbálkoztam, holnap délelőtt megy ki házhoz az orvos és altatja! De ahogy az a kutya másfél órai ismerkedés után a szemembe nézett... Szörnyű, hogy nem tudok rajta segíteni, de neki egy hozzáértő ember kellene, aki kihozná ebből az állandó félelemből, de számára a visszaszámlálás már megkezdődött. Tényleg nincs segítség? Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes! Ircsi [válaszok erre: #18107] [előzmény: (18102) esőcsepp, 2012-01-20 11:28:47]

Haladó