Kb. nyolckor mentünk haza, ekkor Hagymama üdvözölt, bejött a lakásba, de kilenc órakor azt vettem észre, hogy az előszobában, olyan helyen ahol nem szokott, mozdulatlanul fekszik. Feri rohant vele az orvoshoz és ő azt állapította meg, hogy leállt a szíve. Kérdezte, hogy nem köhögött, fulladt-e, de mi semmi ilyen jelet nem tapasztaltunk, nagyon hirtelen halhatott meg. Hagymamának az ivartalanító műtét óta soha semmi baja, betegsége nem volt, Feri mindig azt mondogatta, hogy örökké fog élni – és tényleg erre számítottunk. Hagymamát még rozzantnak sem tartottuk, ahogy szegény Kobakot, aki már több betegséggel küzd. Novemberben lett volna öt éve, hogy nálunk van, nagyon hiányzik. Ő rajtunk kívül még sok családtagnak, barátnak kedvence volt.