Regisztrál :: Profil :: Beállítás :: Tagok :: Keres :: Szavazógép :: Csoportok :: Segítség Vissza :: Főoldal 

 Ön is hirdessen itt! Részletekért klikk: ide! Összes banner! :: Saját banner! 
 Hozzászólások: 9083847/8 Témák: 17139 Tagok: 107111 Legújabb tag: Vihelmina Online: (58/1
 Név: Jelszó:  Eltárol  Elfelejtette jelszavát?
    / 1 
Lista: 
Kép:
Smile:
  
 Az intelligencia (üzenet: 14, Tudomány)
 
 14. rs4  |   Válasz erre2012-02-26 21:52:20 [1.] 
[előzmény: (13) Áltudós, 2011-06-19 16:18:11]
 13. Áltudós  |   Válasz erre2011-06-19 16:18:11 [2.] 
Az intelligencia is relatív.
[válaszok erre: #14] [előzmény: (1) Ritter Teodor, 2005-10-24 15:35:41]
 12. FRESH  |   Válasz erre2006-02-09 11:22:39 [3.] 
A teljesség igénye nélkül

Constantinus volt az első "keresztény" császár de megtartotta "pogány" hitét.
Politikai és hatalmi okokból félretéve vallási mivoltját(Istennőkultusz) vezérelve az ő érdeme volt a Római birodalom újraegysítése. Kr.u. 325-ben.
Ő hívta össze a keresztény egyház első zsinatát Nicaeában, amely egyesítette az egyházakat , és itt született meg a Szentháromság dogmája, amely a Kereszténységi hit legfontosabb alappillére.
Az Istennőkultusz "megsemmisítése"
Királyok , papok, apák....
férfiak.......
Vatikáni valuta= Isten fizesse meg
[válaszok erre: #13] [előzmény: (11) FRESH, 2006-02-09 10:59:12]
 11. FRESH  |   Válasz erre2006-02-09 10:59:12 [4.] 
Vallás

-Istennőkultusz(Kr.e.35ezer évre megy vissza)
-Buddha ((Kr.e.6. századra megy vissza, Buddha egy indiai fejedelmi sarj által alapított és róla elnevezett vallás, mely erkölcsi-filozófiai rendszer , Ázsia nagy részében elterjedt.
-Keresztény-Zsidó vagy mondhatjuk Zsidó Keresztény az utóbbi nekem hitelesebb (Kr. u. 1.sz-ban)a zsidó vallásból Palesztinában kialakult egyistenhívői vallás.
Hinduizmus (több változattal de egységesnek nevezhető indiai vallás.)
-Iszlám (mohamedán vallás, a 7. század elején alapították.
De (571-632) élt Mohamed próféta.
Most figyelj-számos eleme a kereszténységből és a zsidó vallásból származik.

És mennyi eltörőlt, és megsemmisített vallás a mai napig létezik még(titokban)? Rengeteg!
A helyes sorrendet felállítod, rájösz, hogy a vallás egy tőről ered
[válaszok erre: #12] [előzmény: (7) petike23, 2006-02-07 12:48:51]
 10. FRESH  |   Válasz erre2006-02-09 10:36:41 [5.] 
A köztünk (világban) élő "intelligens=értelmiség" ember a történelemben helyesen tette volna helyére a dolgogat, akkor talán egy tisztább és egyetemesebb világban élhetnénk.

A " keresztesek"akad többféle, nem tudom mely keresztesekre gondolsz?!) vagy a "törökök" csak résztvevői a történelemnek.
"Mig leragadsz a részletekben, a lényeg elsuhan melletted"
Ezért érdemes az alapoknál kezdened.
Abban igazad van, hogy ha nem rendelkezel a társadalom ismeretével, akkor nem lehetsz intelligens=értelmiség.
társadalom=Az emberi együttélés, és együttműködés szervezett történetileg változó rendszere. Filozófiai , embertani és társadalomlélektani szempontból az emberi fejlődés és kultúra kibontakozása alapvető feltételeinek tekintik.
Kialakulásáról számtalan , gyakran egymásnak ellentmondó elmélet keletkezett. (Általános történelmi fogalomgyűjtemény)
[előzmény: (7) petike23, 2006-02-07 12:48:51]
 9. FRESH  |   Válasz erre2006-02-08 08:52:17 [6.] 
"intelligens emberek"

"A történelmet mindig
a győztesek írták, kissebb
egyezményekkel"
/Napoleon/





[előzmény: (7) petike23, 2006-02-07 12:48:51]
 8. FRESH  |   Válasz erre2006-02-08 08:37:59 [7.] 
Szia
Gondolom
-tudod a biblia eredetét, mikor iródott
- milyen történelmi események
miatt jöhetett létre
-Rómának ki volt a császára amikor
Róma, a keresztény vallást hitelesítette
-melyik a legősibb vallás
-kik voltak a templomos lovagok??
Érdekes kérdések, tudósok ezrei foglalkoznak évszázadok óta a történelem hitelességével



[előzmény: (7) petike23, 2006-02-07 12:48:51]
 7. petike23  |   Válasz erre2006-02-07 12:48:51 [8.] 
a mai élet közönséges embere szította azt a tüzet, amelyben megnyílvánul az Iszlám és keresztény vallás összeuszítása.

Bocsika, akkor én teljesen hibás történelem könyvekből tanultam.
A keresztes háborúk nem is történtek meg és az iszlám sem akart terjeszkedni. (Hozzánk is csak véletlenül jutottak el a törökök.)
Még jó, hogy a köztünk élő inteligens emberek helyére teszik a dolgokat.
[válaszok erre: #8 #9 #10 #11] [előzmény: (6) FRESH, 2006-02-06 10:24:43]
 6. FRESH  |   Válasz erre2006-02-06 10:24:43 [9.] 
Akár mondhatnám azt is, hogy megjósoltam, a 4-es hozzászólásban.

A 4-es beírás a mai nap aktualitása is lehet akár?!
Lásd. Az Iszlám vallás jelképeiről kreált karikatúrák.
A hozzád hasonló "művelt, intelligens" a mai élet közönséges embere szította azt a tüzet, amelyben megnyílvánul az Iszlám és keresztény vallás összeuszítása.
Szégyen, hogy az "intelligens" embernek mondható nem (tudta) feltételezte ennek a torz kreációnak a következményeit.
Mi ez ha nem történelem?!
A jővő közönséges "művelt" embere, már torzitva fogja tanulni ezen történteket.
[válaszok erre: #7] [előzmény: (5) petike23, 2006-02-05 13:09:35]
 5. petike23  |   Válasz erre2006-02-05 13:09:35 [10.] 
Zavaros, semmitmondó szófosásban már kezdesz hasonlítani mesteredre.
Csak így tovább. Nemsokára akár belőled is lehet lovag vagy lovagina.
[válaszok erre: #6] [előzmény: (4) FRESH, 2006-01-31 13:15:09]
 4. FRESH  |   Válasz erre2006-01-31 13:15:09 [11.] 
A Kelet így szól:- láttam Isten Transzendenciáját. A Nyugat azt mondja:- láttam Immanenciáját.
A Kelet az élet egy , az anyagból a szellembe való folyamatos növekedésének tekinti.
A Nyugat az életet egy folyamatos növekedésnek tekinti az egyszerű anyagi életből egy komplex, és állandóan kiterjedő tudományos fejlődésbe. A közömbös Kelet úgy érezte, hogy nem kell semmit hallania a nyugatról. A büszke Nyugat úgy gondolta, hogy nem kell semmit tanulnia a Kelettől.
A Kelet szerint a nyugat minden csak nem Isteni. a Nyugat szerint a Kelet lusta.
A Kelet szörnyen fél a Dinamikus erőktől- élettől. A Nyugat szörnyen fél a magányos önkiegyensúlyozottságtól.
A Kelet hílyán van a gondosságnak, a részletezésnek, és a precizitásnak.
A Nyugatnak hiányzik az emelkedettség, a határtalanság, és az egyetemesség.
A Keletnek hiányzik a földi, gyakorlati " intelligencia"
A Nyugat híján van az önvaló egyedülálló megvalósításnak.
A Kelet úgy érzi, hogy az élet igazi beteljesülése az ember belső lendületén való uralkodás.
A Nyugat úgy érzi, hogy az élet igazi beteljesülése a világ fölötti uralom.
Az alázat és odaadás a Kelet veleszületett joga.
A becsületesség, nyíltság a Nyugat veleszületett joga.
A Kelet a megszabadulás nevében akarta legyőzni a világot .
A Nyugat a kereskedelem és a vallás nevében akarta legyőzni a világot.
A Nyugaté az anyag feletti uralom.
Mi az anyag?
Az anyag vibráló energia , mely szándékosan rejtegeti magában az Igaz Életet és a Tudatot.
A Kelet embere észrevétlenül akar élni , a Nyugat embere egyéniségének teljes kifejezésére vágyódik.
A Kelet sok évszázados tapasztalata egy belső egyensúlyra törekszik.....
Mindkettő kultúra de nem egyetemes.
Nem fogadják el egymást!!!!!
Akkor ki nevezhető intelligensnek???

[válaszok erre: #5]
 3. DJ Mirage  |   Válasz erre2006-01-23 13:06:23 [12.] 
Ez egy érdekes téma! Már csak értelmes hozzászólások kellenek!

Üdv: Mirage
 2. IllésDiána  |   Válasz erre2006-01-21 12:22:34 [13.] 
Regisztrál :: Profil :: Beállítás :: Tagok :: Keres :: Új üzenetek :: Szavazógép :: Csoportok :: Segítség Vissza :: Főoldal

Ön is hirdessen itt! Részletekért klikk: ide! Összes banner! :: Saját banner!


Hozzászólások: 2097554/777 Témák: 3180 Tagok: 26062 Legújabb tag: Sarkika Online: (173/1)
Név: Jelszó: Eltárol Elfelejtette jelszavát?
/ 1
Lista:
Kép: BEKI
Smile: BEKI
dátum - növekvődátum - csökkenő
BetonheverőGazdaságHadseregHázi kedvencekIsmerkedésOktatásPolitikaTudományVallás, filozófiaXXXHobbiJárművekJátékokKultúraMoziSportUtazásZeneDivx:-)DTPDvdElektrotechnikaFlashHardverInternetLinuxMobiltelefonokMp3OSProgramozásSatSoundWebWindows

Az intelligencia (üzenet: 1, Tudomány) kékbordószürkelilabarnatürkizzöld
Skin #1Skin #2Skin #3Skin #4Skin #5Skin #6Skin #7Skin #8Skin #9
Kedvenc
1. Ritter Teodor | Válasz erre 2005-10-24 15:35:41 [1.]

Az intelligencia

1. Az intelligencia változatai

Az intelligencia különböző változatai a műveltség, az értelmesség, a bölcsesség és a zsenialitás. A műveltség alatt azoknak az emlékezeti mintáknak a halmazát értem, amelyeket az emberek feladatok megoldására használnak. Ilyen feladat az, amikor valaki valamilyen (akár fantaszta módon megkonstruált) kérdésre válaszolni próbál, illetve ilyen feladat az is, amikor ez a valaki az emlékezeti mintáival valamilyen, magukra az emlékezeti mintákra vonatkozó kívánatnak próbál megfelelni. Az utóbbi típusú feladatra példa az, amikor valaki felmondja a tananyagot a vizsgán, vagy az emlékezeti mintáival az "általánosan művelt ember" rangját próbálja megszerezni. Az emlékezeti minták között vannak olyanok is, amelyek mintegy véletlenül rögzülnek bennünk, s semmilyen feladatot nem oldunk meg velük. Az ilyen emlékezeti mintákat nem számítom a műveltségbe egészen addig, ameddig fel nem használjuk ezeket valamire. A műveltségbe sorolom azonban például a tanult és öröklött mozgásvezérlő rutinokat, és általában véve minden velünk született reprezentációt. Az értelmesség alatt főként a logikai képességeket értem, amelyek különböző embereknél nemcsakhogy különböző mértékben fejlettek, hanem különböző irányokban különböző mértékben fejlettek. A matematikához szükséges logikai készségek egy része például különbözhet a pszichológiához szükséges logikai készségektől. A logikai készségek mellett az értelmességbe sorolom többek között a mozgáskoordinációt is, s gyakorlatilag minden olyan készséget, ami a műveltség valamilyen változatát használja. Az értelmesség részben a műveltségtől függetlenül, biológiailag adott, részben talán biológiailag, de a velünk született reprezentációkon keresztül a műveltség révén létrejövő (ezt a lehetőséget csak a teljesség kedvéért vettem számításba), részben pedig a tanult műveltség révén keletkezik. A profikat az amatőröktől minden gondolkodási területen az különbözteti meg, hogy sokkal több kész emlékezeti mintával rendelkeznek, s ennek révén egyrészt gyorsabban oldanak meg olyan problémákat, amelyeket az amatőröknek hosszadalmasan végig kell gondolniuk, másrészt olyan problémákat is megtudnak oldani, amelyeket az amatőrök soha. Utóbbi esetekben az amatőrök soha nem jutnak el maguktól a feladat megoldásához szükséges összes emlékezeti minta felfedezéséig, vagy ha el is jutnának addig, ezen emlékezeti minták rutinos alkalmazásának hiányában képtelenek a rövidtávú memóriájukkal átfogni azokat az ismereteket, amelyeket a problémák megoldásához át kellene fogni. A bölcsesség az a műveltség és értelmesség, amely ember- és társadalomismeretként jelenik meg. A bölcsességről bővebben írtam az "Az ember- és társadalomismeret" című tanulmányomban. Végül a zsenialitás az a megszállottság, ami új és új teljesítményekre késztet. A zseniális embert egyfelől olyan érzelmek hajtják, amelyek rengeteg gyakorlásra késztetik, másfelől a gyakorlása révén a műveltsége és a szerzett műveltségéből származó értelmessége rendkívüli mértékűvé fejlődik. Ha a zsenialitás által fejlesztett műveltség és értelmesség ember- és társadalomismeretként jelenik meg, akkor a zsenialitás a bölcsességet fokozza fel.

2. Az intelligencia népi sztereotípiái

Az intuitív - heurisztikus pszichológiai gondolkodásban, amely a tömegek sajátja, él néhány elképzelés az intelligenciáról. Ezekben az elképzelésekben van igazság, de mint az ilyen pszichológiai gondolkodás általában, ezek is leegyszerűsítőek, és sok esetben hibás ítéletekre késztetnek.

a. A hallgatag bölcs

A hallgatag bölcs sztereotípiájának lényege, hogy aki eljutott a bölcsességhez, az hallgat erről a bölcsességéről, s nem közli azt akárkivel. Ennek annyi a valóságalapja, hogy a tömegek az öncsaló hazugságaik és a rutinos tévedéseik fogságában élnek, amiért sokszor ellenségesek a bölcsességgel és annak képviselőivel szemben. Ebből adódóan azután a bölcs embereket sok csalódás éri a többi ember között, amelyek egy idő után óvatosságra késztetik. Azonban ez nem zárja ki azt, hogy egy bölcs ember ne mutathatná meg a bölcsességét a felfogására, illetve elfogadására alkalmatlan emberek elött. Ha például a bölcs ember korábban csak megfigyelőként érintkezett az emberekkel, akkor mégha át is tekinti azok fogyatékosságait, nem biztos, hogy ez a tudása képes a viselkedését vezérelni. Ilyenkor a bölcs ember tudását tekintve bölcs, a viselkedése viszont nem az. Vagy ha a bölcsesség alapja a zsenialitás, akkor a zsenialitásban megjelenő öntetszelgés az ellenségesség hatására esetleg csak még elvakultabban készteti a bölcset a bölcsesség megnyilatkoztatására. Szintén nem bölcs viselkedést eredményezve, egy tudását tekintve bölcs embernél.

b. A bölcs együgyű

Eszerint a sztereotípia szerint az együgyű emberek között akadnak olyan bölcsek is, mint Michael Ende Utcaseprő Beppója a "Momo" című regényből. A valóságalapja ennek az, hogy az együgyű (alacsony műveltséggel, értelmességgel és zsenialitással rendelkező) emberek között akadhatnak olyanok, akiket nem vezet félre az a filiszter műveltség, amelyet nemcsak a bölcsészkarokon szedhet magára valaki, hanem akár a napilapokból is, viszont képesek arra, hogy elfogulatlanul (habár nem érzelem mentesen, hiszen az lehetetlen is volna) vizsgáljanak meg mindent. Mint azt Utcaseprő Beppó példája mutatja, az ilyen együgyű bölcsek jellemükből adódóan hajlamosak elkerülni az öncsaló hazugságokat, és törekszenek a tévedések elkerülésére is, azonban a műveltség és az értelmesség hiánya folytán bölcsességük csak korlátozott lehet. Sok mindenről nem tudnak, és sok mindenről tudják, hogy nem értik azt, a bölcsességük pedig többnyire kimerül abban a heurisztikus ember- és társadalomismeretben, amiről bővebben az "Az ember- és társadalomismeret" című munkámban írtam.

c. A megfontolt bölcs

A megfontolt bölcs sztereotípiája a bölcsességet a kimért, visszafogott stílussal azonosítja. A sztereotípia követői szerint a bölcs ember lassan sétálva, vagy éppen egy fotelban ülve, csendes, de határozott hangon beszél, egy olyan hallgatósághoz, amelyik legfeljebb tiszteletteljes kérdéseket, óvatos ellenvetéseket fogalmaz meg vele szemben. És valóban, a neurotikusan szétszórt, slendrián emberek sokszor azért sem képesek a bölcsességre, mert hiányzik belőlük a gondolkodás megismeréshez szükséges fegyelme. Azonban ebből nem következik sem az, hogy a megfontolt stílusú ember szükségképen bölcs, sem az, hogy a neurotikusan szétszórt emberek nem lehetnek bölcsek. Ami az első feltételezést illeti, a megfontolt stílussal mint torz komolysággal sok esetben éppen a bölcsesség hiányát próbálják leplezni azok elött, akik a sztereotípia követőiként félrevezethetők. Ami pedig a második feltételezést, az udvari bolond alakja például archetípikus figurája a neurotikus bölcsnek, habár ebbe az archetípikus figurába belemosódik a bölcs együgyű sztereotípiája is. A két feltételezés figyelmen kívül hagyja a stílus és a tartalom közötti különbséget. Ahoz ugyanis, hogy a bölcsességhez jussunk, szükség van a gondolkodás fegyelmére, de ez nem feltétlenül jár együtt a viselkedés (az előadásmód) fegyelmével, és megfordítva, az előadásmód fegyelme önmagában nem biztosítja a bölcsesség meglétét. Mi több, a tébolyultan normális (a társadalom nemegyszer beteg normáit kényszeresen követő) emberek gyakran fegyelmezett előadásmódúak, noha éppen a normálisságuk zárja ki a bölcsességet, míg a bölcs emberek között sok olyan van, akit a hazugságokkal és tévedésekkel átszőtt világ neurotikussá tett, s éppen ez az őt neurotikussá is tevő tiltakozás volt az, ami az ember és a társadalom végiggondolására késztette, bölccsé tette.

d. A tanult ember

Ez egy olyan sztereotípia, amiben főként azok hisznek, akiknek a műveltsége alacsony. Lényege, hogy az intelligencia hiánya vagy léte az iskolai képzésben megszerezhető műveltség hiányával vagy létével azonos. Tehát ha valaki egyetemet végzett, az tanult ember, ha viszont nem, akkor az egy primitív. Annyi valóságalapja van ennek, hogy egyfelől a műveltség, és az abból származó értelmesség és bölcsesség az intelligencia részét képezi, másfelől pedig az egyetemi képzés még az alapvetően ostoba (fejletlen logikai apparátussal rendelkező) embereknek is ad egy rendszeres műveltséget, miközben számos zavaros gondolkodású autodidakta nélkülözi az ilyen rendszerességet, nem is szólva az utca emberéről, amelynek műveltsége a gyakorlati életben való érvényesülést célozza meg. Két szempontból mégis félrevezető a tanult ember sztereotípiája. Az egyik, hogy az egyetemi műveltség nem garantálja azt, hogy az ezzel a műveltséggel rendelkezők képesek az önálló megismerésre, hanem sok esetben csak egy lexikális - mechanikusan alkalmazott ismerethalmazként jelenik meg. A műveltség halott jellege ilyenkor többnyire az alapvető értelmesség hiányából ered, illetve a zsenialitás hiányából, ami az egyetemi képzés során a megismerésre késztetettség megtöréséből is előadódhat. A másik, hogy az autodidakták számára sem elzárt a lehetőség a nagy és rendszeres műveltség megszerzése elől, mint ahogyan azt Edison vagy Tesla esete mutatja. Hovatovább vannak területek (a magfizika talán kevésbé ilyen, a pszichoanalízis viszont annál inkább), ahol az önmagukat képző emberek különösen jelentős eredményeket érhetnek el, miközben az egyetemi képzés tömegével dobja ki a tehetségtelen szakembereket.

e. A szerény zseni

A szerény zseni sztereotípiája azt mondja ki, hogy a zseniális emberek nem hangoztatják a többi emberrel szemben zsenialitásukat. Ez a sztereotípia a "szerénység" fogalmát két értelemben használja.
A "szerénység" fogalmának egyik értelmezése az, amikor nem feltételezünk magunkról magasabb képességeket és szükségleteket, mint amelyekkel valóban rendelkezünk. Hogy az ebben az értelemben vett szerénység miért nem mond ellent annak, hogy egy zseniális ember a zsenialitásáról beszéljen, azt az mutatja, hogy ha valaki zseniális, akkor éppen az ebben az értelemben vett szerénységének, a valósághoz való ragaszkodásának a jele az, ha tud a zsenialitásáról. Sőt az sem önhittség, ha erről beszél is. Valójában éppen az lenne az önhittség, ha csak azért, hogy mások igényeinek megfeleljen, maga elött is letagadná zsenialitását, mintegy feltételezve, hogy hatalmasabb a valóságnál, amelyen puszta tagadással változtatni próbál.
A "szerénység" fogalmának ez az értelmezése a "szerény zseni" sztereotípiájában keveredik a "szerénység" fogalmának másik értelmezésével, ami nem más, mint a szelídség, a büszkeség hiánya. A büszkeség az, amikor a képességeink nagyságához az önzés vagy (a nemes büszkeség esetében) a szeretet érzelmével közelítünk, s ezen érzelmek által mintegy magunkévá kívánjuk tenni a nagyságunkról szerzett tudatunkat. A büszkeség épúgy kísérheti az első értelemben vett szerénységet, mint az első értelemben vett szerénység ellentétét, az önhittséget. (Az önhittség fogalmát időnként egy értelemben használják a büszkeség fogalmával. Én nem ebben az értelemben használtam.)
Ami azt illeti, hogy a zseniális emberek szerények lennének, az két módon kapcsolódik a valósághoz. Az egyik, hogy a zseniális emberek, ha társadalmilag sikeresek, sokat veszthetnek, viszont semmit sem nyerhetnek azzal, ha a környezetüknek folytonosan hangsúlyozzák felsőbbrendűségüket. Ebből adódóan nő a második értelemben vett szerénységük, illetve a tömegek számára úgy tűnik, mintha az első értelemben vett szerénységük is növekedne. Nincs szükségük arra, hogy az el nem ismertségüket a büszkeségükkel ellensúlyozzák, hanem képesek az őket tisztelőkre félelem nélkül nézni, és a tiszteletüket a második értelemben vett szerénységükkel, illetve az első értelemben vett szerénységük látszatával megőrizni. Ettől függetlenül azonban még tudatában lehetnek zsenialitásuknak, mi több ha színt kell vallaniuk, akár beszélhetnek is róla. A másik, hogy a zseniális emberek az első értelemben is szerények a valósággal szemben, amit nem a közvélemény harsogó frázisai szerint ítélnek meg, hanem képesek a sokak által megvetett dolgokban (például a fel nem ismert bölcsességet hordozó science - fiction irodalomban) is megtalálni azt, ami tiszteletre méltó. A méltóság mint a hajszín, elvontabb értelemben maga is egy képesség a környezet befolyásolására, ők pedig nem tekintik a méltóságukat irreálisan nagyobbnak ezeknél a dolgoknál ahoz, hogy ne foglalkozzanak velük.
Ugyanakkor a zsenialitás egyik fő hajtóereje éppen az öntetszelgés, a múltban elszenvedett megaláztatások ellensúlyozása az intellektuális sikerek révén. Ez pedig már magában hordja azt, hogy a zseniális emberek ha szerények is az első értelemben, nem hallgatnak a zsenialitásukról, a második értelemben pedig sokszor egyáltalán nem szerények. Ráadásul ha a zseniális embernek a meg nem értés és az egzisztenciális kudarc jut osztályrészéül, akkor még a jelenbeli megalázottságát is ellensúlyozni kényszerül zsenialitásának hangsúlyozásával.

f. A társadalmi akadályokon áttörő zseni

A társadalmi akadályokon áttörő zseni sztereotípiája szerint a zseniális emberek akármilyen válságokon is mennek keresztül, végül mindig áttörik az értetlenséget, s ha ez még életükben bekövetkezik, akkor az egzisztenciális problémáik is megoldódnak. Az pedig semmilyen körülmények között nem fordulhat elő, hogy a zseniális emberek tönkremenjenek és elveszítsék a zsenialitásukat. Ebben a sztereotípiában kettős reális tartalom van. Az egyik, hogy a zseniális emberek a jellemükből adódóan állandó hajtóerővel rendelkeznek a gyakorlásra, s éppen mert ez a hajtóerő a jellem szintjén rögzült bennük, ezért nem könnyű kiirtani belőlük. A másik, hogy a történelem során számos esetben váltak zseniális emberek ismertté és értetté, sőt egzisztenciális sikereket is elértek. Mindehez a reális tartalomhoz azonban hozzá kell tenni két dolgot. Az egyik, hogy habár a megszállottság nehezen irtható ki a jellemből, de nem lehetetlen azt kiirtani, s mégha nem is sikerül kiirtani, pusztán a gyakorlás lehetőségének megvonásával el lehet érni, hogy az alapvetően zseniális ember messze a képességei alatt teljesítsen. Ha valaki például zseniális festő lenne, de kénytelen napi 8 órában egy postán dolgozni, az mégha meg is őrzi érdeklődését a festészet iránt (ami önmagában sem biztos), már csak azért sem érheti el lehetőségeinek határait, mert egyszerűen nem marad ideje a festészetre. A másik, hogy a múltban élt zsenik közül azokról tudunk, akik akár haláluk után is, de elismertekké váltak, nem tudhatjuk azonban, hányan mentek tönkre és merültek feledésbe. Valójában a társadalmi akadályokon áttörő zseni sztereotípiája kényelmes a kispolgárok számára, akik magukat haladó szellemiségűnek kívánják mutatni, s nem mondanák ki sem azt, hogy képtelenek felismerni a rangot még nem kapott zseniálisakat, sem pedig azt, hogy az életvezetésüket a könyörtelen pénzügyi önzés határozza meg, amely érzéketlen a zseniális emberek sorsával szemben.

Ritter Teodor, 2005.10.24.


(TÉMANYITÓ)
Az intelligencia (üzenet: 1, Tudomány) kékbordószürkelilabarnatürkizzöld
Skin #1Skin #2Skin #3Skin #4Skin #5Skin #6Skin #7Skin #8Skin #9
Kedvenc
/ 1
Lista:
Kép: BEKI
Smile: BEKI
dátum - növekvődátum - csökkenő
BetonheverőGazdaságHadseregHázi kedvencekIsmerkedésOktatásPolitikaTudományVallás, filozófiaXXXHobbiJárművekJátékokKultúraMoziSportUtazásZeneDivx:-)DTPDvdElektrotechnikaFlashHardverInternetLinuxMobiltelefonokMp3OSProgramozásSatSoundWebWindows




Új hozzászólás írása

Név : Jelszó :
Mail :

Üzenet:
Betűszín: Normál Vörös Piros Narancs Barna Sárga Zöld Olíva Cián Kék Sötét kék Indigo Violet Fehér Fekete Háttérszín: Normál Vörös Piros Narancs Barna Sárga Zöld Olíva Cián Kék Sötét kék Indigo Violet Fehér Fekete
Árnyék: Normál Vörös Piros Narancs Barna Sárga Zöld Olíva Cián Kék Sötét kék Indigo Violet Fehér Fekete Parázslás: Normál Vörös Piros Narancs Barna Sárga Zöld Olíva Cián Kék Sötét kék Indigo Violet Fehér Fekete
BBcode On/Off. Betűméret: Kicsi Normál Közepes Nagy
Url/Kép autokonverzió On/Off.
Aláírás beszúrása


Kép feltöltés: [Feltöltési max. file méret (byte): 20000]
Smiley kódok teljes listája




Az oldal 0.0110850334167 másodperc alatt generálódott.


Regisztráció - Felhasználói profil - Beállítások - Keresés - Taglista - Netikett - Aldomainok
Copyright © 2001-2003. Netboard.hu Email
 1. Ritter Teodor  |   Válasz erre2005-10-24 15:35:41 [14.] 

Az intelligencia

1. Az intelligencia változatai

Az intelligencia különböző változatai a műveltség, az értelmesség, a bölcsesség és a zsenialitás. A műveltség alatt azoknak az emlékezeti mintáknak a halmazát értem, amelyeket az emberek feladatok megoldására használnak. Ilyen feladat az, amikor valaki valamilyen (akár fantaszta módon megkonstruált) kérdésre válaszolni próbál, illetve ilyen feladat az is, amikor ez a valaki az emlékezeti mintáival valamilyen, magukra az emlékezeti mintákra vonatkozó kívánatnak próbál megfelelni. Az utóbbi típusú feladatra példa az, amikor valaki felmondja a tananyagot a vizsgán, vagy az emlékezeti mintáival az "általánosan művelt ember" rangját próbálja megszerezni. Az emlékezeti minták között vannak olyanok is, amelyek mintegy véletlenül rögzülnek bennünk, s semmilyen feladatot nem oldunk meg velük. Az ilyen emlékezeti mintákat nem számítom a műveltségbe egészen addig, ameddig fel nem használjuk ezeket valamire. A műveltségbe sorolom azonban például a tanult és öröklött mozgásvezérlő rutinokat, és általában véve minden velünk született reprezentációt. Az értelmesség alatt főként a logikai képességeket értem, amelyek különböző embereknél nemcsakhogy különböző mértékben fejlettek, hanem különböző irányokban különböző mértékben fejlettek. A matematikához szükséges logikai készségek egy része például különbözhet a pszichológiához szükséges logikai készségektől. A logikai készségek mellett az értelmességbe sorolom többek között a mozgáskoordinációt is, s gyakorlatilag minden olyan készséget, ami a műveltség valamilyen változatát használja. Az értelmesség részben a műveltségtől függetlenül, biológiailag adott, részben talán biológiailag, de a velünk született reprezentációkon keresztül a műveltség révén létrejövő (ezt a lehetőséget csak a teljesség kedvéért vettem számításba), részben pedig a tanult műveltség révén keletkezik. A profikat az amatőröktől minden gondolkodási területen az különbözteti meg, hogy sokkal több kész emlékezeti mintával rendelkeznek, s ennek révén egyrészt gyorsabban oldanak meg olyan problémákat, amelyeket az amatőröknek hosszadalmasan végig kell gondolniuk, másrészt olyan problémákat is megtudnak oldani, amelyeket az amatőrök soha. Utóbbi esetekben az amatőrök soha nem jutnak el maguktól a feladat megoldásához szükséges összes emlékezeti minta felfedezéséig, vagy ha el is jutnának addig, ezen emlékezeti minták rutinos alkalmazásának hiányában képtelenek a rövidtávú memóriájukkal átfogni azokat az ismereteket, amelyeket a problémák megoldásához át kellene fogni. A bölcsesség az a műveltség és értelmesség, amely ember- és társadalomismeretként jelenik meg. A bölcsességről bővebben írtam az "Az ember- és társadalomismeret" című tanulmányomban. Végül a zsenialitás az a megszállottság, ami új és új teljesítményekre késztet. A zseniális embert egyfelől olyan érzelmek hajtják, amelyek rengeteg gyakorlásra késztetik, másfelől a gyakorlása révén a műveltsége és a szerzett műveltségéből származó értelmessége rendkívüli mértékűvé fejlődik. Ha a zsenialitás által fejlesztett műveltség és értelmesség ember- és társadalomismeretként jelenik meg, akkor a zsenialitás a bölcsességet fokozza fel.

2. Az intelligencia népi sztereotípiái

Az intuitív - heurisztikus pszichológiai gondolkodásban, amely a tömegek sajátja, él néhány elképzelés az intelligenciáról. Ezekben az elképzelésekben van igazság, de mint az ilyen pszichológiai gondolkodás általában, ezek is leegyszerűsítőek, és sok esetben hibás ítéletekre késztetnek.

a. A hallgatag bölcs

A hallgatag bölcs sztereotípiájának lényege, hogy aki eljutott a bölcsességhez, az hallgat erről a bölcsességéről, s nem közli azt akárkivel. Ennek annyi a valóságalapja, hogy a tömegek az öncsaló hazugságaik és a rutinos tévedéseik fogságában élnek, amiért sokszor ellenségesek a bölcsességgel és annak képviselőivel szemben. Ebből adódóan azután a bölcs embereket sok csalódás éri a többi ember között, amelyek egy idő után óvatosságra késztetik. Azonban ez nem zárja ki azt, hogy egy bölcs ember ne mutathatná meg a bölcsességét a felfogására, illetve elfogadására alkalmatlan emberek elött. Ha például a bölcs ember korábban csak megfigyelőként érintkezett az emberekkel, akkor mégha át is tekinti azok fogyatékosságait, nem biztos, hogy ez a tudása képes a viselkedését vezérelni. Ilyenkor a bölcs ember tudását tekintve bölcs, a viselkedése viszont nem az. Vagy ha a bölcsesség alapja a zsenialitás, akkor a zsenialitásban megjelenő öntetszelgés az ellenségesség hatására esetleg csak még elvakultabban készteti a bölcset a bölcsesség megnyilatkoztatására. Szintén nem bölcs viselkedést eredményezve, egy tudását tekintve bölcs embernél.

b. A bölcs együgyű

Eszerint a sztereotípia szerint az együgyű emberek között akadnak olyan bölcsek is, mint Michael Ende Utcaseprő Beppója a "Momo" című regényből. A valóságalapja ennek az, hogy az együgyű (alacsony műveltséggel, értelmességgel és zsenialitással rendelkező) emberek között akadhatnak olyanok, akiket nem vezet félre az a filiszter műveltség, amelyet nemcsak a bölcsészkarokon szedhet magára valaki, hanem akár a napilapokból is, viszont képesek arra, hogy elfogulatlanul (habár nem érzelem mentesen, hiszen az lehetetlen is volna) vizsgáljanak meg mindent. Mint azt Utcaseprő Beppó példája mutatja, az ilyen együgyű bölcsek jellemükből adódóan hajlamosak elkerülni az öncsaló hazugságokat, és törekszenek a tévedések elkerülésére is, azonban a műveltség és az értelmesség hiánya folytán bölcsességük csak korlátozott lehet. Sok mindenről nem tudnak, és sok mindenről tudják, hogy nem értik azt, a bölcsességük pedig többnyire kimerül abban a heurisztikus ember- és társadalomismeretben, amiről bővebben az "Az ember- és társadalomismeret" című munkámban írtam.

c. A megfontolt bölcs

A megfontolt bölcs sztereotípiája a bölcsességet a kimért, visszafogott stílussal azonosítja. A sztereotípia követői szerint a bölcs ember lassan sétálva, vagy éppen egy fotelban ülve, csendes, de határozott hangon beszél, egy olyan hallgatósághoz, amelyik legfeljebb tiszteletteljes kérdéseket, óvatos ellenvetéseket fogalmaz meg vele szemben. És valóban, a neurotikusan szétszórt, slendrián emberek sokszor azért sem képesek a bölcsességre, mert hiányzik belőlük a gondolkodás megismeréshez szükséges fegyelme. Azonban ebből nem következik sem az, hogy a megfontolt stílusú ember szükségképen bölcs, sem az, hogy a neurotikusan szétszórt emberek nem lehetnek bölcsek. Ami az első feltételezést illeti, a megfontolt stílussal mint torz komolysággal sok esetben éppen a bölcsesség hiányát próbálják leplezni azok elött, akik a sztereotípia követőiként félrevezethetők. Ami pedig a második feltételezést, az udvari bolond alakja például archetípikus figurája a neurotikus bölcsnek, habár ebbe az archetípikus figurába belemosódik a bölcs együgyű sztereotípiája is. A két feltételezés figyelmen kívül hagyja a stílus és a tartalom közötti különbséget. Ahoz ugyanis, hogy a bölcsességhez jussunk, szükség van a gondolkodás fegyelmére, de ez nem feltétlenül jár együtt a viselkedés (az előadásmód) fegyelmével, és megfordítva, az előadásmód fegyelme önmagában nem biztosítja a bölcsesség meglétét. Mi több, a tébolyultan normális (a társadalom nemegyszer beteg normáit kényszeresen követő) emberek gyakran fegyelmezett előadásmódúak, noha éppen a normálisságuk zárja ki a bölcsességet, míg a bölcs emberek között sok olyan van, akit a hazugságokkal és tévedésekkel átszőtt világ neurotikussá tett, s éppen ez az őt neurotikussá is tevő tiltakozás volt az, ami az ember és a társadalom végiggondolására késztette, bölccsé tette.

d. A tanult ember

Ez egy olyan sztereotípia, amiben főként azok hisznek, akiknek a műveltsége alacsony. Lényege, hogy az intelligencia hiánya vagy léte az iskolai képzésben megszerezhető műveltség hiányával vagy létével azonos. Tehát ha valaki egyetemet végzett, az tanult ember, ha viszont nem, akkor az egy primitív. Annyi valóságalapja van ennek, hogy egyfelől a műveltség, és az abból származó értelmesség és bölcsesség az intelligencia részét képezi, másfelől pedig az egyetemi képzés még az alapvetően ostoba (fejletlen logikai apparátussal rendelkező) embereknek is ad egy rendszeres műveltséget, miközben számos zavaros gondolkodású autodidakta nélkülözi az ilyen rendszerességet, nem is szólva az utca emberéről, amelynek műveltsége a gyakorlati életben való érvényesülést célozza meg. Két szempontból mégis félrevezető a tanult ember sztereotípiája. Az egyik, hogy az egyetemi műveltség nem garantálja azt, hogy az ezzel a műveltséggel rendelkezők képesek az önálló megismerésre, hanem sok esetben csak egy lexikális - mechanikusan alkalmazott ismerethalmazként jelenik meg. A műveltség halott jellege ilyenkor többnyire az alapvető értelmesség hiányából ered, illetve a zsenialitás hiányából, ami az egyetemi képzés során a megismerésre késztetettség megtöréséből is előadódhat. A másik, hogy az autodidakták számára sem elzárt a lehetőség a nagy és rendszeres műveltség megszerzése elől, mint ahogyan azt Edison vagy Tesla esete mutatja. Hovatovább vannak területek (a magfizika talán kevésbé ilyen, a pszichoanalízis viszont annál inkább), ahol az önmagukat képző emberek különösen jelentős eredményeket érhetnek el, miközben az egyetemi képzés tömegével dobja ki a tehetségtelen szakembereket.

e. A szerény zseni

A szerény zseni sztereotípiája azt mondja ki, hogy a zseniális emberek nem hangoztatják a többi emberrel szemben zsenialitásukat. Ez a sztereotípia a "szerénység" fogalmát két értelemben használja.
A "szerénység" fogalmának egyik értelmezése az, amikor nem feltételezünk magunkról magasabb képességeket és szükségleteket, mint amelyekkel valóban rendelkezünk. Hogy az ebben az értelemben vett szerénység miért nem mond ellent annak, hogy egy zseniális ember a zsenialitásáról beszéljen, azt az mutatja, hogy ha valaki zseniális, akkor éppen az ebben az értelemben vett szerénységének, a valósághoz való ragaszkodásának a jele az, ha tud a zsenialitásáról. Sőt az sem önhittség, ha erről beszél is. Valójában éppen az lenne az önhittség, ha csak azért, hogy mások igényeinek megfeleljen, maga elött is letagadná zsenialitását, mintegy feltételezve, hogy hatalmasabb a valóságnál, amelyen puszta tagadással változtatni próbál.
A "szerénység" fogalmának ez az értelmezése a "szerény zseni" sztereotípiájában keveredik a "szerénység" fogalmának másik értelmezésével, ami nem más, mint a szelídség, a büszkeség hiánya. A büszkeség az, amikor a képességeink nagyságához az önzés vagy (a nemes büszkeség esetében) a szeretet érzelmével közelítünk, s ezen érzelmek által mintegy magunkévá kívánjuk tenni a nagyságunkról szerzett tudatunkat. A büszkeség épúgy kísérheti az első értelemben vett szerénységet, mint az első értelemben vett szerénység ellentétét, az önhittséget. (Az önhittség fogalmát időnként egy értelemben használják a büszkeség fogalmával. Én nem ebben az értelemben használtam.)
Ami azt illeti, hogy a zseniális emberek szerények lennének, az két módon kapcsolódik a valósághoz. Az egyik, hogy a zseniális emberek, ha társadalmilag sikeresek, sokat veszthetnek, viszont semmit sem nyerhetnek azzal, ha a környezetüknek folytonosan hangsúlyozzák felsőbbrendűségüket. Ebből adódóan nő a második értelemben vett szerénységük, illetve a tömegek számára úgy tűnik, mintha az első értelemben vett szerénységük is növekedne. Nincs szükségük arra, hogy az el nem ismertségüket a büszkeségükkel ellensúlyozzák, hanem képesek az őket tisztelőkre félelem nélkül nézni, és a tiszteletüket a második értelemben vett szerénységükkel, illetve az első értelemben vett szerénységük látszatával megőrizni. Ettől függetlenül azonban még tudatában lehetnek zsenialitásuknak, mi több ha színt kell vallaniuk, akár beszélhetnek is róla. A másik, hogy a zseniális emberek az első értelemben is szerények a valósággal szemben, amit nem a közvélemény harsogó frázisai szerint ítélnek meg, hanem képesek a sokak által megvetett dolgokban (például a fel nem ismert bölcsességet hordozó science - fiction irodalomban) is megtalálni azt, ami tiszteletre méltó. A méltóság mint a hajszín, elvontabb értelemben maga is egy képesség a környezet befolyásolására, ők pedig nem tekintik a méltóságukat irreálisan nagyobbnak ezeknél a dolgoknál ahoz, hogy ne foglalkozzanak velük.
Ugyanakkor a zsenialitás egyik fő hajtóereje éppen az öntetszelgés, a múltban elszenvedett megaláztatások ellensúlyozása az intellektuális sikerek révén. Ez pedig már magában hordja azt, hogy a zseniális emberek ha szerények is az első értelemben, nem hallgatnak a zsenialitásukról, a második értelemben pedig sokszor egyáltalán nem szerények. Ráadásul ha a zseniális embernek a meg nem értés és az egzisztenciális kudarc jut osztályrészéül, akkor még a jelenbeli megalázottságát is ellensúlyozni kényszerül zsenialitásának hangsúlyozásával.

f. A társadalmi akadályokon áttörő zseni

A társadalmi akadályokon áttörő zseni sztereotípiája szerint a zseniális emberek akármilyen válságokon is mennek keresztül, végül mindig áttörik az értetlenséget, s ha ez még életükben bekövetkezik, akkor az egzisztenciális problémáik is megoldódnak. Az pedig semmilyen körülmények között nem fordulhat elő, hogy a zseniális emberek tönkremenjenek és elveszítsék a zsenialitásukat. Ebben a sztereotípiában kettős reális tartalom van. Az egyik, hogy a zseniális emberek a jellemükből adódóan állandó hajtóerővel rendelkeznek a gyakorlásra, s éppen mert ez a hajtóerő a jellem szintjén rögzült bennük, ezért nem könnyű kiirtani belőlük. A másik, hogy a történelem során számos esetben váltak zseniális emberek ismertté és értetté, sőt egzisztenciális sikereket is elértek. Mindehez a reális tartalomhoz azonban hozzá kell tenni két dolgot. Az egyik, hogy habár a megszállottság nehezen irtható ki a jellemből, de nem lehetetlen azt kiirtani, s mégha nem is sikerül kiirtani, pusztán a gyakorlás lehetőségének megvonásával el lehet érni, hogy az alapvetően zseniális ember messze a képességei alatt teljesítsen. Ha valaki például zseniális festő lenne, de kénytelen napi 8 órában egy postán dolgozni, az mégha meg is őrzi érdeklődését a festészet iránt (ami önmagában sem biztos), már csak azért sem érheti el lehetőségeinek határait, mert egyszerűen nem marad ideje a festészetre. A másik, hogy a múltban élt zsenik közül azokról tudunk, akik akár haláluk után is, de elismertekké váltak, nem tudhatjuk azonban, hányan mentek tönkre és merültek feledésbe. Valójában a társadalmi akadályokon áttörő zseni sztereotípiája kényelmes a kispolgárok számára, akik magukat haladó szellemiségűnek kívánják mutatni, s nem mondanák ki sem azt, hogy képtelenek felismerni a rangot még nem kapott zseniálisakat, sem pedig azt, hogy az életvezetésüket a könyörtelen pénzügyi önzés határozza meg, amely érzéketlen a zseniális emberek sorsával szemben.

Ritter Teodor, 2005.10.24.

[válaszok erre: #13] (TÉMANYITÓ)
 Az intelligencia (üzenet: 14, Tudomány)
 
    / 1 
Lista: 
Kép:
Smile:
  

Új hozzászólás írása
  Név :   Jelszó :
  Mail :
  Üzenet:

 Betűszín:  Háttérszín:
 Árnyék:      Parázslás:
BBcode On/Off.    Betűméret:
Url/Kép autokonverzió On/Off.
Aláírás beszúrása
  Kép feltöltés: [Feltöltési max. file méret (byte): 20000]
    Írja be ide a képen látható biztonsági kódot:
Smiley kódok teljes listája
Az oldal 0.032439231872559 másodperc alatt generálódott.

  Cégadatok  |   Felhasználási feltételek  |   Adatvédelem  |   Általános Fórum Szabályzat  |   Médiaajánlat  |   Segítség Partner oldalak
  Netboard Bt. © 2001-2013. E-mail