Regisztrál :: Profil :: Beállítás :: Tagok :: Keres :: Szavazógép :: Csoportok :: Segítség Vissza :: Főoldal 

 Ön is hirdessen itt! Részletekért klikk: ide! Összes banner! :: Saját banner! 
 Hozzászólások: 9270039/1 Témák: 17595 Tagok: 109057 Legújabb tag: turkefanni Online: (68/1
 Név: Jelszó:  Eltárol  Elfelejtette jelszavát?
    / 2 
Lista: 
Kép:
Smile:
  
 Emigráns íróink versei. (üzenet: 39, Kultúra)
 
 14. Topi-50  |   Válasz erre2009-07-26 16:25:42 [26.] 
HAZÁTLANOK

Hazátlanok ! Akiket kitagad az otthon,
pár véresszájú, véragyú alak,
testvér, engedd, hogy ma titokban
a szívemre szorítsalak !
Átöleljem fáradt válladat,
letöröljem fénylő homlokod,
s beleégessem kínlódó szívedbe,
leszünk mi még, pajtás, boldogok !
A Hortobágy, az sohasem tagad meg,
ránk gondolnak az alföldi fák,
s rólunk beszélnek ott fenn az égen
a délnek szálló vándor vadludak.
Mert előttünk szent ma is az a vétek,
hogy tenni mertünk félelmes nagyot,
s hogy nem akartunk rabszolga lenni,
de százszor inkább vagy hős, vagy halott !
Hallod ?...A szél dúdolja vígan
véres harcok áldott jelszavát :
a magyar elhull, meghal egy szálig,
de még idáig meg nem adta magát !
A magyar Isten a csillagos égen
tudja, hohy mindent miért tettünk,
s hogy folt ne essék a magyar lelken,
félholtan is csatára keltünk.
S ti véreskezű sötét bitangok,
mi vagyunk itt az igaz magyarok,
kitagadott, és vérző szívű harcos,
ki őszül, ki fáradt és hazátlan csavarog.
Kiket nem csal haza jó hírrel levél,
hogy áll a ház, s van, amit csak akar,
ha hazamegyünk, megyünk, mert haza hív
orvul megölt százezer magyar.
Nem a bútor érdekel, merre,...
s ki rabolta ki az ősi, drága házat :
de hová tűnt egy milljó jó magyar,
hamis sáfárok, lássuk a számadást csak !
Megtört testű, megtépett anyák,
valakinek egyszer még felelni kell,
aki visszaélt otthon a föld,
a templom és az Isten nevivel !
Idegen földek fáradt bolyongója,
hallod-e, mit zúg az éjen át ?...
Százezrek dalolják a föld alól,
hogy hazavárnak!...Várnak!...S Tereád!...
Mert te vagy a magyar, kidobott fiú,
az atyai házban idegen az úr !
Disznókkal esznek jó testvéreid,
s ha jön az új úr, tán mind meglapul !
De titokban már ők is álmot szőnek,
megbűnhődött, nagyszájú fiúk,
mert ez a sors, hős vagy halott,
a rabszolgasors nem magyar kiút !
Ne sírj, testvér, hogy már oly soká,
mert eljön egyszer a boldog pillanat,
s hazamegyünk, a mámor reggele
vidám szívünkre ha gőggel rászakad !
S akkor döngjön a föld, zengjen a dal,
zúgja az égig, ki most csavarog,
hogy ősi, szent, nagy, jogos számadásra
hazaindultak a hazátlan magyarok !

http://www.hazankert.com/01szam1.wma

Alföldi Géza

figyelemre méltó írások:
példaképünk..
 13. Topi-50  |   Válasz erre2009-07-26 16:22:32 [27.] 
KRISZTUSOM, ÉN PÉTER NEM LESZEK !

Krisztusom, én Péter nem leszek !
Intőn a kakas hiába szólal, án hittel vallok,
és meg nem tagadlak,
nics börtön, bitó, kérő sóhaj.

Láttam a szemed csillogását,
az örök egy isten mosolygott rám,
míg hallgattalak,
s ki beittam szavad,
gőggel követlek a Golgotán.

Ha mindenki elhagy, én soha.
Örökre hozzád láncol, köt a hit.
S kell, hogy a harcos
valaki maradjon :
hirdetni a mester szavait !

Láttam az arcod a halál előtt.
Örökre belém égett az az arc.
S amíg csak élek,
én harcolok érted,
ha megöl is egyszer ez a harc !

Hirdetem kelettől nyugatig,
aki így halt meg, az örökre él,
mert benne az Úr,
tán láthatatlanul,
mégis-mégis csak hozzánk beszélt !

Vagyok és maradok, ki voltam :
ki rád hallgat, egy senki, szürke por...,
de aki érted,
kit vallok, kit értek,
soha majd gyáván meg nem hajol.

Meglesem minden apostolod,
s halálba űzöm, aki megtagad,
és ha kell vérrel,
korbáccsal, veréssel
beteljesítem minden szavad.

Tudom, Isten küldött a kínra,
hogy így váltsad meg a te népedet !
S én, aki vártalak,
hogy megtagadjalak ?...
Krisztusom, én Péter nem leszek !

Alföldi Géza

figyelemre méltó írások:
példaképünk..
 12. Topi-50  |   Válasz erre2009-07-26 16:20:26 [28.] 
ELÉG

Az Alföldön a halál árnya járkál.
Egyre több és mélyebb lesz a sír.
Nem szalad meg a halál a szótól,
Fegyver kell itt, nem szónok és papír.
Hogy ki a bűnös, vagy ki nem a bűnös :
Vak csámcsogás a véres múlt felett...
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek !

Bitangoktól zsúfolt lett a fórum.
Az áruló had hűségről morog,
Becsületről tolvajok mesélnek,
És szeretetről tömeggyilkosok.
Megbocsátást az hirdet előtted,
Ki törvényt ült az ártatlan felett :
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek !

Nem érdekel, hogy jaj, ki lesz vezér.
A neve sem, csak egy a fő, a mersz !
Csak hadnagy-e, vagy generális úr,
De menni menjen, hogyha jő a perc !
A szíve, lelke nyitott könyv legyen,
Ne leskeljen a gőg a szó megett :
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek !

Legyen apja álmainknak hittel !
A büszke gőg már rég nem kell nekünk.
Száz ön csinálta vak vezérnek vége,
Hisz senki előtt többet nem megyünk !
De mondja azt, hogy utánam, fiúk,
Előttünk menjen, hogy kövesetek...
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek !

Harcra szólít a Tisza s a Kárpát.
Fegyvert a kézbe, aki még mozog !
Hogy hadd szülessenek Tisza táján
Szent új legendák, hősi eposzok !
Jelszavakban rothadt meg a sorsunk,
Az életünk a szólam ölte meg !...
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek !

Itt a perc ma mindent jóvá tenni.
Ha elbuktál, ma itt a vissza út.
A harc tisztító, forró szent tüzében
Keress magadnak mentő, tíz tanút !
Tíz ellenség, ki nem tapossa többet
Az ősi, áldott, véres földeket :
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek !

Ne hazudja senki álnok szóval,
Hogy hallgatás kell, mi fáj a Tiszán,
Legyen vége már az ámításnak,
a Hortobágy ma tetteket kíván !
Nem kell másé, de a miénk vissza !
A hegyeket, a gazdag völgyeket :
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek !

Élre föl, akit az Úr megáldott,
Vezetni tudjon új jövőnk felé !
Adja ki a szent parancsot bátran,
Gyerünk, fiúk, mi álljunk csak megé !
Egy akarat, egy a hit s a célunk,
Akit magyarnak ősi rög vetett :
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek !

Forrjon össze Gráztól Afrikáig,
Amerikától minden egy magyar !
Csodákat az Isten lelke tesz csak,
S ha minden magyar egy jövőt akar.
S egy a jövőnk, ősi, szent határok,
A régi címer régi hon felett :
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek !

Aki pedig kiállna a sorból,
Mert fél, remeg, hogy jaj, mit is tegyen,
Ne nevezze magát az magyarnak,
Legyen nekünk, mint furcsa idegen !
Maradtunk százan ? Annyi baj legyen !
Csak szívetekbe hitet öntsetek ?
Elég volt már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek !

Magyar anyák jajától sír az éjjel.
Magyar sóhajtól zúg mesét a szél.
Álljt kiáltunk gyáva kishitűnek,
S az alku szóból nékünk épp elég !
Bajtárs vagyunk, de hódolók soha !
A hízelgés még nem törött jeget :
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek !

Hát ez vagyunk ! Az Isten így teremtett.
Ha bajtárs kell, hát bajtárs, az vagyunk.
De szánkon nem volt soha még lakat,
S nem is lesz, hogyha mind meg is halunk.
Éltünk így a Kárpát-fonta földért,
Egy ezredév hitünk nem törte meg :
Elég már a sok üres beszédből,
Szavak helyett a tettek jöjjenek !

Alföldi Géza

figyelemre méltó írások:
példaképünk..
 11. Topi-50  |   Válasz erre2009-07-26 16:17:48 [29.] 
FEGYVERT ADJATOK !

Uram, ki mindig mellettem voltál,
Nehéz napokban, vad csatákon,
Adj erőt ma, hogy gyönge hangom
Ezer határon által szálljon !
Átrohanjon a széles tengeren,
Havas hegyeken, pusztaságon :
Földet rázó szörnyű sikollyá,
Vagy szívig érő jajjá váljon !
Hogy meghallja asszony, gyermek, férfi.
Meghallja minden élő s halott...
Nem szép szavakat, enni, inni :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !

Egyétek meg a sonkát magatok !
Más se kell ! Hol száz tank öldököl,
Láda narancs, datolya helyett :
Férfikézbe száz péncélököl.
Rabságban nyög az árva szép fajom,
Még az Úr is sírva sír velünk,
Elveszünk a csak imák között,
Hogyha végre nem lesz fegyverünk.
Dicsérettől, jótékony csomagtól
Fel nem támad egyetlen halott.
Dicséret és csomagok helyett :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !

Jövünk, ha kell, rongyokban és éhen,
Lakni nyirkos pincékbe megyünk,
Hogy csak akna és golyó legyen,
S minden kérő kézbe fegyverünk !
Gyűjtötök ma iskolára ezren,
Meghajtom magam előttetek,
S hogy közben elpusztul e nép ?!
Minek tanul magyar gyerek ?!
Kiirtanak odahaza mindent.
Nem marad, ki rátok hallgat ott.
Bús halál karmából hirdetem :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !

Nincs remányünk többé semmi másban,
Nyugat nekünk hiába mesél.
Rádiótok biztató szava
Egyetlen gramm puskaport nem ér.
Nem kérünk mi semmit biztatásból.
Biztatást...azt meg mi adhatunk.
Népünk szörnyű pusztulása láttán
Lassan-lassan elborul agyunk.
Van még tisztesség a szívek mélyén ?
Marx tana egy csöppet meghagyott ?
Halottaink, élőink nevében :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !

Népünk színe-java részben holtan,
Részben szétszórták bűnös kezek.
Rajtunk sunyi gyilkosok urak,
S halálharang kong fejünk felett.
Halálhörgés ma az egész ország.
Nyugaton ezt tán nem is hallani ?!
Semmit nem jelent néktek e nép :
Merjetek már nyíltan vallani !
Mondjátok, hogy leírtatok bennünk,
Nem érdekel, hogy egy nép halott.
Hogyha harcra gyávák lettetek :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !

Nics a hősnek többé már értéke ?
Krisztus tana immár nem erő ?
Nem indít meg senkit köztetek
Önvérében szótlan szenvedő ?
El mertek még imádkozni menni ?
Becsületről szátok még dadog ?
Hol vannak a keresztes vitézek ?
Büszke, "nagy" szabadság-lovagok ?
Hogyha nem rohadt meg itt kint minden,
Nézzetek rám ! Csupa seb vagyok.
Ne hagyjatok elpusztulni így :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !

Aztán nyugton menjetek egy bárba,
Samba, bamba, rumba táncotok
Rikoltása szálljon vígan, és
Mit bánom, ha mind-mind tántorog !
Megvívjuk a nagy csatát magunkban,
Száz pokol sem bírhat el velünk.
Értékes bőrötök mentéséért
Számlával mi sohasem megyünk.
Éljetek jómódban, gazdagságban,
Gyémántból legyenek ablakok.
Nékünk csak a szabadság kell, de :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !

Több kérést nem hallotok már tőlem.
Utoljára sír fel most szavam.
Hagyjátok a nagyképű beszédet :
Egy ország tűnik el nyomtalan !
S ha idegen nem segít már rajtunk,
Vannak még itt távol magyarok ?
Értsétek meg ti legalább szómat !
Tegyetek s ne válaszoljatok !!!
Hallgassatok, tegyetek csak szótlan !
Árva népem küldöttje vagyok.
Véreitek üzenetét hoztam :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !

Alföldi Géza

figyelemre méltó írások:
példaképünk..
 10. Topi-50  |   Válasz erre2009-07-26 16:15:43 [30.] 

KIÁLTÁS ARAD FELÉ

Bitók árnyékát hinti rám az este,
búcsúzó sóhajt hord felém a szél.
S a fák, mint holtak megnyúlt furcsa teste
merednek rám. Az alkony, mint a vér
omlik az álmos dér futotta földre,
s én sírva, zúgva, mint egy jaj-darab
sikoltom át a csendes, őszi tájon,
hogy, mint a kín, most minden szívben fájjon
ez a kiáltás, ez a szó : Arad.

Arad. Legendák négy betűjű vége,
megcsúfolt út, megcsúfolt szenvedés.
Földedre hulló tizenhármak vére
örök magyar sors, örök megvetés.
Elér-e hozzánk tengerek ködén át
hősök vérétől fényt kapott napod ?
Elér-e hitnek, ős csírájú magnak,
amelyből gazdag új kalászt aratnak
égett vetésű sápadt magyarok ?

Küldd el a sírok néma kopjafáját !
E néma jelkép, hogyha mint való,
hamvasztó láng még sisteregve fáj át
a vérünkön, tán, mint olvadó
folyékony érc, még eggyé lesz a lelkünk,
-- hisz egy-pólusú száz darab vagyunk. --
Taszítjuk egymást tébolyulva, veszve,
csahos száj, frázis, száz párt lett az eszme.
Arad, nem érted ? Hanttá porladunk.

Romlunk, akár a szél kergette pára.
És én zihálva, mint az üldözött
sikoltom át a néma éjszakába
árnyak, halottak, holt földek fölött,
hogy mint varázsszó, szent hírű ígéret,
mint ostyatestből egy hulló darab
legyen a hit a bűn parányi jója,
hazátlanságunk nagy kohéziója,
az összetartó ős erő, Arad.

Fáy Ferenc

figyelemre méltó írások:
példaképünk..
 9. Topi-50  |   Válasz erre2009-07-26 16:13:16 [31.] 
MAGAM SIRATÓ

Születtél törvények szerint,
miként az emberek születnek.
Azt hitted, éled ami szép,
azt hitted, szólod ami jó...
Pedig csak önmagad szeretted.

Törvénnyé emelt fegyverek
között éltél, míg élni hagytak.
Tanítód dícsért : így a szép,
papod megáldott : így a jó,
s anyád azt mondta, hogy te rab vagy.

Cipődre ráfröccsent a sár,
hazamentél, sarokba lökted.
Tetted, mert törvény volt a szép,
s törvény, hogy a parasztcsalád
kefékkel őrködjön fölötted.

Valld be most, annyi év után,
hogy addig, míg megtűrt a földed,
falud csak por volt a ruhán,
cipődön sár, amely csupán
addig volt gond, míg letörölted.

Közöttük ettél s arcukat
tátongó űr, ezernyi fényév
takarta mégis tőled el,
mert gondjaik reménytelen
törvényét más egekre mérték.

Soha nem láttad, amikor
a hajnal jég-vizébe léptek,
magasak voltak, mint a kék
egekben élő jegenyék,
s a csillagoknak fütyörésztek.

Kemény a föld ? Hát menj, aludj !
Aludj, s ne lásd meg most sem őket,
ahogy indulnak Dány felől,
Lépcsőd felől, Maglód felől,
s keltik a fel-nem-ébredőket !

S jönnek csontnéma emberek,
kik mind törvény szerint haltak.
Szántottak -- Mondtad : ez a szép,
arattak -- Mondtad : ez a jó,
s ásítva fordultál a falnak.

Nehéz a csákány ? -- Fogj papírt !
Tör az ásónyél ? -- Fogd a tollat !
S írd meg a port, tárd föl magad,
mert az, ki mindent megtagad,
évek múltán is meglakolhat !

Fáy Ferenc

figyelemre méltó írások:
példaképünk..
 8. Topi-50  |   Válasz erre2009-07-26 16:11:13 [32.] 
TIBORC ÚJ ÉNEKE

Bánk-bán, Nagy Úr, a porba hulltam.
Néped vagyok, a föld, a mag,
az ős-gyökér. Uram, ne engedj !
Fajtád széthull, nem lesz több gyermek,
nem lesz család. -- A renyhe had
húsunkat marja. Nézd az arcot,
téphetnek erről még le sarcot !?
Cafatként lóg a két kezem.
Nagy Úr, ki tart ekét a földnek ?
Nézz rám, nem bírom, összetörtek !
Nincs házam, földem, éhezem.
Az asszonyom halálra marták,
a lányom, Bánk, ma megvetett,
fekély piszkítja tiszta arcát.
Vedd el, döfd át az életet !
Tiporj, rúgj szét s én nem kiáltok,
számról nem hallasz vádpanaszt !
Uram, Tiborc kér, régi híved,
döfd át kardoddal ezt a szívet,
hiszen mit ér egy rongy paraszt !?
Mit ér, ha teste roncs, s fekélyes
erők rohasztják ő nevét ?
Pusztulj paraszt ! Bánk is ma gyáva,
rettegve bújik önmagába,
s nézi, hogy tépik nemzetét.
Föl hát Nagy Úr, hagyj itt a porba !
Pár óra még ez átkozott
paraszti élet. Vár a pompa,
indulj, temesd hited a borba,
Ottó is várja asszonyod !
Add át neki, hisz csókra szomjas,
hadd tépje szát meráni ordas,
hisz magyar csók kell, és neked
meglesz, Nagy Úr, szintén a béred,
olasz ringyó kívánja véred !
S vidd hát, vidd hát az élted !
S hogy széthullunk mi rongy parasztok,
a nép -- hogy lassan elveszünk --
ne szóljon szád panaszt ott,
Uram, trágyának jók leszünk !
Bocsáss Uram, szolgád ma gyenge,
bocsáss a szóért s én megyek !
Vár még a nádas tiszta csendje,
erdők vadonja, zord hegyek...
Megbújok ott, de majd ha kürtöd
bosszúját zúgják új szelek,
előlépünk kaszás Tiborcok,
-- hazátlan, rongy paraszti sorsok --
és küzdünk, harcolunk veled.

Addig, Nagy Úr, az ég veled !

Fáy Ferenc

figyelemre méltó írások:
példaképünk..
 7. Topi-50  |   Válasz erre2009-07-26 16:08:40 [33.] 
DÓZSA ÚJ ÉNEKE

Föl Zápolyák, népnyúzó kiskirályok,
tömjént-terjesztő, papoló hadak !
Jó már a húsom, tépjen hát a szátok
ne féljetek, az ős paraszti átkot,
mely bennem élt, már rég átadtam annak
a megmaradt pár bujdosó magyarnak,
de sódaromból jut még egy falat !
Zabáljatok ! S én véretekbe érve
kerülök át a hónap gyermekébe,
akit paraszt bosszúra nemzetek.
És vérem, ez az ős paraszti kegyszer,
életre kel még ön fiadban egyszer,
s új harcra hív egy újult nemzetet.
Mert éghetek. Mint terhe kósza szélnek :
hamvam, mint jaj-szó , szállhat, s mint a Vád,
éjféli órán én leszek a végzet,
kastélyok termén szétégett kísértet,
mely vad sikolyra rántja szét a szád.
És még remegve bújik ott a lelked,
húsom szagát, mint új tömjénszagot
hintik feléd a szél bolygatta kertek,
hiába zársz be ajtót, ablakot.
Elérlek én a legparányibb résen,
és míg te bújsz, kint pendül új acél.
Lángom felett, egy égő szenvedésen,
jobbágy-kaszát edz fegyverre a Cél.
Mert égni fog a testem mindörökre,
nem hamvasztják el árvizek, fagyok.
Amíg a népem árván, eltiporva,
igába hajtva lent fetreng a porba',
kell itt a Láng !
S az ős-Láng Én vagyok.

Fáy Ferenc


figyelemre méltó írások:
példaképünk..
 6. Topi-50  |   Válasz erre2009-07-26 16:06:17 [34.] 
A BŐRÖNDÖSÖK FORRADALMA
(Több helyezkedőnek)

Talán a hősök többet tettek,
mint a megfontolt józanok,
de akit mésszel leöntöttek,
vagy hernyótalppal összetörtek,
az évek múlva is halott.

Az ész jobban szolgál ma írnak,
mint pár cikornyás kődarab,
melyekre szép ódákat írnak,
-- hisz szakálla nő minden sírnak --
s kit aládugnak, ott marad.

Palackja sem tört össze annak,
ki vodkát méretett bele,
s bőröndjében hozta el Nyugatnak,
-- vámmentesen -- a forradalmat,
józan, üzleti szelleme.

S itt, mit tegyen e lanyha béke
honában ? Harcról álmodik !
Van egy homályos gyorsfényképe,
-- vodkáért kapta még cserébe --
amelyen azok a harckocsik

égnek egy tarlott, őszi parkban,
amelyekre ő vetett tüzet,
s a lángtól fénylő, rőt avarban,
kezében félakós palackban
bűzlik fortélyos gyűlölet.

Ha verset ír, csak erre száll a
tekintete. S ilyenkor, a
hideg, árnnyal telt éjszakában
már látja, hogy' vágtat nyomában
a bőröndök tömött sora.

Ott fut elől a finomabbja :
krokodil, zerge, antilop,
a fiber és a préselt massza,
hogy elsők között suttoghassa :
"Egy kis hálára számítok..."

Lehet, a holtak többet tettek,
-- de hol a holtak igaza ? --
Hisz' akit mésszel leöntöttek,
vagy hernyótalppal összetörtek,
hősnek az hogy' menjen haza ?

Fáy Ferenc

figyelemre méltó írások:
példaképünk..
 5. Topi-50  |   Válasz erre2009-07-26 16:04:28 [35.] 
KELETRŐL JÖTTEM

Felhők szállnak, szél zúg fölöttem,
barbár vagyok, keletről jöttem.
A valónál szebb volt az álmom,
szálltam a fényben szellem-szárnyon.
Hittem egykor a bölcs nyugatban,
dán polgárban, bajor parasztban,
híres szerekben, tudósokban
és ördögűző orvosokban.
Hittem, hogy itt nagyobb a szellem,
de a gép volt több, nem a jellem.
A bálvány-világ összeomlott,
törpe lett, keserű és romlott.
Morc a Nap, a Hold halott király,
rút ragadozó csak a sirály.

Barbár vagyok, keletről jöttem,
ítélj nyugat, ítélj fölöttem !
Mióta emberé az élet,
itt éltem a Földön tevéled
titkos erőknek áramában,
egy akolban és egy világban.
A bőröm színe mint a tied,
hitemet te éppen úgy hiszed,
de ha néger vagy sárga lennék
Istenhez úgy is veled mennék.
Ha eljönne a nagy ítélet,
kérném : ne büntesenek téged.
Itt hagytál veszni idegenben,
s nem ismertél fel soha engem.

Barbár vagyok, keletről jöttem,
ítélj nyugat, ítélj fölöttem !
Cigánynak, vad pásztornak néztél,
megbocsátom már, hogy lenéztél.
Te voltál férfi, én kisfiú,
Istenem, az ember mily hiú.
Nem ismeri csak háza táját,
saját földrajzát, kertjét, fáját,
de ítél sors, élet s nép fölött,
álmodik büszkén a fal mögött.
mert csak kis nép lesi, tanulja
a titkot, a nagy mindig unja,
folyót, hegyeket összezavar,
egy előtte a hún s az avar,
a Duna zúg Bukarest alatt,
a perzsa a Donból fog halat,
Buddha hajdan Pekingben lakott,
a Laotze Mekkában oktatott.

Barbár vagyok, keletről jöttem,
ítélj nyugat, ítél fölöttem !
Kérdezed, mi voltam ? Plutokrata,
patrióta vagy demokrata ?
Vallásom hazám, nem vagyok árva ?
Voltam más bűnéért bezárva ?
De mi közöm hozzá, mit akarsz :
faggatsz, vagy csak játszani akarsz ?
Ember vagyok, békés és szabad.
Utáltam a rendszert, kalodát,
rendet szerettem, s nem babonát.
Fényre lestem, eszmét vigyáztam,
és nem álltam feszes vigyázz-ban.
Tagja nem voltam soha pártnak,
és nem hazudtam az apámnak.
Testvér a svéddel és arabbal,
koldussal, pappal, árva rabbal.
Ember vagyok, s az ember szabad,
kiáltanék, s szólnom sem szabad.

Hittem egykor a bölcs nyugatban,
frank polgárban, belga parasztban,
híres szerekben, tudósokban
és ördögűző orvosokban.
De a bálvány-múlt összeomlott,
keserű lett, sötét és romlott.
Ítélj nyugat, ítélj fölöttem,
barbár vagyok, keletről jöttem !
De amíg emberé az élet
itt élek a Földön tevéled,
titkos erőknek áramában,
egy akolban és egy világban.

Flórián Tibor

figyelemre méltó írások:
példaképünk..
 4. Topi-50  |   Válasz erre2009-07-26 16:02:47 [36.] 
A FÖLD NEM AD HAZÁT

A föld nem ad hazát,
a haza nemcsak kert,
nemcsak erdő
-- levele lehullhat
s újra nő --
nem tó és nem völgy :
a haza a haldokló szívében,
s egy néma virágban is testet ölt.

A haza nemcsak nyelv.
A gyerek-szájú reggel
hiába köszönt rád magyarul,
ha idegenek lesnek rád
a kóbor éjben
vadul.
Hiába állnak köréd,
nem védenek meg
emlékeid :
a hársak és a jegenyék.

Hiába zúgja föléd
hangos örömét
a magyar március,
az októberi jaj
is hiába sír,
s hiába szaval,
hasztalan hallod
a korbácsként suhogó
szavakat.

Hazát nem ad
egy ünneplő terem,
hol köréd állnak a magyarok.
Hazát nem ad
a cserkészek sátora,
sem az ünneplő ruha.
A zászló is hiába lobog
a színpad két oldalán,
s ha megszólal valahol
a harang
-- a messzi téren át --
még nem hordja köréd
a hazát,
csak hívását szórja rád,
hogy szétvesse
szíved falát,
és elindulj keresni
az elveszett Hazát.

Flórián Tibor

figyelemre méltó írások:
példaképünk..
 3. Topi-50  |   Válasz erre2009-07-26 16:01:39 [37.] 
FEKETE SORSBAN

Gyors pataktól s a Naptól is kérdem :
porosz mezőkön, bús bajor éjben
meddig bolyongok számkivetésben ?
Én a fájdalmak végére értem.

Megtört a varázsa minden útnak,
a Szamos, a Maros várnak engem,
itt élnek a zord hegyek szívemben.
Elindulok áldozni a múltnak.

Bujdosó fák, székelyek, magyarok
lombotok lehull, elszáll a szélben,
kihal a törzs is a Nap tüzében.
A rossz gyökérnek földet adjatok !

Csak otthon lehet emberként élni.
Békéje nem lesz a hontalannak,
ne higgyetek soha a nyugatnak !
Rajta, a rút gondtól nem kell félni !

Add meg Isten az én küldetésem :
porosz mezőkről, bús bajor éjből
add, hogy a gonosz számkivetésből
haza vezessem tévelygő népem !

Ha tehetném, elállnám az utat,
folyót, tengert, mely innen kivezet,
és fölemelném tiltó kezemet
a hűtlenre, ki új hazát kutat.

Vonat elé állnék, vad örvénnyel
téríteném vissza a hajókat,
hitemmel a veszni akarókat.
Szembe fordulnék sorssal és széllel.

Testemből emelnék magas gátat.
Fekete sorsban, bús messzeségben,
hogy haza találjanak az éjben :
segítségül hívnám az anyákat.

Gúnyolnám a morc kételkedőket,
fából és nádból emelnék házat,
csak el ne hagyják riadt hazámat
vad honvággyal kínoznám meg őket.

Mert élni romokon szebb feladat,
s küzdeni gonddal, koldus kenyérrel,
viharral, földdel, áruló téllel,
mint lehullni lassan új ég alatt.

Fekete éjben, bús messzeségben
oltanék szívükbe gyötrő vágyat,
segítségül hívnám az anyákat,
hogy szét neá szóródjék árva népem.

Flórián Tibor

figyelemre méltó írások:
példaképünk..
 2. Topi-50  |   Válasz erre2009-07-26 15:59:48 [38.] 
ALTATÓ

Arany függönyök mögött, arany-ágyon
kis Diát ringatja az álom.
Nap szövi álmát arany-szálon,
alszik már édesen az arany-ágyon.

Ringasd, napkirály, ringasd, arany-madár,
formáld tüzedben lelke aranyát,
arany-sugárban fürdesse a nyár,
és virrassza telét is aranymadár !

Flórián Tibor


VIRÁGSZIROM

Legyen a neved mától Virágszirom,
s hajolj fölém, mikor versemet írom !
Ha rám-száll súlyosan a gond, légy velem,
te légy patakom és tengerem !
Fogj föl, ha botlom s a földre hanyatlom !
Édes szavadon át anyámat hallom.
Legyen a neved mától Virágszirom,
s ígérem : minden versem Néked írom !

Flórián Tibor


HUSZONKÉT ÉV UTÁN

Huszonkét szép ágam vesztettem a viharban hiába,
a levél, ha lehull, gondol-e még a gyökérre, fára ?
Huszonkét nyár fordult télbe, huszonkét töprengés tépett,
sok nemzetet láttam lebukni és az emberiséget.
S gyökeremig remeg a rettegő kérdés : miért fájnak
a tengerek, az idegen hegyek, a nyugati tájak ?
Miért fáj, hogy tudsz-e még utódaidban magyar lenni ?
Az én unokám -- ó, jaj -- már nem Ildikó, hanem Jenny !

Flórián Tibor

figyelemre méltó írások:
példaképünk..
 1. Topi-50  |   Válasz erre2009-07-26 15:56:21 [39.] 
VALAKI ÚJRA ÉPÍTENI KEZD

Szemétdombon visz át az út
sohasem viseltél háborút
az élet lába sárba ért
gyűlölnek tisztességedért
mocsok üvegcserepek
a házak előtt szétszórtan fekszenek
viharfelhők fekete szeme
-- ha nem futnál -- szemedbe tekintene
Építés menekülés lázadás
mind haszontalan
a földön ez a törvény
mindent belep a szenny a gyom
fehér virágaidra száll a korom
a falak leomlanak
elszáradnak a bokrok és a fák
a levelek színe -- mint csontodé --
sárga lesz
besüpped és megnyílik a föld
de tavasszal
-- a romokon --
valaki újra építeni kezd.

Flórián Tibor


A MÉLYBŐL ÉS A TAVASZBÓL

Tavasztól őszig lepkék
lábnyomába léptem,
méhekkel döngicséltem,
tücskök vonóját lestem,
égi kékítőt kevertem,
s ha majd acél jegét
pengeti a tél,
ködébe vonva lassan
léptem hűlő tájait,
hó puha, jéghideg
gyolcsába temet,
ez a föld rántja magához
süllyedő kezemet.
Ne a semmi gödrében keress !
A mélyből és a magasból
újra az én hangom szól,
ha fölzeng,
s bennem is szólni kezd
az új kikelet.

Flórián Tibor


figyelemre méltó írások:
példaképünk..
(TÉMANYITÓ)
 Emigráns íróink versei. (üzenet: 39, Kultúra)
 
    / 2 
Lista: 
Kép:
Smile:
  

Új hozzászólás írása
  Név :   Jelszó :
  Mail :
  Üzenet:

 Betűszín:  Háttérszín:
 Árnyék:      Parázslás:
BBcode On/Off.    Betűméret:
Url/Kép autokonverzió On/Off.
Aláírás beszúrása
  Kép feltöltés: [Feltöltési max. file méret (byte): 20000]
    Írja be ide a képen látható biztonsági kódot:
Smiley kódok teljes listája
Az oldal 0.0098061561584473 másodperc alatt generálódott.

  Cégadatok  |   Felhasználási feltételek  |   Adatvédelem  |   Általános Fórum Szabályzat  |   Médiaajánlat  |   Segítség Partner oldalak
  Netboard Bt. © 2001-2013. E-mail