vilsi
Tagság: 2014-11-30 08:46:39
Tagszám: #130906
Hozzászólások: 41
|
1.  Elküldve: 2016-05-01 08:09:27, SETÉT GRUNDOCSKA
|
[3.] |
FÖLD A LÁTHATÁRON
Kölnből vidékre - aszfaltról termőföldre
A Szocialista Önsegély Köln (SSK) kísérletet tesz, hogy a fogyasztói társadalomból kilépve, Kölntől 60 km-re, Bergneustadt közelében, 6 ha parlagföldet (“Düster Gründchen - Setét Grundocska”) rekultiváljon önellátás céljából
Ebben a füzetkében két fogalom játszik fontos szerepet: "szubszisztencia" (létfönntartás) és "SSK" (Szocialista Önsegély Köln). Mivel nem közismert, mit értünk ezek alatt, meg kell magyarázni az elején:
Szubszisztencia: A szó a latin "subsistere"-ből jön és jelentései: 1. megállni, csendben állni, 2. visszamaradni, 3. helytállni, ellenállni. Ma ezt értjük alatta: "a létfontosságúakból kijönni" vagy "önmagából megélni, önmagától fönnállni".
Mindezek együtt muzsikálnak a szubszisztencia távlatában, amikor ebből a zsákutcába futott, túlfejlesztett ipari társadalmunkból a kijáratot, a vészkijáratot keressük.
Tehát a szubszisztencia világában az élet már nem a környezet és a messzi idegen népek kirablásán alapszik. Ebben az emberi életben ismét helyre áll az adni-kapni egyensúlya, köztünk és a többi embertársunk között,
népünk és más népek között, fajunk és a természet között. Jóléti társadalmunk fogyasztói és szolgáltatói túlkínálattal elkényeztetett gyermekei számára ez elsősorban annyit tesz, hogy a hétköznapi szükségleteinket, áru- és energiafogyasztásunkat annyira lecsökkentsük, hogy azok ne lépjék túl a létfontosságúakat.
Másodsorban pedig azt is, amit életünkhöz föltétlen igényelünk, olyan módon teremtsük elő, hogy az a természet körfolyamataiba beilleszkedjen és az emberek közötti igazságosságnak is megfeleljen.
A Düster Gründchen ide kell, hogy vezessen, ahogy az SSK projektjei is.
SSK
A Szocialista Önsegély Köln (Sozialistische Selbsthilfe Köln) egyesülete a 70 -es évek elején alakult és egyike a legrégibb önsegítő közösségnek az NSZK-ban. Az SSK-ban különböző osztályú és korú emberek éltek és élnek együtt, egy holisztikus társadalomkép szerint. Az SSK-közösség egy kis körben, a "fogyasztói társadalom peremén" megkísérelt egy igazságos, testvéries társadalomutópia szerint szerény anyagi alapokon megélni. Mindenki tag lehetett, aki ezt a célt komolyan kitűzte maga elé, ha öreg, ha beteg, ha "feltűnő", ha külföldi, ha büntetett vagy intézetből szökött meg.
Az állami szociális költségvetési támogatásokat egy idő után visszautasítottuk és önerőre támaszkodva az SSK-cégeknek (lomtalanítás, használt bútor adás-vétel, költöztetés, szénszállítás) sikerült gazdaságilag túlélni, ezen vállalkozás “lehetetlensége” és a teljes kilátástalanság ellenére a konkurenciaharcban.
Ez a túlélésért való harc úgy a csoport, mint az egyes üldözött tagjai számára kényszerűleg sokszor radikális ellenállással és tiltakozó akciókkal járt együtt: lakást szinte csak házelfoglalással lehetett szerezni, szabadságot a gyámosítottaknak és a kényszer-beutaltaknak tiltakozó akciókkal. A rajnaföldi pszichiátriában az SSK olyan embertelen körülményeket tárt föl, amelyek a náci-időkre emlékeztettek (LKH-Brauweiler).
Csernobil után az SSK-t is szakadás veszélyeztette: a tékozlási őrület életveszélyes, áttekinthetetlen következményei megingatták az SSK reálutópiáját. Óriási belső feszültségek közepette, hosszadalmas vitákkal próbáltunk a szociális céloknak is és az ökológiai követelményeknek is megfelelő utat találni.
Ma úgy tűnik, ezt meg is találtuk: sikerült “öko”-munkahelyeket létesítenünk és a hatóságokkal elfogadtatni. Így komposztál az SSK zárt tartályokban konyhahulladékot, miután Peter v. Dohlen biológussal ezt a módszert eredményesen kipróbáltuk. Kölnben, Wuppertalban és Gummersbachban recycling-udvarokat rendezünk be használt bútorokkal, Bergneustadtban az SSK az erdei utak szabaddá vágását vállalta fizetésért, hogy a rőzsehulladékból értékes komposztot állítson elő.
Mi ketten kezdetektől fogva együtt dolgozunk az SSK-val.
A jövőprojekt "Düster Gründchen" az SSK-ban lefolyt viták során született és a "hulladékprojektek” egyik fontos mozaikköve lett.
Lothar Gothe, Meggie Lück, 1990
|
| | |
(TÉMANYITÓ) |
|
