Yoyónak viggasztalásul.
Egy Nő naplójából....
2006. VI. 3.
Jocó az imént írt egy e-mailt, hogy este egy szenzációs meglepetéssel
vár otthon. Úgy látszik nem felejtette el az első randink két
éves évfordulóját. Nagyon izgulok, már alig várom, hogy vége legyen a napnak. Úgy imádom az én mackókámat!
2006. VI. 4.
A "szenzációs" meglepetés nem sikerült túlságosan fényesen. Jocó örömtől csillogó szemekkel várt otthon, és egy büszke apa meghatott mosolyával mutatta meg az új, nagyképernyős, sztereó, hiper-szuper tévénket. Amikor felvetettem neki, hogy ugyan minek kellett nekünk új tévé, amikor egyrészt a régi is tökéletesen működik, másrészt úgyis csak hébe-hóba nézzük, akkor valami foci világbajnokságot kezdett emlegetni. Az évfordulóról persze szó sem volt. Illetve addig nem volt szó, amíg én fel nem emlegettem
némi nyafogás kíséretében - ekkor sűrű bocsánatkérések
közepette elvitt vacsorázni. Végül is elnéztem neki ezt a kis malőrt, és ha nagy tévé kell neki, hát legyen nagy tévé.
2006. VI. 6.
Jocó tegnap este egy csokor tulipánnal állított haza. Cuki pofa. Aztán félénken megkérdezte, hogy gond lenne-e, ha a barátai a "vébé" alatt néha átjönnének meccset nézni. Természetesen nem. Ismerhetne már, hogy ilyen apróságból nem csinálok gondot.
2006. VI. 8.
Jocó képtelen felfogni, hogy feng-shui alapelvek értelmében a régi tévének semmi keresnivalója a hálószobában. Meg értelme sincs. "Esetleg nézhetsz valami mást, amíg mi a meccset nézzük a haverokkal." - magyarázta. Szerintem túlaggódja ezt a vébé ügyet.
2006. VI. 9.
Tegnap nagybevásárláson voltunk. Jocó a szokásos cuccokon túl bepakolt két rekesz sört, 24 csomag szotyit, és 9 csomag csipszet. "Betárazol a vébére?" - kacsintottam rá. "A nyitómeccsre." - kacsintott vissza. Jót nevettünk. Isteni humora van az én mackómnak.
2006. VI. 10.
A nyitómeccs izgalmait elkerülendő tegnap Áginál aludtam, bár sejtettem, hogy a felügyelet hiánya rossz hatással lehet a társaságra.
Sajnos igazam lett lett. Mikor ma hazaértem, széthagyott üres sörösüvegek, szétköpködött szotyihéj, szőnyegbe taposott ketchupfoltok fogadtak. "Ez így nem lesz jó." - adtam hangot rosszallásomnak Jocónak sms-ben. "Valóban nem, de Ottó át tud hozni két kempingszéket, és akkor már el fogunk férni. Kösz a figyelmességet." - jött a válasz. Kezd gyanús lenni ez a vébé-ügy.
2006. VI. 12.
A nappaliba merészkedve feltettem azt az ártatlan, de összetett kérdést a társaságnak, hogy a., miért ülnek a harminc fokos lakásban különféle nemzetiszín sálakban, b., miért üvöltenek torkuk
szakadtából, mikor a TV köztudottan csak egyirányú
kommunikációra alkalmas, c., miért kell megnézni a szünetben és a meccs végén az összefoglalót, amikor abban a néhány perce lezajlott eseményeket vetítik le újra. Erre azt kaptam vissza, hogy a., miért fontos az, hogy a titokzokni színe passzoljon a nadrághoz, mikor úgyse látszik, b., miért fontos megkérdezni, hogy fodrásznál voltam-e, ha úgyis látszik, hogy igen és c., én azt se tudom, hogy mi az a lesszabály, úgyhogy hagyjam őket meccset nézni. Higgadtan a tudomásukra hoztam, hogy tőrőlmetszett bunkók egytől egyig, és remélem az anyukájuk bánja, hogy nem verte őket többet kiskorukban, majd egy francia dáma eleganciájával távoztam.
2006. VI. 16.
A tegnapi "szurkolásnak" aposztrofált óbégatás élénk hatása alatt ma délelőtt összeállítottam a veluk_ezentul_nem_baratkozhatsz.xls-t,
és át is küldtem Jocónak. Ő csak annyit írt vissza, hogy Ronaldinnyó nem az egyik haverja, hanem a brazil válogatott irányító középpályása. Postafordultával tudattam vele, hogy ennek ellenére sem barátkozhat vele. Nincs kivételezés.
2006. VI. 17.
Telefonos nyomozásom során kiderült, hogy a villamos művek 1
hónapos, a kábeltévé-szolgáltató 1,5 hónapos díjhátralék után
szünteti be a szolgáltatást, így a szükséges lépések
megtételétől (pl. csekkek "elvesztése") letettem. Egyébként
mélységesen felháborít ez a slendrián hozzáállás.
2006. VI. 20.
Este felhívtam anyut, hogy panaszkodjak neki kicsit, és megkérdezzem, hogy alhatok-e náluk pár napig. Hozzávetőlegesen tíz másodperce beszéltünk, mikor megkért, hogy hívjam vissza 11 után, mert apa, Tóni bácsi, meg Berci a meccset nézik, és egy szót sem ért, annyira üvölt a tévé. A visszahívást tárgytalannak ítéltem.
2006. VI. 22.
Valamelyik idióta hozott magával egy dobot, azt püfölte egész este,
a többiek meg "Me-hi-ko! Me-hi-ko!" kántálással kísérték.
Legalább a magyaroknak szurkolnának ezek a szerencsétlenek.
2006. VI. 25.
Közöltem Jocóval, hogy ha nem változtat a hozzáállásán, akkor
Szekszésnyújork plusz jégkrém kúrába kezdek, és 120 kilósra hízok a vébé alatt. Azt válaszolta, hogy ilyen mérvű hízásnak annyi az esélye, mint annak, hogy Togo tovább jut a G csoportból.
Visszavágtam egy "micsoda egy paraszt vagy te!"-vel, de éreztem, hogy ezzel legjobb esetben is csak döntetlenre hoztam az ügyet.
2006. VI. 26.
Ma reggel összefutottam Rohacsek nénivel, a
szomszédasszonyunkkal a lépcsőházban. "Nem mintha panaszkodni akarnék, aranyoskámďż?" - kezdte, és tudtam, hogy panaszkodni fog.
Ez Rohacsek néni specialitása, hogy általában azzal kezdi, hogy "a
világért se szeretnék zavarni" vagy "nem dicsekvésképpen
mondom" esetleg "semmiképpen nem szeretnék beleszólni", és aztán jön a "de". Most az volt a szívfájdalma, hogy mióta beindult a
"fotbalnézés", meg a "mértéktelen dorbézolás", azóta
Pityukának, a papagájának szókincse a "gól" és a "les" szavakon kívül tizenhét vadonatúj káromkodással is bővült, úgyhogy legyünk szívesek beszüntetni a zajongást, mert úgy ránkhívja a rendőrséget, mint a pinty. Biztattam, hogy hívja csak nyugodtan, hátha beviszik az egész bagázst vébéstül, szotyistul, tévéstül. Kár, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.
2006. VI. 28.
Tegnap a távirányító szőrén-szálán eltűnt. A lelkes szurkológárda serény és átfogó kutatóexpedícióba kezdett, de sajnos nem jártak eredménnyel - ami nem is olyan meglepő annak fényében, hogy a keresett műszer a fagyasztóláda alján, öt kiló mirelit spenót alatt lapult. Nagy szerencse, hogy Taki, - aki egyébként az arcfestése alapján a németeknek szurkol - civilben műszerész, és fél óra alatt szerzett egy új távirányítót, ezzel kivívva magának az Este Hőse címet, és az ezzel járó fotelban ülési jogot. Azt hiszem, ma beszélek pár lakatossal zárcsere ügyben.
2006. VI. 29.
Tegnap este találkoztunk a hűtőszekrény előtt Jocóval. Én jégkrémért mentem, ő sörért. "Szia" köszöntem rá. "Szia" hüppögte, és láttam, hogy könnyes a szeme. Mindig elgyengít, ha sírni látom.
Átöleltem, bátorítólag megsimogattam a hátát. "Téged is ennyire bánt?" - kérdeztem. "Igen" - szipogta. "Nyugi, rendbe lehet még hozniďż?" - bíztattam. "Hát igen, de akkor is, tizenegyest kihagyni a nyolcvanadik percben..." - tört ki belőle a zokogás. Közöltem vele, hogy egy idióta, és utálom. Ettől egy kicsit jobb lett.
2006. VII. 1.
Fú, de utálom a focit!
2006. VII. 3.
Én nyitottam ajtót a mindennapos vendéggé avanzsált pizzafutárnak, és a nappaliig hallható hangerővel közöltem vele, hogy sajnos készpénz nincs nálam, így természetben fizetnék, ha ez lehetséges. Jocó megjelent a nappali ajtajában, de a
többiek "Szöglet! Szöglet!" kiáltására azonnal visszafordult, a
pizzafutár pedig közölte, hogy köszöni szépen a lehetőséget, de
siet, mert szeretne hazaérni a második félidőre, úgyhogy legyek szíves mégis előkeresni ezerötöt valahonnan. Most már biztos, hogy a foci lesz az emberiség kihalásának közvetlen okozója.
2006. VII. 5.
Még öt nap. Akár fél lábon is.
2006. VII. 7.
Három. Ezek idióták. Már félek hazameni.
2006. VII. 8.
Kettő. Ezek megvesztek. Áginál alszom.
2006. VII. 9.
Egy.
2006. VII. 10.
El se hiszem, hogy vége. Pedig de. Vége!!! Sanyi a döntő izgalmában ugyan leszakította a karnist a nappaliban, Toncsi pedig - egyelőre tisztázatlan okokból - befejelte a vitrines szekrény üvegét, de ezeket már elnéző mosollyal vettem tudomásul. Jocó újra a régi, kedves, aranyos, minden megy tovább a megszokott mederben.
Megbocsátásom jeléül még a lesszabálynak is utánanéztem a neten.
Felhívtam Jocót, és elújságoltam neki, hogy most már értem. Nagyon örült. Azt meg nem kell tudnia, hogy valójában még most sem értem?
Posch Péter | | |
Egy idős ember élt egyedül Idahóban. Fel akarta ásni a kertjét, hogy elültesse a paradicsomokat, de túl nehéz munkának bizonyult számára. Az egyetlen fia, Buba, aki segíteni szokott neki, börtönben ült. Az öregember leült és megírta neki a problémáját.
Kedves Buba!
Sajnos elég rosszul érzem magam, mert úgy néz ki nem tudom fealásni a kertem az idén. Már örexem és ez túl nehéz munka számomra. Bárcsak itt lennél, tudom, nem lenne ez probléma, mert megcsinálnád helyettem.
Csókol: Apád
Pár nappal később levelet kapott a fiától:
Kedves Papa!
Nehogy felásd a kertet, ott rejtettem el a hullákat!
Buba
A következő nap reggelén egy csapat FBI ügynök jelent meg a helyszínen és feltúrták az egész kertet. Mivel nem találtak semmit, bocsánatot kértek az öregtől és elmentek.
Az öreg még aznap kapott egy újabb levelet a fiától
Kedves Apa!
A jelenlegi helyzetben ennyit tudtam segíteni. Menj és ültesd el a paradicsomokat!
Buba
| | |
| Mivel nem "lőtettek le a tegnapi vicc miatt, sőt talán tetszett is itt a mai
|
sziasztok 
|
Nahááát...felébredt a topic...csak mire ideértem ,addigra tűnt el mindenki...azért sok 
mindenkinek...nemtom, nálunk mi van, de szarul vagyok én is, meg Zazienak is ment a hasa a hétvégén, de ő már jól van, én viszont távoltartom magam a csöppségektől, nehogy valami bajuk legyen tőlem...jajj valami jó kis vírus van itt lappangóban. 
Small Swan Shelties & Aussies-úúúújjj ! |
Most már tényleg megyek.
Sziasztok
Az Isten keresztre feszítette Jézust, mert egyedül akart uralkodni.
Tilda, 7 éves
A keresztre is akaszthatnánk néhány karácsonyfadíszt, így Jézus is jobban érezné magát, és jó társaságban lógna.
Tomas, 7 éves
Mózes a legklasszabb. Mózes képes a tengerfenéken gyalogolni.
Allahnak csak repülő szőnyege van.
Daniel, 7 éves
József nem volt az igazi apja Jézusnak. Volt ott valami dolog a szamárral, de már nem emlékszem rá pontosan, mi.
Sofie, 6 éves
Nem, az úgy volt, hogy amikor József megvette a szamarat, Mária olyan boldog lett, hogy teherbe esett, mindenféle segítség nélkül!
Jossan, 7 éves
A világűrnek nincs vége. Vagy az is lehet, hogy ott van vége, ahol az Isten gáza kezdődik, egészen ott a kerítésnél.
Rasmus, 7 éves
Posch Péter |
nert rég fotóztam. 
Egyébként jól vagyunk, a sheltieknek ma végre ideért a tk-juk is, úgyhogy a személyi már rendben. Már csak gazdi kellene nekik (2-nek)
Lucky-Luke Collie Sheltie Kennel | | |
nem nem nem....ezt nem hiszem el... sírok....    | | |
Jól van, már nem is mondok semmit....
Én is megyek lassan. Kutyul és ember etetés következik...
Jó éjtvágyat és jó éjt mindenkinek!
( ja és ma végre sikerült teljesítményfüzetet szereznem. Az egerszegi intéző csajszi nagyon rendes!!!! Az övé egyébként az a basset amiről hoztam képet reggel!) | | |
Na akkor én is egyet a könyvből, amit ajánlottam 
Egy gazdálkodó vett egy Merceds C 180 D-t A Daimler-Caisler-AG-tól. Sokat mérgelődött az extrák fizetése miatt. Nem sokkal később azonban a Dimler-Caisler AG egyik vezetője vett tőle egy tehenet.
A következő számlát kapta:
Számla:
1 tehén-alapmodell 2400$
Extrák:
Két szinű kivitel: 150$
Marhabőr huzat: 150$
Tejgyártó nyári és téli üzemre: 50$
4 lefejtő szelep: 12.5$
2 lökhárító ( szaru ) 17.5$ összesen 35$
Trágyázóberendezés: (bio) 60$
Téli-nyári futófelületkészlet: (4db) 100$
Kétkörös fékrendszer: (első-hátsó) 400$
Légycsapó, félautómata: 30$
Többhangú hangjelző: 135 $
Becsukható halogénszemek :150$
Vegyes tápanyaglebontó: 1250$
Teljes tehén a kíván kivitelben:4910$
| | |
Elvileg van program ami diktálásra működik (a férjeken kivül is) utána kéne nézni.
Posch Péter | | |
Én is megyek vacsizni búcsúzóul a hölgyeknek kitartást és :
A férfi földrajza:
- A férfi 15 és 20 éves kora között olyan, mint Kína:
potenciálja óriási, jövője beláthatatlan, és senki sem veszi komolyan.
- 20 és 25 között a férfi a XVIII. századi Franciaország szakasztott mása: forradalmár, lelkes, élvhajhász.
- 25 és 30 között a férfi olyan, mint Oroszország.
Hatalmasnak képzeli magát de még mindig a pia és a kurvák irányítják.
- 30 és 35 között a férfi olyan, mint Olaszország. Csábító, izgató, derűs és szereti a gyerekeket.
- 35 és 40 között a férfi olyan, mint Brazília. Egyre több éhes szájat tart el és már csak a foci érdekli.
- 40 és 50 között a férfiban Németországot láthatjuk.
Hatalmasra nőtt, van pénze, de halálosan unalmas és egyre többször csődöt mond.
- 50 és 60 között a férfi olyan, mint a Vatikán: már csak az Úrban bízik, mert csak ő segíthet az ágyban.
- 60 felett a férfi olyan, mint Kelet-Európa. Egyfolytában az elmúlt 40 éven gondolkozik, hogy hol cseszte el az életét.
Posch Péter | | |
Timi nem is mondtad! Törpe állomány? Hogy vannak? Képeket régen láttunk  | | |
Igen igen pihenni kellene, de egy újságíró hogy pihenjen? 
Sajna hozzá vagyok nőve a géphez...
| | |
Akkor jó éjtvágyat! 
Üdvözlet a kis családnak!
| | |
Sajnállak benneteket, ahogy én tudom az inhüvaly-gyulladáson csak a pihentetés segít.
Posch Péter | | |
Jó megyek!
Szóval csak így jutok az eszedbe 
Na de tényleg mi a baj? Irány a doktorbácsi! | | |
|
