Szegénykém..majd csak vége lesz az ünnepi "őrületnek". De ha felébredsz, kérjük a fotókat az új hölygyről! Ki ő, és honnan érkezett?
THE SOUTH'S STAR SHELTIE KENNEL | | |
sziasztok !
Szia Kylla  Szomorú de reális téma
Scottie-nak is igaza van 
Szjja Yoyó és Mystic Lucky 
Brilliáns hogy van Sunny? Lay nem egy nagy étvágyú haragszom is rá ( mi a fenének vigyáz az alakjára még ilyen fiatalon  ).. viszont nagyon okos kis dög
újabb fotók? én ritkán jövök mert elkezdődött a tuti éjszakai műszak egészen januárig
szóval puszilok mindennkit
LG majdnem kihagytam
még egy hír! Megérkezett kennelembe Angel kis tricolor kislány! Mér együtt játszanak Lay-al
Rineweld Collies
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2005-12-18 17:44:02] | | |
Ez nagyon szomorú és sajnos ez a valóság ma és az is sajnos, hogy Scottienak teljesen igaza van. Amíg az emberek nyomorognak, hajléktalanok addig ez az állatok között sem lesz másképp.
Aki bűnős abban , hogy ilyen képek születhetnek az sajnos 25-ször is megtudja nézni ezeket a képeket és mind a 25-ször ugyanolyan közönnyel...  
http://mysticmoonlight.uw.hu | | |
Csak egyszer tudtam megnézni a képeket.... lehet, hogy többször kellene, de az is lehet, hogy nem nekem...
Mostmár csak sírok... nem tudom felfogni azt, hogy ilyenek az emberek. (Még akkor is ha ez a mondat közhely..)
MIÉRT????
| | |
teljesen igazad van...
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2005-12-17 16:34:56] | | |
Nagyon szomorú amiket leírtál és tényleg nem szabad szó nélkül elmenni az ilyen esetek mellet és amennyire lehet küzdeni kell az ilyen és hasonló esetek ellen, segíteni kell az elhagyott, nyomorgó állatokon.
Meg kellene tanítani az embereket arra, hogy mit jelent a felelősség, nemcsak a kutyák, de egymás iránt is.
Úgy gondolom, hogy amig az emberek egymással szemben sem emberségesek, addig a kutyákkal szemben sem fognak felelősséget érezni. Akivel beszélgettem már annak talán elmodtam, (lehet, hogy ebben sokan egy öregedő ember kesergését halják, azt a bizonyos "bezzeg az és időmben" kezdetű szöveget) de akkor is elmondom, hogy régebben az emberek nem voltak jobbak, csak valahogy több idejük, türelmük volt egymáshoz, környezetükhöz. Kevesebb volt a magára hagyott ember. Tudom, hogy ez egy kutyás fórum és nem az emberek kapcsolatairól kellene írnom, de szerintem a két dolog összefügg. Nem lehet kiemelni a kapcsolatrendszerünkből a kutyát és azt megpróbálni rendbe rakni. Ha csak a pénz utáni hajsza a hajtóerö, ha az egyetlen értékmérő a zsebemben lévő pénz mennyisége, akkor kár a könnyekért el kell fogadni, hogy ez a világ ilyen.
Őszintén remélem, hogy azok akik észrveszik egy-egy (sok) állat nyomorát, észre veszik a környezetük egyéb visszásságait is és megpróbálnak ellene tenni. Lehet az első lépés, hogy segítünk egy kutyán, de ez kevés. Rá kellene jönnünk, hogy nem egyszerű fogyasztó gépek vagyunk, akinél egyik oldalon bedobják a reklámot a másik oldalon kiesik a vásárló...
Messze elkalandoztam, remélem nem untattalak benneteket.
Posch Péter
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2005-12-17 13:12:56] | | |
Biztosan mindenki látott már itt-ott ilyen év kutyája versenyeket.. pl a http://dogline.hu -n..
Bemásolva by csillár (szerintem mindenki tudja vagy tudnia kéne ki ő  ):
Versenyen kívül szeretnék egy kis Év kutyája szubjektív összeállítást megmutatni nektek, ha lehet.
AZ ÉV KUTYÁJA számomra
a kutya, aki súlyos balesetet szenvedett, kutyamentők segítettek rajta. Még volt ereje megvárni, hogy a gazdája rátaláljon és akkor ment csak át a szivárványhídon...
a kutya, akit gazdái "ottfelejtettek", amikor elköltöztek, még csak nem is szóltak senkinek, hogy lássák el őt. Közel egy évig minden áldott nap ült a ház előtt és várta őket haza...
a kutya, aki méteres láncon tengette életét, majd az első hidegek alkalmával halálra fagyott...
a kutya, aki 9 évet élt a gazdája mellett, babaként került hozzá, ő cumiztatta, nevelte, majd kilencedik évében el akarta altatni, "mert a virágok fontosabbak nekem, unom, letaposta a füvemet"... az asszony lánya magához vette falun belül, de Morzsa a mai napig visszamegy a régi házhoz, hiszen az az "otthona", ül a kapu előtt és szeretne gazdanénivel lenni, aki gyűlöli őt...
a kutya, akit frissen kozmetikázva, beoltva leadtak az Illatos útra...
a kutya, aki a halálból táncolt vissza és a kutya, aki vért adott neki, hogy életben maradhasson...
a kutya, akit vernek, láncon tartanak, nyakán hatalmas daganat, de senki nem törődik vele...
a kutya, akit a gazdája közelében, vagy a gazdája mellől lőttek ki vadászok...
a kutya, aki 4 évig élt láncon, ólba zárva, folyamatosan vemhesen, mocsokban, bűzben, bolhásan, férgesen, miközben betanított, tiszta, intelligens kutya volt valaha és hálisten' 4 év után (!) megtaláltuk eredeti gazdáit...
a kutya, aki kölyökként halott, elütött testvérkéjét őrizte egy napon át - mert soha senki nem kívánta őket a világra, soha senki nem foglalkozott velük...
a kutya, akit meguntak, akit egyszerűbb volt kirakni, mint az életet úgy alakítani, hogy neki is helye legyen benne; aki beteg lett és akkor már nem értékes, sőt, pénzbe kerül - noha idős már és egy életet leszolgált gazdái mellett; a kutya, akit kölyökként senki nem akart a világon tudni, de egyszerűbb megszabadulni tőle, mint felelősen megelőzni a világrajöttét; a kutya, akire nem vigyáztak és amint kiderült, hogy vemhes, mennie kellett: a kutya, aki az Illatos úton egy ketrecbe zárva remegve várja, hogy megmentsék...
a kutya, akit soha senki nem keres, aki megbújik a padok alatt, a kennel sarkában, aki az elszenvedett csalódások, fájdalmak után már nem bízik senkiben, nem próbálja felhívni magára a figyelmet így senki nem veszi észre valójában milyen jó kutya és menhelyen éli le az egész életét, ha ez életnek nevezhető...
a kutya, akinek alkoholista gazdája
úgy szétrúgta a kutya térdét, hogy műteni kellett, leadta egy menhelyre, ahonnan próbálták gazdához adni, de soha nem tudott már bízni az emberben. Ráadásul hozzá nem értő kezekbe került és amint "gond" volt vele, azonnal elaltatták fiatalon...
a kutya, aki már beteg, öreg, ráadásul daganatos vagy vizelési problémákkal küzd; akit gazdája le akart lőni kölykeivel együtt; a kutya, aki "esélytelen fekete" , esélytelen "korcs" és sintértelepen várja a halált... miközben máshol, más kultúrában kanapéra költözik, mert ragaszkodó, mert jó, mert még lehet pár szép együtt töltött év, mert arrafelé más a mentalitás...
a kutya, aki babaként feküdt a sínek mellett napokig úgy, hogy senki nem segített (vagy nem tudott segíteni?) neki és amikor jó kezekbe került volna, már késő volt...
a kutya, aki koszos, büdös kócként egy ketrec mögött raboskodott, de hálisten volt, aki meglátta a leírhatatlan mocsok mögött a kutyát...
a kutya, akit 10 évesen egy panzióban hagytak... minden áldott nap várja vissza hűtlen gazdáit a rácsok mögött...
a kutya, aki kilós koloncokkal a fülén kóborolt kitudja mióta...
a kutya, aki fél Magyarország területén még mindig bármikor pótolható, ugyanazt a nevet viselő tárgy a kertben, aki megkapja a maradékot, egész életét olajoshordóban, láncon tölti, a rendszeres oltást, féregtelenítést, vitamint, símogatást, ivartalanítást, játékot, futkározást, utazást, az erdőt, a sétát még hírből sem ismeri...
a kutya, akit talán kerestek is, aki lehet, hogy csak elcsászkált, de soha nem tudunk már róla semmit, mert pénzéhes emberek a törvényben szabott munkaköri kötelességük - a kutya dopkumentálása, megőrzése helyett dögkútba dobták többedmagával, hisz úgy nincs gond vele, nem kell neki hely, nem kell etetni, oltani, takarítani utána csak a pénzt felvenni...
a kutya, akit elképzelhető, hogy jóindulatú segítője juttatja hóhérkezekbe - "megunt kedvencét szívesen elhelyezzük!" - mit sem tudva arról, hogy a segítség álcája mögött jólszervezett maffia áll, amely emberi fogyasztásra, fazékba küldi ma Magyarországon a kutyákat...
a kutya, akinek még szopnia kellene, az anyja mellett maradni, de szemét, csak az anyagi hasznot leső emberek közreműködésével babaként százával teherautóra kerül illegális transzportban és a külföldi célállomásig nagyrészük szenvedve elpusztul...
a kutya, akit mocskosan, kullancsokkal tele, roncsolt lábbal fogtak be, rettegve kerülte az embert, megtanult három lábbal élni és új életet kezdett...
a kutya, akit őrjöngő fenevadként hoznak ki az ápolók, de amint a szemébe nézel, ahogy beszélni kezdesz hozzá és elmondod neki, hogy segíteni akarsz, minden fájdalma, eddigi sérelme, félelme után is tudja azt mondani, hogy "bántottak, becsaptak, éheztettek, vertek, elkergettek, fáztam, kóboroltam, régen nem kaptam jó szót DE megint, újra hiszek neked, az EMBERNEK, megbízom benned, gyere, menjünk, ülök itt szépen melletted, ha megengeded, még meg is nyalogatom a kezed..."
A kutya, aki nem nyer díjakat, nem szép a sznob közízlés szerint, akit soha, senki semmire nem tanít és csodálkoznak az emberek, hogy neveletlen, hogy nem tudja az együttélés szabályait és egyszerűbb megszabadulni tőle és beszerezni az újat; aki keverék, akit soha senki nem akart, aki mindenre képes lenne az emberért, de soha nem kapja meg az esélyt, hogy ezt bebizonyítsa.
A kutya, aki ma, a XXI. században Magyarországon ebben a pillanatban is többtízezred magával kóborol, szenved sintértelepen, menhelyen, láncon és akiért soha, senki nem ejt könnycseppet sem.
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2005-12-17 12:44:17] | | |
Én, dehogy..! ezt nem is kérdezhetted komolyan!  azt észreeveszed, nyugi..csak a pasi, az mind egyforma.ha már témánál vagyunk.. 
bocs, lépek filmet nézni.
THE SOUTH'S STAR SHELTIE KENNEL | | |
Miért haragszol ránk?
Posch Péter | | |
na, látod? megy ez mint az ágyba sz..ás.
átjött mind. csak lassú a zársebességed, esetleg vakuzni kellett volna.
Pealboonies kennel
képeim | | |
Azért a kutyás is ember és néha elkalandozik.
Posch Péter | | |
Valaha, fiatal koromban a guta ütött meg és lelkesen próbáltam megfejteni a női lélek rejtelmeit.
Aztán ahogy lassan (egyesek szerint nagyon lassan, annyira lassan, hogy a folyamat még mindig nem ért véget) benőtt a fejem lágya feladtam és most már csendes beletörődéssel viselem a sorsom.
Posch Péter | | |
|
