Dythri meg most, hogy tüzel, még annak a kantulajdonosnak is a nyakába mászott, akit egyébként nem igazán állhat (a kutyája épp nem volt vele  ).
| | |
| Totál jellemző a colliera amit írtál. Az enyém is ilyen, Ő ismerkedhet, de azt már, hogy ennek fejében őt is megtapizzák, azt már azért mégse...
| | |
Édes 
Hát én lehet ezért nem szeretem a gyereketek!  
"A negatív gondolkodás határt szab a teljesítménynek. Ha viszont ezt megfordítjuk, akkor a lehetetlen hirtelen nagyon is elérhetővé válik."
(Amby Burfoot)
[email protected] | | |
Gyerekeket az enyém is imádja. Mondjuk nekünk a kertünkben jó egy évig magánóvoda volt és itt ővolt az ovi kabalaállata. Mindenki imádta, van is róla képem keresek egyet ahogy a sok kisgyerek nyúzza. De sajnos ők okozták a balesetét is, ráültek a hátára... Képzeljétek mi történhetett... Ráadásul ketten. Az ovóbácsi pedig nem szólt semmit. Kiscicák is születtek azoknak pedig nem hagytak békét az anyjuk pedig elakarta cipelni őket. Úgyhgy nekem elegem lett az oviból.
Donna toki demo waratte Hoemi & Bono
afterhero.fotoalbum.hu | | |
Hát Benji is ilyen,akit magának kiszúr,de nem feltétlesnül hagyja magát megsimogatni még annak sem.....Persze vannak periodusai,amikor naon búújos idegenekhez is!Akit ismer,v gyerekekhez!Pl ezen az ÁTKs bulni minden gyerkhez odament akik mondrák h milyen szép!Odament megsimogatatta magát és jött el!
"A negatív gondolkodás határt szab a teljesítménynek. Ha viszont ezt megfordítjuk, akkor a lehetetlen hirtelen nagyon is elérhetővé válik."
(Amby Burfoot)
[email protected] | | |
Ugyan nekem sheltie-m van és ez collies topic, de totál ugyanezeket megfigyeltem a kutyámon.... ő is domináns kan, mint kiderült jópár héttel ezelőtt.
Csak jó volt olvasni, hogy nem vagyok egyedül! | | |
Behozok egy új történetet mindig is megakartam kérdezni, valyon mit jelenthet a kutyánál.
Bonó nagyon domináns kutya, ezért néha igencsak nehéz vele, ha kutyákkal találkozunk. Ő sosem kezdeményez verekedést, de így is sokszor csihi puhi nélkül is elintézi, hogy ő leyen felül. Fene tudja hogyan. Sajnos itthon is én vagyok az egyedüli, akinek szót fogad másoknak csak immel ámmal, ha pedig olyan dologról van szó amit szeretne csinálni akkor alkalmi süket. Mintha megse hallaná. Persze ha én kijövök akkor rögötn odajön és bocsánatot kér.
Az emberekkel az utcán ugyanígy viselkedik. Mindenképpen azt akarja, hogy szaglássza őket, de érintés az már nem megy, magasra tartott farokkal húzza el a fejét és pipiskedve tovább áll. Mindenki azt hiszi, hogy fél. Szerintem csak nem szereti ha idegenek tapogatják. Buszon például sosem húzódik el, nincs hova, de olyan képeket tud vágni amikor simogatják, hogy csak jókat derülök rajta
Donna toki demo waratte Hoemi & Bono
afterhero.fotoalbum.hu | | |
Ismét a merlés fórumban felmerült témához szólva...hogy tudnak várni minket és örülni nekünk.
Domim még olyan 3-4 éves volt (de rég volt  ), nyaraltunk a keresztapáméknál. Város széle autóúttal, mögötte felhagyott birkalegelő. Birka az egy szál se volt, de időnként tehéncsorda meg legelésző lovacskák. Domi 20 méterről nézte őket, meg engem, hogy mit csinál velem az érdeklődő "szörny" .
Na, egy történet úgy esett, hogy mamám citromsárga pulóverben talált elmenni. Mielőtt megjött volna, eljött a sétaidő, kutyámmal gyanútlanul ballagtunk, egyszercsak - még a "legelő" szélefelé járva észrevett egy alakot citromsárga fölsőben. Usgyi, mint az őrült nekiindult... Az illető keresztül ment az autóúton, szerencsére kutyám megállt annyi időre, mikor rákiáltottam, hogy elkapjam a grabancát. Pórázra tettem, mert mindenáron követni akarta a "mamát", pedig nem is ő volt. (A szél meg másfelől fújt.) És nem értette szegényem, hogy miért nem megyünk már utána??? (Előtte viszont, élete 2 db kiállítása alkalmával kiválóan bevált figyeltetőnek, hogy a mama citromsárga felsőben elvegyült a tömegben  .)
Vagy másik történet, sokszor előfordult, hogy míg mi keresztapáméknél voltunk, mamámnak hét közben haza kellett utaznia dolgozni, hétvégén meg lejött, hogy velünk legyen. Volt egy nadrágja, amit rendszeresen viselt utazáskor. Az események eredményeként ha jót akart, itthon, hétköznap, akármikor nem viselhette azt a nadrágot, mert ha Domi csak meglátta, hogy előveszi az "utazós nadrágot", teljesen megbolondult, járt a nyomába, mancsolta, nyüszített neki. (A bőröndökkel nem volt ilyen, mert akkor tudta, hogy ő is jön .)
| | |
| hát igen...szívből csinálják mert valóban ennyire imádnak minket. egy kis simogatásért is annnnyira hálásak | | |
... nem kötelességből engedelmeskedik, hanem szeretetből... 
ez nagyon találó, és magamra ismertem
csak azért, mert valaki magasabb beosztásban van nálam, nem feltétlenül teszem meg a lehető legtöbbet, de amikor a főnökömet elfogadtam, és kedvelem, akkor azt is megteszem amit nem vár el. szivvel lélekkel. nekem szerencsém van,  ahol dolgozom.
vagy ahogy az ember viszonyulna Istenhez ideális esetben: nem azért engedelmes, mert le van fenyitve, hanem mert szereti Őt 
(leirva könnyebb mint gyakorlatban azért...)
| | |
"A negatív gondolkodás határt szab a teljesítménynek. Ha viszont ezt megfordítjuk, akkor a lehetetlen hirtelen nagyon is elérhetővé válik."
(Amby Burfoot)
[email protected] | | |
| Bevallom őszintén, én azért tettem le Bonóval a munkavizsgát, mert magábana suliban mindenki lehordott minket, hogy jah a collies. A collie idegbeteg. A collie buta. A kutyám öt hónaposan letette az engedelmességi vizsgát, akkor már kissé csöndben maradtak, lassan elkezdtük az agilityt amit imádott a kutya, csinálta is rendesen és gyorsan tanult, jóval gyorsabban mint például a spánielek, szetterek. Aztán volt egy balesete ami miatt abba kellett hagyni egy időre, úgyhogy elmentünk örző védőzni, csak játék számára ez igaz, de azt is nagyon nagyon szerette, le is tettük a vizsgát, azóta tisztelnek minket. Számomra amúgy az a legfantasztikusabb a collieban, hogy nem kötelességből engedelmeskedik, hanem szeretetből. Ez az amit sajnos bordernél még nem láttam. | | |
Ez viszont érdekes  :
Idézet:
| Collie terelőösztönéről beidéznék egy szakdolgozatból:
A brit pásztorkutyák eredményei
A border collie fajta egyedeinek 82%-a felelt meg a képességvizsgán. A vizsgán részt vett egyedek nagy száma miatt itt lehet leginkább következtetéseket levonni a képességvizsga-eredményekből a fajta teljes hazai állományára vonatkozóan. A bizonytalan egyedek aránya alacsony, a meg nem felelteké kétszer akkora, de fajták közötti összehasonlításban ez sem minősül soknak (4-7. ábra).
A legkevesebb megfelelt kutyák aránya a fajta képességvizsgán részt vett egyedekhez viszonyítva collie-nál a legkisebb (4-8. ábra). A bizonytalan eredményt elért egyedek részaránya is alacsony, a meg nem felelteké viszont igen nagy. A nevezett collie-k közel három-negyede nem felelt meg a képességvizsgán.
A szakirodalomban idézett szerzők – például Kontor (2002), Szalánczi (2002) szerint az egyes fajták jelenlegi populációjának terelésre való alkalmasságát az határozza meg, hogy az adott fajta mikor került ki eredeti munkaköréből. A vizsgált fajták történetének ismeretében a dolgozat eredményei alátámasztják ezt a feltételezést. Eredményeink ellentmondanak Svartberg (2006) vizsgálatainak, aki a fajtára jellemző viselkedés és a fajták eredeti feladata között nem talált korrelációt.
A border collie fajtát az 1970-es évek végéig kizárólag munkakészsége alapján szelektálták (Eifert, 2003), valamint az angol-skót határvidéken ma is terelőkutyaként használják (Räber, 1995). Ugyanakkor a collie fajta már 1871-ben kiállítási kutyává vált, így egyes küllemi jegyekre szelektálták.
Az egyes fajták terelőösztön-próbákon mutatott teljesítménye között lényeges különbség van. Mind az ösztönpróbán megfelelt, bizonytalan és meg nem felelt egyedek aránya, mind az egyes fajtákra számított teljesítményindexek alapján a border collie (teljesítményindex: 2,74) átlagos teljesítménye a legjobb. Ettől elmarad, de megbízhatóan magas szintű a pumi (2,42) és mudi (2,48) fajták teljesítménye is. A vizsgaeredmények alapján a collie fajta teljesítménye (1,48) a legrosszabb.
| |
Ehhez csak hozzátenném, hogy Svartberg egészen más megközelítésben vizsgálta a viselkedést, nem terelés kapcsán, és Raberre meg nem kéne hivatkozni...ő volt az az elmés emberke, aki szerint magyar fajta pásztorkutyánk a "Bundasch".
|
Nagyfórumról:
Idézet:
| Az ISDS border az egyik legtisztább fajta. A rough collie, na az keverék -az tényleg agár bodri keverék. Keverék a nagy japán kutya, vagy hogy híjják az amerikai akitát most. Keverék a dobermann (tudatos, de keverék), keverék még ezer más fajta.
| |
Ezen nem is tudom, sírjak vagy nevessek.
|
Az első kettőben tökéletesen egyetértek.
A harmadikhoz: igazából senki nem mondta, hogy munkára kéne szelektálni a colliet. Valljuk be, nem az a buzgómócsing típus, akinek mindene a munka  , egyszerűen és hűhó nélkül teszi a dolgát. Egy jó karakterű collieval szinte mindent meg lehet csinálni munka tekintetben, még az őrző-védőt is, bár tényleg nem az a típusú fajta, és jórészt valószínűleg játéknak fogná fel. De ha valakit nem zavar, hogy pl. nemigen fog teli pofával fogni...
De minden egyéb, a nyomozást, terápiás kutyát, agilityt és hasonló aktív sportokat, és a terelést megcsinálni - ennek fajtaszinten abszolút benne kellene lenni. Nyilván nem fog a fordulékonyabb borderrel konkurálni agilityben vagy a malival: azért nem véletlen, hogy olyan fajták a legsikeresebbek ebben a méretkategóriában, akik ma is munkakutyának számítanak valamilyen szinten. Alapvetően egy mali vagy border sokkal jobban motiválható (most megint általánosságban beszélve, tudom, hogy vannak kivételek...bár őszintén szólva én pl. még nem láttam olyan labdabolond colliet, aki ebben felvette volna a versenyt egy belgával ).
De engem pl. idegesít, amikor látok egy dog-dancing videót, amiben egy collie ugyanazon a szinten sokkal szimplább, fantáziátlanabb dolgokat csinál, mint egy border pl. Most kérdés, hogy a gazdi sem vár el tőle többet, vagy a fajtától nem lehet többet elvárni???
Szóval minden elismerésem az olyanok iránt, mint pl. Dalma, akik igenis kipróbálják mindenféle téren a collliejukat és megpróbálják a maximumot kihozni belőle, és megmutatják másoknak is, hogy ez a fajta igenis képes itt is helytállni. A nagy számok törvénye alapján, ha többen sportolnának, munkáznának collieval, legyen az akár hosszú- v. rövidszőrű, akkor lenne több sikeres kutya is, akik kiugranak a középmezőnyből.
| | |
Szerintem jó lenne ha minnél többen vennének részt a karakterteszten.
Lehet elfogult vagyok de sok tekintetben (itt most egy jó idegrendszerű kiegyensúlyozott colliera gondolok ) együttélés szempontjából a skótjuhász sokkal alkalmasabb egy hétköznapi életvitelben az együttélésre mint egy Golden vagy egy Border..
Sokat gondolkodtam azon is hogy munkára szelektálás jó lenne e a collienak. Hiszen a borderrel ezen a téren már nem tudna konkurállni. amiben viszont felülmúlja a border abban a tulajdonságában viszont meg kell őrizni sőtt a következő generációkat minnél jobba erre kell szelektálni.
Rineweld Collies | | |
Szóval áthozva a merlés topikból a terel/nem terel problémával kezdődött eszmecserét, Stella utolsó hozzászólására.
Az még egy fajtának sem tett jót, ha hirtelen elkezdték sztárolni, mert ez a helyzet sajnos nagyon is kedvez a szaporítóknak, meg a kevésbé gondos "tenyésztőknek". Néhány, úgy 5 évvel ezelőtt pl. agresszív golden retivel nemigen futott össze az ember, ma viszont... De a magyarvizsiket is meg lehet nézni, ez sem az a kifejezetten agresszívnek gondolható fajta, és mégis, csak 3utcányi környékemen 3 ilyen lakik.
A collienál az a baj, hogy tényleg főleg a szőre miatt nem veszik igazán számításba, ha valaki fajtát nem ismerő, netán elsőkutyás ember családi kutyát keres. Pedig a retik szőrét is kell ápolni, és a vizsla rövid szőrét sokkal nehezebb bármiből is kiszedni, mint a hosszú collieszőrt. Fekete kötött kesztyűben való vizslasimogatás után ezt le lehet ellenőrizni.
Szóval, én úgy érzem, az lenne jó, ha jobban köztudatosulna, mennyi jó tulajdonsága van a fajtának, és ezek túlnyomó többségében az egyik legideálisabb társkutyává teszik - tennék, ugye, ha nem lennének az ismert viselkedésbeli, idegrendszeri problémák. Hogy ne az legyen, hogy "aha, a Lassie!", ne egy imázs miatt legyen hirtelen népszerű, hanem az olyanok, akiknek igazából ideális fajta legyen, ne különféle hamis képek miatt válasszon egy talán nem olyan ideális, de "elismerten" jó fajtát pl. családi kutyának.
Szerintem sokan lennének így igazi colliesok.
| | |
Találtam egy nagyon aranyos 1977-es tesztleírást, beagle, basenji és sheltie közreműködéssel. 20hetes kölykök vettek benne részt, különböző párosokat állítottak össze, azonos és különböző fajtájú kutyák kombinációjában. A feladat az volt, hogy végig kellett rohanniuk egy folyosón, hogy egy kis emberi tényezőhöz (simi, juti stb.) jussanak - erre előzőleg megtanították őket. A párokat ezután összekötötték egymással egy-egy 18 inches (na, ez most mennyi centiben?) lánccal, tehát kooperálniuk kellett, azaz együtt futni, ha jutni akartak valamire.
Ez az esetek többségében nem ütközött nehézségbe. Egyetlen markáns kivétel volt, a sheltie-basenji párok esetében!
A korlátozás hatása a basenjinél általánosan oda vezet, hogy "kézzel-lábbal" elkezd küzdeni, kapálózni, ugyanakkor a sheltie azonnal abbahagyja, amit éppen csinál.
A párosnál, amikor csak a basenji rángatni kezdte a láncot, a sheltie lefeküdt, minek utána a basenji még jobban kezdett rángatni... Idézem: "ez az interakció olyan hatást produkált, mint egy ellenállhatatlan erő és mozdíthatatlan objektum találkozása"
A végjáték: egy bizonyos idő után a basenji abbahagyta a küzdelmet, visszament a sheltiehez és addig ugatta, amíg az lábra nem állt és aztán tudtak együtt továbbindulni.
| | |
Persze, biztos van "valami" ezekben a tesztekben...
A rotinak tényleg marha pásztorkodás volt a dolga...csak szerintem már senki nem használja őket erre. Németjucikat meg hagyjuk..csóri fajtát jól agyon vágták.
THE SOUTH'S STAR SHELTIE KENNEL | | |
| A munkakutyások a kiállítási nj-ket "küllemgörénynek" nevezik...
| | |
| A rotit, ha jól tudom, valamikor marhahajtásra is használták...
| | |
Nem kövezlek meg , de megjegyezném, hogy a tesztek bevezetése utáni időben a svédeknél - akik ez alapján választották ki a tenyészkutyákat - jelentősen megjavultak az eredmények, ami az adott munkára való alkalmasságot illeti. Később már nem volt változás, de ez érthető, mert nagyon lelassult a szelekció, egyre kevesebbet lehetett kiszelektálni az adott kritériumok alapján.
Abban igazad van, hogy az éles helyzetet nem mindig jól jósolják meg a tesztek, de azért statisztikailag lehet következtetni...erről is tudnék példákat hozni, de nem fárasztom a társaságot . És a valamilyen dokumentált információ még mindig jobb, mint a semmilyen, legalábbis hosszú távú tenyészkitűzéseknél. Tudniillik ha eltűnik a szelekciós tényező, baromi hamar eltűnhetnek, legyengülhetnek a kívánatos tulajdonságok. Persze ez attól is függ, hogy a fajta mennyire maradt genetikailag heterogén.
| | |
|
