Én most szereztem be a Kickboxer zenéjét. Ezt is (a Bloodsport után) természetesen Paul Hertzog írta. Mutat némi hasonlóságot a két album de nem jelentős. Ez sem rosszabb mint a Bloodsport, bár az talán kicsit jobban tetszett.
A svéd filmekkel hogy álltok? Már pár éve megnéztem a Könyörtelenek (Ondskan) című filmet, most újra kedvet kaptam hozzá, egyszerűen zseniális az a film a színészekre pedig már jelzőket nem találok. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, az imdb-n 7.8-at kapott ha jól emlékszem - én 9-et adnék rá
Én az elmúlt napokban főleg Youngokat hallgattam (Urban Legend, Species, Copycat, Grudge 2, Entrapment), de volt egy kis JNH (Jelek forever!! :))), meg Silvestri (The Mummy Returns).
Köszi Laci! Én is így gondolom, de ezt már sokszor végigpörögtettem az agyamon. Nem hiszem, hogy könnyen fog változni a sorrend. Talán a listán belül 1-2 le vagy fel, de gyökeres változás nem lesz.
[előzmény: (1465) Kulics László, 2007-06-10 12:08:03]
Nálam is állandóan válozik. Most ezek pörögnek nálam:
Bill Conti - Master of the Universe
Arthur B. Rubinstein - Blue Thunder
Paul Hertzog - Bloodsport
Brad Fiedel - Terminator I.
John Barry - Black Hole
Basil Poledouris - Conan the Barbarian
Jó kis lista és ne aggódj, az én top 10-esemben sem lenne Elfman. :)
Poént félre téve ez a listázás jó dolog - és több elemével egyet is értek -, csak nekem az a bajom vele, hogy ha én állítanék ilyet össze, napont változna a sorrend. :))
Én sajnálom, hogy a klasszikusan vett, kézzel rajzolt Disney-k eltűntek. A Pixar műveit én sem tudom igazán értékelni. A Szörny Rt. volt az egyik olyan film, amit csak azért ültem végig, mert kifizettem a mozijegyet (hasonlóan voltam például az "Ötödik elem"-mel is), de egyáltalán nem tetszett.
Az Aladdin, a Szépség, A hableány és az Oroszlánkirály számomra klasszikus, és alap filmek, amit a jövő generációinak is feltétlenül látnia kell. Egy másik kedvencem még a Tarzan, bár az már nem annyira jó, mint az előbb említettek, mégis kedves, aranyos alkotás egy jó zneével.
De ezt levetíthetem a mostani mozikra is. Persze az igények folyamatosan változnak, a technika pedig fejlődik és új határokat szab, de anno tudtak olyan remek akciófilmeket csinálni, mint a "Halálos fegyver"-ek, a "Die Hard"-ok (ez utóbbi negyedik részének bemutatója alapján azt éreztem ,hogy már csak a főszereplő személye és az éltala eljátszott karakter az ismerős, és mintha egy teljesen más film készülne), amikhez hasolnót már nem hiszem, hogy látunk, s helyébe olyan "útörő megoldással" tarkított alkotások kerülnek, mint pl. a "Miami Vice", a "Tűzben edzett férfi", a "Bad Boys II" és hasonló, számomra fogyaszthatatlan filmek. És ezzel együtt természetesen a zene is változik, amit ti is jeleztek többször a fórumban, hogy egyre ritkábbak az igazán lebilincselő erejű (ez lehet bármilyen műfajban) aláfestések.
Persze a helyzet nem ennyire szörnyű, mert mindig vannak kivételek, csak az elműlt évek során lassan ellaposodott a kínálat.
Ezt az életkoros dolgot nem lenéző szándékkal értettem, remélem nem is vettétek annak. Csupán arra gondoltam, hogy nem mindegy hányévesen nézted meg pl. a notre-damei toronyőrt, ami megjegyzem bennem egy pillanatra sem éreztette, hogy rajzfilmről vagy általánosított megfogalmazásában meséről van szó. A lehető legkomolyabb dolgokról szól, amit 15-16 év alatt ritkán látnak át egészben a kicsik, anélkül, hogy lebecsülném őket. Halványan talán ráéreznek, de inkább más köti le őket, pl a cselekmény. A Disney rájöhetett erre, hogy lassan a filmjei túl komolyak és nem tartalmaznak elég idióta karaktert, lapos, könnyen követhető storyt. Lehet, hogy most félre értékelem a Home on the range-t de én azt a látott képek alapján meg sem néztem, sőt a zenét sem hallottam. Nem tudtam elképzelni, hogy a Pocahontas, A Notre-damei t., a Kis hableány, a Szépség és a Szörnyeteg és az Aladdin végletekig precízen kidolgozott ütemei, hangjegyei után bármilyen magasrendű zenével támaszthatja alá a történéseket. Ezek a művek olyan szerzőről tanuskodnak, aki a nem csak a dalok megírására volt képes, hisz akkor így készítettek rajtfilmet, hanem a score-t is megírta.
Menken-Williams-Elfman valóban nem egy kategória, bár Elfman is olykor olykor megmutatja, hogy a Broadwayon is dolgozhatna simán. A közös hasonlóságot azon értem, hogy mind a 80- (közepe-vége)-90-es években élték fénykorukat. Azelött és azután is alkotgattak, de megjelent a szakmában egy csomó új név és a Harry Pottert leszámítva Williamsnél, Elfman-nél a Halott menyaszzonyt, nem érzem, hogy ugyanazt hoznák, amit régen, ennek oka, már nem kell ugyanaz az embereknek, ami régen. Szőrnyű ezt kimondani, de egykét esettől eltekintve a mai filmeket és filmzenéket, gyorsan összerakott ipari munkáknak találom. A rajzfilmeknél feltétlen. Én nem szégyenlem, ha rajzfilmet nézek, de talán a Notre-damei toronyőr volt az utolsó, vagy talán az Aladdin, de ezután már egy rajzfilm sem volt.
Nem akarom lenézni a Szörny rt-t, a Hihetetlen családot, de végig az volt az érzésem, hogy ez a rajzfilm valójában, a régiekhez hasonlóan, már nem szól mindenkinek. A történet elveszik az olcsó póénok és a forgatókönyvi sztereotípiák között. A zene egy más kérdés, nem feltétlen kell egy rajzfilmbe kész musical, de a zenéket sem éreztem annyira kimagaslónak, nem maradtak meg bennem. A Némó nyomábant 4-szer kezdtem el, de egyszer sem tudtam végignézni, mindig a cápás résznél aludtam el. Szóval a Disney váltott, rájött, hogy a régi vonal túl komoly. Csak röviden a hasonlóságot a három szerző között, tehát így értettem, nem vonultak vissza de az igazi alkotásaik nem ennek a kornak szólnak már, ennek a 2000-től kezdődő új szemléletü generációnak. Nem érzem, hogy önmagukat tudnák hozni. Elfmantől a Big Fish szerintem nem az a műve, amit feltétlen jelölni kellett, de a abban is vannak gyönyörű számok, mint pl. Jenny's theme, azt hiszem, nos azt egyből eljátszottam zongorán, gyönyörű és egyszerű. Ó, tévedtem, mert a Halott menyasszony mégis csak animációs és azt láttam. Most a moziban azt éreztem amit régen, hogy visszatért az az Elfman aki olyan örökérvényű művet hozott létre, mint a Karácsonyi Lidércnyomás. Kiadták most az amerikai 3D-s verzió miatt ismét a zenét, szerintem felújítva és sok előadó, köztük Elfman is az eredeti mellett, egy külön összeállításban énekli a számokat. Kettő tiesto féle alak kivételével a többi jó, a Marilyn Mansonos This is Halloween qurva jól sikerült. Williamsnél a Star Wars 3-nél éreztem a régi grandiózitás visszacsengését. A gésa, a különvélemény, az AI, nagyon szép zenék, de valahogy megbújnak a film mellett és nem feltétlen a hangzatos főtémák hiánya miatt. A HP volt Williams fő produkciója 2000-től számítva, valamint az új Star Wars trilógia.
A Revell videokról jut eszembe Zsolt, hogy többször is írhatnátok vagy ajánlhatnátok nekünk a kedvenc darabjaitokat. Mi fórumlátogatók ezt gyakran megtesszük. Nagyon sok új élményt kaptam ezáltal. Olyan filmek zenéi, amelyről azt se tudtam, hogy léteznek, és meghallgatván egy új értékes darabbal bővült a gyűjteményem.
Köszi a listámra vonatkozó válaszod.
Basszus! Igazad van. A videokat nem a legnagyobb precízséggel választottam ki.
Hajnal időzött és fáradt voltam. De még szerencse, hogy rajta van a listámon a Braveheart. :)
[előzmény: (1458) Bíró Zsolt, 2007-06-10 10:47:23]
Addig nincs gond, míg a zenei ízlésen nem vesztek össze, aztán eddig úgy tűnik, nem olyanok vagytok. :)
Jó a listád, érdekes, ahogy a Braveheart "becsúszott" a Samurai közepébe- kettő az egyben.
Youtube-on tallózgatva (meg mert előkapartam a Strange Days cédémet) leltem rá Graeme Revell szépséges dalára (kár, hogy a score nem jelent meg). Talán még nem linkeltem be, bár asszem már volt róla szó.
http://www.youtube.com/watch?v=2tIeZOVKb7Q Meg hát akkor már Peter Gabriel és a Deep Forest közös produkciója is érdemel egy linket. A film stáblistája, ahol nem a lemez rövidített trackje szól:
http://www.youtube.com/watch?v=euKxarokpvY
Kösz Zsolt!
Olyan sokszínű, mint egy emberi lélek.
Mint Zimmer és Newman zenéje nekem.
Az egyik a hatalomra, a másik a nyugalomra és békére törő.
Ez már nagyon filozófikus volt. :)
Elküldve: 2007-06-10 15:16:06, 
