Azt, hogy egy-egy írás a "Filmzenék", vagy a "Filmek alatt hallott zenék" közé kerül-e, mindig annak írója dönti el (persze volt már példa arra is, hogy egy elemzés valamelyikünk javaslatára módosult). Én eredetileg is ez utóbbinak szántam, bár Zsolti jelezte, hogy ez jobb lenne teljes írásnak. Én azonban a jelenleginél többet nem tudtam volna összeszedni úgy, hogy az ne legyen unalmas, így maradt a rövid írás.
Ha nagy írást tervezünk vmiről – legyen az új vagy régi -, akkor azt nem előzi meg egy kis írás, hanem várunk, míg meg nem érkezik a hivatalos korong. Tehát nincs átvezetődés a két kritikahalmaz között (illetve az elmúlt években egy kivétel volt, anno az "Alien Resurrection"-nel a John Frizzell-interjú okán).
A rövid írást elsősorban azért találtuk ki, mert vannak olyan zenék, amik hivatalosan sosem kerültek kiadásra, illetve olyanok, amikről érdemes lenne írni, viszont egyikünknek sincsen meg eredetiben. Persze ebbe aztán belekerültek olyanok is, amik megvannak (mint pl a Daylight, ami ott figyel a polcomon), csak valahogy nem tudunk róla hosszabban írni.
Arra azért kivéncsi lennék hogy (most a Daylight esetében) miért nem teljes score-ként elemzitek? Ez egy viszonylag régi termés hogyhogy a filmek alatt hallott zenék rovatba került?
Azt hittem ide azokat rakjátok amik még újak és a hivatalos korongot még nem kaptátok kézbe.
NEM kukacoskodni akartam a levelemmel csak kiváncsi vagyok (ettől függetlenül örülök a kritikának)
Nem tudom ti hogy vagytok vele de engem mindig megmosolyogtat amikor egy TV-s összeállitásban, műsorban filmzenéből lopott betétet hallok (vagy sok esetben a teljes zenét).
Ez most csak azért jutott eszenbe mert egyszer focimeccsen hallottam a zenét. Méghozzá BL meccsen és ha nem csal emlékezetem valamelyik évi BL döntőben hallottam felcsendülni Howard Shore (Gyűrűk Ura) zenéjét.
Egy másik alkalommal azt hiszem valamelyik (hatalmas kultúrális értéket tartalmazó) műsornál hallottam a Gladiátor zenéjét. Asszem a Nagy testrész utolsó adásánál mikor kihirdették a győztest és az végigvonult a "rajongók" között akkor nyomatták a zenét. Gyanitom teljesen ugyanazt a témát amit filmben akkor hallunk amikor Maximus kivonul az első győzelme után.
Akinek van ehhez hasonló tapasztalata szerintem jó poén lenne megosztani velünk:D
Ja UI: A Narnia krónikáinak van expanded változata ami elég jól sikerült
Hát a Daylight-al kapcsolatban csak ragozni tudom amit eddig elmondtatok róla. Helyenként igen szinvonalas betétek vannak benne de összességét tekintve (nyilván a film témájából kifolyólag) nem túl változatos.
Ettől függetlenül szerzett nekem kellemes perceket és a mai napig szivesen hallgatom Edelman régebbi munkáival egyetemben.
[előzmény: (257) Kulics László, 2007-02-15 17:34:23]
Tanulságul a következő történetet hagyj osszam meg veled, veletek.
Tesomnak összeállítottam egy cd-nyi (80perc) LOTR válogatást a tegnapi napon.
Ő sem szereti az ehhez hasonló filmeket és még zenefüggőnek sem mondható. Nem árultam el neki a válogatásról semmit, csak azt mondtam, egy film zenéje.
Vidékre utazott le kocsival és azt mondta, ez idő alatt meghallgatja. Este hívott, hogy leesett az álla. Mi ez, mert meg akarja nézni a filmet is. Elárultam, nem hitt a fülének.
valószínűleg a 'perfect world' lesz az egyetlen niehaus-írásom, ha eljutok odáig. imádtam a filmet, és bár külön még nem hallottam a zenét, alatta nagyon jól működött.
és igazából az én esetemben pont ez a probléma: szinte egyetlen porcikám sem remeg bele, ha meghallom a gyűrűk ura-kifejezést. ha az összevonás ízléses, akkor engem elsősorban csak a zene érdekel, mert abban biztos vagyok, hogy film alatt remekül működött, de mivel nem tekintem magam a film elkötelezett rajongójának, így számomra teljesen mindegy, hogy minden pillanatára emlékszem-e, vagy sem. ha a legfontosabb pillanatok visszaidéződnek, már elég.
ezért is kényes téma köztünk (szerkesztőknél) ez a trilógia, mert egyikünket sem ragadta el oly módon a film, hogy pillanatról pillanatra egyeztetni tudjuk a kiadvánnyal. márpedig akár ezen mozik, akár a star wars kapcsán óriási csapda ez, mert nem csekély számban vannak hazai rajongók is, akik akár hangjegyre pontosan megmondják a filmben hallott anyag és a kiadott változat közti különbségeket. és ahhoz, hogy senki érzékeny világát ne sértsük meg, nagyon fel kell készülnünk ezekből a témákból, ami jóval több időt vesz igénybe, mint egy 'átlagos' film esetében.
hogy mást ne mondjak, én mostanában a 'mátrix'-trilógia kapcsán gyűjtögetek infókat, és hát az sem kismiska - pedig jóval kevesebb visszaidézhető score-ral rendelkezik, mint a fent említett két mű.
Rózsa Miklós művei a Művészetek palotájában, végre valahára. Lehet, hogy tévedek de azt hiszem erre még nem volt példa. Erre biztos elmegyek, mert nem minden évtizedben szorítanak helyet a legnagyobb magyar zeneszerzőnek!
Ahogy Bartókot, úgy őt is elsodorta innen a történelem, mégis Bartókot és Kodályt többet játszanak. A score, valójában a klasszikus, nagyzenekari zene és hangszerek , olyan modern felhasználása,amely, lendületes és könnyebben azonosítható témák és történések létrehozásával, amolyan zenei mesélést eredményeznek. Kodály és Bartók is mérföldkőnek számítanak, ám a filmekhez komponált zene, én szerintem (és ezzel sokan nincsenek így) egy szinttel feljebb helyezkedik el a klasszikus komolyzenénél, melynek szépsége, megalkotásának, szerkezetének hátránya, ugyanis nem a mai életritmushoz, nem a mai érzésekhez írták. Bár jól szólt az X-men 2-ben, Mozart Requiem-ének első vagy második tétele, a lendületesség, a körülírhatóság és a képekhez való alkalmazkodás nem található meg a régebbi szimfónikus művek nagy részében. Ez egy külön műfaj, amelynek úttörője volt Rózsa Miklós és talán a Ben Hurban érezni a legjobban, a témák tökéletes sorozatát. A Ben Hur, olyan akár egy John Williams mű. Minden téma , minden karakter, minden kezdet és vég a helyén van.
Más kérdés, hogy persze vannak akik ezt a műfajt lazábban nyomják.
Lehet, hogy elmarad a Rózsa Miklós koncert, és helyette meghallgathatjuk a Gustavo Santaolalla: The Brokeback Mountain and the Babel Symphony - Special Expanded Extended Complett Score-ját.
Az új recept: Szerződj le olyan filmhez amelynél előre garantált, hogy fájdalom díjként a zeneit megkapod! Ne dolgozd túl magad, hisz a zongorától és a gitártól néha fáj az ember keze, és persze az a sok kottázás...
Á, dehogy Laci, alapvetően egyetértek. De az a három alapdallam, az nagyon bejön.
Igazából a film miatt kaptam rá a zenéjére is. Mikor a filmben George-t otthagyja Latura (Stallone), a biztos halál vár rá, de nem tudják magukkal vinni. Megrendítő volt egy tragikusan gyönyörű dallammal aláfestve.
Ma került fel egy másik, eddig hiányzó név első (mármint a honlapon) zenéje is. :)
Hallott már bárki bármilyen Lennie Niehaus-zenét közületek egyébként?
Csak utoljára még annyi a LOTR-ről, hogy azért sem szeretem az eredetit, mert sok az összevonás. Zimmer-nél sem jön be nekem a "mixelés". Úgy ahogy a filmben van, segít emlékezni.
garantáltan. arról nem is beszélve, hogy talán egy ilyen kiadványt felesleges úgymond 'kritizálni', mert eleve egy olyan különlegesség, amellyel szinte alig találkozni, úgyhogy alapból felesleges mindenféle 10/8 és hasonlókkal dobálózni. itt maga az elv, ami díjazandó, és ha jól visszagondolok, talán még egyetlen filmzene sem kapott ilyen nívós megjelentetést, mint ez. tételenként elemezni, vagy jobb pillanatokat kiemelni belőle sokkal nehezebb lenne, mint az eredetileg kiadott egylemezeseket (melyek önmagukban is kellően visszaadják shore zenei elgondolásait).
Örömml nyugtáztam a Grammy díjakat...egész aranyos listák voltak. BÁr a münchen a tavalyi oscaron volt jelölve (és akár oscart is kaphatott volna)...külön örültem hogy jelölve volt legjobb betétdal kat.-ban az imogen heap cant take it in szám a narniáról, mert én nagyon bírom azt a számot...kicsit enyás,de azért annál nekem jobb....
a complete recordings valószínűleg az egyéb kiadványok között lesz ismertetve, mert a normál halandó számára tényleg nagyon nehéz anyag ez, ráadásul azt se felejtsük el, hogy viszonylag borsos áron lehet ezekhez hozzájutni, míg a három 'sima' album gyakorlatilag most már filléres beruházás.
anélkül, hogy belekezdtem volna a complete hallgatásába, jóelőre megvan a félelmem, hogy 80%-ban tipikus underscore lesz, és a legjobb pillanatokat már összegyűjtötte az első kiadás. amiért az egész complete megéri a pénzét, az a briliáns körítés, a csodálatos füzetke, meg a DVDk.
senki ne akassza fel magát, ezért nem érdemes :) emlékeztetőül álljon itt az utóbbi évek győzteseinek listája, csak egyfajta gyors áttekintés gyanánt, hogy valójában mennyire mérvadó ez a szobrocska.
vangelis - chariots of fire
john williams - ET
bill conti - the right stuff
maurice jarre - a passage to india
john barry - out of africa
ryuichi sakamoto - the last emperor
dave grusin - the milagro beanfield war
alan menken - the little mermaid
john barry - dances with wolves
alan menken - beauty and the beast
alan menken - aladdin
john williams - schindler's list
hans zimmer - the lion king
luis enrique bacalov - the postman (il postino)
alan menken - pocahontas
gabriel yared - the english patient
rachel portman - emma
james horner - titanic
anne dudley - the full monty
nicola piovani - life is beautiful
stephen warbeck - shakespeare in love
john corigliano - the red violin
tan dun - crouching tiger, hidden dragon
howard shore - the fellowship of the ring
elliot goldenthal - frida
howard shore - the return of the king
jan ap kaczmarek - finding neverland
gustavo santaolalla - brokeback mountain
Szégyen ez az egész. Egyszer azt mondtam, eljött a Gustavo Santaolalla féle szerzők kora, azt hiszem igazam lesz. Az Oscarra is őt fogják "érdemesnek" találni. A művei egyszerűek, fantáziátlanok, nem érintenek meg. Sosem áltam így hozzá. Egyszerűen egyszerű, és csak a hülye nem látja, hogy ez az egész díjkiosztós balhé már rég nem a minőség kiemeléséről szól.
A BAFTA-t osztóknak csak gratulálni tudok, büszkék lehetnek magukra!
Elküldve: 2007-02-17 14:46:03, 
