Gyakorlatilag a koncert utáni 2 napban folyamatosan néztem pont az általad említett két hírportált, hogy miket írnak a koncertről (igazából csak azért, mert jó olvasni egy eseményről amin ott voltam), ehhez képest egy pofán vágás volt, hogy SEMMI nem volt. Én ráadásul már a koncert napján nézelődtem, hogy hátha találok valami felvezetőt érdekességekkel, vagy ilyesmi. Hihetetlen...
Viszont a koncerten én Schneider Robival találkoztam a Barátok közt-ből, ha valakinek mond ez valamit (az asszony nézi én meg fél szemmel rá vagyok kényszerítve :))
Érdekes, hogy sem az Origó, sem az Index ingerküszöbét nem ütötte meg a Zimmer-koncert egy beszámoló erejéig, holott két fő híroldal, filmes részleggel. Pedig már fel voltam készülve egy indexes "Érdektelen parasztvakítás Hans Zimmer budapesti koncertjén"-féle címre.
de akkor már inkább az marad meg jobb emléknek, hogy a Tyler koncerten (erről nemsokára felkerül a beszámoló) ott volt Tom Cruise - bár ezt az infót csak utólag tudtam meg, a Varga-famíliába viszont belebotlottam
Ja, és honlapunk másik szerkesztője (majd felfedi magát, ha akarja :) meg Varga Viktor énekes közelében ülhetett. Ez így együtt már majdnem kárpótolt bennünket az elmaradt Zimmer-interjú miatt. :D
Az úgy történt, hogy beszállt egy testre simuló fekete ruhás cicababa a sleppel a liftbe. Senki nem ismerte fel közülünk, én sem, csak amikor mentünk kifelé a küzdőtérről, pisszegtek nekem, hogy némá', ott megy a Dukai Regina. Én meg ekkor azonosítottam be, hogy ő volt a liftes csaj.
Ezt nem akartam beleírni a beszámolóba. Nyilván azért, mert tök szégyen lett volna, hogy nem ismertem fel, és nehogy egyes olvasóink lemondják emiatt a Filmzene.net-es előfizetésüket. :D
tegnap olvastam egy ilyen kommentet: jó volt hallani élőben a gladiátort, karibot stb-t, de én személy szerint nagyon kíváncsi lettem volna a kevesebbek által ismert the thin red line-ra is.
Ja, és egy liftben utaztunk Dukai Reginával! Olyan peckesen vonult előttünk (már a liften kívül), mint valami hercegnő. Nyugodtan lehet irigykedni (dehogy).
Szerintem helyfüggő lehetett ez, mert nekem nem volt semmilyen problémám a hanggal. Állítólag például a Havasin jó volt minden, viszont szerintem ott is az lehetett, hogy épp olyan helyen ült az illető, más helyen ülő meg esetleg panaszkodott. Persze nyilván az lenne a legnyerőbb, ha hangra nem érkezne panasz, csak a kijelzők hiányára.
Apropó, nálunk vajon miért nem mentek a nagy kijelzők? Csak a beszédnél. Külföldön pásztázott a kamera.
Semmi pénzért nem készültem volna így fel a koncertből. Még tracklistet sem kerestem (mondjuk anélkül is biztos voltam a Time-ban zárásként). :)
Így például spontánnak hatott még a betanult monológ is. Nem az jutott eszembe, hogy 19. alkalommal emlékezik meg a halottakról. :)
"El tudtam volna hallgatni több ismertebb film zenéjét, és sajnos nekem sok volt este 10-kor a 15 perc tömény " hard rock". Ettől függetlenül imádom a zenéit, csak másra számítottam. Szívesen hallgattam volna az Utolsó mohikánt, Pearl Harbort."
Nekem kellett egy kis idő, hogy leüljön a szerda este és objektívan lássam a dolgokat. Én direkt igyekeztem figyelmen kívül hagyni a korábbi állomásokon készült felvételeket, úgyhogy meglepő volt egy kicsit a művek áthangszerelése - persze át kellett hangszerelni, vita nincs. Hatalmas élmény volt számomra az esemény első fele, a második viszont már annyira nem, de nem az elhangzott muzsikák miatt, hanem azért, mert ott más több volt az olyan jellegű zúzás, ami mellett sokszor hiába énekeltek vagy játszottak a vonósok, nem nagyon lehetett hallani őket. A második etapból a Thin Red line, az Esőember és a The Dark Night fogott meg leginkább, az Aurora pedig iszonyatosan jól fel volt építve Zimmer beszédével.
Látszott, hogy mindenki bulizik a színpadon és jól érzik magukat még így a turné vége felé közeledve is. Kihagyhatatlan volt és maradandó élmény, hogy legkedvesebb komponistámat élőben láthattam "munka közben".
koncert előtt 2szer végignyomtam a londoni fellépésüket és így tökéletesen tisztában voltam vele, hogy 1-2 kivételtől eltekintve egy rock koncertre lehet számítani. számomra ez pozitívum volt, mert semmiképp sem akartam egy makulátlan stúdió fellépést. annak is megvan a varázsa persze, hiszen jnh darabjain bécsben oda meg vissza voltam, azonban nem lehet összehasonlítani a két produkciót. végső hatásban mind2 ugyanazt a katarzist érte el nálam. a kórusnál viszont egyetértek veled, hogy túl halk volt. ezt viszont rá lehet fogni az általad is említett fos akusztikára, mert pl a londoni koncerten rendben voltak.
Elküldve: 2016-05-15 15:38:40, 
