Az Elysium zenéje tényleg nagyon jó lett, a kritika jól felhívta rá a figyelmem köszi!
A Rush pedig filmként (nálam) nagy-nagy csillagos 5-ös, simán az év, ha nem az évtized filmje. Sőt, biztosan az. Zimmer munkájáról csak akkor mernék nyilatkozni, ha külön is hallhatnám, de a film alatt nekem tökéketesen megfelelt. Első blikkre megérne olyan 8-ast az is.
De a film 10/10 simán. Pedig nem is vagyok valami nagy F1 fun.
Nem szándékoztam körbenyalintani senkit, csak mondjuk az ismerősi körömben kb. senkit nem érdekelne, ezért gondoltam szelektálok :)
A fuvola meg ultragáz szerintem, ez van.
Na, én ilyenkor nem a körbenyalintást szoktam művelni, mert azzal nem leszel előrébb. :)
Összességében szerintem vállalható, kellemes a dallama, azaz további csiszolgatás után ez még kifejezetten jó is lehet, viszont bevallom, ebben a formában kicsit untam. Részben azért, mert a középkorias dallamok annyira nem is jönnek be, azonban elég könnyen kiismerhetőnek és szimplának tűnt, emiatt soknak éreztem ezt a bő öt percet.
Viszont - és most nem gúnyolódok - a Honfoglalás alá el tudnám képzelni, ahogy Franco Nero néz a messzeségbe, az meg már mégiscsak egy film. :)
Plusz ez a fuvolaféle hang a csendesebb részekhez képest nekem kicsit tolakodó, esetleg megpróbálhatnád más hangra lecserélni, hátha úgy jobb lesz. Ezeknek a szárnypróbálgatásoknak az a baja sajnos, hogy korlátozva vannak a hozzád hasonlóak anyagiak, programok terén, és mivel tudom, hogy szól egy eredeti hegedű, fuvola, pánsíp, akármi, ezért zavaró nekem, amikor ezek imitációja hallható. Ez most csak egy zenehallgatói vélemény volt, háromszori hallgatás után, nem feltétlenül van igazam.
De ha már eredeti hangszerek hiánya, itt például simán elnézem, hogy számítógép valószínűleg minden, mert annyira jól össze vannak rakva a rétegei és magával ragadó a dallama:
https://www.youtube.com/watch?v=IljIj1Q9cnI Ingyen letölthető a srác majdnem összes albuma az oldaláról, esetleg érdemes lenne megismerkedned vele.
Esetleg Medvyn Goodallt lenne még érdemes hallgatni, akinek évi több albuma is megjelenik. Tőle ezt szeretem nagyon, ahol hiába nem valódi vokál feltehetően az elején az a fátyolos hang a háttérben, hanem szinti, mégis beleillik a képbe:
https://www.youtube.com/watch?v=hNZZ8LnQemk
Én is jó pár éve hallgatok filmzenéket, és ez alatt az idő alatt szépen bennem is kiforrtak olyan dallamok, amik hasonló stílusúak, és ezek egy apró részét bekottáztam. Kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy az egyértelműen hótegyszerű és kezdetleges hangszerelés (gay flute-tal, ami a főtémákat viszi) ellenére mennyire találjátok vállalhatónak a dallamokat?
Csak mert az utóbbi időben azt vettem észre, hogy egyre kevesebb az emlékezetes, vagy akár vállalható téma, és (bármennyire arrogánsan hangzik is), de felvetődött bennem a gondolat, hogy ezt én is tudnám így csinálni... Persze kéne hozzá a technikai tudás meg felszerelés, de főleg az RC-s zenék az utóbbi években túlzottan is nagy teret kaptak.
Az jutott eszembe nekem is, hogy lehet ezt is hasonlítani más szerzőhöz, de falom minden percét, le lehet öblíteni vele a sok elektronikus zagyvaságot.
a főtéma nekem dallamában és felépítésében is fullos the all spark a transformersből. pista ellopta a gépéről annó, most hans visszakérte:) mivel a the all spark elég bejövős volt, ez is tetszik, az album többi része nem fogott meg. nem rossz, de olyan...na.
Hoppá, valami elmebeteg hegedűnyiszálásra számítottam Ben Lovett művében, ehhez képest Cliff Martinez, Jeff Rona és az Asche & Spencer jellemezte elektronikus hangulatban telik el ez az 50 perc. Amelynek van nem túl combos pontja is, de összességében ez a borongós hangulat elég fogyaszthatóra sikerült.
10/7
nem vagy igénytelen, sőt! :D csak azt akartam ezzel mondani, hogy én spec azért nem hallottam kettőnél többször a getlucky-t, mert egyáltalán nem hallgatok rádiót, a mostani összehasonlításhoz viszont meg kellett ismerkednem ezzel a számmal .) a felsorolt előadók pont azért jutottak eszembe, mert ehhez hasonló funky anno körülbelül minden utcán szembejött volna veled, és a daft punk tulajdonképpen ezek előtt tiszteleg ezzel a nótával. arról nem beszélek, hogy retrofíling, meg minden, és az a savanyú oldalam is kussol, aki szerint egy elektronikus úttörő esetében egyszerűen nem megengedhető ilyesfajta műfajváltás.
de ha már ilyen érdekességek, ajánlom ezt az offtopic videót is megtekintésre, hogy a hullagyalázás mennyire nem újkeletű jelenség. íme a "smack my bitch up" háttéranyagának bájos ismertetője:
Beugrottak erről a régi szép idők, amikor internet híján, sőt a létezésének ismerete híján is úgy szereztem hírt az újdonságokról, hogy végiglapoztam valamelyik MCD kínálatát... :)
Akkor én egy igénytelen bunkó lehetek, mert a Get Lucky nekem az elmúlt évek talán legjobb rádiós slágere. Legalábbis hogyha abból indulok ki, hogy hallottam vagy ötvenszer (mondjuk ebből csak párszor magamtól), de nem untam meg kicsit sem, és még egyszer ennyi hallgatást is simán érzékelek benne. Hótegyszerű, de zseniálisan van összerakva.
Viszont, bár a Discovery megvan eredetiben, és annak a borítóján is minden másodpercnyi sample fel van tüntetve szorgalmasan, azt nem tudtam, hogy az egész Daft Punk nevű formáció a Deep Forest-féle sírrablók csoportjába tartozik majdnem. Szóval fogalmam sem volt róla, hogy ezek ilyen durva mértékben remixtitánok, hogy a legerősebb dallamaik nem a sajátjaik. Persze remixelőknek rohadt jók, de nem sokkal többek, mert gyakorlatilag most szembesültem azzal, hogy még a Robot Rock riffjét is máshonnan szerezték. Ha meg valami régit és jót tudatosan felhasználsz, már előnyben vagy a nulláról indulókkal szemben, mert már tudod előre, hogy ez műkődik, csak a csilivili kiegészítést dobálod köré.
De a lényeg mégis ott van, hogy nem értem, minek kell ennyire komoly mértékben ihletet meríteni azoknak, akik azért csak valahogy összedobták a Tron: Legacyt (azt nem tudom persze, hogy a Trappoló Józsinak mennyi volt köszönhető), mert abból kiindulva viszont durván tehetségesek önálló jogukon.
induljunk abból, hogy a daft punk 2013-ban semmi mást nem csinált, mint egy funky nótát a hetvenes évekből (és maradjunk annyiban, hogy abszolút közepesen, már-már bántóan eredetiségmentesen). abból a korszakból nem hogy tucatjával, de körülbelül tonnányi ehhez hasonló darabot elő lehetne szedni, akár ugyanerre a harmóniaváltásra, ha valakinek van kedve végigszaladni pl a 'the parliaments', az 'ohio players', 'the commodores' vagy 'kool & the gang' diszkográfiáin. nekem erre a négy akkordra egy michael jackson-szám kattog a fejemben, de az istennek nem jövök rá, melyik az.
az úgynevezett "lopás" fogalmát illetően pedig az ausztrál 'axis of awesome' előadása legyen az origó, mielőtt bárki használná ezt a kifejezést. gondolom, mindenkinek megvan, de azért belinkelem:
egyetértek. alapból érdekes lenne ha ferrelviliemsznek és a daft punknak egy ilyet lopnia kellene. túl egyszerű a dallam. mintha elkezdenék beletépni alapriffeket a gitárba és vki rám ordítana hogy HÉ, TE LENYÚLOD AZ ACDC-T?:D
[előzmény: (20809) Bíró Zsolt, 2013-09-05 20:14:08]
Elküldve: 2013-09-17 14:59:07, 
mert a Get Lucky nekem az elmúlt évek talán legjobb rádiós slágere. Legalábbis hogyha abból indulok ki, hogy hallottam vagy ötvenszer (mondjuk ebből csak párszor magamtól), de nem untam meg kicsit sem, és még egyszer ennyi hallgatást is simán érzékelek benne. Hótegyszerű, de zseniálisan van összerakva.