Csatlakozom...borzalmas. Három trak után léptettem és kerestem a kapcsokat...de...nem találtam.
Emellett a napokban ezeket hallgattam még:
The Bibel - Hans Zimmer & Co.
Az első öt tétel után kinyomtam, aztán kicsit később folytattam. A kilencetik tracktől kezdtem el érezni valami olyat, hogy: na, ebből lesz vmi. Összességében 10/7, de valahogy ez sem úgy sikerült, ahogyan a témából eredően összejöhetett volna.
Escape From Palent Earth - Aaron Zigman
Az első tracknél fellélegeztem: ez az, végre valami, aztán szépen lassan ellaposodott a dolog, és 10/6-nál megállt sajnos.
John Dies At The End - Brian Tyler
Én igazából a Brkae-nél kedveltem ezt a fajta stílus. Aztán elővette a Far Cry 3-nál is, és most is, igaz, itt kicsit kombinálta, "felturbózta", ettől függetlenül beleuntam. 10/5
The Croods - Alan Silvestri
Zseniális! Élmény hallgatni még úgy is, hogy tele van tipikus Silvestri-elemekkel. A Family Maze és a Star Canopy a csúcspont számora. 10/9
Army of Two: Devil's Cartel (VG) - Brian Tyler
Van egy-két jó megmozdulás benne, de a vége felé ebből is pörgetés lett. Kíváncsi leszek az Iron Man 3-ra, no meg arra, hogy ki írja az FF6 zenéjét, mert nem ő. 10/6
Melóhelyre menet még próbálkoztam vele. A 6. trak egész megtetszett, csak lenne fele olyan hosszú - meg kicsit úszó erőd-ös feelingem volt a tompa ütős miatt, mégis ez volt az egyetlen, ami úgy tetszett. :)
ne tedd. az egész állhatna 2 trackből. az első lenne a hősies ezerszer hallott főtéma, a 2. pedig egy 1 órán át tartó elektromos szintetikus zörej és dobhalmaz.
A Croods tegnap végig pörgött, nagyon aranyos kis album.
Az Olympus Has Fallenbe viszont beletört a bicskám. Újra fogom próbálni, házha tovább tudok menni 5 tételnél.
szánt szándékkal három jackman-albumot úgy töltöttem be a winampba (még abban a 24 órás periódusban, amíg ugye nálam voltak az eredeti példányok...), hogy random kezdtem el hallgatni őket, kíváncsi voltam, van-e érdemi különbség a 'gulliver', az 'x-men' és az 'abraham lincoln' között. hát, arra mindig rájöttem, ha épp a gulliver szólt, de nekem borzasztóan semmilyen az egész. a lincolnban helyenként volt egy-két szebb megoldás, de ezért nem vesz...TARTOM meg az albumot.
persze ugye ízlések és pofonok, mert a hgw-féle 'cowboys and aliens'-t meg ronggyá tudom hallgatni. franc se érti eztet.
Egyébként érdekes, mert minap újranéztem a filmeket (mínusz Wolverine spin-off), és arra jutottam, hogy nálam jelenleg Jackman-é a legjobb X-Men zene. Powell-é nálam mostanra egy kicsit valahogy megkopott, és itt most a nem szétszabdalt eredetit, hanem a hosszabb és jobb complete score-t értem, pedig mind a szerző, mind a Last Stand zenéje nagy kedvenc nálam. Kétségtelen Jackman is ugyanabból az alomból jött, és ráismerni, hogy mely munkákból ...khmm... merített, de a korábbi X-zenékhez képest öröm volt egy könnyedebb, stílusosabb zenével kijönni, ami ennyire együtt él a képekkel. Sőt, néha túlságosan is (mondjuk most feltűnt, hogy itt-ott Powell zenéje is túlvezérelt a képekhez képest). Viszont valószínűnek tartom, hogy ez a trónfosztás nálam csak átmeneti elmezavarnak minősül, ugyanis a First Class zenéje nem hinném, hogy annyi ideig a szérián belül a trónon csücsülne, mint tette azt eddig a The Last Stand.
De akkor álljon itt a lista, hogy nálam jelenleg hogy áll a széria zeneileg:
X-Men: 7/10
X2: 6/10
X-Men - The Last Stand: 8.5/10
X-Men Origins - Wolverine: 6.5/10
X-Men - First Class: 9/10
Hát a négylemezes Blade Runner (29th Anniversary Limited Edition) fedőnevű kiadványon lévő "zenék" nagy részét szerintem Vangelis klotyójának oldaláról kaparhatták le. Valamiért végighallgattam, de hát ez egy élvezhetetlen vacak. Ellentétben a normál albummal, ami viszont eredetiben is megvan.
Én bele hallgattam, de kb. az első két szám után ki is nyomtam. Jackman az X-Men-nel jutott a csúcsra (ami minőségben nem, de élvezeti értékét tekintve annál jobb volt), és azóta folyamatosan csak zuhan.
Nálam ez eddig az év legjobbja, valamit nagyon eltalált Silvestri. DW-rajzfilmként nyilván Powell stílusát kellett követnie, de elég jól megoldotta, hogy nem szimplán másolta, hanem magából is hozzátett valamit. Pár uncsibb tracket leszámítva, szerintem ez Silvestri legjobbja a Beowulf óta. A Fire and Corn, a Going Guys Way és a The Crood's Family Theme lett a kedvencem, de a Cantina Croods is jópofa.
Erre megint csak az áll, ami az összes többire: a sok egysíkú vacak dömpingje hatására nem tudok értékes alkotásként tekinteni az ilyesmikre.
Amúgy egyébként ez egy jobb darab lenne, és szigorúan az előzetessel együtt meg tényleg hatásos.
Alan Silvestri a Croodék-hoz írt zenéje film alatt viszonylag kellemes volt, és mintha néhol próbált volna elszakadni megszokott stílusától. A film és hangminták alapján pedig a John Powell ihletésű "Smash and Grab" már most nagy kedvenc. Egy 7/10-et megelőlegezek a zenének.
Az óriásölő film jól példázza azt, amit úgy általában gondolok John Ottman-ről és a zenéiről. A filmhez hasonlóan Ottman-ben is meg van az a bizonyos plusz ígérete, ami sohasem jön el. Jól bánik a zenekarral, szuperhősfilmek esetében pedig a főtémákkal és úgy általában minőségben veri a Hans Zimmer operációs rendszerhez kiadott egyre gyengébb frissítéseket, de valahogy a zenéi nem állnak össze egy kerek egésszé. Az óriásölőnél is ez a helyzet, pedig a film kezdetén, a logók sorakozásánál még bizakodtam, de az említett egy perces szösszenetet leszámítva ("Logo Mania") semmi kiemelkedőt nem találtam az egész albumon. 6/10
Elküldve: 2013-04-07 01:13:37, 
