Még pár hónapja láttam a Robert Pattinson nevével fémjelzett Remember Me-t, és a film egész kellemes meglepetés volt, ahogy a zenéje is. Az elmúlt két napban azonban folyamatosan le is pörög ez a kellemesen melankolikus zene. A "Caroline" például már most nagy kedvenc.
nekem ez az "alex cross"-score bejön debneytől. a 'maria is pregnant' például azonnal a kis válogatásmappámban landolt, csodálatos tétel (persze nem meglepő, ez az eszköztár nálam a top).
jaja én is szeretem a 3.at, úgy értettem hogy az utána következőket kellene elfelejteni.
például azért hogy abból a justin long kölökből hálivúdi sztárt csináltak elvárnék az egyesült államoktól egy hivatalos írásos bocsánatkérést. egy pohár vízbe bele tudnám fojtani...
szerintem a 3. még abszolút vállaható volt. Annyi, hogy bár a kettő még feelinges volt, a gonoszok annyira nem, a háromban meg Irons hasonló volt kicsit Rickman stílusához - bár utóbbi volt eddig a legnagyobb ász, mint ellenfél.
már a 3.nál abba kellett volna hagyni. már az is eléggé híján volt a die hard-fílingnek de az még a bőven élvezhető kategória. a 4.ben már supermant csináltak belőle ezekkel az istentelenül gagyi helikopter leszedős meg vadászgépen denszelős baromságokkal.
mindenesetre biztos megnézem ezt is mert még mindig vevő vagyok arra ahogy meklén csücsörített szájjal betölt egy fegyvert:D
Na, aki szerint hullagyalázás volt a Die Hard 4. része, az majd nem talál szavakat az új eresztésre. 5/10 - erős jóindulattal).A film kevés pozitívuma közé tartozik - a néhány valóban pofás akciójelenetet és a magyar helyszínek és színészek kiszúrását kivéve - Marco Beltrami zenéje, aki most sokkal jobban ráérzett a Die Hard feelingre, mint legutóbb. Sőt, gyanítom, a hangkeverők is így lehettek vele, mert olykor a zenétől a fájdalmas párbeszédeket se hallani. A zene 8/10.
A romantikus filmzenés írás kapcsán néztem, hogy azért Andie MacDowell a hatvan felé is még mindig kellemesen néz ki. Talán valami diszkrétebb botoxkezelése lehetett, ha volt, de azt sem érzékelni.
A vagy 15-tel fiatalabb Kidman meg ugye:
http://www.imdb.com/media/rm1734451712/nm0000173
Na ez a díjszezon filmzenei szempontból is eléggé kiszámíthatatlan (ami nem feltétlenül baj). Most például a Skyfall nyerte a BAFTA-t, így most már megtippelni sem tudom, hogy ki viszi az Oscar-t. Na jó, az Anna Karenina biztosan nem fogja.:)
Egész kellemes Beltrami újabb Die Hard-ja, az előzővel ellentétben talán kiforrottabb is lett. Viszont ahhoz hasonlóan ez is kicsit tömény, habár a sorozat zenéi sose voltak azok a negédes hallgatni valók.
Minap újra megnéztem A kárhozat útja című filmet, ami a számomra egyébként nem túl kedves gengsztermozi műfajának egyik ékköve. Thomas Newman zenéjét eddig is szerettem, amolyan enyhén távolságtartó 8/10 volt nálam, vagyis nem volt akkora kedvenc tőle, mint mondjuk az American Beauty vagy a Lemony Snicket (a Shawshankről nem is beszélve). Most viszont már napok óta nem tudok elszakadni a zenétől és folyamatosan pörög. Ugrott is egyet nálam 9/10-re.
Ez kőkeményen egy ambientalbum, hosszan kitartott hangokból álló, átlag 6-7 perces, a maguk műfaján belül gyönyörű, misztikus kis lebegések egymás után (alapvetően szinti/számítógép, plusz elektromos gitár is jelen van), de egészen súlyos atmoszférával. Lehet ezt jól is művelni, nem csak a pofátlan, Steve Roach-szinten, amikor szó szerint egyetlen hang szól 70 percen át.
10/8, de maga a hangulat csillagos ötös. Brian Eno és Moby ugrott be, de David Julyan neve is idekívánkozik.
Egy track róla:
http://www.youtube.com/watch?v=_hO7u7Vd2PA