én is beleuntam a végére. újra fogom hallgatni, mert amire zsolti 90%-ot ad, arra muszáj odafigyelni, de pironkodom, mert nekem elsőre is épphogy megvolt a 10/7.
[előzmény: (20156) Kulics László, 2012-12-13 20:35:32]
Nekem a Could Atlassal az a bajom, hogy egy idő után beunós. A két tétel a végén, amit zsolti kiemelet, nagyon jók, de hangszerelését és felépítését tekintve nekem Poledouris és Kamen jutottak eszembe. Ettől még e két persze track jó, nem vitatom, csak ez jutott eszembe róluk ,amikor az itteni kiemelésük után csak ezt a kettőt meghallgattam újra.
desplat zenéit ahhoz tudnám hasonlítani mint amikor vki szexel, közeledik a csúcspont és akkor hirtelen lerúgja magáról az asszonyt és bealszik inkább. és mindezt egy albumon belül képes elsütni több tucatszor is.
de végre sikerült elérnie nálam hogy egy tétele mindenféle kifogás nélkül marhára bejöjjön. nyilván ez volt az egyik fő vágya:D
Viszont Santaollala mesternek sikerült az a bravúr, hogy legújabb műve a The Mastert kiütötte az év legrosszabbja helyről. Az On the Road valami elképesztően idegesítő, művészieskedő, dél-amerikai jazzes izé.
[előzmény: (20138) Bíró Zsolt, 2012-12-11 21:00:58]
Ez nálam olyan, mint a The Impossible, vagyis az eleje kimagasló, majd elszürkül, és a végén ismét egészen csodás lesz. Az elképesztően jó finálé ugyanakkor sajnos nemcsak a három szerző érdeme, mivel van benne egy pici lopás, mert Herrmann Vertigójából lett egy részlet átdolgozva, csakúgy, mint tavaly a The Artsit esetében.
Egy szavunk sem lehet az idei Golden Globe-jelöltekre, bár azért a Hobbit beférhetett volna mondjuk az Atlas vagy Anna helyére, de így is elég korrekt ez a lista.
A Calling the Guardians szerintem éppenhogy egy markáns főtéma, ami majd minden második számban felüti a fejét. Témák tekintetében egyébként is azt látom, hogy Az arany iránytű óta visszafogta magát. Megjegyzem: nekem a túlzott tematizációval már ott se volt bajom, mert valahogy azt a sok szereplőt, fajt jellemezni kellett, csak kevés játékidő alatt, ami ilyen téren visszaütött, amiket sajnos a későbbiekben nem tudott továbbvinni, viszont én azzal az albummal ismertem és szerettem meg Desplat-t.:)
ez az ember direkt nem ír soha markáns főtémát vagy nem tud? ezzel a zenével megint úgy vagyok mint annó az arany iránytűvel. isteni témák bontakoznak ki 20%ig és huss, vége.
A Cloud Atlas film alatt korrekt volt, de a Won't Let Go - Adieu kettőst és a címbeli szextettet leszámítva nem volt benne semmi kiemelkedő, de azért egy 7/10-et megér.
Danna Life of Pi-jét elkezdtem hallgatni, de még nem ragadott különösebben magával, úgyhogy a film megtekintése után próbálkozom be vele ismét.
Desplat Guardians-a viszont simán 9/10 lett nálam.
"Úgy tűnik, hogy egységet alkot az azonos albumcímmel rendelkező nem filmzenei Nightwish albummal, így összekeverhető, "
Ráadásul a nem filmzeneinek van instrumentális verziója is.
http://www.youtube.com/watch?v=GiFpl7sqwz0 Ez a nightwishes Imaginaerum olyan az előzetese alapján, mintha valami belőtt ember írt volna karácsonyi történetet, aztán ez lett belőle. Az a röpködő lény meg:
Hát gyerekek, szerintem nem panaszkodhatunk az idén.
Ilyen sűrű és szerteágazó, mégis egyben lévő zenét én eddig nagyon ritkán hallottam. Teljesen eredeti, kiszámíthatatlan és szinte megfejthetetlen score, jó néhány tökéletes pillanattal. Épp a Finale megy, ez például egy csoda.
10/9, és azt vélem kihallani a zenéből, hogy a film alatt óriásit üthet, és utána még talán maximumra is felmehet.
Ja, a Newman-féle Bond újrahallgatva megvan 70% is, sok érdekességgel, amit elsőre észre sem vettem. Csak a hosszú albumok átka ez, hogy elveszíti az ember a végére valamilyen szinten az érdeklődését.
Elég szar a zene, és elég tehetségtelen a Greenwood ahhoz, hogy ezzel a nyenyerével simán taroljon. A The Masternél pár tracken át elnézőbb voltam, mint a korábbi esetekben, de aztán úgy voltam vele, hogy ez továbbra is egy parasztvakító, "hahó, óriási művész vagyok ám!" stílus, amit nem vesz be a gyomrom.
Ha minden jól megy legalább egy Oscar-jelölést megcsíp a zenével. Nagyon kijárna már neki is legalább egy jelölés. Mondjuk most nagyon úgy tűnik, hogy nyerni a The Master fog, pedig hát Danna ezért bőven megérdemelné.
Egy csomószor meghallgattam már az elmúlt egy hétben. Best of éllovas, az tuti. Nekem Nativity Story a kedvenc zeném tőle eddig, és ez is ott van a szeren. Kicsit talán letisztultabb, könnyebben befogathatóbb, mint a Nativity.
[előzmény: (20135) Bíró Zsolt, 2012-12-11 12:56:01]
Ez szerintem elképesztő tudásról árulkodik. Iszonyatosan sokszínű és összetett zene, Danna eddigi legkomolyabb munkája. Ha az Argóra száz százalékot adtam, akkor nem is tudom, erre mennyit kéne, százhúszat?
Elküldve: 2012-12-14 09:56:28, 
