teljesen érthető :) mondjuk kezdek komolyan megijedni, mert most már nagyjából a felét hallottam a repertoárnak, de eddig nem tudom tiszta szívből kiemelni egyiket sem. igaz, olyan rettenetesen rossz, agyvérzést okozó lemezt se hallottam... hülyén semleges minden.
hát ez a michael wandmacher által összerakott "train" is egy felesleges próbálkozás volt... charlie clouser világa jobban tetszik az ilyen zenei megközelítésben.
annyit mondtam, hogy nekem plömplöm az egész. az "eight below" vagy a "racing stripes" jobban bejött ebben a stílusban. egyébként szeret ő zenekart használni ("the black dahlia"), csak nem mindig kényszerítik rá.
Nem tudom már, hogy ki írta Mark Isham féle delfines prodzsektre, hogy nincs benne semmilyen dúdolható dallam, amikor már az első tétel rácáfol erre. Valamilyen fúvós hangszer által jön ez be mindig az egész album folyamán. Ishamtól valóban fura volt ez. zenekar...?
két dolog igazából:
1.) ha valóban semmi köze nem lesz a negyedik résznek a trilógiához, akkor lényegében tökmindegy, milyen zene születik hozzá.
2.) minden elismerésem powellé, ő a XXI. század egyik legkiemelkedőbb zeneszerzője, de JNH már akkor nagyokat pakolt az asztalra, amikor john még hans zimmer árnyéke alatt produkálta magát. és ezt a párhuzamot annak ellenére tartom, hogy simán el tudok képzelni kétesélyes párharcot kettőjük következő munkája fölött. én a legmesszemenőbbekig kitartok JNH mellett, úgy gondolom, hogy ha kicsit komolyabb projektekkel találják meg, még mindig ő lehet a legkomolyabb A-listás zeneszerző. tehát a magam részéről egy nagyon komoly, a "salt"-ot többszörösen felülíró muzsikát vízionálok tőle az új bourne-zenére.
Mondjuk ezt a rendező-zeneszerző páros dolgot abszolút belátom, de ha karakter-zene szempontból nézem, akkor nekem nem passzol a kettő. Nekem az a bajom hogy automatán a trilógiához kapcsolom ezt a filmet is, pedig elvileg nem lesz semmi összefüggés az előzőkhöz képest (a könyvben is így van) de nekem ez akkor is egy Bourne-film ! :D Matt Damon sincs, John Powell sincs, sem Greengrass.
Majd megpróbálom túltenni magamat ezen a nagy traumán :D Mondom én csak a koppintástól félek nagyon... Meg mellesleg kíváncsi lettem volna hogy az egyre felfelé ívelő tendenciát mivel tudta volna még überelni John haver. Na mindegy :)
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2011-11-22 21:15:12]
Ez lényegében teljesen logikus, elvégre a rendező Tony Gilroy-jal már összeszokott párost alkotnak (Michael Clayton, Duplicity). Howard egyébként utoljára értékelhetőt a Salt-al tett le, ami zeneileg egy közepes, de számomra még is felettébb élvezetes Bourne-klón. Amondó vagyok, ha ezt a színvonalat megismétli én már elégedett leszek.
Ez egy vicc, arról nem is beszélve amit manapság letett az asztalra... és akkor most komolyan mindent be fog húzni amit eddig Powell véghez vitt ? Ismét lenyűgöző teljesítmények leszünk fültanúi.
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2011-11-22 17:59:45]
édes ez a "dolphin's tale" ishamtől, de annyira kis semmilyen plömplöm, hogy gyakorlatilag minden tételt végigfütyülök valami ismeretlen random szólamban, és rögtön el is felejtem, amit hallottam.
viszont a "rebellion" badelttől egy skandallum. komolyan nem értem, miért foglalkozunk még ezzel az emberrel. évi hat vállalás, egyik középszerűbb, mint a másik...
Nagyon jó lett a Williams-es írás. Gratula érte! Jó néhánnyal csak film alatt találkoztam eddig, de azt hiszem bepróbálkozom majd némelyikkel - csak hát előtte szeretem látni a filmeket is. Egy kérdés: szándékosan nem lett említve a két Home Alone-hoz írt zenéje? Egyébként annó az Angel's Ashes stáblistáján nagyon meglepődtem a Mester neve láttán, de a főtéma mind a mai napig az egyik kedvencem tőle.
A Kung Fu Panda 2 OST végén van egy igényesebb remix. Persze kilóg valamelyest az előzőek közül, de lehet ezt ízlésesen is csinálni, nem úgy, mint a Kariboknál. A zeneiség és a dallam megmaradt, nincs agyoncseszve az egész téma, szóval ez teljesen jó lett.
Tegnap megnéztem az új Twilight mozit (4/10), és míg eddig a széria - talán egyetlen - erőssége a zene volt, most már ezt se lehet elmondani. Pedig Burwell zenéje az első részben kifejezetten tetszett, legalábbis az olyan számok, mint az I Know What You Are és a The Skin of a Killer, de Desplat és Shore zenéje után a visszahívása visszalépést is jelentett. 5/10
Elküldve: 2011-11-24 04:01:53, 
Meg mellesleg kíváncsi lettem volna hogy az egyre felfelé ívelő tendenciát mivel tudta volna még überelni John haver. Na mindegy :)