Annyi pozitívum van csak ebben, hogy ő az egyetlen Oscar díjas zeneszerző, akit láttam, persze akkor még derékig a sárban a szigeten. Rajta kívül oscar díjassal csak Szabó Istvánnal találkoztam.
Nem tudom ki látta az oscart, nekem most szerdán sikerült és ami a végén volt...a somewhere over the rainbow ilyen meggyalázására még én se voltam felkészülve. Az egy dolog, hogy 100ft-os zöld pólóban voltak a gyerekek, de valami érthetetlen okból össze vissza dülöngéltek. Katasztrófa volt, elnézést attól akinek tetszett.
Az Unknown-t nekem nem sikerült végighallgatnom. A felénél feladtam, mivel pillanatokra sem fogott meg benne semmi. Amit a vonósokkal kapcsolatban említesz, az engem is különösen idegesített, gondolom a film alá majd illik, de önmagukban rettenetesek ezek a trackek.
A The Adjustment Bureau nekem is tetszik, végre már valami jót is hallottam régi kedvenc komponistámtól. Illetve a dalok is kifejezetten ütősek, a Fever feldolgozása pedig eszméletlen jó.
Laárandrásos képaláírásnak meg mehetne a címlapképhez, hogy A főhős furfangos barátja suttyomban megcsodálja szépségét a lándzsa tükröződő hegyében, miközben buta fejet vágó társa kísérletet tesz a neki fordítva lévő felirat elolvasására.
Nem rossz, nem rossz. A problémáimat vázoltam lejjebb, de szerencsére ezek nem telepedtek rá az albumra. Van benne sok szöszmötölés, amikor sok minden nem történik, de nem annyira mindennapiak a hangszerek, hogy unalmassá is váljon. Atli végre megcsinálta első zenéjét. Adok is rá egy szép hetest.
Hoppá, Out Swordsben csúnya dzsablonpityuizmus: a 40. másodpercben letámadták szegény rómaiakat a Transformerek.
De eddig ez rontotta csak le az albumot, több ilyen ne legyen!
Örülök neki, hogy Newmant ismét hallhatjuk, és olyan filmnél, aminek azért lesz nézője is. Meg is lepődtem, kábé két hete láttam először, hogy ő szerzi.