nagyon jó ez a Kick-Ass, és végülis elég sok szerző neve előkandikált ahogy haladtam a tételekkel, de mind végig megmaradt bennem az egységesség érzése. John Murphy-től a régiújakat:))
k99, k450, k121 - ezek mind jó választások. annyi, hogy mindenképp próbáld ki a fejeden, mielőtt megvennéd, mert ha nem idomul megfelelően, akkor hiába szól gyönyörűen, elcseszi az élményt, hogy öt perc után széjjelnyomta a füled-halántékod. feared tudna erről mesélni.
a mostani dollárárfolyam mellett kisebbfajta gyilkossági kísérletnek is felfogható, hogy egyszerre jött ki goldsmith 'outland'-jének duplalemezes változata, valamint egy régi nagy vágyam, dave grusintól a 'tootsie'. ki se merem számolni, mennyibe fog ez nekem kerülni (illetve dehogyisnem sajnos, 13ezer forintba).
a 'the last airbender' kapcsán pedig tartom magam a jnh-shyamalan tradícióhoz, és eredetiben érkezik majd, addig egy másodpercet nem vagyok hajlandó belehallgatni.
A "Sleepover" c- track pedig az év egyik legszebbje.
OST_Zoli
16572. Elküldve: 2010-06-06 14:36:35,
Filmzenék
[9958.]
Megnéztem a Kick/Ass-t. Baromi jó film, nálam idén a Robin Hood mellett a 2., ami kimondottan jó kategória simán megér egy 10/9-est.
A score-ja is jól sikerült, külön tetszettek azok az ötletek, ahogy más képregényhősöket idéztek meg zene terén. (pl. Batman tv sorozat)
Egyetlen jelenet alatt volt valami nagyon hasonlót már hallottam érzésem, mégpedig a "Safehouse / Ambush" alatt, ami nagyon hasonlít a Napfény egy zenéjére, de hát mindkettő John Murphy. Mindegy, ennyi belefér. Bivaly erős film, mindenki nézze meg: lehet rajta nevetni, izgulni és perfect akciójelenetekben gyönyörködni. Csodás.
összességében nekem is kicsit középszerű zene, kivéve 3-4 trekket ami nagyon tetszik. de legalább van egy újabb tétel ami biztos bekerül az év végi összesített listámba:) én még nem merném pontozni mert úgy érzem ez egy több hallgatás után beérő zene.
Nekem elég vegyes érzelmeim voltak a zenével kapcsolatban.
Tény, hogy akadnak kimagaslóan jó részek (főleg az akciósabb tételek), viszont sok a monoton töltelékzene. Egy erős 40 perces album jobb lett volna. Akárcsak a Vasember 2 esetében. Valamint több helyen irreálisan nagy alapzajt figyeltem meg, ami azért 2010-ben elég ciki. Persze cdn lehet, hogy nem lesz ilyen, és az is eszembe jutott, hogy mi van ha ez egy szinti effektus, de ez kizárt, ugyanis csak a leghalkabb részeknél vehető észre.
Na de nem akarom szapulni a zenét, hiszen még így is JNH egyik legjobbja az elmúlt néhány évből.
Elsőre 10/6
Hát ezt szokni és emészteni kell. Merőben új zene ez a JNH-tól, legalábbis a Shyamalan-filmeket tekintve. Az eddigiek nem voltak túlzottan mozgalmasak, lévén a filmek is csak csordogáltak, de itt egy látványos fantasyről van szó, szóval ide már nem az kellett, ami korábban. Nekem elsőre ez borzasztó tömény, de több tétel így is megragadó volt. Leginkább egy felturbózott Lady in the Water-ként tudnám jellemezni, ami meg nem rossz, tekintve, hogy említett zene az elmúlt évtized egyik legjobbja volt nálam. Ja és ismét megcsinálta Howard a katarzist, ugyanis itt is van egy The Great Eatlon, amit ezen az albumon Flow Like Water-nek hívnak (ennél a repeat gomb garantáltan meg lesz nyomva). Elsőre 10/8.
Aki az első hallgatást nem mp3-as verzióval tervezi - érzésem szerint van ilyen ;) - azt még ölheti egy hónapig a kíváncsiság, mert CD-n csak június végén jön ki.
Az év egyik újabb meglepetése ez az album. Nem gondoltam volna, hogy egy Gustavo Santaolalla-albumért majd lelkesedni fogok, de hát ezért nem lehet nem lelkesedni. Persze én alapból szeretem a gitárzenéket, no nem azokat, amiket eddig csinált a szerző, sőt a ennek az albumnak a tükrében nem is értem, miként írhatta a kaotikus Babelt és ezt ugyanaz az ember. A Nanga Parbat hallatán a Babel méginkább hulladéknak minősíthető, mivel ez az új album is egy autentikus, népzenei vonalon mozgó zene, de hát klasszisokkal jobb, kiforrottabb, érettebb muzsika.
Az Iguazu egy rövid track erejéig azért itt is befigyel, de hát most ez sem zavart. Ezen az albumon van egy kicsi Mike Oldfield, egy kicsi Clint Mansell, egy kicsi progresszív gitárzene a hetvenes évekből, egy kicsi misztikus tibeti hangzásvilág. Némelyik track pedig Chris Young gitáros kompozícióra emlékeztetett. 10/8
Jújj, kedves Gregus Péter ezt ki kell javítani: "annak ellenére, hogy nem egy dúdolható dallamokkal tűzdelt, témacentrikus műről van szó van szó"... :)
(body of lies)
Ezt már lehet önismétlésnek nevezni?:) Egyébként mindig szivesen olvasom Gregus Péter írásait, és ebben is volt némi infó ami új volt nekem.
volt persze ami olcsóbb, de az a tetves burberry női táska vmi 200.000 ftot kóstál. az angol válogatott komplett szerelés 80 rongy volt...na arra fájt a fogam. de hát amikor ládanyitás van a vatera olyan leterhelt a sok oldalfrissítőtől h esélytelen voltam.
de mert vaterán is ilyen 100.000-200.000 ft értékű cuccokat tesznek fel ebben a károly hozta akcióban és a leggyorsabb vaterás elviszi 1000 ft értékben.
Elküldve: 2010-06-09 16:02:17, 
