most gondoltam bele h ez az év eddig marhajól indul. egy zimmer-zene kivételével eddig minden amit hallottam nagyon tetszett és legalább egy 7est kapott tőlem. vagy ennyire igénytelen lennék?:D:D ma meglátjuk hogyan alakul tovább az év, soron következik a green zone és az agora marianellitől(amibe már bele is füleltem picit és örömmel konstatáltam h van benne némi gyűrűk ura...ami sosem baj:))
tökéletesen igazad van. Én első hallgatás után azt mondtam, ez sehova sem vezet, de tettem még két próbát, ám ennyi. Cörög-zörög, meg tempót diktál, de igazából nem sok maradandó van benne. Autópályás üldözéshez okés, amúgy a Bourne-ok ezerszer jobbak ennél. Részemről 10/5
A pár filmzenét is készítő Popol Vuhról mindig azt hittem, hogy valami lengyel zeneszerző, aztán mikor kiderült, hogy nem egy ember, akkor valami finn trash metál zenekarra tippeltem, ehhez képest egy német, progresszívnak titulált, instrumentális zenét játszó bandáról van szó, amelyikben (ez már saját észrevétel) a Pink Floyd, a Tangerine Dream és mondjuk David Arkenstone stílusjegyei ötvöződnek. Ez a zene Werner Herzog és Klaus Kinski filmjéhez készült, és filmzenének viszonylag szokatlan, de egy érdekes, erre-arra elfolydogáló gitárszólókat is tartalmazó lemez. Mindenesetre ezt kifejezetten albumnak rakhatták össze, mert
egyáltalán nincs filmzene-hatása.
10/8
A BSG-albumok trackjei külön-külön nagyon jól megállják helyüket, viszont ilyen dupla albumokon, két órán át, már szerintem elég unalmasak. De hangsúlyozom, hogy csak nagy dózisban unalmas, egyébként nagyon sajátos és jellegzetes zenék.
tökéletesen egyetértek veled a youngpapás véleményeden. ez a "love happens" egy igazán édes kis semmiség, amelynél nagy meglepetés kellene album közepénél (ahol épp tartok) ahhoz, hogy később újra elővegyem. azon gondolkodtam, hogy van egy-két ilyen album már a polcomon, amelynek semmi egyéb haszna nincs, mint adott esetben egy verőfényes szombat délután elnyomja a budafoki út zaját. ilyen pl az "unfinished life" lurie-tól, az "under the tuscan sun" becktől, vagy az újabb időkből a hatalmas favoritom, navarrete "fireflies in the garden"-je. igazából ez utóbbi ki is lóg a sorból, annyira hibátlan mű, de ez a "love happens" azon albumok sorát gyarapítaná, melyeket azért veszek meg, mert egészében nem tudok belekötni egyetlen pillanatba sem, ugyanakkor pont ugyanúgy nem tudnék egyetlen igazi mélyebb momentumot felidézni belőle. nálam így egy lájtos 10/7-re végez, hacsak az album másik fele nem taglóz le eszeveszetten (de mint azt nem is oly rég jeleztem, én az efféle struktúrákban nem hiszek :D).
A "Ninja Assain" nekem sem a szívem csücske, de a "Young Victoria" nekem is bejött ! Bár most nem tudnék belőle konkrét része(ket)t felidézni, de emlékszem hogy voltak benne gyönyörű tételek :) Köszi hogy megemlítetted a nevét (vagyis újra meg kell ezt nekem hallgatnom) !
ennek az eskheri gyereknek van némi tehetsége. aki képes megírni egy young victoriát és egy ninja assassint is, abba szorult valami. a két zene az két véglet.
az assassin sajnos annyira nem jött be.
young papa aranyos prüntyögést írt a love happens alá, de egyszer elég volt.
ellenben nagy kedvencem a desplat család alexandere, továbbra sem kíméli a pénztárcámat. a ghost writert a polcra kell tennem.
pl a "dave" meg a "my best friend's wedding", de igazából én a romantikusabb vonalra gondoltam, nem a vígjátékira :) ott meg ugye gyakorlatilag bármelyik zenéjét mondhatnám, mert mindegyikben van legalább egy elképesztően gyönyörű darab.
Elküldve: 2010-03-09 10:52:26, 
