Ez tényleg igazságtalan, hiszen a trackek nála a legtöbbször összefüggőek, ellentétben mondjuk T Newmannél. Egyébként ezen az albumon lesznek négy, öt és hat perces trackek is. :)
[előzmény: (15719) Bíró Zsolt, 2010-03-03 09:06:12]
Fantomban elég jól elénekelgetett, az ugye ráadásul nem is egy könnyű szerep, az ének szempontjából. Mondjuk engem idegesítenek az ennyire magas női hangok.
[előzmény: (15715) Bíró Zsolt, 2010-03-02 23:37:16]
Most láttam csak, hogy szegény Rogert Ebertből mi lett. Ő ugye az USA egyik, ha nem leghíresebb filmkritikusa. Gyakorlatilag sztárként van számon tartva. Azt tudtam, hogy súlyos betegségeken esett át, de azt hogy így néz ki. Megdöbbentő azért, hogy egy hírességekkel is történik orvosi műhiba.
Ilyen volt pár éve:
De tény hogy csak az animációs filmjeihez csinál olyan albumot amin sok track van. A komoly zúzós filmekhez, amihez ugyanilyen zene is társul, mindig 10-15 tétel között mozog :) Érdekes, de ha ilyen fantasztikus zenét csinál tőlem aztán 10 másodperces darabokra is szétszedheti a zenét, nem érdekel
Nem értettem meg sohasem miért baj az ha nem tételekre, hanem jelenetekre van széttagolva egy zene, és nem is fogom már megérteni soha Engem egyáltalán nem zavart, ezután sem fog remélem :)
Amúgy a "How to train you Dragon" score-ja 25 track-ből fog állni, ez nem is sok nem is kevés olyan arany középút szerű. Mindenki boldog (főleg én ha végre meghallom)
[előzmény: (15719) Bíró Zsolt, 2010-03-03 09:06:12]
úgy tudom(lehet h rosszul) hogy tán összesen csak egy hivatalos best of albumuk van, sza aki arról lemaradt annak ez jól jön:) mondjuk én inkább már azt várom nagyon h a black ice turnéról kiadjanak egy dvd-t. mert például ez az argentin közönség elmebetegnek tűnik
Ebből a 7 percnyi cuccból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de nekem a United 93 és az Ultimatum között van félúton Aztán majd kiderül a jövőhéten...
És a harmadik színésznő. Ahhoz, hogy rájöjjek, egyesek mit esznek Tom Waits szerintem leginkább kocsmai hörgéshez hasonlító hangon előadott dalaiban, SJ kellett, aki ezeket dolgozta fel, és öntötte fogyaszthatóbb formába (bár ez nagyon megosztó album, a zenei kíséret miatt elsőre én is azt hittem, magnót hallgatok, és az húzza a szalagot). Mindezt ráadásul elképesztően mély hangon adja elő, amit meg kell szokni. Sikerült.
10/8, de nem az a középutas zene, ezt vagy szeretni szokták, vagy gyűlölni (még csak nem is utálni:)
(már rég akartam róla írni, mert 2008-as album, azóta már folytatása is született)
A mai második kiruccanó Emmy Rossum, aki főleg helyes dekorációként funkcionált, aki azért két mondatnál többet is el bírt mondani, ha kellett - egészen a tavalyi Dragonballig, ami után egy ideig nem fogják egy mondatra sem felkérni. Az énekhangjával szerintem valami nem lehet teljesen rendben (a fantomos filmet, amiben énekelt, nem láttam, szóval lehet, hogy tévedek), ugyanis nekem nagyon úgy tűnik, hogy az összes dalban rá van engedve valamilyen "suttogás", ami sikeresen leplezi, hogy van-e hiányosság, vagy csak ez volt a koncepció. Ha utóbbi, akkor az általam imádott Imogen Heap stílusa lebeghetett a szemük előtt, ami ebből a dalból is kiderülhet:
http://www.youtube.com/watch?v=xiLcw4juIMk Konkrétan ez az a capella, vokálból összeálló szám nekem tetszik, és külön-külön sem lennének a pop műfaján belül rosszak a számok, csak ez az erőltetett misztikus hangzás azért kicsit zavart. 10/6,5 adásával lennék elégedett, ha adnék felet. :)
Nem 7 a fenti zavaró tényező miatt, de nem is 6, mert azért az Imogen Heap/Sarah McLachlan-vonalat követő stílussal legalább nem a könnyebben meggyőzhető tini célcsoportot lőtték be, és ez már kapásból jelent valamilyen színvonalat.
Itt dalol "élőben" is:
http://www.youtube.com/watch?v=HQ1NWT03vn8&feature=channel
Szóval Milla Jovovich '94-es albumáról van szó, amire tőlem kap egy szép nagy nyolcast. Sokszínű, de akár csak gitárkísérettel is előadható dalokból áll, szívesen vennék tőle még ilyesmit, mert kifejezetten kellemes hangja van (a The Million Dollar Hotel albumán volt már egy borzasztó próbálkozása, na itt ilyen nincs szerencsére). Kicsit talán olyasmi, mintha a Texas ismeretlen lemeze lenne, meg van benne egy kis Tori Amos is.
Ez az "Iron Man 2" címen futó Ácévillámdécé kvázi válogatásalbum mekkora pofátlan lehúzás már. Vagyis hát nekem válogatásnak tűnik, gondolom, egy-két új dallal, á la greatest hits, de majd fórumos AC/DC-szakértőnk bizonyára korrigál, ha hülyeséget beszélek. :)
Elküldve: 2010-03-03 17:37:09, 
" border="0">
Engem egyáltalán nem zavart, ezután sem fog remélem :)
