Ezt nézzétek meg, nekem nagyon tetszik (Sherlock Holmes kedvelők előnyben persze):
http://www.youtube.com/watch?v=vML70Tf8ZpA Előre is bocsánat ha valaki már belinkelte, bár még csak tegnap lett feltöltve :)
Én is most hallgattam meg és még annyit sem tudok írni róla mint te ! Talán a "Chinese Dessert" c. track-nél kaptam fel a fejem, de amúgy egy lagymatag az egész :S Nem indul valami jól az év...
Még 10-et kell aludni és jön a Green Zone, csak jöjjön már ! ! !
[előzmény: (15632) Bíró Zsolt, 2010-02-26 07:18:45]
Ennek utánajárok. Nekem az rémlik, hogy fiút szült Grey grófjának. De őszintén szólva valamikor nyáron láttam a filmet, lehet, hogy nem így van, szóval passz, de megnézem.
A KK eléggé durva volt. És először pl nekem nem is tetszett a zene: egyszeri hallgatás után közepesnek tituláltam és hagytam. Aztán megnéztem a filmet és megvettem a score-t. :))
Bocs a kései válaszért, de eléggé korlátozott a net hozzáférésem. Úgy értettem, hogy túlértékelt, hogy több helyről - főleg filmes szaklapokból - ódákat zengenek a zenéről. Persze nincs bajom azzal, ha valakinek tetszik, ez mindenkinél teljesen szubjektív, csupán kicsit értetlenül állok a zene mennybemenetele előtt. Már csak azért is értetlenkedem, mert én, aki nem vagyok különösebben jártas Horner munkásságában, így is ráismertem a Titanicra, az Apocalyptóra, sőt a War című (tényleg remek) számnál döbbenten konstatáltam pár másodpercre, hogy Zorro is bekékült. Giacchino Up-ja is bizonyos fokig kérdőjel számomra - már ami a díjazását illeti - de a film egyik kiemelkedő pontja szerintem, pont az ő scoreja. Szóval nem kívánok egy újabb Avatar vitát generálni, mert nem tartom bűn rossznak (nálam 6-7/10 körül mozog), de szerintem Hornernek voltak jobb munkái is korábban, akárcsak Giacchinónak, vagy (az Oscar-jelölteknél maradva) Zimmernek.
Egyelőre fogalmam sincs, miről szól ez a film, de a zenében horroros jellemzők és dél-amerikai dallamok váltogatják egymást, szóval olyasmi, mintha a Jacob's Ladder a Medicine Mannel keveredne. Mivel mindkettőt nagyon bírom, így nem meglepő a 10/8. A legjobban egyébként a kétperces, sátáni Opening the Pyramid tetszik, amiről először eszembe jutott a jacobos hasonlóság (ez a korábbi film).
10/8
Itt bejön a képbe, hogy értem én, hogy az Avatarral mennyivel több meló volt, mégis az ilyesmi, nem annyira szokványos zenék jobban megragadják a figyelmemet. Horner esetében ebből a korból ilyen a Where the River Runs Black, mostanában meg a The Forgetten.
Így a negyedik albumra sikerült egy stílusváltást (avagy inkább lendületváltást) végrehajtani Dolláréknak. Nem is kicsivel kevesebb lebegés, sokkalta pörgősebb, ütemesebb, elektronikusabb, dinamikusabb számok, így ez lett a legerősebb albumuk, nálam automatikusan beindult a fejbólogatás-effektus. :)
A korábbiakat is imádom (ide is jutott lassabb zene azért), de minden elfogultságom ellenére is azt kell mondjam, hogy negyedjére már túlságosan kiszámíthatóvá vált volna a folyamatos "kicsi ambient-csilingelés-lassú gitár-gitárzúzás-levezetés" vonal. Így viszont már azoknak is bejöhet a lemez, akiknek az eddigiek túl unalmasak voltak esetleg.
10/10
Ezt találtam erről:
http://www.youtube.com/watch?v=W_VXuIPbv_g
A Treasures dalainak 60%-a élőben, ami a hangzást is "közelebb hozza". A Vol. 2 talán majd a másik fele lesz.
10/10
A majdnem tízpercesre felgyúrt, lassan felépülő zseniális The Knowingot simán el tudnám képzelni valami űrfilmben, például a Sunshine-ban.
Nem arra utaltam, hogy bárki is hülye lenne, akinek tetszik az Avatar, csak az Up diadalmenetét szemléltettem a hasonlattal - de annak az esetében se hülye, akinek tetszik. A kék rácsra meg azok nem néznek rá, akik díjakkal ismernék el, kicsit tényleg félreérthető volt, elnézést. :)))
A szokásos: önmagában nagyon rendben lenne, csak már a sokadik ugyanolyan Glass. A Floe viszont marha jó.
10/6
A hülyék kedvéért, akik mindig felháborodnak az Amazonon, hogy nincs rajta a score-albumon a stáblistadal, külön ki van emelve, hogy ott a Sinnerman. Ami alapdal, csak nem is tudom, hány filmben sütötték már el, de nem 2-3 helyen.
Erős HG-W-hatás (Buckley előző zenéjénél ő segédkezett), és igen, a Tony Scott-os HG-W hatása, az meg ugye tudjuk, mit jelent. Nem valami emlékezetes zene, egy pillanata sem tetszett.
10/5
A nyitó meg a záró betétdal rendben van, ezek érnek valamit az albumról.
A szokásos kellemetlen élmény Ishamtől, pár korrekt résszel. Film alatt biztos elvan, így magában 10/5. Nem tudom elképzelni, hogy vki ezt rendszeresen hallgassa, mert még horrorzenének se túl nyerő, a szerző rendszeresen úgy képzeli el a feszültség zenei átiratát, hogy odacsap egyet-egyet, ami külön borzasztó. Van egy nagyon jó kis atmoszférikus rész (például az Are We Clear?-ben), de még azt is így vezeti fel.
Elküldve: 2010-02-26 23:05:15, 
