De azt hiszem, már az elég volt, ahogy az oldalfalra ráesett.
"Shutting Down Grace's Lab"
"Remembrance, remembrance"
"A Future That Could Have Been"
"A Shore Never Reached"
"A Promise Kept"
"There's No Goodbye - Only Love"
"Betrayal"
... és hasonló tételcímek jutnak eszembe.
[előzmény: (15520) Bíró Zsolt, 2010-02-14 17:33:23]
Van ez így.
Én ma délelőtt meghallgattam két "nyiszatolós" zenét. Az egyik a Scream 3 volt Beltramitól - ami az egyetlen lemezem tőle a Die Hard 4 mellett -, a másik pedig Goldenthal "Sphere"-je volt. :)))
Hát nem is tudom, ez micsoda akar lenni, de a film után talán helyére kerül. Emiatt egy megelőlegezett hatos.
De ez milyen dolog már, hogy Beltrami lerakott pár dolgot azért mostanra már az asztalra, aztán ha véletlenül a szokásos okok miatt ezért díjazzák, mindenki utálni fogja, pedig ilyet kértek a filmhez.
Uh, véletlenül elindult megint. Guantanamón meg Eminemmel vallattak, hát feleannyit sem szedhettek ki belőlük, mint ha ezeket játszották volna le a foglyoknak. :)
[előzmény: (15523) Bíró Zsolt, 2010-02-14 18:03:52]
Közben ez megváltozott a MySpace-es oldaluk révén, de jobb lett volna a tudatlanság. Mintha elektromos gitároknak esne neki vki fúrógéppel, mindezt egy nagy és üres tartályban. Tűréspróba, még ha halkan is szól, jólesik a csönd utána. Egészen megkönnyebbültem, mikor végre kilőttem.
Olvastam az indexes cikket, láttam a fotókat, és elképesztő, hogy ekkora barmok legyenek a tervezők, hogy egy kanyarba oszlopokat raknak, hadd tesztelje vki azok stabilságát a gerincén, ha egy pillanatra kihagy.
Csak rajongóknak, és bár elkápráztatva ők sem lesznek ettől a fél órától, azt azért még hallani, hogy van tartalék az öregben, csak megfelelőbb film kéne, ami ezt jobban előhozza.
A stílus olykor Twin Peaks-es (jazzes vagy misztikus), de örvendetes, hogy a tipikus badalamentis önidézetet, amikor előre tudod a következő hangjegyet, nem sokszor hallani. Ezt a Theme for Colin tartalmazza, ezúttal a City of Lost Children (a legborzasztóbb AB-zene) Marianne Faithful-os dalából eredeztetve, és ennek örömére a következő track még ugyanebből idéz.
10/6
Hát meg ugyan nem szerettem, de a Land of the Lost végül lekerült a legrosszabbak listájáról. Attól még nem lett hallgatható score, csak objektíven megítélve egy leheletnyivel mégis közelebb áll a "nem az én világom" kategóriához, és messzebb esik a borzasztóan rossz zenék világától.
A HoC tegnapelőtt volt meg, még az éves listához hallgattam újra, marad az is 8. Ha ez lenne az első ilyen tőle (hehe, ez időben szinte az első volt), amit hallok tőle, akkor menne a 10.
A Field viszont CD-n van meg.
Könnyen el tudom képzelni, hogy tényleg improvizáció volt, mert a fél Field of Dreams is az volt, aztán lesett is a filmstúdió, hogy akkor hol van a kotta.
Én a House of Cards-ot vettem elő a héten a mindennapos Avatar mellé, és azt mondtam rá most is, hogy nem tudom letenni, mert amit az a zene mond, annyira szép, hogy az már fáj, és annyira fáj, hogy az már szép.
Végül megfogtam. :)
Mert igazából nem az a fajta zene, amiből bármit is vissza bírnék idézni, viszont amikor szól, akkor jó hallgatni. Pont azon gondolkoztam közben, hogy egyáltalán hogy kottázta le a szerző, mikor hegedű-improvizációnak tűnik néha - mármint olyan érzésem volt, hogy erre-arra kószál, felfedezésre indul az a dallam. De vagy öt éve hallottam utoljára, tehát szinte újnak hatott, másodjára már biztos jobban megmarad valami, és jobban átlátom az egész score-t.
Még a Sand & Fog meg az A Beautiful Mind kerül rövidesen újrahallgatásra.
Tessék szépen megnyugodni, az Irist hallgattam tegnap, ami egy megfoghatatlan szépség, 10/8. Valamelyik filmes újságban azt írták fikának róla, hogy James Horner zenéje azt sugallja, mintha a főszereplő betegsége valami mindennap megélhető apró csoda lenne. :)
A Star Trek zenéi pl olyanok, hogy a kettőből tudnék egy ütős albumot összeállítani. Ami az egyik filmben pozitívum, a folytatásnál már nem olyan erős és fordítva.
Viszont a héten hallgattam a Ransomot, ami egy nem túl kedvelt zenéje - azt is értem, hogy miért -, de pl az nekem tetszik.
Én teljesen egyetértek az Avatar kritikával.
A filmben én is csak a technikát éreztem kimagaslónak. Mint szerves egész, nekem kicsit unalmas és ötlettelen volt. Talán még dvd-n egyszer megnézem, aztán megy a feledés homályába.
A zenét számomra csak a War emeli ki az átlag Hornerek közül.
Az első néhány világzenei stílusú számot már hallottam az Apocalyptoban és a New Worldban, a danger motiftól már felfordul a gyomrom, de mégis van benne valami jófajta hangzás amiért 8 pontnál kevesebbet nem nagyon tudnék adni rá.
Továbbra is azt érzem, hogy hiányzik a régi Star Trekes, Krullos, Willowos Horner muzsika.
Ettől még szaktanári figyelmeztetést tetszik kapni, mert nekem meg nagyon tetszik, és ez kiemeltrajongói (JH három legnagyobb rajongójának egyike vagyok, ha még nem mondtam volna itt, és nem én mondtam magamról elsőnek) státuszomból fakadóan elég indok beírások osztogatásához. :-)
[előzmény: (15501) Kulics László, 2010-02-13 18:32:32]
Elküldve: 2010-02-14 19:15:15, 
