Hát nézd, pont Djawadi az, aki alig tett le eddig valamit az új RC-os tagok közül. Az Iron Man néhol egészen jó, de szeretni azt se tudom, illetve a Mr. Brooks az, ami még értékelhető tőle. Ebből ki gondolná, hogy egy látványos ókori fantasyhez ő a legmegfelelőbb ember?
Várjuk azért meg a zenét (mondjuk Armstrong már több hónapja ismert név a film kapcsán, agyalhatott témákon, ráadásul viszonylag közel van a bemutató is, szóval sokat ne várjunk persze), de érdekes, hogy csökken egy filmnek az értéke, ha a zeneszerzőcserekor minőségi visszalépés is történik. Lásd még: Elfman-Haslinger nemrég.
Én meg éppen tegnap gondolkoztam azon, mikor a Moulin Rouge Bolerish-ét hallgattam tőle, hogy talán erre a zenére lennék a legkíváncsibb idén. Fasza.
Pedig a Hulk sem volt rossz (csak lemezen hosszú), lett volna itt keresnivalója.
Na az év legjobban várt zenéinek listájáról lehúztam a Clash of the Titans-t, mert Craig Armstrongot kitették a filmből. És ki jött helyette? Hát egy klasszisokkal jobb szerző, bizony a nagy zenei mágus, Ramin Djawadi. Plusz Matt Bellamy a Muse frontembere is beszáll a zenébe. Csodás.
Gratula a HP5 kritikáért, nagyon jó lett. Szinte 100%-ig egyetértek vele (a filmet annyira jónak azért nem tartom). Akkor ezek szerint valamikor a közeljövőben várható lesz a hatodik részről is egy írás?
Számomra megvan az idei év első nagy meglepetése: Leap Year - Randy Edelman. Első hallásra 10/9, nagyon jó kis könnyed muzsika szép, lassú, romantikus részekkel tarkítva.
Ma néztem néhány Star Trek filmet: 2-5-ig. Szerintem ebben a franchise-ban Goldsmith magasan ver mindenkit. Bár Rosenman zenéje sem volt rossz és Hornertől is találtam minden részben remek zenét, de összességében véve Goldsmithnél érzem azt, hogyelejétől a végéig a filmmel van.
Az ABC-n február 2-án indúlt utoljára útnak a Lost 6 Final Season. Sikerűlt "elcsípnem" az első kettő részt. Egy két újítás már helyet is kapott, ami nagyon figyelemre méltó átdolgozás, bizonyos dallamok más formában kaptak helyet. pl: ami az előző évadban szintin volt hallható, az itt klasszikus gitáron kapott helyet kisebb tempó módosítással.
A megszokott színvonal M. Giacchinotól.
Hát most nagyon nem értünk egyet. szerintem ez a zene egy az egyben visszatérés a cronenbergi vonalhoz. Semmi jele az elmútl három évben született félresikerült zenék (Doubt, The Last Mimzy, The Betrayal) ürességének, jellegtelenségének. Ez visszatérés volt a gyökerekhez. A Fly, az eXistenZ, sőt néhol még a Silence of the Lambs is visszaköszön (nem másolatként, csak hangulatilag). De ezzel együtt nálam sem több hét pontnál, így elsőre.
Elküldve: 2010-02-08 14:00:21, 
