És ne vedd támadásnak, de ha azon a vonalon elindulva kezdenél megismerkedni más zeneszerzőkkel, ami Horner is képvisel, sok zenét megkedvelnél. Ezt totál jó szándékból írtam most. Tegyél próbát. Ehhez ugyan az a nyitottság kell, ami írsz. Egy Lady in the Water pl sztem téged is elvarázsolna, ha más nem, a főtémája biztosan.
Na jó, azért nem teljesen van igazad. Hallgasd meg Tyler Batestől a Halloween 2-t, vagy Mike Pattontól a Crank 2-t. Nics az a nyitott kapu, amin át ez a lelkemig jutna :))))))))))))
Ezt én már mondtam nektek... Hogy nem elképzelni és akarni és elvárni kell, hanem várakozni, sarkig nyitott kapukkal... Megkímélnétek magatokat egy vagon oltári csalódástól, ha a zenét, amit hallgattok, be is engeditek a lelketek közepébe...
Megint arról van szó, hogy ha valakinek tetszik vmi, akkor tetszik, ha nem akkor nem. Függetlenül attól, hogy mit vett át korábbi zenéiből. A trillázás Hotrnertől nem zavar, ha jó helyen van. A Troy score-t nem kedvelem annyira, az Avatart igen. A Titanic és a Zorro egy-egy fontosabb pontjánál megszólaló dallam benne volt már a Jumanjiban. De nekem a Jumanji nem jött be, a másik kettő viszont igen.
A magam részéről ezeket az érveket kicsit furának tartom - mindamellett, hogy beleesek én is az ilyen dolgokba. Zimmernek is vannak olyan dolgai, amiket gyakran előhúz, Tylernek is megvannak a fúvós "tam-tam-tam"-jai, Silvestrinek is megvan egy-egy akciózenéjében a Judge Dredd, vagy a Predator, Young horror-főtémáinak egy része is tök azonos felépítésű és a kórus is alig változik valamit stb. (szándékosan hozok most fel olyanokat, akiket kedvelek). Ettől még egy zenéje ha megfog, akkor megfog. Bezzeg ha én azt mondom, hogy Williams is lop önmagától, és az új SW-zenékben benne van a Jurassic Park, akkor alkalmasint én vagyok a béna meg a süket. Szóval valahogy így van ez az én meglátásom szerint.
Az, hogy temetjük a filmzeneipart: a copy+paste technika tényleg egyre zavarób, és tény az is, hogy én a 2009-es felhozatalból nem találtam olyan zenét, amire 9 vagy 10 pontot adnék - na jó, most megismertem a Creation-t, ami kilences, de az csak idén jelenik meg. Ennek talán a nagy várakozás az oka. Nem tudom, hogy egykoron mit szóltam volna egy Jaws-hoz, ha előtte hónapokkal már vártam volna, vagy egy Sziklához, vagy egy Back to the Future-höz. Ezeket mind később ismertem meg úgy, hogy vagy a film alatt, vagy mutatták, vagy kíváncsi voltam a szerző egy-egy darabjára.
A lényeg, hogy bár én is kesergek, hogy hol vannak az ütős zenék, ugyanakkor lehet, hogy én táplálok egyre inkább nagy elvárásokat egy-egy szerző iránt.
Habár már lassan két éve vagyok regisztrálva az oldalon, eddig - különböző okok miatt - nem nagyon szóltam hozzá a témákhoz, de mostantól ez másként lesz. Kifejezetten meglepő számomra Hooper lecserélése a HP szériánál, ugyanis mindkét résznél remek munkát végzett (különösen az utóbbinál). Ennek ellenére örülök Desplat-nak, mert a The Golden Compass (8/10) és New Moon (6/10) zenéinél pont azon gondolkoztam, hogy milyen zenét írhatna egy HP szériához, és most választ kaphatok a kérdésemre. Elfman visszatérésének is örülök a The Wolfman-hez, az eddigi képeket elnézve ugyanis lerí az alkotásról, hogy ez a film Elfmanért kiállt. Már csak abban bízom, hogy egyik kedvenc szerzőm a Tim Burton filmekhez méltó aláfestést készít. A mai filmzenei helyzethez hozzászólva pedig: én is úgy vagyok a legtöbb zenével, hogy nagyon tetszenek, de pár nap után már várom a szerzőtől a következőt. Évente csak egy vagy két olyan zenealbum születik, amiket hetekig is tudok hallgatni egyfolytában, anélkül hogy unnám. Tény és való, hogy a mai klasszikus zeneszerzés egyre inkább kihalóban van az olyan nagyok távozásával/ visszavonulásával, mint Williams, Goldsmith, Jarre. Én mégis úgy veszem észre, hogy a sok RC-s zene mellett az olyanok, mint Giacchino, Mansell vagy Desplat próbálnak megőrizni valamit a régiek stílusából és ez értékelendő. A GG-hoz pedig annyit, hogy örülök Giacchino díjazásához, habár szerintem is az ezt megelőző Pixar filmekhez írt zenéi miatt kapta, de még mindig megérdemeltebben (szerintem), mint a megújulni képtelen Horner, aki csak a film miatt lett díjazva.
Sok mindenre akarnék reagálni az itt elhangzottakkal kapcsolatban, de idő hiányában csak vázlatosan teszem ezt meg.
- Ezzel a nagy filmzenetemetéssel nem értek egyet. Egyrészt minden évben születnek jó művek, másrészt meg úgy érzem kissé irreálisak lettek mára az elvárások.
- A filmzene egy változó műfaj, ma ne keressük benne azt, ami 30 éve benne volt. Elég szomorú lenne, ha most is az akkor íródott zenékhez hasonlók születnének.
- Ugyanakkor a gyors munkatempó, a rövid határidők egyértelműen elriasztanak zeneszerzőket ez tény, de van olyan film – és nem is kevés – ami esetében több hónap is a zeneszerző rendelkezésére állhat. Nyilván azt meg kell fizetni, hogy ne négy hét alatt írja meg a zenét, hanem 3 hónap alatt.
- Mindig is volt a filmzenében olyan, hogy témákat dobattak ki a rendezők, megvágták a filmjeiket és emiatt új zenét kértek. A Hitchcock-Herrmann duó vitái legendásak ezen a téren. Ráadásul a filmzene a filmért van, tehát elsősorban azért dolgozik egy komponista, hogy a mozi jó legyen.
- Olvastam egy olyan könyvet, ami a hatvanas években íródott és az akkori kor filmzenéiről szólt. Az írók gyakorlatilag pont azon keseregtek, hogy mennyire eliparosodott a filmzene, és kihalt belőle mindaz, ami az előző évtizedekre jellemző volt. Mindezt pedig azzal indokolták, hogy a hangszerelők, karmesterek és zenekarok többsége ugyanaz a filmzenéknél, bár a komponisták mások és mások. Szóval nem egy új keletű dolog ez, már negyven éve is tapasztalható jelenség volt. Ebből azért sok mindent le lehet vonni.
- Régen sem csak egy kéz, egy toll, egy partitúra volt. Az Elfújta a szélhez például Max Steiner mellet, két jól ismert kortársa (Adolph Deutsch és Hugo Friedhofer) is dolgozott a zenén, és a score Steiner neve alatt futott. Nyilván más eset, ha egy epikus romantikus filmet, vagy egy tingli-tangli vígjátékot nem tud valaki egyedül megírni.
- A GG-ra jelölt két ismeretlen, gondolom Marvin Hamlisch és Abel Korzeniowski lenne. Az utóbbi tényleg ismeretlen, ami ugye azt nem zárja ki, hogy rossz zenét ír. Az előbbi meg az egyik legnagyobb, legelismertebb filmzeneszerző, aki Williams, Barry, Jarre, Goldsmith, Schifrin kortársa. Raklapnyi díja van, csak valószínűleg elege lett abból a mókuskerékből, amiről beszélünk, és 14 éve inkább a visszavonulás mellett döntött. Majd mikor visszatér és megírja az év egyik legjobbját, akkor meg azt kapja, hogy mit keres a GG jelöltjei között. Hát...
- A filmzeneszerzésnek Hans Zimmer birodalma, legyen bármekkora zenei és pénzügyi zseni ez az ember, nem tett jót. Rájött, hogy a művészeten túl ez egy hatalmas biznisz. Rájött, hogy van kereslet a gyorsan összedobott, előre gyártott elemekből felépülő zenékre. Rájött, hogy az általa és társai révén kidolgozott RC/MV stílust bizony nagyon kedvelik az emberek, ezáltal pedig a rendezők/producerek is ezt akarták mindenhol hallani. Szóval bármennyire is sok jó zenét és zeneszerzőt köszönhetünk neki, azért elég sokat ártott ennek a műfajnak.
a torkánál ragadta meg a kérdést Pelikán elvtárs...és a megoldásbemutatások zseniálisak voltak a végén a hektikus utómunka az oka, hogy a klasszikus nagyok nem tudnak és nem is akarnak lépést tartani. elfman is ahogy járt...az avataron sem csodálkozom. a troyt néztem orrba-szájba karácsony óta és imádom a zenéjét (jó tudom, néha nem az övé szól), így mikor meghallottam a félelem-témát (vagy mit...tarararaaaa....tudjátok), hát mondom ilyen nincs a troyban 99-edszerre még tök jól állt a film történelmiségéhez, de hogy itt az avatarban is elsüti ezt a panelt, ahhoz már bőr kell az arcra. és itt nem érdekel, hogy az egész életműve egybefügg meg mitomén, mert KIZÖKKENT a filmből, hogy ezt a motívumot használja sokadszorra. ez pedig hiba. neki alárendelt szerepe van, a filmet hivatott szolgálni. persze az is igaz, hogy a pár száz filmzenerajongón kívül talán a kutyának sem tűnik fel ez.
egyetértek, james találjon magára kisebb, nyugisabb produkciókban.
1. Ami Jamest illeti, csak Jonathan Broxton Nagy Szimfónia Teóriáját kell magunkévá tenni, és máris emészthetővé válik a danger motif száznegyvenkettedszerre is (megjegyzem, az ipse szintén nem volt hanyattesve az Avatartól).
2. A szülői felügyelettel nem sokra mennék, úgyhogy átlépek inkább a Getty-re képeket nézegetni, mert egy méretes rakás van. Ha gondoljátok, nézzétek meg ti is, biztos lesz hozzáfűznivalótok a királykék bársony csokornyakkendőjéhez.
3. Shrine-on éppen most húztam ki a gyufát azzal a nézetemmel, hogy az ő zenéje számomra (hangsúlyozom, számomra) tökéletesen meg tud állni önmagában is, a hozzá tartozó film nélkül, sőt, néha egyenesen a zene tönkretételének érzem a film megnézését. Hangsúlyozom, én.
4. "Lazy"-nek meg nem nevezném azt, aki hajnal négytől este tízig dolgozik, de ez megint a magán-elképzelésem. [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2010-01-20 10:26:18]
Én most készülök éppen meghallgatni a másik két jelölt zenéit is amiket eddig nem volt alkalmam. Az ok amiért nem hallottál róla az szerintem abban keresendő mert nem figyelsz oda olyan szerzők műveire akiknek nincs nagy nevük. Ezzel egyébként nem vagy egyedül én is csak pár éve kezdtem el odafigyelni kevésbé ismert komponistákra és találni igazi gyöngyszemeket. Nekem ez oda vezetett hogy amiket itt a fórumon olyan sokan várnak engem hidegen hagy és utólag igazolódik be az igazam (persze ez csak magamra vonatkozik). Ezért jó érzés találni olyan zenéket amik nem a hollywoodi mókuskerékben készültek és sokkal többet adnak mint sok 3 hónap alatt összedobott vackok.
Én személy szerint nem temetem a filmzenéket csak nem a nagy nevektől várom el a jó munkákat hanem azoktól akik kevésbé ismertek. A parkolópályán lévő komponisták ezért tudnak kiemelkedő darabokkal néha előrukkolni. Ezért szeretem az év végi összefoglalókat és amiket benne találok mert egyre kevesebb benne az ismert név és több a meglepetés munka. Senki ne sértődjön meg de sokan le merem fogadni az elmúlt évek összefoglalói után sem keresetek rá az oldal írói által ajánlott kis költségvetéssel és kis reklámmal készült zenékre (én pl. így hallgattam meg a Loft-ot is). Innen is látszik hogy sokan még mindig hollywood bűvkörében érünk és ebből nincs kilépés hacsak neki nem áll az ember jobban körülnézni.
Még annyit tennék hozzá mondandómhoz hogy van aki még próbálkozik klasszikus filmzene szerzéssel aki nem más mint Eshkeri. Eddig 3 munkáját hallottam és ugyan vannak benne hasonlóságok és némi önismétlés de a fentebb említett dolgot amit olyan sokan hiányolnak nem lehet elvenni tőle. Igaz ennek az a hátulütője hogy minden műfajban nem állja meg a helyét. Ezért pl. a Ninja Assassin már elég érdekes egy akciófilm alá elképzelve, nem is nyűgözött le. Meglátjuk hogyan halad tovább az ipse!
Az Avatarral kapcsolatban meg annyit hogy továbbra is várom Horner műveit és remélem visszatalál a helyes útra mert a Viharzóna óta kb 2 zenét alkotott ami 8-asnál többet ér:S
Én pont ezt blockbusteres nagyzenekari grandiozitást hiányolom, de ezt persze leszarja Hollywood, ettől függetlenül úgy érzem, ami elhal, lecsökken vagy elfelejtődik, az Hollywoodban el is felejtődik. Az a baj, hogy szerintem az a generáció veszett ki, akinek a zenekari grandiozitás, az érzelmek ugyan szentimentális de monumentális megjelenítése még jelentett valamit, a panelekből és sablonokból dolgozó, gyorstalpalós, maszek réteg előtt. A művészet lényege, hogy az érzésből alkotást kreáljon ,persze pénz ellenében, de azért, hogy ez bennünk azt az érzést fogja meg, ami előhívta az alkotást.
Erre egyszerű a szemléltető példa, pl Beethovent és Wagnert nem választja el sok idő, de Beethoven még részese volt annak szakrális grandiozitásnak, amit Wagner már csak reprodukált, Wagner és kortársai nem értették, de érezték és másolták azt, amit Beethoven értett és alkotott. Ezt érzem ma is, mentesen minden giccses drámaiságtól, hogy Desplattól Giacchinoig alkotnak, de nem rosszakat csak azt már nem tudom megtalálni a műveikben, amikbe régen beleszerettem és ez nem a xy akárhány szerzőnek az érdeme, hanem annak amit az ő koruk által leképeztek a zenébe. A mai generáció sablonosabb, egyszerűbb és egyszerűbben nevezi meg a művészet létfontosságú érzelem paneleit. Ne érezze senki, hogy a WC-n akarom lehúzni a legújabb generáció alkotásait, de részben egyetértek Attila soraival, részben nem. Nem, mert hiányolom azt amit szerintem Horner az Avatarral megkísérelt pótolni, egyetértek viszont abban, hogy azok akik ma annyi idősek mint én akkor, már egy más világ zene szeretői, és nekik már nem mond sokat az, amit Williamsnek kalandnak, Hornernek szenvedély, Elfmannek örület, Silvestrinek az út, Goldsmithnek a gonosz, Menkennek a mese, Zimmernek az akció (mert ez is változott azóta) stb stb gondolt. De ők is már egy éles váltás jelentettek az őket megelőzőknek. Most vannak mások, de ezek ugyanazt teljesen máshogy közlik, nem rosszul, gyengén, hanem máshogy, ebben az új leosztásban nekem pl nehezebb kiigazodni, de észre veszem előnyeiket. Évről évre hiányolom, aztán persze beletörődök, hogy sehol nem köszönnek vissza azok a zenék amik miatt beleszerettem ebbe a műfajba, egy kisköltségvetésű Harc az Endor bolygónba, vagy egy Predatorba akkor több szuflát nyomattak mint ma bármibe. Horner nekem lehet unásig önismétlő, zenéi nekem mégis olyan egésszé állnak össze amire a 35 számos Powellek, Giacchinok, Desplatok eddig nem voltak képesek, ismétlem magam, nem rosszak, hanem mások, nekem legalább is. Biztos vagyok benne, hogy egy mai 15 éves pl 100%-ra máshogy könyveli el a hősi, akció témákat mint egy 25 vagy 35 éves, hogy távolabb ne menjek, ezek a váltások mindig megvoltak, a régieknek nem jött be az új stb, ezzel nincs is gond. Horner a fa ledöntésnél, a háborúnál olyan érzéseket generált, amiket tényleg nem kaptam vissza egy új hullámos komponistánál se, ez olyan mint egy régi nyelv, mi még értjük, a gyerekeink már nem fogják. Elnézést utólag az UP-al kapcsolatos véleményemért, a pillanatnyi felháborodás mindig elfeledteti velem, hogy mi és a komponisták mégis csak egy hajóban evezünk, igaz ez vagy az másként tartja jónak az irányt, de ez egy közeg, ilyen a filmszakma is, azért nem nehéz ennek fényében megérteni, a vesztesek az oscaron miért tapsolnak a másiknak, hát ezért. Az is tény, hogy szarnak ma zeneszerzőkre, sok régi motorosnak ez az új tempó nem fekszik, de a mennyiség (szűk időbeosztás) a minőség rovására megy. Nem akarom magam ismételni, valami megmásíthatatlanul hiányzik a zenékből, ez nem azt jelenti, hogy nem hallgatok meg ezt azt, nincsenek kivételek, de egyre több a gyatra zene. Horner az Avatarral kicsit ezt megszakította, a főtémát rengeteg helyzetbe variálta, pl amikor Neytiri küszködött Jake felébresztésével, az emberiség kétségbeesett ébresztésének küzdelme, a fák lerombolása közben, a stresszes, baljós drámai variálástól a csókolózásnál az érzelmi változatig, de persze ennek megítélése egyén függő, nem mondom azt, hogy akinek nem tetszett az avatar az egy süket, de én messze jobbnak találtam a mai zenék nagy részénél és becsületesen meghallgattam az UP-ot, nekem az volt unalmas és sablonos, ez volt a véleményem a GG előtt is. Ezt már hallottam G-től a Lecsóban is, ezek a szerzők sosem lesznek képesek egy igazi nagy időtálló zenére, mint az Omenre, a Schindlerre, a Braveheartra, Elfújta a Szélre, stb stb, nekem ezekből kva hiányzik az, ami egy zenét naggyá tesz, a nagy ezesetben emlékezetes, vagy maradandót jelent. Szép jó de ahogy jött úgy megy,ezért szerintem pl Williams, Doyle messze jobban tudja közölni a HP-t mind mondjuk Desplat, akinél elkezd forrni a víz pl Queen főtéma és leveszi a lábost a tűzről. Williams kinyúzza a témáit, nem fél használni őket. Nekem mondjuk mára elég jó hír, hogy Elfman zenéje nem fog elveszni, Desplat HP-jével még nem barátkoztam meg, nekem ő minden eddigi zenéjével olyan volt mint egy nő aki a szex felénél azt mondja: sorry más dolgom van, hello. Leállítja az akciót, az érzelmet, így nehéz lesz neki, de várjuk ki, az Avatarnál is hamar ítélkeztem.
A GG és feltételezhetően az oscarnál is engem azért zavar, hogy pl olyan zenék mint az Angels and demons még csak meg sincs említve, a versenyben lévő két szerzőről és bevallom aktuális zenéiről még csak nem is hallottam. Mondtam is magamban: ki f.ok voltak ezek? Mos tényleg, ki ismerte őket? Ha én nem, akkor bocsi.
filmtracksen szokásos horner-önismétlés vs zimmer-önismétlés vitában megtaláltam szinte szóról szóra a saját véleményemet a témakörben, bekopipésztelem ide:
"Both composers are lazy, but James Horner has the higher ground because of his classical education, and while classical education doesn't mean it's superior to the uneducated, it gives a better image of the composer. Still, the presence of the danger theme in Avatar almost ruins the entire score.
Personally, the score has a paralel with the film. It's been overhyped, but when you see it (or hear it) yourself, you feel it's already been done before."
ma egyébként végigértem az 'avatar'-on, 10/7, és nem valószínű, hogy előveszem újra. [innentől érzékenyebb lelkek csak szülői felügyelettel olvassák!] pont ugyanazokat a score-okat tudom felhozni ellenében, mint már a legelejétől fogva: 'dinosaur', 'atlantis: the lost empire', 'vertical limit', 'hidalgo'. vagy belefáradtam az epikusnak szánt művekbe, vagy célirányosan csak bizonyos zeneszerzőktől bírok befogadni darabokat ebben a műfajban. úgy tűnik, JNH és giacchino maradtak azok, akiknek nagyszabású műveire a jövőben is kíváncsi leszek. ebben az 'avatar'-ban alig éreztem több eredetiséget, több mélységet, mint a 'troy'-ban, vagy a lényegesen jobban sikerült 'the new world'-ben. az "evil motif"-tól hányok, a két nagy főtéma pedig szerintem egyáltalán nem acélos, ráadásul annyiszor van visszaismételve (gyakorlatilag változatlan formában), hogy pont meg is bírom unni a végére. harci jelenetek dobokkal: 'the interpreter', 'king kong'. mondhatnék más zeneszerzőket is példaként, de az az érzésem, hogy az 'avatar'-t egy B-kategóriás JNH-darab is megüti, csak utóbbira többször is kíváncsi vagyok, mert annak a fickónak jobban szeretem a harmóniáit, hangszerhasználatát, ritmusképeit.
hornert vissza a kamaradarabokhoz, zongora mellé, függetlenfilmekhez, kisköltségvetéshez. sokkal erősebbnek érzem azon a területen, ott lehet még kapirgálni. a blockbusterek ideje zenei szempontból egyelőre lejárt, van a zimmeri lego, ez kell mindenkinek, kész. klasszikus zeneszerzésre ilyen szinten már nem kíváncsi senki, ha mégis valaki arra téved, annak általában beletörik a bicskája (ez a válaszom trevor jones eltűnésére is, alan silvestri másodvonalbeli vállalásaira, john debney hétköznapiságára). a jó öreg szakik már egyáltalán nem akarnak utolsó utáni pillanatokban egész tételeket újrakomponálni, jól sikerült témákat csak a film agyonvagdosása miatt kukázni, mert minek? borzasztó gyorsan kell dolgozni, ehhez pedig kevés egy kéz, egy toll és egy partitúra.
probléma: "itt ne klarinét szóljon, hanem inkább angolkürt, a kórus pedig inkább félig suttogva énekeljen, elnyomja a színészek szavát."
megoldás 1: rendben, átírni a szólamokat, kottákat kinyomtatni, zenekar össze, felvétel indul.
megoldás 2: browse new sample - OK - loading; volume set -5dB; export to audio mixdown.
ez a jelen. ebből pedig az olyannak, aki harminc éve szerez zenét, s nem egy, nem két igazán bivalyerős score-t komponált már meg, nyilván tökéletesen elege lehet.
Szerintem Jones nem fog már a közeljövőben lehetőséget kapni. :( Évek óta nincs benne a hollywoodi köztudatban, és az elmúlt 10 évből is max 5 olyan zenéjét lehet felsorolni, ami ismertebb filmhez szerzett. Valahogy nem hiszem, hogy ő nem akar komponálni.
Na igen Doyle lett volna a legjobb választás. Érdekes, hogy nem számoltak vele, vagy legalábbis nem tudjuk, hogy megkeresték-e. Gyanítom nem. Pedig, így, hogy a rendezővel eddig dolgozó Hooper nem kívánta folytatni, és Williams se valószínű, hogy visszatér már a sorozathoz, egyértelmű lett volna, hogy a negyedik rész komponistájához forduljanak. Pláne úgy, hogy ő írta a sorozat legjobb zenéjét.
[előzmény: (15126) Kulics László, 2010-01-19 17:50:42]
hát hoopernél klasszisokkal erősebb választás, más kérdés, hogy előtte rá kéne kicsit pihennie, különben nem fogom tudni megkülönböztetni a többi zenéitől. marianelli kétségtelenül hasonlóan jó választás lett volna, őt viszont valami más franchise mellé tudnám elképzelni, olyasmivel kapcsolatban, amelyhez ő találja ki az első témákat, és nem már meglévő öt anyagból kell gazdálkodnia.
de legbelül mégiscsak egy tuti kvartett közreműködésének tudtam volna örülni, egy igazi bombabiztos megoldás: jablonsky, djawadi, zanelli és ötvarsson. úristen, micsoda zene lett volna az egy HP-fináléhoz.
Elküldve: 2010-01-20 19:07:36, 
