lehet szavazni 2009 legjobb score-jára. ha másért nem, de legalább megtudtam, hogy milyen zenéket kell még meghallgatnom (iTunesos marianelli pl teljesen kimaradt).
ó, milánó, gyenge pontom... feltétlenül meg kell látogatni nicut milánó legjobb éttermében. olyan pastát még nem ettem, mint ott. a fiorentina steaket meg nem is említem inkább...
március 26-27? hmm. márc 24én van egy inter-livorno, 28án pedig egy milan-lazio, belefér valamelyik a csomagba? :D
Jaaa. :)
Nem tudom egyébként, hogy mostanában mennyi egy CD mondjuk a Media Marktban.
Az én lemezeim is már egy ideje az Amazontól vagy az Ebayen át jönnek. Épp két hete sikerült nagy örömömre szerencsésen rátenyerelni Zimmertől a Regarding Henryre, úgy négyezerért. Erre írtam pár hónapja azt, hogy újonnan már nincs, használtan viszont olyan magas árakon vesztegetik, hogy inkább maradok a másolt verziónál, mint hogy 8-10 000-eket kiadjak használt (vagy akár új) lemezekre. Jelenleg épp 40*-on indul egy, de buyitnow-ban van 60-90* között is...
Azt én is bírom. Oldfieldet és Jarre-t is megemlíteném, még onnan, mikor nem terültek ki a csőharangok és az oxigénpalackok súlya alatt, és nem hatalmasodott el ennyire rajtuk a könnyűpénz-keresési mánia. Örültem egy olyan albumnak is, aminél a trackek száma (1 ) nem haladta meg a játékidőt, mint idén sztem extra sok esetben történt. :)
Nem siklottam ám át rajta! :)))
Akartam csinálni esőzést a posztere elé, és akkor Zivatar lenne a címe, de ez már olyan alja, hogy inkább bele se kezdtem.
Születik még mondat is, vagy egy olyan fórum, ahol a poszterfiú feminim vonásait emeli ki egyvalaki, már kompletten csak durcáskodó linkbeköpködéseket érdemel?
Te is, fiam? :D
Én például rapalbumokat meg sem hallgatok, nem tudnám objektíven megítélni őket, aztán a műfajban valami istenkirálycsászár lehet 1-2 szám, de inkább köszönettel kihagyom a teljes stílust. Így hirtelen a Strange Days és az Assault on Precint 13 egy-egy dühös puffogása tetszik soundtrackekről, főleg a zenei alap miatt. Érdekes, hogy mindkét film zenéjét Graeme Revell követte el.
Az A Christmas Carol egy tisztességesen megkomponált filmzene a maga műfajában, annyi a "gond" vele, hogy a kiemelkedőbb részek nem Silvestri munkája, hanem a régi, klasszikus karácsonyi dalok beolvasztásai. De azért hetes, mondjuk ezzel nálam a mű nyugdíjba is vonult.