a legfrissebb varéseclubos megjelenések ismét egy előttünk lévő generációt (vagy generációkat) talált meg inkább. a magam részéről most találkoztam először daniele amfitheatrof nevével, és hugo friedhofertől sem hallottam egyetlen művet sem eddig, úgyhogy a háromból egy kilőve (daniel amfitheatrof/hugo friedhofer - birds of paradise/lydia bailey).
john corigliano neve egyedül az oscar-díjas darabja miatt maradt meg bennem, s mivel a zenére már egyáltalán nem emlékszem, az sem érdekelt, hogy egyébként mivel foglalkozott. nos, összesen három filmhez szerzett zenét, és ebből kettő már megjelent, úgyhogy ilyen szempontból mindenképp hiánypótló ez a clubos kiadás (john corigliano - revolution), de nem én vagyok a célcsoport.
jerry goldsmith 'freud' című, 1962-es darabja némileg az idegörlőbb kategóriába tartozik, a leírás szerint alapját képezi az 'alien'-nek. őszintén szólva a hangminták nem győztek meg annyira (pillanatnyilag), hogy megérne 25 dollárt (postát is beleszámolva), messziről elismerem, hogy goldsmith pályájának egyik jelentős állomása ez, de ez még nem jelent egyet azzal, hogy automatikusan a polcra is kerüljön.
(halkan mondom, de nekem inkább charles bernsteintől a 'the entity' lesz meg inkább - pont húsz évvel későbbi darab. asszem ennyit a generációs szakadékokról.)
Egyébként valamelyik nap tartottam egy kis nem amcsi film nézést, egy kis összegzés következik:)
Behind The Glass - Egy nagyon egyszerű de jó kis film horvát-bosnyák közreműködésben. Igazából semmi extra nincs benne olyan mintha az életképeket néznénk az m1-en de mégis élvezhető. Nem hiába azért minden országban vannak remek színészek és még csak ismertnek sem kell lenniük ahhoz hogy szórakoztassanak. A film egyetlen hibája hogy se eleje se vége viszont nem hosszú és kevés az üresjárat benne. Az imdb-s értékelés kicsit megtévesztő mert nálam simán 10/7!
5 Minutes of heaven - Liam Neeson és James Nesbitt abszolút viszik a pálmát ebben a filmben. Utóbbit én még Oscarra is jelölném érte annyira hiteles az ideges, szorongó múltjával birkózó családapa szerepében. A film egyébként egy 75-ben elkövetett gyilkosságot mutat be az Ulster Volunteer Force által (nagyjából mint az IRA) és a pikantériáját az adja hogy az áldozat öccse és a gyilkos a média kérésére találkoznak kb 30 évvel később. Érdemes megnézni aki szereti az egyszerű drámákat, angol filmkedvelőknek pedig kötelező.10/9
Un prophete vagyis a Próféta - Remek francia film az ottani börtönvilágról illetve a faji ellentétekről és a mindent behálózó korrupcióról a falak között. A színészekről csak jót érdemes mondani de a rendező is értette a dolgát annyi szent. Maffia, gengszter illetve börtönfilm egyben a műfaj szerelmeseinek kötelező darab. Akinek pl. a Felon tetszett ezt ne hagyja ki 10/8!
Hát igen a filmtörténelemben voltak színészek akik már kiakadtak mert nem találkoztak igazi díszlettel csak zöld vagy kék háttérrel meg egy pár teniszlabdával hogy tudjak hova nézzenek és beszéljenek:)
majd' elfelejtettem. a viasaton ment egy film aminek kb az utsó 10 mp-ére "érkeztem meg" és az end credits alatt vmi iszonyat gyönyörű zene ment. a film címe in love and war, az elkövető pedig george fenton. muszáj lesz meghallgassam az albumot.
Na nálam ez már iszonyatosan kicsapta a biztosítékot, ez a video simán hányingert keltő mindenféle értelemben, mi ebben a " ", az hogy Hornerhez érintőlegesen köze van?
A kép mint egy kísérleti horrorfilmé, konkrétan undorító, a zene minősége meg még talán kedvenc "128kbs-Man"-ünknek is mélyen az alja lenne.
(Ennek a negatívtrükknek sem látom sok értelmét, CTRL+I a Photoshopban, és voilá, Zorro elhagyta álarcát.)
Elküldve: 2009-12-07 12:39:14, 
Ezt a jelet én sem értem a videóval kapcsolatban! 128kb-es Man? Vajon kire gondolsz 
