zsolti elmondott mindent előttem. egyik kedvenc horner-albumom, ami szerintem egy kicsit ki is lóg a diszkográfiájából, ritka a végig ennyire csendes, megnyugtató album tőle. talán az épp most megjelent 'house of cards', a 'searching for bobby fischer' vagy a grillel azonos évben megjelent 'to gillian on her...' még ilyen visszafogott, csodaszép zenéi a kilencvenes évekből.
Olyan, mintha egy mesebeli erdőben járnál. Nem az Elfman-félében, ez nem beteg, hanem egy békés erdő. :)
Kicsit countrys is helyenként. 8-as nálam, aranyos darab.
Meg kell hagyni ebben a GI Joe filmben annyi marhaság van hogy arra már szavaim sincsenek. Lyukaktól, logikai bakiktól hemzseg ez a film (kb hasonló baromság lesz a 2012) és még ráadásul van benne jó pár szánalmasan koppintott jelenet. Példának okáért a Star Wars-ból a Millenium Falcon menekülését említeném a felrobbanó Halál csillagról, gyakorlatilag ugyanúgy menekül a főszereplőnk meg a repülő (vagy úszó?) járgánnyal a filmben! Sajnálom hogy Silvestri muzsikája sem tudott pluszt hozzátenni:( Már önmagában sem tetszett de bíztam benne hogy a képsorokat látva talán jobb lesz sajna nem így történt. Kár érte, leginkább a zenére értem
Gőzöm sincs, hogy hogy jutott eszembe épp a Tűzszekerek beillesztése, mikor egy percet se láttam belőle, csak annyit tudtam, hogy végig futnak benne, de már egy ideje a végeredményen vigyorgok:
http://james.nerdiphythesoul.com/bennyhillifier/?id=L-7Vu7cqB20 Van jobb ötlet?
Igaz, hogy nem vagyok Desplat nagy rajongója, de amikor visz némi fantáziát a zenéibe (pl. Benjamin Button, Chanel) és nem csak a vérkomoly drámára törekszik, az már bejön.
A 72 perces score album se elhanyagolható.
Jessica Lange férje, a - ha másképpen nem, hát arcról - elég ismert karakterszínész, Sam Shephard író is egyben. A Simpatico című darabját meg is filmesítették Jeff Bridgesszel és Sharon Stone-nal 10 éve. Annak zeneszerzője Stewart Copeland volt, ez pedig itt a darab soundtrackje, Patrick O'Hearnnel. Őt bírjuk innen néhányan, de ilyet még senki nem hallott tőle. A műfaj atmoszférikus jazz, és az album mindvégig olyan, mintha Mark Isham valamilyen ismeretlen zenéje került volna elő, amelyen a szólólemezei jazzvonalán halad, a Crash-féle ambienttel kombinálva.
10/8
Vevő lennék rá, csak hát CD-n nem jelent meg.
A varése újabb 1000 darabos kiadásainak egyik újabb versenyzője Brian Tylertől a 'Killing Room', ami a hangminták alapján egy kellemesen borzongató, és visszafogott, főleg vonósokra épülő zene.
Kíváncsian várom, akit érdekel az ne habozzon a megrendeléssel, mert az az ezer darab könnyen lehet, hogy hamar el fog fogyni.
A zenét valóban nem Hans írta, viszont az összes témát igen, mint a POTC esetében. És mivel a zene kb. 90%-át a témák különféle variációi adják, így nagyrészét ő szerezte a kész zenének is.
Többen is írták ennek a másfél perces Avatar zenerészletnek a kapcsán azt, ami nekem is feltűnt. Névszerint, hogy ez a részlet egy Mighty Joe Young 2.0 verzió.
Remélem ennél azért többet mutat Horner, mivel nekem se volt szívügyem tőle a fenti zene. Valahogy túl lagymatag a sok ütős ellenére is.
Most figyeltem csak fel rá hogy ez a Modern Warfare mennyire is Zimmer zenéje. A stáblistán a következő olvasható
Produced by Hans Zimmer (ez ugye nem meglepő)
Music composed by Lorne Balfe (nem ismerős a név)
Additional music by Mark Mancina, Atli Örvarsson, Nick Phoenix, Thomas Bergersen, Dave Metzger, Jacob Shea, Noah Sorota (ebből is csak 2-t ismerek)
Tehát gyakorlatilag ahhoz hogy ezt a remeknek közel sem tekinthető művet létrehozzák kellett összesen 8 ember! Gratula a Remote Controlnak érte
Érdekes már két külön ember is mondta, hogy az általad említett harry ginny csókolózos részt újra játszotta, valóban szép zene, de én elsőre a Slughorn's Confession-t hallgattam újra. Van benne valami nem evilági nyugalom, valami ami egyszerre bánatos és reményt keltő.
Hooper ezuttal valóban egy 10/7-es környékit alkotott. Kíváncsian várom, hogy ő folytatja e vagy Williamszi úr visszatér e.
deborah lurie & danny elfman - 9 : kliséhalmaz, valószínűleg a filmnek ilyen aláfestésre volt szüksége. ezerszer hallottam már ilyesmit, most sem zavart, de nem is érdekelt. 10/5.
nathan barr - true blood : ahogy gonit még hetekkel ezelőtt jelezte, az hbo-s sorozatok zenéihez tökéletesen illeszkedik, ám megkockáztatom, hogy talán a leggyengébb azokból, amit hallottam (jeff beal mondjuk igencsak magasra tette a mércét). sajnálom, hogy barr egy másik zeneszerző zenei eszköztárával dolgozik, ahelyett, hogy maradna a (számomra) igényes horrorzenéknél. 10/6.
alexandre desplat - un prophete : érdekes ez az album. a film ismeretének hiányában érthetetlenül összeválogatott dalok, illetve a tételek végére, valamint közé beékelt francia dialógusok/effektek olyan formában zökkentik ki a csendes monotonitásából a kompozíciót, hogy teljesen élvezhetetlenné válik. holott pont ezekkel a hosszú, kitartott hangokkal, s arra egy-egy hangszerrel rálépő dallamsorokkal engem bármikor le lehet venni a lábamról, és ez most sem lenne másként. mondjuk semmi köze a francia zeneszerző általában megismert világához, sokkal inkább egy kilencvenes évek végi, másodvonalbeli dráma/thriller score-ját idézi, nekem az ilyesmi bejön. de az album piszok szerencsétlenül lett összerakva. elérné a nyolcast, de így nagyon esetlen 10/6, mert ehhez már komoly utómunka kéne, hogy magam szája íze szerint formázzam meg az egyes tételeket. annyira meg azért mégsem jó.
mychael danna - the time traveler's wife : az egykoron nehezen emészthető dallamvezetéséről híres danna meglehetősen ellágyult az utóbbi időben, ez az album például simán beférne rachel portman diszkográfiájába is. a muzsika gyengéd bája egyben hátránya is, mert elveszett tőle a komponistára jellemző szolid megfejthetetlenség. emiatt kissé be is szürkült a végére. háttérnek tökéletes, 10/7.
nicholas hooper - harry potter and the half-blood prince : korántsem zavart annyira, mint vártam. mint olyan zenehallgató, aki messziről elkerülte ezt a franchise-t, s aki egyetlen pillanatot nem tud visszaidézni a brit zeneszerző előző hp-muzsikájából, meglepve tapasztaltam, hogy miután túlhaladtam az album viszonylag feledhető első felén, a figyelmem egyre inkább a zenére összpontosult. a csúcspont a 'when ginny kissed harry' volt, amit - tőlem szokatlan módon - kétszer is újrajátszottam. teljesen pozitív csalódás, nálam megmaradt eztán is film nélküli élményként, de annak egy igen erős 10/7, és megkockáztatom, hogy egy gyenge pillanatomban akár még a polcra is felhelyezek egy példányt belőle.
carter burwell - where the wild things are : bár gonit pár hete ódákat zengett a gyerekkórustól hemzsegő albumról, én ettől a műfajtól orvosilag el vagyok tiltva (antihalászjuditisz), de a score-nak őszinte várakozással fogtam neki.s ha már meglepetések napja, pontosan ugyanolyan tágra nyitva maradt a szemem, mint ahogy az hooper záróakkordjainál maradt. burwellnek kifejezett előnyére vált, hogy eltávolodott az agyonbonyolított (s megkockáztatom, már-már túlizzadt) kompozícióitól, és egy annyira kiváló, melankoliájával együtt is szerethető score-t hozott létre, amelyre szintén rég hallottam üdítő példát. engem azonnal meggyőzött, iTunest pedig csókoltatom. 10/8.
Nem tudom ez az oldal be lett-e már linkelve?
http://avatarscore.com Engem nem feltétlenül nyűgözött le ez a kissé Enigmás hangzásvilág, de ez csak egy track, és ettől még nagy zene is kisülhet a dologból.
Elküldve: 2009-11-19 09:43:01, 
