az a baj hogy elsőre nem olvastam végig. van itt még nyalánkság. értem én a szólásszabadság fogalmát de egy origó szintű oldalon azért hagyatkozzunk már némi intelligenciára is. kíváncsi vagyok h eme kritikáját a rendező előtt is felmerné-e olvasni fésztufész. vagy csak otthonról a fotelból ilyen nagy arc a mi hős asszonyunk.
és a téma ismét mesterházy lili...
nem győzöm újból és újból feltenni monoton a költői kérdésemet: hogy lehet egy ilyenből filmes szakíró kritikus? a következő idézetét egy újabb szar magyar filmről írta. nem láttam a filmet, nem is fogom, nem is szeretem a magyar filmeket de a következő mondata igen erős.
"Gyerekek, ekkora gagyit én életemben nem láttam. Pedig láttam egy-kettőt. Ha valaki nekem "közönségfilm"-nek meri nevezni a Szuperbojz-t, azt szájbaverem."
ó uram add hogy vmi testépítőnek bejöjjön ez a film és kopogtasson lilike ajtaján azért a bizonyos "szájbaverésért". az se baj ha nem az erőszakos hanem a szexuális oldaláról közelítik meg a dolgot.
Az az egyik, a másik meg a kicsit "sem" túlreagált grimasz egy emberkétől, abban a jelenetben, amikor Denzel épp elismeri, hogy elfogadott kenőpénzt, és egy pillanatra bevillan az emberke arca, amint majdnem elbőgi magát.
Tényleg igazán drámai pillanatnak volt kitéve...
Igazából a zenék 80%-ánál én sem érzem szükségesnek, hogy 320 kbps-nél jobb minőségben halljam, de azért vannak olyan művek, amiknél fontosnak érzem - feltéve ha nem tudom megvenni.
Igazából akkor vettem észre, hogy a 320-as mp3-ak korántsem tökéletesek, amikor vettem egy Sennheiser fejhallgatót (sajnos csak egy belépő szintűt, de már ezen is érezhetően szebben szól minden), és elkezdtem rajta flac fájlokat hallgatni. És hát volt különbség az mp3-akhoz képest. Viszont tényleg nem akkora a különbség, a tömörített és az eredeti hanganyag között, mint régen, de ennek ellenére is azt mondom, hogy amennyiben van lehetőség veszteségmentes formában is elérhetővé, megvásárolhatóvá tenni egy zenét, akkor illene úgy.
Az meg már más kérdés, hogy előfordul mostanság, hogy már a CD-re se kerül stúdióminőségű hanganyag. Pl. a G.I. Joe CD-je, aminél persze észre sem vettem volna mindezt, ha nem hívják fel a figyelmem, hogy néhány track eleve nem volt tökéletes minőségű. És tartok tőle, hogy az amazon CD-R lemezeire se veszteségmentes fájlokat írnak ki. Ráadásul ezeket az én Sony lejátszóm se szereti...
A Disneys megállapításokkal meg csak egyetérteni tudok, kiegészítve azzal, hogy maga a Disney Records is arcpirító szarokat ad ki CD-n.
a high-end lejátszókat, illetve a professzionális jelerősítőket leszámítva őszintén nem tudok sokszor szignifikáns különbséget tenni a minőségvesztés nélküli anyag, illetve a 320kb/s-es mp3 között. tudom, hogy a tömörítés főleg az üresjáratokra hajaz, ezáltal a különféle felhangok el-elkopnak, ettől függetlenül már korántsem érzem tragikusan romlottnak az mp3akat, mint régebben, köszönhetően a folyamatosan fejlődő dekódereknek. azt se felejtsük, hogy eleve stúdióminőségből készül a kódolás, a különféle zengetés már mind digitális, és nem sok köze van a felvételi helység akusztikájához, digitális jelet pedig lényegesen nagyobb pontossággal lehet tömöríteni. az elektronikus alapú zenéknél pont ezért nincs is probléma.
nyilván tehát az elv az, amivel lehet vitatkozni, mégpedig hogy egy filmzenei albumnál ritka, ha csak a felét akarom meghallgatni (bár előfordul ilyen), és akkor sem teljesen igazságos egy 'journey to the line'-t mondjuk a 'typing'-gal egyenértékűen 99centért megvásárolni (egyik kilenc perc, a másik alig másfél - zeneileg mindkettő hibátlan). hogy pontosan a filmzenei eladások hol tartanak, ezt sosem fogjuk megtudni, de az biztos, hogy néhány franchise esetében a stúdiók nem kímélik magukat, és indokolatlanul nagy példányszámot jelentetnek meg, aztán a fele jól odarohad, innentől pedig simán elkönyvelhető a műfaj veszteségesnek. persze egyértelmű, hogy pont a disneynek nem hiszem el, ha ennyin múlna a túlélése.
az sokkal érdekesebb, hogy miért pont az 'up' vagy a 'christmas carol' kárhoztatott erre a megoldásra, miközben mellette arcpirító szemetek kerülnek ki a polcokra. azon is érdemes elgondolkodni, hogy ha csak a pixar-rajzfilmzek zenéit vesszük alapul, kinek mennyi van meg ezekből eredetiben? (nekem csak a 'némó' és a 'hihetetlen család'). de hát azon vitatkozni, hogy olyan gazdasági helyzet álljon elő, melyben igény alapján készül el egy termék, már sokkal bonyolultabb közgazdasági, társadalmi és filozófiai kérdések feltételére és megválaszolására van szükség.
Hát itt az a baj, hogy ezek a 320 kbps-ben jelennek meg, sőt az amazonon rendere 256-ban, ezek meg távol vannak a stúdióminőségtől. Lenne rá lehetőség, hogy letöltősen is magas hangminőséggel rendelkező anyagok jöjjenek ki (flac, ape, és más veszteségmentes fájlok formájában), de ezek jóval nagyobb méretük miatt gondolom jobban leterhelnék az iTunes-t és társaikat, így maradnak a szarabb minőség mellett.
A Disney Records-nál tök idióták dolgoznak. Az Up és ez is olyan CD lehetett volna, amire lenne kereslet. Nincs gond a letöltős zenemegjelenésekkel, csak nem a nagy és ismert szerzők műveit kellene erre kárhoztatni.
ja meg volt benne még egy jelenet aminél már a hajamat téptem...mondjuk ez nem rendezői baki csak egy idegesítő karakter. a vonaton fogvatartott srác ugye online élvezkedett a bnőjével. bnője már aztán tudja h a srác túsz, földön fekszik, nem beszélhet stb. csaj bevállalja h "szeretlek géza" a srác meg idegesen belesuttogja a mikrofonba h "nem beszélhetek". erre a csaj felkapja a vizet h ménem mondtad mán h te is szeretel éngemet? azt a kettéfűrészelt primitív agyú anyukádatmááá:)
egyetértek, bár van azért egy-két értékelhető jelenet, mégsincsenek benne igazi részletek. Nincs lehetőség átérezni a szituációt. Kategóriában leginkább a Collateralhoz tudnám hasonlítani, de hát az mégis csak Michael Mann, és James N. Howard... Ez nem Tony Scott stílusa, Mann tudta volna igazán "tálalni" a Pelham 123 témáját.
megnéztem a pelham 123at. borzasztóan rossz film tele hibákkal és ostobaságokkal. minden akciófilmben vannak jó, tudom, de ebben ordítóak. egy kis spoiler de bárki végigolvashatja mert nem túl lényeges. például travoltáról nem derül ki h miért nem fél a haláltól, mitől ilyen elvetemült, főleg a végén röhejes már az egész. aztán a jelenet amikor denzel beszél telefonon az asszonnyal mielőtt felszáll a helikopterre h hozzon haza 1 gallon tejet. annak vmi érzelmes hősies momentumnak kellett volna lennie ehelyett még scott helyett is én éreztem magam kellemetlenül annyira felszínes és rossz jelenet lett. aztán az egyik legérdekesebb amikor szállítják a pénzt a zsaruk. mindenkiben felvetődik a kérdés h vajh miért nem helikopterrel, mert az úgyis gyorsabb. a leggázabb az h a filmben belül azt hiszem pont gandolfini teszi fel ezt a kérdést.
inkább lett volna több kamerarángás és egy jó scott akció, de ez így egy nulla.
A dán Bliss-szel a C.S.I. OST-n találkoztam először, mégpedig ezzel a különös instrumentális számmal:
http://www.youtube.com/watch?v=oq-etoq5tuA&;feature=related
Mivel megtetszett, utánuk néztem, és így akadtam a Quiet Letters című káprázatos albumukra, mely a nem filmzenei albumaim között erősen az élbolyba került. Egy nagyon sokszínű, egyben nyugodt lemezről van szó (a belinkelt zene csak egy oldaluk), amin egyáltalán nincs töltelék, és az instrumentális részek, illetve trackek filmzenének is elmennének. 2006-ban egy dokumentumfilm-sorozathoz készítettek instrumentális elektronikus/szimfonikus aláfestést, ami ugyan nem lett annyira erős, mint a QL (valószínűleg az ének hiánya, és a számukra új műfaj miatt), de mivel egy tízpontos albumot csak kettő pont híján nem értek utol, azt hiszem, megbocsátok érte. :)
Elküldve: 2009-10-30 13:59:03, 
