Én a "Tiltott dallamokat játszanak, tiltott hangszeren" jelenettől vagyok kifeküdve, mert teljességgel keresztbe reagálom, de inkább nem részletezem még jobban. Időnként berakom mondjuk a stirlingi csata kedvéért, aztán este 11-kor azon kapom magam, hogy már megint végignéztem az egész filmet.
megvettem a braveheartot dvdn....pettyet hiányzott a gyűjteményből. magyar szinkron sztem totál a vhs-ről van áttéve rá, úgy kb a 40. perctől fél órán át csúszik fél mp-et a hang. orosz hang is van rajta...és most figyelj. alámondós hálistennek az eredeti hang tényleg 5.1 mint ahogy a borítón is feltüntetik de a többi...
A múltkori törekvéseid viszonzásaként ma meghallgattam a Bullitt-ot Schifrintől. Most úgyis minden mindegy hangulatom van, és gondoltam nekiveselkedem. Most jön a ChipS.
olvasom a kritikát a city of emberről, ami nekem nagy csalódás volt. a film alatt hallottam és megtetszett, meg is rendeltem. önállóan hallgatva azonban gyengus, nehezen hallgatható, sok halk és unalmas résszel. ha mondjuk a 60-65%-t kidobjuk, akkor maradna annyi rész ami tetszik.
HALO3:
ez egyáltalán nem fogott meg, háromneyedéig hallgattam és utána kikapcsolatam.
Children of the Corn - Jonathan Elias
Egészen korrekt kis zene. Mostmár tudom, honnan mertített ihletet Goldenthal a Pet Sematary főtémához. 10/8
District 9 - Clinton Shorter
A filmet másfél hete lűttam, a zenéjét pedig csak ma hallgattam meg először. De ma már 6x. Menjen Shorter a fenébe: klisé-klisé hátán, ismerős dallamok (Black Hawn Down, Bourne, de még Szabadság Szerelem is van benne), mégis falom. Totál mint a mekis kaja. 10/8
Még annyi, hogy aki megakarja venni az Angyalok és Démonok dvd-t, az a filmért tegye, ne dőljön be, hogy bővített verzió meg minden, mert kb 5 perc bővítés van benne, az se fontos. Amiért k.ra megéri megvenni, az a Hans Zimmer music studio demó változata, amit ha jól olvastam 90 napig lehet használni. Persze század annyi hangminta sincs mellékelve, mint amivel Zimmer dolgozik de kegyetlen jó szórakozás és egy páratlan betekintés abba, hogy dolgozik Zimmer és nagyon közel visz az MV vagy RC-s zenék megszületéséhez. Adottak a feljátszott, (hangszerrel, vagy midizongorával) hangkombinációk, effektek stb és akkor ezeket alakíthatja, rakosgathatja az ember és azért félelmetes belegondolni, hogy ma már valóban múlt a kotta fölé görnyedés, persze ez a zene sajátságos véglet de azt meg kell hagyni, hogy kell vele eget szenvedni, nem egyszerű ez sem mint kottázgatni. Szóval ezért a program demóért érdemes megvenni a dvd-t, azt hiszem ez csak a készlet erejéig van, a többi dvd-n lehet, hogy már nem lesz a demó. A programba egyébként ahogy először beléptem a 160 BPM egy részlete várt, szétterítve az alakító részen és ezt tetszés szerint lehetett alakítgatni, külön meghallgatni a kórust, a zongorát, az ütősöket, aztán persze az ember csinálhat saját projektet, vagyis nagyon megéri kicsit betekinteni ebben a zeneszerzésbe, már annak aki eddig még nem ismerte.
Marianelli nekem sem tartozik a kedvenceim közé és azért mert én azok közé tartozok akiket úgy nevezhetnénk, hogy a témák egészséges egyensúlyáért lelkesedők, ebben a zenéjében viszont ennek komolyabb felfedezése nélkül is elvesztem, vagyis megfogott engem is. Az Atonement és ebben valami azért mégis egyezik, amit már szintén rég figyelek, az, hogy talán mostanában a zenék egyszerűsödését két kollektív tettenérésen vehetjük észre, 1, nélkülözik többnyire a könnyen megjegyezhető témákat, 2, túl sok számot tesznek a cd-re.
Az Agora alatt is azt éreztem, hogy a kb 18 szám kicsit sok, mert ez nem az a fajta zene, amiből az összes perc kellene, sokkal erősebb egységet alkotott volna egy 10-12 trackes verzió, ezáltal a score, hogy úgy mondjam ütősebb lett volna. Fantasztikusan teremti meg azt az ókori fílinget, amelyet, hogy szentimentális legyek, a reggeli ködben ragyogó nap sugall, pl az Orestes' offering nekem kimondott kedvenc, imádom ezt a hangszert, ennek a meditatív minimalista tökéletességét, erre rossz zenét még nem írtak. Nem egy helyen jutott eszembe a Passió, amit még mindig a legjobb listavezető ókori hangulatú zenének tartok, de a Gyűrűk Ura kórusos grandiozitása is felfedezhető. A befejezés pedig nagyon ott van, ahogy Weisz is. Egyszóval egy kb 12 trackes verzió sokkal jobban megfogott volna, amit talán le is csonkítok majd, de a zene mindenesetre egy meglepő, Marianellire odafigyelést igénylő alkotás, nem zavarna ha oscarra jelölnék.
Egyébként van pár filmzenéje is, abból egy kiadott. De simán megérdemelne vmi nagyobbat, Asche & Spencerék úgyis csak reklámzenélnek már, stílusra eléggé hasonló kategória. Az A&S eltűnését különben nagyon sajnálom, mindkét albumuk majdnem maxpontos.
http://www.deepexile.com A szerző 'Treasure' albumáról itt van a The Knowing koncertverziója, szinti-dob-gitár felállásban. Sztem szenzációs lehetett ezt élőben hallani. Ezek a bevágott természeti képek is nagyon stimmelnek hozzá. Még meg fogom nézni jó párszor.
Nem mondanám, hogy a szerző elkötelezett rajongója lennék, inkább tisztes távolból figyelem ténykedését. Az Agora című látványos ókori eposzhoz nagyon izgalmas zenét írt a komponista, aki eddig a nagyzenekaron kívül más kifejezésmódot nemigen, illetve csak elvétve használt. Azonban jelen score esetében egzotikus hangszerek, és különleges hangú énekesek teszik változatosabbá az amúgy pompásan zengő szimfonikusokat. Kissé persze negatív a túlzásba vitt duduk, és a Lisa Gerrardot másoló énekesnő hangja se túl eredeti, de az összhatást nálam nem ez rontotta le. A baj nekem itt is az, mint általában Marianelli többi zenéjével, vagyis meghatározó dallamok (mondhatnám témák) nincsenek, így a grandiózus hangzásvilág valahogy túl sok, ugyanis nincs mibe kapaszkodnia a hallgatónak. Persze tudom, hogy van akinél a témamentesség már eleve plusz pont. ;) Viszont olyan brutálisan erős kórusos és zenekart megmozgató tételei is vannak, amelyek mellett meg nem lehet elmenni szó nélkül.
És most azt a nehezen értelmezhető dolgot mondom, hogy ez úgy az év egyik legjobb zenéje nálam, hogy az évvégi listámon valószínűleg nem lesz rajta, de értékelem és elismerem szinte minden percét. 10/9
Az ambient ugye eleve nem a változatossága miatt kedvelhető műfaj, ebben az albumban viszont pont az fogott meg, hogy amikor már kissé laposodni kezdett, akkor bejött valami olyan új hangzás, ami ismét érdeklődővé tett az album további részeit illetően is. 10/8
Elküldve: 2009-10-12 17:43:29, 
